Válasz erre: Krónikák egy másik világból II.

News Fórumok Az emberiség rejtélyei Összeesküvés elméletek Krónikák egy másik világból II. Válasz erre: Krónikák egy másik világból II.

#24004
loliko22
Felhasználó

Platon Barlang-jához kapcsolodva egy remek írás. Forrás: -link-

“Egy hatalmas lesötétített teremben vagyunk, ahol épp árnyjáték-el?adás folyik. A gyerekek szájtátva nézik már lassan két órája a fehér falon a hihetetlenül megkomponált, izgalmas árnyjátékot. Profi csapat leny?göz? produkciója ez, amibe a páréves, épphogy ovis gyerekek teljesen belemerülnek, az ? számukra annyira sok a két óra, hogy már el is felejtették, hol is ülnek és kik ?k. Azt meg végképp képtelenek felfogni, hogy az a sok mozgó alak, s a szépen kirajzolódó izgalmas történet ott a falon voltaképp semmi, az ott nincs is, mert amit látnak, csupán pár ügyes néni és bácsi keze egy hatalmas fényforrás el?tt ? nem, ?k látják a képen a nagymamát, és felugrálnak sírva a székr?l, ha jön a farkas ?ket is ijesztgetve. Csakhogy az el?adás a végéhez közeledik, s épp ezért az árnyjátékosok meg akarják mutatni a gyerekeknek, hogy mit is néztek olyan hosszú id?n át annyira, hogy teljesen bele is feledkeztek a dologba ? mert ez a feltétele annak, hogy majd kimehessenek a szabadba játszani. Ahhoz azonban, hogy a gyerekek ezt meg is értsék, többlépcs?s ?leleplezést? kell a m?vészeknek kieszközölniük a biztos hatás érdekében.

1. Meg kell értetniük a gyerekekkel, hogy amit a falon látnak, nem valóság és ?k nincsenek abban benne, s ennek érdekében els?ként ahhoz a trükkhöz folyamodnak, hogy a nagymama a gyerekek szeme láttára átalakul farkassá. ?De hisz ez nem is a nagymama, ez a farkas!? ? mutogatják meglepetten a gyerekek, és azt hiszik, most ?k végre mindent megértettek a dolog lényegér?l. De persze nem, valójában semmit nem értenek még az egészb?l, csak megtapasztaltak valami fontosat, ami azonban a majdani megértéshez vezeti el néhányukat.

2. Vannak a néz?téren amolyan ?beavatott?, eredetileg az árnyjátékos csapathoz tartozó, a játék menetét ismer? és azt m?vészként maguk is m?vel? nénik és bácsik, akik halkan suttogva elhintik a tudás magvait az okosabb gyerekek közt mondván: ?vigyázzatok, az a dolog ott a falon nem az, aminek látszik!? ?Hogyne! ? kiabálják erre a nagyhangú nagyokosok ? mert a nagymama, nem is a nagyanyó, hanem maga a farkas!? ?Nem igazán ? mondják halkan a beavatottak ?, a dolog ennél azért sokkal bonyolultabb.? És ráirányítják a gyerekek figyelmét a falon egy látszólag egyre növekv? hatalmas korongra a mozgalmas árnyjáték felett. Nincs ebben semmi varázslat vagy trükk: a korong egy egyszer? gömb árnyéka, mely egy láthatatlan damil szálra van a teremben felf?zve, amit a két fal közé vert kampók tartanak, s azért n? a falon az árnyéka, mert lassan mozog a fényforrás felé. A vetítésül szolgáló falon a ?múltbéli? paleoasztronautika nev? kampó tartja a damilt, a másik, a fényforrásul szolgáló reflektor mögötti falon a hamarosan újra eljövünk (vagy második eljövetel, kinek hite szerint) ?jöv?beli? ígérete. A gömb meg ott lebeg a gyerekek feje fölött e damilon csúszkálva, hogy jelezze a falon egyre növekv? árnyékával, hogy itt valami történni fog. Valami furcsa, az árnyjátékhoz nem ill? dolog, ami mégis e damilnak köszönhet?en logikusnak fog t?nni ? els?re.

S létezik még egy kis segítség a néz?knek a majdani események értelmezéséhez: a ?beavatottak? egységes üzenete, amit az el?adás alatt már többször megjelenítettek a lurkóknak (tudatosan a fényforrás elé tartva ennek érdekében a kezüket). Ez az üzenet bár sokféle ábrázolással, de azonos tartalmat hordoz: egy kezet, egy fényforrást és a kéz árnyékát. Ezt h?en bemutatni egy árnyjátékon belül szinte lehetetlen mutatvány, de azért ?k így-úgy csak megoldják a dolgot. A kicsik ebb?l persze els?re nem sokat értenek, f?leg azért, mert eleve tele van a fal különféle ehhez hasonló üzenettel, ?reklámanyaggal?, s csak nagyon kevesen veszik ezek között észre a kép szélén a kis egyszer? sematikus szimbólumokat ? amiket az különböztet meg a többit?l, hogy egyenesen az árnyjátékot létrehozó csapat tagjaitól tudatosan, és nem a kezüket csak összevissza lóbáló, ?öntudatlan?, bohóckodó gyerekekt?l származnak. Valamint tartalmuk mindig a játékon túli kézzelfogható valóságra mutat, s nem azon belül annak újabb gyermeteg értelmezésére. De aki megérett arra, hogy kilépjen az árnyékvilágból, azonnal felfigyel ezekre az üzenetekre és meg is érti azokat ? ez törvény.

