A felemelkedés hazugságai

News Fórumok Az emberiség rejtélyei Vallási rejtélyek A felemelkedés hazugságai

Ennek a témakörnek tartalma 181 hozzászólás, 16 résztvevő. Utolsó frissítés:  Szpacsek 6 éve, 11 hónapja telt el.

32 bejegyzés megtekintése - 151-182 / 182
  • Szerző
    Bejegyzés
  • #16028

    Névtelen
    horatzio wrote

    Szerintem ez is zseniális levezetés volt, nem is tudom miért nem értesz egyet Gabbeéval.
    Azt hiszem a Szellem fogalmával nem értenék veled egyet.
    Az amit leirtál a szellem-fejlõdésérõl azt számomra a lélek teszi meg és a Szellem nem más, mint az aktuális lélek-identitásnak a megnyilvánulása.
    Magyarán, ha most meghalnék a szellemem láthatóvá válna a szellemvilágban, mégpedig olyan lenne, mint amilyen az én-tudatom, azaz amilyen a lelkem per-pillanat.
    Tehát az ember, vagy bármilyen élõ lény szelleme nem egy nagy dolog, hacsak a lélek-identitása, lélek-minõsége nem tette azzá.
    Ezért a szellemi lények is ugyan olyan változatosan egyedi lények, mint bármely élõlény.

    Az inkarnációs elméletekben ezért mindig is sántitani fog, hogy a szellem választ magának új életet. Nem képes rá, mert ugyanolyan tökéletlen, mint halála pillanatában volt.
    Ezt csak a leghatalmasabb Szellem képes véghezvinni, mert õ tudja, hogy mi kell a fejlõdéshez (lelki és ezzel együtt szellemi szinten).

    Írtad ugye, hogy zseniális megfogalmazás volt ez a levezetés, amire nem kis idõt szántam. De ennek ellenére kifogásaid vannak. Megtarthatod hozzáállásodat, azonban én másképp szemlélem a valóságot.
    Mert, kérdem én, mi is a szellem? Én úgy könyvelem el személy szerint: Egy energiaforma megnyilvánulásának krónikája, mely teljes identitásváltozását, öntudatait, lelki minõségeit tárolja egy önálló szegmensben, az Univerzum Mátrixában.
    Mivel a lélek, aki még halála után sincs tisztában szellemi mivoltjával, – tehát a fizikai megnyilvánulás elvesztésével, és az asztrális síkra való visszaállással még nem nyeri el szellemi részét -, ugyanis erre több inkarnáción át törekednie kell. Tehát, minden inkarnációban a korábbi lelki minõséget fejleszti tovább újabb öntudatrendszerek kialakításával. Mikor meghal, az éppen kialakított öntudatrendszerét magával viszi a szellemvilágba is, – ezt pillanatnyi szellemformának tekinthetjük, azonban ez nem a Teljes szelleme – itt számot vett életérõl, fejlõdési állásáról, és ha vannak segítõi – ez magas lelki minõségnél már természetes – akkor (velük) dönthet újabb inkarnációkról, azonban ilyenkor nem csupán öntudatait veszti el, de emlékeit is.
    Tehát, az inkarnáció, mint szó jelentése, újjászületés, nem pedig újraszületés, tehát ismételten kísérletet tesz szellemi lényének elnyerésére, ugyanis erre kizárólag a materializált valóságban szerzett tapasztalatokkal képes. Tehát odafent, mivel egy adott – tökéletlen – szellemformát képvisel, nem képes fejlõdni, hanem ismételten folytatnia kell a tanulást a megnyilvánulással, mert kizárólag a fizikai térben történõ szellemi kivetüléssel, és megnyilvánulás érzékelésével tud törekedni szelleme elérésére.
    Ha magas a lelke, már döntései is lehetnek inkarnációjáról, azonban minden esetben a jóváhagyást a Mátrix lehetõségei teszik, tehát leszületéskor kialakuló helyzet függvénye, hogy az inkarnációs terv megvalósulhat e. Ha szellemi részét elnyert lélek akar leszületni, ott a Mátrix már valószínûleg nem bírálja felül a szellem szándékait.
    Az adott szellemi megnyilvánulásod nem több, mint néhány korábbi inkarnációd öntudati lelki minõségek megnyilvánulása, illetve ezen életedben kialakított személyiséged lelki minõsége. Semmi esetre nem birtoklod teljes szellemi részedet, mint ahogy én sem. Csakhogy én ezzel tisztában vagyok! Tehát a most leírtak pusztán jelenlegi tapasztalataim, az is lehet, hogy semmi köze a valósághoz! Ha birtokolnám szellemem, és egész szegmensem megnyilvánulását, talán jobban átlátnám, mint így!
    Mellesleg írtam is az elsõ válaszban: “Mivel identitása mindig teljes, így úgy véli, állandóan birtokolja teljes szellemi részét.” Igen, jelen pillanatban az aktuális öntudatom lelki minõsége birtokolja teljes identitásomat, ezért úgy vélem, jelenlegi megnyilvánulásom a legjobb, pedig csupán a legfrissebb szegmensemben.
    És ha nem így volna, mert én alátámasztom érvekkel feltételezéseimet. A leszületett magasabb lelkek, például Jézus, miért tudott igen korán a helyes irányokba haladni? Azért, mert tudta, hogyan létesítsen kapcsolatot szellemével, tehát Jézus már úgy született le a Földre, hogy elérte teljes szellemének birtoklását, és nem tanuló inkarnációra, hanem megnyilvánulási inkarnációra érkezett.
    Még egy érv, éppen írtam a fogyatékosságról. Általában a fogyatékos lelkek nem hogy alacsonyabb, de egyenesen magasabb inkarnációk, mert õk maguk döntöttek megnyilvánulásuk átmenetérõl. Vagy, olvastam egy olyan mûvet, hogy “Átölel a Fény”, lehet, hogy mesekönyv, de a benne leírtak is rávilágítanak gondolkodásunk hibás menetérõl. Akik hajléktalanok- koldusok, nekik is önmaguknak kellett dönteniük, hogy erre a sorsra jutnak, mert tudták, hogy ilyen megnyilvánulással esetleg közelebb kerülnek szellemükhöz, és az embereknek is útmutatót nyújtanak, hogy a helytelen öntudatformájukat – pl. egoizmus – hogyan regenerálhatják.
    Az ember leszületéskor tisztában van adott reinkarnációjának feladataival, és annak menetével, azonban késõbb ezt elfelejti. Életünk egy fejlõdési irány, s bár akaratunk, identitásunk mindig teljes, a lelkünk inkább egy gyalogló vándor, sem mint egy tétovázó szellem. Bizonyára még emlékszel Dávid történetére. Amikor megszületett, nem volt tisztában szellemi részével, tehát ez is jól mutatja, hogy õ is újjászületéssel, tanulási inkarnációval érkezett. Késõbb már visszaemlékezett elõzõ életére, bár segítséggel, de ez is jól mutatja, szellemi részével jobban tisztában van, mint mi.
    Para

    #16029

    Írtad ugye, hogy zseniális megfogalmazás volt ez a levezetés, amire nem kis idõt szántam. De ennek ellenére kifogásaid vannak. Megtarthatod hozzáállásodat, azonban én másképp szemlélem a valóságot.

