Válasz erre: Krónikák egy másik világból

News Fórumok Az emberiség rejtélyei Összeesküvés elméletek Krónikák egy másik világból Válasz erre: Krónikák egy másik világból

#22684
Bison
Felhasználó

Aranylépcs? – 21gr

-link-

Dante: Isteni színjáték

Huszonegyedik ének

Az arany lépcs?

Szemeim újból elmerülve csüggtek
már Hölgyem arcán, s a szemmel a lélek;
s t?lem minden más gondok messze szöktek:
s ? nem mosolygott; s?t így kezdte: “Félek,
ha mosolyogni kezdenék reád itt,
hamuvá lennél, miként Semelé lett:
mert szépségem, mely mindinkább világít,
amint a szent Palota lépcsejének
elérünk egyre magasabb fokáig
ha nem mérséklem záporát a fénynek,
úgy ragyogna, hogy er?d beleégne,
mint lomb, ha égi t?z legyintené meg.
Fölemelkedtünk a hetedik égbe,
mely az Oroszlán ég?talpu lába
alatt ma vegyes er?t küld a légbe.
Fordítsd elmédet szemeid nyomába
s tedd tükörévé ?ket ama képnek,
melyet e csillag tükre vett magába!”
Aki tudná, hogy szemem milyen étket
szívott, az ? boldog szemébe nézve,
miel?tt ez új gondra fordulék meg:
az tudná, mily édes volt követése
égi vezérem szavának, hogy arra
egyensúlyába visszatért a csésze.
A Kristályban, mely Föld körül haladva
forgását, nevet nyert az ?s királyrúl,
ki alatt szunnyadt az ösztönök alja,
arany színben, melyen át lángsugár hull,
láttam egy Lépcs?t, és hogy oly magosra
nyúlik, ahol már a látás elájúl.
És láttam, hogy sok él? fény tapossa
fokait, hogy azt hittem, minden égi
láng odagy?lt, hogy sugarait ossza.
És mint a varjak serege, ha régi
szokása szerint h?vös szürkületben
csapkodva veri szárnya hidegét ki;
és egyik rész egyszerre messzeröppen;
a másik visszaszáll, ahonnan indul;
harmadik helyben kering nagy körökben:
úgy láttam, hogy, egyszerre kelve, mind új
csapatok válnak egyre széllyel itten
a nagy Lépcs? bizonyos fokain túl;
s egy fény, ki hozzám legközelbre libben,
fölfénylik úgy, hogy azt mondtam magamban:
“Látom, hogy szerelem ég szemeidben!”
De az, kit?l mikorban és hogyanban
várom az intést, némán áll; s így én sem
mondom fennhangon el, ami szavam van.
Mire a Hölgy, ki látta kétkedésem
a mindent látó Istennek szemében,
szólt: “Töltsd be forró vágyadat egészen!”
S én kezdtem: “Bennem oly csekély az érdem,
nem méltó válaszodra; mégis annak
kedvéért, aki mert engedte, kérdem:
mondd, boldog Élet, kinek rejtve vannak
vonásaid a magad örömében,
mi hozott mellé így csekély-magamnak?
És mondjad: miért hallgat itt az Éden
édes szimfóniája? Más körökben
oly áhitattal zeng, oly égi-szépen!”
“Hallásod, mint látásod, gyenge” – röppen
válasza hozzám – “

***

A lélek képekben lát …
(Aristotle)

Lebecsültük a filozófiát…
Hiba volt.