3. Ahhoz, hogy a gyerekek valóban a helyére tegyék majd magukban a vetítés utáni úgynevezett demonstrációt, a figyelmüket terelni kell. S ehhez a legjobb módszer, hogy a nagymama és farkas átváltozása körüli sokkhatást meglovagolva a figyelmet afelé tereljük, hogy lám-lám, itt valami szokatlan történik a történetben, itt valami furcsa zajlik: valami, ami eddig nem volt ebben a mesében így látható. Nyilván a kétéves a nagymama átalakulását továbbra is a falon érzékeli csupán, és helytelen következtetést von le az egészb?l, azt gondolván: ?Áhá, biztos a Farkasok királya varázsolta el az összes nagymamát, de most ez kiderült, és ha hangosan kiabálunk, akkor szegény Piroska, meg az ?zikék és a nyuszik is megmenekülhetnek, és így ?ket már nem fogja megtéveszteni a gonosz farkasnép. Vigyázz Piroska, az ott a farkas! Vigyázzatok, az nem a nagymama, az a farkas!? ? ordítják torkuk szakadtából az oktondi lurkók. ?Vigyázzunk, mert még minket is átváltoztatnak!? ? ijedeznek, akik félnek az árnyékoktól a falon.

Ez azonban nagyszer?, mert így érik a döbbenetes felismerés, hisz éppen ez kell hozzá: e nélkül az ijedelem nélkül ugyanis nem is jutna el a tudatukig majd a lényeg. Mert a lényeg, e végjáték célja, hogy a gyerekek végre önmagukra ébredjenek, leszedjék a tudatukat a falról és megértsék: az ? kezük is képes megjelenni farkasként, nagymamaként vagy akár kis ugrabugra nyusziként az árnyképek között. S ekkor azt mondja a narrátor a történetszálakba ágyazva némán: ?hamarosan hatalmas vihar kerekedik, s az ezeréves Nagy Erdei Tölgy kid?l a helyéb?l, és lehet, minden kisgyereket maga alá temet!? Hú, minden gyerek rémülten a nagy erdei tölgyre szegezi a tekintetét, szinte már semmi mást nem is néz a hatalmas falon, csak azt a nagy árnyékfát.

No, azt hiszem, körülbelül most tartunk itt a játékban…

S hogy mi fog ezután történni? Id?vel majd bebizonyosodik, hogy a Nagy Erdei Tölgy és ez az egész történet a hitt formában nincs is. Ám van helyette más: kedves nénik és bácsik a gyerekek háta mögött ? és egy nagy reflektor. Valamint falak körbe mindenhol. Mert ez egy vetít?terem. Ám mögötte ott a szabad tér, a szabad élet, egy hatalmas csodás park, sík árnyak nélkül, 3D-ben!

Ezt megel?z?en azonban majd egy pillanatra felkapcsolódik a fény, és akkor elt?nik a falról MINDEN. Hoppá, lesz nemulass annak, aki azt hitte, ott van a falon! El?tte persze a nénik és bácsik egyre mókásabb és abszurdabb dolgokat mutatnak be a falon ? s természetesen a Tölgy is átalakul, megmozdul, abszolút tölgyhöz méltatlan dolgok színtere lesz. Eközben az árnyjátékosok egyre többet mozgolódnak, köhécselnek, s ekkor pár gyerek hátrafordul (a beavatottak tekintetét követve, akik már egy ideje megmutatva a ?helyes irányt? szinte csak ebbe az irányba néznek), és meglátja ?ket. Alig páran lesznek, hisz mindenki továbbra is a falra figyel, ahol ekkor szintén megjelennek ezek a fura és hatalmas emberi alakok az eddigi kis kézfigurák mellett: ?Ott vannak, ott vannak! ? kiáltják majd megint a hangosabbak. ? Ott vannak, a bácsik és nénik, akik megmentik az Erd?t!? No és ekkor hatalmas ?vihar? támad a falon, mindent összehány és szétzilál az árnyak között, b?dületes dörgés hallatszik a falra szerelt hangszórókból, és követi a villámlás: bamm!!! ? ami nem más, minthogy kigyúlnak a fények a néz?téren, aminek köszönhet?en azonban elt?nik a falról a kép. Ekkor vége a ?világnak?. Ezután viszonylag rövid id?t kapnak a gyerekek, akik megértették, mi történt, hogy elhagyják a termet és kimehessenek a játszótérre a szabadba. A többiek meg csak ülnek némán nézve a fehér falat, és azt hiszik, ?k most megsz?ntek létezni. Majd ha a mozgás elült ? amit a falat bámulók egyáltalán nem is fognak érzékelni ? hamarosan újra besötétedik a terem, és kezd?dik elölr?l egy új, teljes, ismét kétórás nagyon hosszú el?adás ? amit szintén csak annak végén lehet majd ugyanígy ?felébredve a falról? elhagyni.”

A szerz? záró gondolataiból,egy idézet.:
“Én ezt az infót nemcsak közvetlenül kaptam onnan, ahol valószín?síthet?en a ?bábm?vészek? állnak, de egyre tisztábban ez a forgatókönyv rajzolódik ki a lelki szemeim el?tt, s minden az árnyjátékból fakadó információmorzsa is valahol ezt támasztja alá. “

Azért tettem be,mert a -Platon Barlangja– -link- – kihagyhatatlan m?,aki még nem látta.
Tudom,,,már volt fent,de az ismétlés a tudás alapja.