    Mindenben nem kell, hogy egyetértsünk. Ahogy a gondolkodásod elvezetnek valahová azt éjjeneztem. Ettõl még nem biztos, hogy ugyan úgy látjuk a dolgokat. Mondatonként nem akartam elemezni, hogy ez tetszik ez meg nem, mert nem vagyunk a tökéletes szellemi állapotban (ebben is egyet értünk) és ezért tisztában vagyok vele, hogy akár tévedhetek is. Ezért nem teszek kijelentéseket, hogy neked, vagy másnak mit KELL tenni a tökéletesség eléréséhez, mert nem tudom, csak érzem.
    Ha a tökéletes Szellemi állapotban lennék, akkor azt egyértelmûen tudnám és nem kéne azon rágódnom, hogy esetleg többett ártok, mint használok a lélek számára.

    Igen, ha ilyen tökéletes Szellemben élõ lényt akarunk látni, akkor Jézusra kell figyelnünk. Neki nincsenek ilyen dilemmái, hogy most jót tesz vagy se.
    Õ tisztában van vele és el is mondja, megmutatja, tanitja nekünk.

    #16030

    Para!
    Minket multidimenzinonális lényeknek teremtettek!
    Válaszodra Azért nem tudod lehívni az Akasha (könyváradat) Mert az atlantisziak tettek róla!
    Olyan genetikai kísérleteket végeztek ami hátborzongató! Most speciel korlátozott tudatosságban élünk és 12szál dnsünk helyett csak 2õ áll most a rendelkezésünkre. Nem kell 1általán kétségbe esni,hogy miért nem tudod lehívni az akasha (könyvtáradat) vagy miért nem tudod használni a pszí képességeidet!
    A megfelelõ isteni pillanatban visszafogjuk kapni azt a rengeteg kincsünket amivel megáldott minket a teremtõnk! Visszatérésünk az örök boldogságba szeretetbe és fénybe már nagyon közel van!

    Horatzio Jézus már rég másik testben tartózkodik
    Neve: Lord Ashtar Seran A Nagy ûrflotta parancsnoka, 10 millió hajóval és a parancsnoksággal a SÁRE kozmikus állomáson helyezkedik el.

    #16031

    Névtelen

    Pontosan ettõl tartottam. A helytelen irányába néztek, és nem a törekvés felé. Ha valóban ismernétek Jézus mentalitását, vagy akár bármelyik ókori bölcsnek a gondolkodásmódját, nem tennétek olyan kijelentéseket, hogy: -> Majd megváltanak! Majd vége lesz a lélekromboló rendszernek, majd 2012, majd jön egy nagy hullám, én pedig addig tétlenül ülök a székemben, internetezek, dolgozok, közben pocskondiázom a hatalmat, a hazugságokat, majd belemenekülök valami szép, rózsás rögeszmébe, és reménykedem. Aztán hirtelen jön a fény, és szabad lettem! <- Ez pontosan az az út, ami soha nem fog elvezetni a szellemünkhöz!
    Az embernek törekednie kell. Csak a törekvés által válunk igazzá! Az ember kizárólag saját magát szabadíthatja fel, és kizárólag saját maga által. A cél az önmegváltás, nem pedig másokra való hagyatkozás. Mert minket sem ?Isten?, sem nagyobb szellemek, sem pedig tanítók meg nem válthatnak. Mert ha ezt tennék, tehát a lelket tudatosan felszabadítanák saját bilincseibõl, akkor megvonnák azt a tapasztalás, az akarat, és mindenek elõtt a szellemesülés útjától, tehát többet ártanak neki, mint segítenek. A léleknek önmagának kell ráébrednie helytelen mivoltjára, és tudatosan törekednie kell az önmegvalósításra!
    Ilyen szinten a felemelkedésre való várakozás sem több, mint délibáb. Pontosan olyan, mint a vallás, mint a materiális felfogás, vagy mint a filozófia. A tudománnyal, és a szavak erejével elmámorított lélek tétlenségben tartására szolgál ez is! A tétlenség pedig sehova sem vezet!

    Az “Élet 2012 után” topicba is leírtam, de ide is bemásolom:

    Pontosan ez itt a legnagyobb probléma. Külsõleg soha senki sem tud megváltani minket. Jézus elé letért egy megváltó, hogy aztán elõbb megváltsa magát, majd a világot? Buddhát ki váltotta meg a királyi palotájából? Csak nem önön maga? Az itt tartózkodó idegenek egyáltalán nem a segítségért vannak itt, sokkal inkább, hogy a Föld körül zajló folyamatokat ellenõrizzék, korrigálják, és akik ezen munkálkodnak, azoknak segítsenek. Hobbi szinten, beszélgetésre, vagy “megváltásra” nem szakosodtak. Az embernek önön magát kell megváltania. Egy elhatározás, hogy elég volt ebbõl az életbõl, én kilépek szellemileg, és boldog, nyugodt, meghitt életet élek belülrõl, és nem õrlöm magam amiatt, ami körülöttem van. A belsõ megváltás, és tudatos törekvés emel ki a tömegbõl, nem a tétova várakozás, kereszttel a nyakadban, hogy na most mi lesz.
    Nem lesz semmi, 2012.12.21 után minden ugyanúgy folytatódik tovább, azzal a kivétellel, hogy az emberiség négy rétegre oszlik majd. A tudatosokra, a felemelkedési fanatikusokra, az értetlen civilekre, valamint az igazi tanítókra. És az önkény uralmi rendszer legkorábban 2013 végére, vagy 2015-re fog megdõlni. Nem máról holnapra, és nem is egy 24 órás nap fogja megdönteni a korrupt rendszert.
    Ennek a napnak semmi köze a megváltáshoz, ez a nap a Földre érvényes, illetve annak geomágneses átállására.
    Elnézést, ha valakit rózsás álmából felébresztettem!

    Törekedni kell szellemünk – ami lehet akár a Felsõbb Énünk – elnyerésére, és megnyilvánulásunk minél magasabb lelki minõségére. Jézus ez tanította, hogyan legyünk önmagunk megvalósítása által mesterek, és nem azt, hogyan hajlongjunk szobra elõtt, vagy várakozzunk megváltókra. Sajnos tanításainak teljes kifordítása a Biblia, amiben egyetlen sor sem Jézus szájából való. Jézus vándor volt, és valószínûleg a Plejádoktól.
    Jelenlegi világunk semmilyen formában nem kedvez a szellemi fejlõdésnek, aminek elengedhetetlen része a társaság. Tehát nem megoldás az, hogy kilépek a társadalomból, és megvilágosodom. De az sem, hogy változatlanul folytatom mindennapi megszokott életemet.
    Az a Jézus, akit a Bibliában olvastok, nem az a Jézus, aki a Földön volt! Annak egy mesterségesen létrehozott illúzióváltozata, ami azt “tanítja”, hogyan légy tétlen, és engedelmes szolga.

    Horatzio írta:
    De a lélek képes elérni a tökéletességet, csak akkor már annyira kiteljesedik, hogy nem lesz fizikai, anyagi “burka”.

