Válasz erre: Krónikák egy másik világból

News Fórumok Az emberiség rejtélyei Összeesküvés elméletek Krónikák egy másik világból Válasz erre: Krónikák egy másik világból

#21818
Elenoura
Felhasználó

Jorge Luis Borges: Az elágazó ösvények kertje
30old.
-link-

“rövidesen mindenki vagy rabló, vagy katona lesz; ezeknek azt tanácsolom:
aki valami szörny? tettet akar véghezvinni, képzelje, hogy már véghez is vitte; kényszerítse a jöv?t, hogy éppen olyanvisszavonhatatlan legyen, mint a múlt.

“egy pillanatig azt hittem, hogy richard madden valahogyan kitalálta az én kétségbeesett tervemet. de rögtön rájöttem,hogy ez lehetetlen. a jó tanácsról, hogy forduljak mindig balra,eszembe jutott, hogy ez a szokásos módja annak, hogy az ember beletaláljon egy labirintus közepébe. Értek valamit alabirintusokhoz: nemhiába vagyok annak a cuj pennek adédunokája, aki jünnan kormányzója volt, és azért mondott lea hatalomról, hogy megírjon egy regényt, a
hung lu meng-nélis zsúfoltabbat, és felépítsen egy labirintust, amelybenmindenki eltéved. tizenhárom évet fordított erre a kétmunkára, de egy idegen meggyilkolta, és a regényértelmetlen maradt, s a labirintust senki sem találta meg.”

az elágazó ösvények kertjét ráhagyom akülönböz? jöv?kre (nem mindre)
szörny?módon gy?ztem: közöltem berlinnel annak a városnak titkoltnevét, amelyet meg kellett támadniuk. tegnap lebombázták;ezt ugyanazokban az újságokban olvastam, amelyek feladtákanglia lakóinak a rejtvényt: egy ju cun nev? ismeretlenmeggyilkolta stephen albertet, a tudós sinológust. a f?nökmegfejtette a rejtvényt. tudta: az a legf?bb gondom, hogyvalami módon rámutassak (a háború robaján keresztül) arra avárosra, amelynek albert a neve, és hogy erre csak egy módottaláltam: megöltem egy albert nev? embert. de nem tudsemmit (senki se tudhat) arról, hogy milyen végtelenülbánatos vagyok, és milyen végtelenül fáradt.”

“eszembe jutott az az éjszaka is, az ezeregyéjszaka közepén, amikor seherezádé királyné (amásoló csodálatos szórakozottsága következtében) szórólszóra megismétli az ezeregy éjszaka történetét azzal, hogy majd újra eljut ahhoz az éjszakához, amelyen épp mesél, és így tovább a végtelenségig.”