Home Cikkek Fordított orvoslás

Fordított orvoslás

361
0
Megosztás

Ennek a cikknek az olvasása 4 percig tart

A boldogtalan emberek nem taníthatnak meg arra, hogyan legyünk boldogak, mint ahogy a beteg emberek sem taníthatják meg azt, hogyan kell egészségesnek lenni. Az orvosok nem csak hitbéli segítséget nyújtanak, hanem ismerik a szervezet működését egészen a sejtszintig, ennek megfelelően próbálnak gyógyítani.

De vajon tudnak-e annyit az egészségről, mint maga az egészséges ember? Hogy jobban értsük: mi lenne, ha az orvos olyan embereket keresne elő, akik egészségesek, és azt tanulná meg tőlük, hogyan mozdítsa elő az egészséget nem pedig azt, hogyan készítsen diagnózist a betegségekről? A tudatos elme vágyai, hitei és a sejtműködés kölcsönös viszonyainak vizsgálata egy új módszer lehet az orvoslásban.

Az orvoslás célja, hogy meggyógyítson bennünket a különböző betegségektől. Igyekszik felülkerekedni a betegségeken, de ez nem jelenti azt, hogy aki meggyógyul, az ne halna meg később egy másik betegségben. Az orvoslás valójában tüneteket kezel, mert szinte minden betegség ? kivéve a genetikai és vírusos megbetegedéseket – egy tünet; tünete valamilyen belső, megoldatlan problémának. Az elfojtott, meg nem oldott gondokra a szervezetünk többnyire betegséggel, elváltozással reagál. Jelzi, hogy valami nincsen rendben. Amikor az ember elmegy orvoshoz, akkor ennek a megoldatlan, az orvos számára is látens problémáknak a tüneteit kezeljük a gyógyszerekkel, miközben nem gondolunk arra, hogy a betegség pszichés eredetű.

A rákbetegségek egy jó része például gyakran valamilyen spirituális akadályoztatás miatt alakul ki. Legtöbbször akkor, amikor az ember gátolja saját magát a spirituális fejlődésben, melynek során maga a daganat vagy a tumor fejlődése lesz a válasz erre a helyzetre.

Általánosságban elmondható, hogy az orvoslás a betegségközpontú, ugyanis a betegségek jellegére, okára, tüneteinek kezelésére koncentrál. Most azonban fordítsuk meg a helyzetet és gondolkodjunk el azon, mi történne, ha nem betegség, hanem egészségközpontú lenne az orvoslás? Ha nem azt vizsgálnánk, hogy mitől beteg valaki, hanem, hogy mitől egészséges. Hogyan lehetne ezt elképzelni a gyakorlatban?

Először is meg kell értenünk, hogy minden betegség függ az adott beteg pszichés valóságától. Gyógyításkor a páciens saját valóságát kellene vizsgálni, ugyanis ennek a ráhangolódása során derülhet ki, mi a betegség valódi mozgatórugója!

Azok az orvosok, akik képesek lennének a spirituális értelemben vett hatékony gyógyításra, tökéletesen kell, hogy értsék a test és a lélek dinamikáját és e két rendszer összefüggéseit. Mert a boldogtalan ember, aki nem tapasztalta meg a boldogságot, hogyan magyarázhatná el, hogyan legyünk boldogok? A beteg ember, aki egész életében betegeskedett, hogyan taníthat meg minket arra, hogyan legyünk mindig egészségesek?

Three_Girl_Friends_livinghealth_212140

Most gondolkozzunk egy kicsit elvontan: az orvosok sem mind egészséges emberek. Miből gondolhatjuk, hogy meggyógyíthatnak minket, ha egyszer nem egészségesek? És most itt álljunk meg egy pillanatra! A jelenlegi keretrendszerünkben nem csak elfogadott tény, hanem köztudott dolog, hogy az orvosok sokkal többet tudnak a test működéséről és a betegségekről, mint mi magunk, ezért jobban tesszük, ha rájuk hallgatunk. Jelenleg ez a rendszer van érvényben. Nincs is ezzel semmi baj!

De az orvosok nem tudhatnak többet az egészségről egy olyan képzetlen, tanulatlan embernél se, mint aki valóban egészséges! Az az ember aki egész életében egészséges, tökéletesen érti az egészség dinamikáját. Ennélfogva az orvoslás nem betegség, hanem egészségközpontú is lehetne: az orvos azzal foglalkozna, hogyan mozdítsa elő az egészséget, nem pedig azzal, hogyan állítsa fel a diagnózist a betegségekről!

Az orvos tehát az elmét vizsgálná, a psziché belső világát. A tudat hiteit, vágyait és kölcsönhatását a sejtes és szervi működéssel.

A test számára azért fontos az egészség, mert ez a természetes állapota. Minden betegség és tünet megjelenése abnormális. A tudatunk testünkön, idegrendszerünkön keresztül tapasztal, tehát maga az entitás, a Belső Én is így nyeri a tapasztalatokat. Közvetítő egység vagyunk, de ez nem azt jelenti, hogy a Belső Én kihasználna minket. Ugyanúgy birtokoljuk azt a hatalmas tapasztalási anyagot, mint ahogy a Belső Én birtokolja. Részesei vagyunk egymásnak. A test tehát az élet megtapasztalásának egyik eszköze. Ha nem egészséges, akkor nem tud megfelelően működni, az egészség hanyatlását pedig megérzi a tudat is.

A test a lélek tükre. Küzdjük le félelmeinket, lelki problémáinkat és meglátjuk: ez a tükör ragyogni fog!