    Kizárólag szellemi részmásolatoddal soha nem fogod elérni a Teljes Szellemedet. Nagy ostobaság azt hinni, hogy a fizikai test teher, – kezdetleges megnyilvánulás – amit hordani kell. Sajnos az ezoterikus tanítások, amik a ?szellemesülés? meséjét hirdetik, a test hanyagolására intenek. Márpedig a test nem teher, hanem kivetülés, ami által szellemi részed tapasztalhat ebben a világban. Ugyanannyira tisztelni, és szeretni kell fizikai megnyilvánulásunkat, mint lelkünket, mindössze tisztában kell lennünk azzal, hogy testünk nem más, mint inkarnálódott szellemünk lelki változatának hordozója.
    Abban az esetben, ha elnyered a magasabb megnyilvánulás lehetõségeit, tehát nem kizárólag fizikai térben létezhetsz, hanem magasabb dimenziókban is, – azaz elnyerted teljes Szellemedet – abban az esetben is szükséged van testre, mert mint a tanítások is szólnak róla, az Univerzum rezgéshullámokra épül. A test erõsebb, vagy gyengébb hullámhosszra hangolásával tested koncentrációs állapotát megváltoztathatod. Itt már egyszerre birtokolhatod a szellemi részedet, és testi kivetülésedet. (Ha ránézek a mai emberekre, legalább 5000 év, mire ezt felfognák.)
    Ezek is csupán az én feltételezéseim közé sorolhatóak, amit hosszú tanulmányozások, és következtetések után vontam le magamnak.
    Para

    #16032

    Pontosan ettõl tartottam. A helytelen irányába néztek, és nem a törekvés felé. Ha valóban ismernétek Jézus mentalitását, vagy akár bármelyik ókori bölcsnek a gondolkodásmódját, nem tennétek olyan kijelentéseket, hogy: -> Majd megváltanak! Majd vége lesz a lélekromboló rendszernek, majd 2012, majd jön egy nagy hullám, én pedig addig tétlenül ülök a székemben, internetezek, dolgozok, közben pocskondiázom a hatalmat, a hazugságokat, majd belemenekülök valami szép, rózsás rögeszmébe, és reménykedem. Aztán hirtelen jön a fény, és szabad lettem!
    <- Ez pontosan az az út, ami soha nem fog elvezetni a szellemünkhöz!

    Egy út van Para, ami elvezett a tökéletes Szellemünkhöz. Ez egy nem nehéz út, mivel hogy a Tökéletes Szellem minden emberben benne lakozik. Ez az a Szellemi rész amit te is megláttál és most minduntalan próbálod elérni.
    Ahhoz, hogy az ember elérje ezt a Szellemet, pusztán akarnia kell azt. Nincsenek feltételei, az is felfedezheti aki tud róla, az is aki nem, az is aki embert ölt, az is aki lopott. Talán csak egy feltétele van a Szellem-szikrát a szeretet képes lángra lobbantani. Itt most ne olyan szeretetre gondolj ami egy szent ember életét, tenni akarását jellemzi, hanem olyan egyszerû érzésre, mint amikor adnál egy pár forintot egy szegény embernek (szánalom), vagy átadnád a helyed a buszon másnak (szolgálat). Ilyen pedig minden emberben van, aki lelkébõl tudatosan nem ölte még ki magából. Tehát ezért írom, hogy tulajdonképpen feltétele sincs a Szent Szellem megjelenésének az ember szellemében. Nincs sem idõhöz, sem helyhez, sem szertartáshoz kötve, sem életúthoz, sem sorshoz. Egyszerûen akarni kell.
    Ez a tökéletes Szellem nem keverhetõ össze a saját lelkünk által teremtett szellemmel. Az egyik tökéletes de csak egy apró szikraként van jelen szellemünkben, szelíden szól, türelmes, a másik lármásan kiabál, és azt hangoztatja, hogy õ a hatalmas szellem és mindent tud.

    Az elsõ lángra lobbanás után, pontosan az történik amit írtál. Ha az ember nem törekszik rá, hogy a ?megtalált? tökéletes Szellem szerint haladjon tovább, ha tétlen marad, ha a lelkét nem változtatja át, úgy ahogy azt a Szellem kéri tõle, akkor a láng nem növekszik, és idõvel egyszerûen kialszik.
    Ez az a Tökéletes Szellemi rész ami közös Istennel. Ezt helyezte bele minden emberbe, de az embernek saját akaratával kell azt elérnie és saját akaratából kell az általa jelölt úton haladnia.
    Nagyon sok emberben fellobban a tökéletes Szellem lángja, de felemészteni a szellemet ami, mint basa telepszik az emberre nem tudja, mert nincs elég kitartás, hit, remény, akarat.

    Az embernek törekednie kell. Csak a törekvés által válunk igazzá! Az ember kizárólag saját magát szabadíthatja fel, és kizárólag saját maga által. A cél az önmegváltás, nem pedig másokra való hagyatkozás. Mert minket sem ?Isten?, sem nagyobb szellemek, sem pedig tanítók meg nem válthatnak. Mert ha ezt tennék, tehát a lelket tudatosan felszabadítanák saját bilincseibõl, akkor megvonnák azt a tapasztalás, az akarat, és mindenek elõtt a szellemesülés útjától, tehát többet ártanak neki, mint segítenek. A léleknek önmagának kell ráébrednie helytelen mivoltjára, és tudatosan törekednie kell az önmegvalósításra!

    Igen, az embert nem mentheti meg más csak is önmaga Valódi, Igaz Természete. Nem válthatja meg sem tanító, sem semmilyen szellemi lény, csak Isteni mivolta.

    Ilyen szinten a felemelkedésre való várakozás sem több, mint délibáb. Pontosan olyan, mint a vallás, mint a materiális felfogás, vagy mint a filozófia. A tudománnyal, és a szavak erejével elmámorított lélek tétlenségben tartására szolgál ez is!
    Egyre érzékenyebbé válnak a veszélyt jelzõ csengõid, ebbõl is látszik, hogy engeded, hogy a Szellem vezessen.

    A tétlenség pedig sehova sem vezet!Van olyan amikor vezet, de nagy általánosságban nézve igazad van.

    Jézussal, mint megváltóval nekem is voltak ?problémáim?, de csak addig amíg rá nem jöttem, hogy tanításai és az egész élete, nem a világi életrõl szólnak, hanem egyedül a Szellemben való növekedést szolgálják.
    Kit szolgált azzal, hogy valakit megmentett a haláltól, vagy újra járt, látott? Késõbb úgy is mind meghaltak, Jézus nem mentette meg õket testi mivoltukban. Az embereknek a Szellemben, Istenben való hitét akarta megerõsíteni, de látjuk, hogy az ember saját törekvése nélkül ez nem ér semmit, mert bármennyire is hálásak voltak akkor amikor Jézus segített rajtuk mégsem volt egy sem közülük aki annyira hitt volna neki, hogy képes legyen vele együtt meghalni, vagy akarja õt megmenteni.
    Látszik, hogy a hit és remény csak akkor érnek valamit, ha Igazak is.
    Ezért zavarhatja az embereket az olyan hit ami csak vasárnaponként lángol fel egy órácskára és utána nyomát sem találni a ?hivõben?. Ez a fajta hit csak az értelemig jutott el, hogy neki muszáj hinnie, de a szívét nem érintette meg, mert nem gondolkozott el rajta soha sem, hogy Miért is hisz az ember, meg kiben is hisz az ember.
    Ezt nevezik vakhitnek, vagy formális hitnek és valóban semmit sem ér. Ezért jobb, ha az ember nem hisz, és tovább kutat, mintsem tétlen legyen és hamis istenekben higgyen.

    Igen jól látod, Jézus azt jött megtanítani, hogy az ember hogyan tudja megtalálni, követni a Szent Szellemet és, hogy milyen is az valójában. Jézus nem tud és az ember sem tud e nélkül a Szellem nélkül Tökéletes lenni.

    #16033

    Névtelen

    Már nem azért, de nagyon szépen megkérlek titeket, hogy most öt dolgot tegyetek félre, és ezt nem tanításként értem:
    Biblia, Materiális tudomány, 2012, Másokra való hagyatkozás, és mások véleményeinek elfogadása.

    Milyen szellemi hátterû volt egy tízezer évvel ezelõtti ember, Atlantisz szigetén:

    Tisztában volt saját szellemi identitásával, testével soha nem ártott (nem fogyasztott semmit, pránával táplálkozott), és magasabb rezgésben létezett. DNS szálai teljesen aktívak voltak, sosem volt beteg, 1000 évig élt, képességei voltak, egyszerre több dimenzióban vetült ki, és mindenek mellett mindenrõl saját véleménye volt, önön maga mestere volt, és soha nem fogadta el azt, amit látott, ha az belsõ bölcsességével nem volt harmóniában. Eltávozáskor (nagyon ritka) azonnali teljes, és önálló Mátrixi inkarnálódás, valamint szellemi szegmens ideiglenes bojkott alá helyezése, amit visszanyer.

    És milyen 10000 évvel késõbb egy ember a mai társadalomban:

    Teljes inkarnációs öntudat zavarban szenved, feldolgozhatatlan karmikus terheket cipel, szennyezi testét mérgekkel, a lehetõ legalacsonyabb impulzusban rezeg, a húszon valahány DNS szálából mindössze egy-kettõ aktív, állandóan betegeskedik, allergiás, örökletes betegségei vannak, alig él 30-40 évig, kizárólag a metafizikára korlátozódik minden ismerete, képtelen saját vélemény alkotására, képtelen saját maga vezeklésére, és kizárólag bizonyítékokra támaszkodik, azaz belsõ öntudat rendszerében csak az kap elfogadó utat, ami a hazug társadalomrendszerben visszaigazul. Ha pedig eltávozik, a lehetõ legalacsonyabb asztrális síkra kerül vissza. Újjá inkarnálódás esetén szellemi szegmensének karmikus vétkei karanténbe helyezõdnek, és tiszta öntudattal, de hibás szellemmel új öntudatot alakít ki, szintén másokra támaszkodva.
    Ezen nem árt elgondolkodni. Elkeserítõ!

    Ami pedig a válaszom számodra, Horatzio:

    Még mindig nem tudsz a hit béklyójától továbblépni. Istent ne úgy képzeld el, mint egy trónon ülõ valakit, mert ez a legnagyobb hazugság. Ugyanis az Univerzum Istene nem más, mint a Mátrix, ami egyáltalán nem vár el olyasmit teremtményeitõl, hogy szolgáljanak.
    De mivel a Föld 440 ezer éve elnyomás alatt van, ráadásul teremtett teremtmények élnek rajta, így tudatunk is kizárólag olyasmit képes elfogadni, aminek Igazság megfelelõjét találja az esetlegesen hibás formamintájában, aminek semmi köze az eredeti Igazsághoz.
    Két nagy hazugságot ismerek, és egyik veszélyesebb az emberi szellemre, mint a másik:
    Az elsõre épül társadalmi struktúránk, a tudatlanság. A második pedig épp oly gyorsan, és pusztítóan terjed, a fanatizmus. Az egyik esetben túl kevés a személy hite, a másiknál pedig túlcsordul. Egyik sem szolgálja szellemi részünket. Le is írom mindkettõ aspektusát, hogy miért pusztítják el szellemi identitásunkat.
    Tudatlanság
    Az ember, aki sem az Univerzum mûködésével, sem a Létezés feltételeivel, sem pedig a Szellemi törekvéseivel nincs tisztában, így az ilyen szintû intelmeket fanatikusnak tekinti. Kizárólag mindig abból a szemszögbõl képes látni a világot, amiben megtestesül. Emberként fizikailag, szellemformaként asztrálisan, ami önmagában szintén nem reális. Mivel társadalmi rendszerünk teljes mértékben az elfedésre épül, így képtelen elfogadni az Igazságot, mert nem igazolódik vissza ez. Általában a racionalista gondolkodású lélek ebbe a kategóriába sorolandó, így az ateisták is, akik tisztában vannak vele, hogy a vallás megvezeklés, és a hit önmagában nem elég. Mivel kizárólag arra hagyatkoznak, ami megnyilvánul, – ez a színtiszta tudatos megvezeklés – így nem láthatják át a valóságot. Itt alakul ki az autizmus, mivel a lélek tartózkodik a megvezekléstõl, – azaz törekszik saját Szellemi szegmensének elnyerésére – viszont így kevesebb rálátása lesz a valóságra.
    Fanatizmus
    Itt az ember túlzottan a hitre épít, képtelen a természetes materiális gondolkodás elfogadására, mert tudja, hogy nem a fizikai kivetülés a lényeges szempont, mégis túlzottan a szellemre törekszik. A harmóniát, azaz Gaia és a Szellemvilág közti természetes kapcsolatot így elveszti. Mivel túlzottan törekszik a Nagy Szellem felé, ezáltal elfogad minden olyan megvezekelt irányzatot, ami erre vezet, ilyen a vallás, a hitfelekezetek, és az olyan spirituális rögeszmék, amik kizárólag a szellemi megnyilvánulásra korlátozzák szükségletét. A túlzott Istenfélés, vagy a túlzott megfelelés szintén pusztító jelleggel bír a lelki megnyilvánulásra, mert állandóan meg akar felelni az elvárásoknak, így saját formai jellegét elõbb eltompítja, majd a végén teljesen elveszti. Ez a másik megvezeklési forma.
    Mindkettõ arra törekszik, hogy az ember elveszítse saját identitását, engedelmes lélekszolga legyen, akit Isten, vagy a tudatlanság nevében megvezekelhessenek. Ilyen szinten a kollektív tudat kialakítása sem más, mint a Föld szellemi identitásának elpusztítása. Ha minden ember a kollektív tudatosság szerint gondolkodna, elvesztené természetes Egység megnyilvánulását, tehát elpusztulna, mert nem lenne több, mint egy kollektív megnyilvánulásnak a kivetülése.
    Te még mindig a Szent Szellemet keresed, és nem a saját Szellemedet, mert én ezt láttam meg, és ezt is fogom elérni.
    Para

    #16034

    Te még mindig a Szent Szellemet keresed, és nem a saját Szellemedet

    Ezt jól látod Para. Ez abból az egyszerû következtetésbõl alakult ki nálam, hogy ha Én, mint hatalmas isten létezhetek és az az Én alap természetem és Én mindent, de mindent meg tudok teremteni és meg is akarok, akkor a többi embernek is ilyen hatalmas istennek kell lennie.
    De ha már két hatalmas isten is létezik, akkor mégis kinek a teremtése fog megvalósulni?
    Annak a hatalmas istennek aki azt mondja az embernek, hogy tudsz repülni, vagy annak aki azt mondja, hogy nem tudsz.
    Mind a két hatalmas isten jót akar, az egyik azt akarja, hogy az ember az életben korlátlanul szabad legyen, a másik azt akarja, hogy szellemben érje el a szabadságot.

    Azért nem érted meg még az alázatot és a szolgálatot, mert nem látod át, hogy ha Te hatalmas isten vagy, akkor mindenki más is az.
    Enged meg, hogy más is teremtsen valamit és próbáld meg azt összeegyeztetni a te teremtéseddel. Már látod, hogy nem megy, erre hoztad fel példának a kollektív tudatot.
    Igazad van ez a világ tipikusan ennek a példája. Mindenki akar valamit, és senki nem enged belõle. A különbözõ akaratok egymásnak feszülnek és ezzel az emberek is.
    Ha az Isteni akaratnak nem is akarják átadni magukat, akkor legalább egymás felé kéne engedniük.
    Mert a másik is ugyanaz a lény, mint amilyen mi vagyunk.
    Vagy nem az, mert nem elég tudatos? Nem az mert nincs Sprektum csatornája és fogalma sincs róla, hogy mi az, hogy kvazár?
    A szolgálat csupán ennyit jelent: elismered másokat ugyan olyan “hatalmas” lénynek, mint amilyen te vagy.
    Nehéz? Persze, hogy az, ha folyamatosan a különbségeket keresed, azt hiszed, hogy neked kell lesüllyedned hozzájuk és akkor bekebeleznek, pedig neked kéne törekedned rá, hogy “felemelkedjenek”, Szellemben.
    Ha nem is látszik rajtuk, hogy õk is istenek, attól még azok.

    #16035

    Névtelen

    Tehát összegezve a hosszú ideje olvasottakat, arra a meggyõzõdésre jutottam hogy míg mások el vannak foglalva azzal hogy a lelküket agyusztálják egy ördögi mókuskerékben aminek soha nem fognak a végére érni és a gondolataikat ez köti le nap mint nap, addig mások a reálisabb a társadalom és a tudomány elõre haladásának megoldásával vannak elfoglalva-ha hagyják- A szellemi síkon a saját lelkivilágom mint vita és csûrés csavarás szintjén nem érdekel. Soha nem értettem meg hogy vannak emberek és itt nem csupán Paráról beszélek, akiknek fontos egy szélmalomharc aminek õk is tudatában vannak hogy ilyen szinten követõkre nem találnak mivel ékes bizonyítékát adják annak hogy magukat sem találják.
    Bocs hogy rövid elmélkedésemet, ami nem tölti ki a teljes tudatomat és idõmet most leírtam.Én így érzem.

    #16036

    Névtelen

    Máris válaszolok.
    Lütyö, ha számodra ez az egész szellemi törekvés csupán csûrés, csavarás, akkor még várhatsz sok inkarnációt, hogy megértsed, nem az a lényeg, amit látsz. 2010-ig én is úgy véltem, hogy ezen életem az egyetlen egy, és ennek a világnak kell megfelelnem, hogy társadalmi helyzetemet elérhessem. Azonban mióta tudom, hogy a számtalan inkarnációmból ez csupán egyetlen egy, azóta nyilvánvalóan nem arra törekszem, hogy ha úgy is elveszítem szerzett tudatrendszeremet, valamint testemet, hogy kizárólag ezekkel foglalatoskodjak.
    Horatzio. Nekem csupán egyetlen problémám van az alázkodással, hogy nincs semmi kapcsolata az alapvetõen természetes Emberi méltósággal. Mert egyértelmû, hogy ha valaki nagyobb szellemi identitással rendelkezik, mint én, akkor tiszteletet fejezzek ki iránta, na de nem egész nap azt lesem, hogy na most megfelelek e a nem tudom milyen szintû szellemeknek.
    És most bocsánat, ha konkrétumot írok, de Isten = Önmegvalósítás útján az Univerzum legmagasabb Létezési Spektrumába felhangolódott szellemi lény.
    Ami pedig ezzel az egész tudatossággal az aggályom, hogy semmibe nézi az ember különbözõ Egység megnyilvánulását.
    Amit még utólag hozzáfûzök: A társadalom és a tudomány : Összeomlásra van ítéltetve!
    Mivel jelenlegi tudományunk fejletlenebb a 10000 évvel ezelõttihez képest, így én naivitásnak tartom, hogy ezt a materiális hideg tudományt továbbfejlesszük, mikor teljesen gyermeteg tudati gondolkodásra van kialakítva. Mivel a napkitörések következtében a mágneses pólus váltás ideje alatt nem lesz sem elektromos energia, sem mágneses térerõ, így az emberiség hamar megfogja tanulni, hogy ezek nélkül is szép az élet, valamint ez egy olyan tudás, amit bizonyos helyzetekben nem lehet használni. Az ufók azonban a “kisüléskor” is változatlanul repkedni fognak, mert más technológiai elven nyugszanak. Ami pedig a társadalmat érinti: Ez a bankkormány be fog dõlni éveken belül, aztán pedig a jelenlegi hivatali ügyintézésû életmód, és intézményrendszerek elavultak lesznek. Mivel nem lesz kereskedelmi hálózat, így az emberek hamar visszaállnak az önálló ellátásra, ami nem lesz könnyû a káoszvilágban.
    Para

    #16037

    Névtelen

    Para!
    Asszem félreértettük egymást. Én szigorúan az EGYÉN szempontjából gondoltam mivel így önzõk vagyunk mert csak MAGUNKNAK akarjuk, szeretnénk elérni a fejlõdést ahelyett hogy azon lennénk hogy amit itt hangoztattok, globálisan elfogadott legyen mindenki számára, csak az a baj hogy ez nem megy.Az egyéni törekvések nem sokat érnek kizárólag annak a személynek a számára aki törekszik megtalálni és minden oldalról megközelíteni a lehetetlen. Mit tapasztalok itt horáczióval és veled kapcsolatban.Meddõ vitákba bonyolódtok, ahelyett hogy éveznétek magát az ÉLETET. Ez veszi el a figyelmeteket, a agondolataitokat azokról a dolgokról ami az életben mégis csak szép és generálja a lelki felemelkedettség érzetét, mert akárhogy is nézzük az ember saját maga felelõs azért hogy minden helyzetben és minden szituációban megtalálja a nyugalmát , mert ez nem elképzelhetetlen. Nem kell törekedni feljebb és feljebb mert ez csak felõröl.
    Az ember, már itt az egészséges emberrõl beszélek, megtalálja a lelki békéjét és ösztönböl jön akár a megbocsájtás is valaki felé Honnan tudod azt hogy valaki nagyobb szellemi identitással bír e mint te,?
    A tiszteletet csak akkor adjuk meg neki,? Észrevenni a szellemi fejlettséget, ami magától jön -nem lehet.
    Igen aki egész nap azt lesi hogy megfelel e , nem a másik embernek hanem egy bizonyos szellemi szintnek,akkor lesse De nem hiszem hogy ettõl elérné azt amit szeretne.
    A tudományunk viszont azért fejletlenebb az 10000évvel ezelõttihez képest mert körforgásban élünk.Lehet hogy idiotizmusnak hangzik de többen felvetették már hogy tulajdonképpen minden elõlrõl kezdõdik majd lassacskán…

    Nem szándékoztam ezt a kérdést a szellemi tudományok vagy éltudományok útján meghatározni mert mivel ezen az oldalon gondolom, sok az olyan ember aki nem tudja követni ezeket a vitákat érdemben, õk is értsék hogy tulajdonképpen a világ legegyszerûbb és leg természetesebb kérdéseit boncolgatjátok itt.

    #16038

    Névtelen

    Teljes mértékben igazad van!
    Csakhogy…
    Engem már mind fizikailag, mind szellemileg felõrölt ez az egész felemelkedési törekvés. Sõt, már magamban gyakran kijelentem, hogy bánom is én, hogy elkezdtem foglalkozni ezzel az egész témakörrel, mert milyen jó életem volt, amíg semmit nem tudtam.
    Csakugyan a jóérzés az élet célja, csakhogy 1: Azzal a szellem semmit sem fejlõdik 2: Mivel jól érzi magát a lélek, ezáltal nem tart igényt a hitre 3: Mivel eltereli a jóérzés a figyelmét. így karmikus kötelékeket alakít ki magának.
    Én se szándékoztam a többi olvasót összezavarni! Fõleg, mert még egy kevés idõ, és ezt itt amúgy sem fogja senki olvasni.
    Para

    #16039

    Névtelen

    Most olvasom, s láttam be, hogy teljesen félreismertem a felemelkedési folyamatot. Már hónapok óta tanulmányozom, mióta a tavalyi ébredésem megtörtént. Rájöttem elõbb azokra, hogy nem csupán a társadalmi struktúra hibás, de alapjából véve az egész emberiség gondolkodási módja. Mert az egész tudatrendszerünk “fertõzött”, amibõl kizárólag egyetlen kiút van, a tudatosság elnyerése, mely szeretetre, hitre, és magasabb szellemi erkölcsökre épül.
    A szellemi szegmensünk elérése ugyan fontos, de ezt addig nem is tudjuk teljesíteni, amíg lelki minõségünk a társadalom által kivetült formának felel meg, és nem önmagának, majd ezt követõen önmagán keresztül törekvés által Istennek. A felemelkedés elõbb lélekben történik meg, fizikailag ezt nem lehet sem érezni, sem értelmezni. A magasabb rezgésszámú emberek nem feltétlenül paranormális képességûek, hanem önzetlenek is. Például én már nem egy olyan emberrel találkoztam, akik semmit sem tudtak a folyamatokról, és a felemelkedésrõl, nem volt képességük, ennek ellenére áradt belõlük az önzetlen megnyilvánulás. Napjainkban ez nagyon ritka személyiségtípus az önzõ, gõgös általános jellemforma elterjedésében.

    “Íme egy évezredekre értendõ idézet:
    Ha nem értitek meg, hogy az élet célja a szabadság, akkor nem tesztek egyebet, mint hogy elméletek, hitelvek, bölcseletek és vallások feltalálásával kalitkátok rácsait aranyozzátok.”
    Jiddu Krishnamurti

    Tanácsolom, hogy tanulmányozzátok az alábbi oldal cikkét, illetve magát az oldal tartalmát is: -link-
    Para

    #16040

    néztem a linket és az elsõ oldalnál leragadtam. Azt kell mondanom, hogy nagyon szépek a világ megváltó, földanyát erõsitõ szeretõ kezdeményezések,
    de az elképzelés sántit valahol.
    Egyrészt, mert az emberben felébredt Szellem ezekbõl semmit nem tud kamatoztatni, mert (ezt Lutyónak is válaszolhatnám), nincs
    számára földi boldogság. Bárhová is kerülhet az ember, sétálhat fehérhomokos tengerparton, úszkálhat delfinekkel,jókat ehet, vagy
    ihat, bulizhat, galaxisokat fedezhet fel, de ezekbõl semmi nem jut el a szivéig. (Az emberi kapcsolatok viszont fontosak lehetnek, de ezekrõl már sokat irtam)
    Ahogy Para is irta, amikor megérintette a Szellem onnantól nincs vissza út. Szeretne az ember visszalépni, de már soha nem lesz
    az az alkoholmámoros fetrengõs bulis aki ki tud kapcsolni, sõt az egész hátralévõ “világi” életét úgy éli le, hogy
    önmagával szenben szigorú kritikával él. Nem tehet mást, mert minden pillanatban látja magát kivülrõl. Met nem csak test és
    lélek, hanem Szellem is, aki mindig az Igaz képet mutatja az emberrõl.
    Igen. lehet hogy kivülrõl nézve szánalmasan fest egy ilyen keresõ lélek, esetleg elesettnek, de
    ez csak azért van, mert folyamatosan próbálja elérni a Tökéletes Szellemet, ami az Igaz természete.

    A másik, hogy még nincs fogalmunk arról, hogy mit is jelent az, hogy Hatalmas Isten. A Hatalmas Isten azt jelenti, hogy nincs
    olyan ami ne Isten akaratából lenne. Ezek a döntések van, hogy a test és lélek számára rosszak, szenvedéssel járnak, de céljuk a Szellem
    kiszabadulása. Van az embernek valamennyi teremtõ akarata,ezért tud csodálatos dolgokat alkotni, és a sorsávval
    is nagyrészt maga rendelkezik, de ettõl még nem nevezhetõ a teremtõ
    társteremtõjének. Mert mig az egyik test és lélek, addig a másik Tiszta Szellem. Hogyan lenne az akaratuk Egy?

    A földanyát “átölelõ” kezdeményezések csak mélyitik a szakadékot az emberek között. Ezek az összefogások mindig azt suggalják,
    hogy vagyunk mi az ölelgetõk és vagytok ti akiket majd mi megmentünk (bár nem érdemlitek meg).
    Az meber úgy néz a Földre, mint a testére, vagy az otthonára, fél ha elveszti akkor nem lesz számára más hely.

    #16041

    Névtelen

    Elnézést, Horatzio, de egyenesen ellenkezõleg. Én soha nem voltam alkoholmámoros fetrengõs bulis, sõt, születésem óta tizenkilencedik századi erkölcs szerint élek. Ezt mind a szüleim, mind a tanárok érzékelték, emiatt gyerekkoromban szellemileg visszamaradottnak tituláltak, majd késõbb a “mai generáció” is kiközösített, mert nem voltam fogékony a hülyéskedésre. Ezt követõen mûvészkarriert terveztem befutni, és így kötöttem ki itt, a paranormálon, miután az egyik mû elvezetett a különleges képesség irányába. A szellememmel való foglalatoskodás õrölt fel, mert elõtte teljes életet éltem.
    A Földre pedig megint rosszul tekint minden ember, részben te is. A Föld ISKOLA, melynek lényege a lélek kifinomulása, fejlõdése, és szellemi identitásának elnyerése a hit által. Arra viszont ne nézz nyersként, Horatzio, hogy nincs földi boldogság. Mindössze ott a konkrétum, hogy a földi boldogság nem élvezhet elsõbbséget a szellemi boldogsággal szemben, azonban szerepe az emberi hit kialakítása. Mert kizárólag földi elégedettséggel lehet törekedni a szellemi lényünk elnyerésére, ellen esetben egyenesen leragadunk, mert a csapások kivédése közben elveszítjük törekvésünket. Késõbb majd még részletezem.
    Amirõl például az angyalok nyilatkoznak, hogy a pénz káros, ezt is megcáfoltam már. A pénz nem földi birtoklás, hanem egy olyan lélekmérce, melynek feladata, hogy megtanulja a lélek, hogy mindenért meg kell dolgozni, ha el akar valamit nyerni, azonban mára a Földi feladat Földi kötelességbe váltott át, mert már nem meg kell dolgoznia az eléréséért, hanem csupán a létbiztosításáért kell görnyednie, ami eltereli a figyelmét a szellemi törekvéstõl, és erõsíti materiális gyökereit.
    Para

    #16042

    Elnézést, Horatzio, de egyenesen ellenkezõleg. Én soha nem voltam alkoholmámoros fetrengõs bulis, sõt, születésem óta tizenkilencedik századi erkölcs szerint élek.

    Ezt magamról irtam Para, megint bocs, mert nem volt egyértelmû.
    Csak a mélységét akartam szimbólizálni a helyzet kapcsán, hogy ami régen esetleg valamelyest vigaszt nyújtott és menekülési út volt, azok mind-mind eltûntek.
    Legközelebb figyelek, hogy egyértelmûen válaszoljak. A személyeskedés ellen amúgy is küzdök, úgyhogy ha felfedezel ilyeneket az csak a javamat szolgálja.

    #16043
    Para wrote

    A Földre pedig megint rosszul tekint minden ember, részben te is. A Föld ISKOLA, melynek lényege a lélek kifinomulása, fejlõdése, és szellemi identitásának elnyerése a hit által.

    Ebben tökéletesen egyetértek veled.
    Arra viszont ne nézz nyersként, Horatzio, hogy nincs földi boldogság.

    A boldogság maga létezik, de az nincs helyhez kötve. Az a Szellem tulajdonsága. Boldog, de nem önmagától, hanem mások segitik ebbe az állapotba. Ez csak a szeretet által mûködik. Ahhol van szeretet ott van boldogság is (két lélek között, vagy sok lélek között).
    De az olyan érzések amiket valamely hely, vagy tárgy vált ki belõlünk az nem igazi, azaz nem hatol le a lényünk mélyére.
    A Föld lelkéhez, vagy egy fa lelkéhez való kapcsolódás szintén nem okoz boldogságot. Nem az állatvilághoz kéne közelebb kerülni, hanem az emberekhez.

    Mindössze ott a konkrétum, hogy a földi boldogság nem élvezhet elsõbbséget a szellemi boldogsággal szemben, azonban szerepe az emberi hit kialakítása.

    Én még nem találkoztam olyan emberrel, aki nagy boldogságában Istent kereste volna.
    Csak olyat láttam, hogy mélységes bánatában, elégedetlenségében, fáradtságban, nyomorában, szomorúságban hozzá kiáltott: Miért?

    Mert kizárólag földi elégedettséggel lehet törekedni a szellemi lényünk elnyerésére, ellen esetben egyenesen leragadunk, mert a csapások kivédése közben elveszítjük törekvésünket.

    Ha elveszijük, akkor az nem volt Hit.
    De természetesen meg kell jelennie az Isteni törõdésnek is ami az életet elviselhetõbbé teszi, de nem mi döntjük el, hogy mi az ami erõvel tölt el és növeli a hitet és mi nem az.
    Ez lehet akár egy negativ esemény is az életben. És az ilyen hitpróbákon szoktak kidõlni a hivõk: “Isten nem szeret engem, el vagyok átkozva….”
    Pedig ha meglépné az akadályt, utánna a hite is nõne.

    Késõbb majd még részletezem.
    Amirõl például az angyalok nyilatkoznak, hogy a pénz káros, ezt is megcáfoltam már. A pénz nem földi birtoklás, hanem egy olyan lélekmérce, melynek feladata, hogy megtanulja a lélek, hogy mindenért meg kell dolgozni, ha el akar valamit nyerni, azonban mára a Földi feladat Földi kötelességbe váltott át, mert már nem meg kell dolgoznia az eléréséért, hanem csupán a létbiztosításáért kell görnyednie, ami eltereli a figyelmét a szellemi törekvéstõl, és erõsíti materiális gyökereit.
    Para

    A pénz csak a rabság mércéje lehet.
    A lélek és test teljesen elveszett benne. Nem Isten találmánya, hogy az emberek értéktelen papirdarabokért vért izzadva gürcöljenek. A pénzzel irányitani lehet az embereket és az egész világot egyetlen lény kezébe helyezte.
    De csak akkor veszélyes, ha hagyjuk, hogy uralkodjon felettünk.
    Akkor fogunk felette mi uralkodni, ha már képesek vagyunk róla könyûszerrel lemondani.

    Abban szintén egyetértek veled, hogy az életben a “muszály” törvény uralkodik. Kell dolgozni, kell tanulni, kell nevelni…, mert csak ezek “tudatos” (utálom ezt a szót, ne haragudj) végzése során jut el ismételten a kérdéshez: MIért csinálom én ezeket, mi értelme az egésznek?

    #16044

    Névtelen

    A pénz nem földi birtoklás, hanem egy olyan lélekmérce, melynek feladata, hogy megtanulja a lélek, hogy mindenért meg kell dolgozni, ha el akar valamit nyerni, azonban mára a Földi feladat Földi kötelességbe váltott át, mert már nem meg kell dolgoznia az eléréséért, hanem csupán a létbiztosításáért kell görnyednie, ami eltereli a figyelmét a szellemi törekvéstõl, és erõsíti materiális gyökereit.
    Itt még megjegyzem, hogy a mai haszonszerzésre törekvõ lélekben csupán azt a tengelyt “kellene” – mert lehetetlen – megfordítani, hogy nem az érték, hanem a tétel a lényeg egy áru megvásárlásakor. Például, veszek egy chipses zacskót, ez kétszáz forint, amiért fél órát kell dolgoznom. Akkor itt logikusan nem azt nézi a lélek, hogy megdolgozott félórányi kifejezést a chipses zacskóért, hanem azt, hogy 200 forintot ki kell dobnia. Magyarul a tétel helyett, a költségre koncentrál. Azaz a megdolgozott haszon értékére, és nem pusztán a megdolgozás tapasztalatára. Mikor felbontom a zacskó chipset, hogy elfogyasszam, nem úgy fogyasztom, hogy fél óra kávécsomagolást rágok el a számban, ami xy-ban fárasztott ki, és xy-t tapasztaltam, hanem, hogy a gürcölt munkáért, – tehát a szenvedõ törekvésért – elnyert jutalmamat féltem, hogy megcsapoltam, és már kevesebb jutalmam van további csapolásokra. Ha a megdolgozás mércéjében gondolkodna, jobban megbecsülné jutalmát. Példa kedvéért egy más félmillió forintot az ezért másfél évig dolgozó lélek jobban megbecsülné, mint az, aki csak úgy megkapná. Ugyanez szellemi értelemben. Egy 20 éven át meditáló, vándorló, törekvõ lélek jobban megbecsülné a Nagy Szellemet, ha csupán egy egészen kis részét is megtapasztalta, mint az, aki csak úgy megkapta. Ezért vélem ostobaságnak a felemelkedést. Milyen volna, ha a lélek átlépne az ötödik dimenzióba úgy, hogy közben még a harmadikért sem dolgozott meg! Ha a harmadik minden kínját, s poklát végigélte, s már tudja a materiális létezés minden örömét, s fájdalmát, akkor törekvés által nemesülhet, nem pedig spontán átlép, kihagyva a fejlõdést.
    Most képzeljük el, mire találták ki az ókoriak a pénzt. Nem azért, hogy állandóan gyûjtsük!!! Van a lélek, mondjuk a vándor, aki sokat megtapasztalt. Aztán útja során talál egy aranyérmét, ebbõl nem kap semmit. Továbbáll, beáll dolgozni, szerez még két aranyat, ebbõl már valamit vehetne, de még mindig dolgozik, mert nagyobb célért törekszik. Betér egy barlangba, ott aranyrögöt talál. Majd ezt is elrakva tovább keres. Nem neki lát elkölteni szerzeményét, hanem a vadon nyújtotta élelmiszerrel ellátja testét, és tovább tapasztal. Mikor elég sokáig teszi ezt, és táskája már tele van aranyérmékkel, és rögökkel, akkor ezt leteszi, mert teherré vált, mint ahogy a tudat is, hogy törekedett. És ha eltûnne a jutalom, mire emlékezne a lélek? Hogy egész életében csupán törekedett? És azért, hogy a végén letegye azt az aranyrögöket tartalmazó súlyos erszényt, vagy azért, hogy a jutalom felé haladva tapasztaljon? Mit gondol ilyenkor a lélek? Hát nem azt, hogy ez az inkarnáció ilyen személyi fejlõdésben gazdagított, vagy szellemi törekvésben, hitben, stb. hanem, hogy elvesztette azt az átkozott testét, társadalmi helyzetét, pénzét, stb. Kérdem én, mennyivel egyszerûbb lenne a dolga, ha betérne egy városba, és beváltaná kemény munkáját. Csakhogy akkor az elnyert jutalom megszédítené, és elfelejtené, hogy ez nem más, mint jutalommérce, ami azt méri, mennyire dolgozott, s törekedett. De ha úgy áll tovább, hogy eleget értett meg a szerzésbõl, és törekvésbõl, és tudja, hogy ezzel az erõvel mit érhet el, akkor arra is ráébred, hogy szellemileg ugyanígy kell cselekednie. A szellemben ugyanez a probléma, elsajátítom a gyógyítást, elsajátítom a minden látást, a meditációt, vagy akár az intuíciót, a teleportálást. Hova jut a lélek? Nem a törekvést követi, hanem a célt, azaz a megdolgozott jutalmat élvezné, ahelyett, hogy mindig törekedjen, hogy egyre magasabb érzelmesülést tapasztaljon meg. Mert ha elér a csúcsra, rájön, hogy tulajdonképpen nincs is szüksége semmire, mert kezdetben sem volt szüksége semmire, mikor elindult megtapasztalni. Most, hogy szegmensében már mindenbõl van egy kis ízelítõ, visszatér “megnyugodva” a Nagy Szellemhez poszttal, vagy a nélkül, és vagy segíti a törekvõ lelkeket, vagy átadja mivoltát arra, hogy az Univerzum tartóoszlopává váljon. Nem véletlen a vallási hitfelekezetekben az a szellemi tanítás, hogy a mennybe kizárólag szenvedés által lehet megdicsõülni. Ez szellemileg értelmezendõ. A szellemet kizárólag törekvés útján tudom megtapasztalni.
    Itt utólagosan válaszolok neked. Neked is, mint ahogy nekem is belém sulykolták a tanítások azt a konkrétumot, hogy a pénz káros. Pedig egyáltalán nem az, hanem ezt is két oldalról kell szemlélni, és gyakran ezért nem tudok egyetérteni az angyali fény üzenetekkel, mert õk is kizárólag csupán egy oldalról képesek szemlélni a helyzetet. Ha nem vagyunk képesek beleélni minden körülménybe magunkat, akkor ne is kritizáljunk, ha Isteni erõ birtokába vagyunk, ha nem. Atlantiszon is használtak aranyat fizetõeszközként, csak akkor még a lelkek számára nem kizárólag ennek a gyûjtésére korlátozódott a napi tevékenysége. Példa kedvéért egy kereskedõhajó gazdag rakománnyal érkezik a városba, és mindent hozz. Mivel az õsi elv szerint minden kapásért adnod kell – már az õsök is ismerték a karmikus rendszert – így valamivel megjutalmazták a szállítást. Mivel az arany különleges fém, ráadásul akkor még nem csupán bámulták, hanem felhasználták építésre, energiavezetésre, így ezzel jutalmaztak. Késõbb ez a jutalmazási szokás vált pénzzé, mert annyira sok mindenre fel lehet használni az aranyat, hogy elkezdték tartalékolni. Itt merült fel a tartalékolás formába öntése, majd az ezzel való kereskedelem. Minél több van valamibõl, annál kevesebbet ér. Mivel az arany terjedni kezdett, így veszített értékébõl. Ráadásul az évszázadok alatt az emberek elfelejtették, hogy mit is szolgál az arany, és kizárólag annak birtoklására törekedtek. Késõbb egy társadalmi helyzetté vált, mert akinek sok volt belõle, az bármit beszerezhetett, tehát gazdag lett. Ezt követõen már nem csupán a birtoklásért, de a társadalmi helyzetért is fizetni kellett, így alakult ki az ókori elitréteg uralkodása azok felett, akik nem voltak tisztában az értékek fogalmával. És ez a rendszer alakult át a megvezekltt bankkormány rendszerre, ahol már kizárólag az az értékes, akinek papírja, érméje van, függetlenül a személy lelki minõségétõl.
    Para

    #16045

    Idézet Tamástól:
    Mert : bizonyos, hogy jön majd egy még jobb, de ahhoz már Ti sem fogtok csatlakozni, mivel egyszerûen – ezt metafizikai törvény – ha élõ jelen tökéletlen tökéletességét nem fogadjátok el, akkor hogyan fogadnátok el azt a jövõben!

    Erre mondta Jézus (is), hogy ” ha annak sem hisztek, akit láttok, akkor hogyan hinnétek annak, akit nem láttok?”

    Ugyanis Isten nem egy absztrakt valami – hiába is akarta ezt besulykolni a teológia 2000 év alatt az emberekbe – Az Isten : az Élõ Jelen – a maga tökéletlenségében – ezt el ne felejtsétek!

    válasz tõlem:
    Csak a sötétség hirdetné, hogy a Tökéletes (Isten), tökéletlen.
    Hogyan tudná a tökéletlen felépíteni a jelen minden pillanatát?
    A tökéletlen nem Isten, hanem a tõle elpártolt lelkek, ezért amit te tökéletlennek érzel az a világ amit viszont a tökéletlen lelkek építettek és építenek Most is, szabad akaratukból. Habár Õk Istenbõl valók, de szûk elmére vall, a kettõt Egy-ugyanazonnak titulálni.
    Várod a jobb világot, ami számodra még nem jön el, mert, mint tökéletlent képzeled el, és ezért a tökéletes csak elérhetetlen délibábként lebeg elõtted.

    Én is tudok Jézustól idézni:
    Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.

    Az Isten : az Élõ Jelen – a maga tökéletlenségében – ezt el ne felejtsétek!
    [/i]
    Ezt nyugodtan elfelejthetitek.

    #16046

    Névtelen

    Ezt sem ártana olvasgatni, írogatni. Ide minden jöhetne, ami a lélekkel, szellemmel, kétellyel kapcsolatos, és nem a chatba irkálni, – mert onnan naponta eltûnik, – hanem hosszan, bõven kifejteni a kérdéseket, esetleg ezekrõl eszmefuttatásokat, kritikákat indíttatni. Például Horatzio nagyon jártas a szellemvilág és lélekismeretekben.
    Para

    #16047

    Pille
    Tag

    Találtam egy csodálatos elõadást Jézus titkolt tanításairól. Igazából nem tudom itt jó helyen van-e, csak azt tudom, hogy az elõadást meghallgatva felmerül bennem a kérdés: -Istenem, hol tartana ma az ember ha a valódi alapokon tanították volna a kereszténységet, és persze ezek szerint éltek volna! Itt, a vaskorban is lehetett volna aranykor!

    -link-

    #16048

    Szpacsek
    Felhasználó

    Szerintem is.

    Én is olvastam a 4 evangéliumon kívül, még többet is– itt a neten végig is olvastam õket…..
    Mert van még néhány…… (rövidebbek)

    #16049

    Pille
    Tag

    Kérlek, azért hallgasd meg az elõadást! A hölgy, aki tartja (sajnos a nevét nem tudom!) eredetibõl fordít, egyben vallástörténész is, mellette ha jól értelmeztem, régészeti munkákat is végzett, és ezek miatt az elõadása nagyon kerek, mert nem csak a szövegeket ismerteti, hanem az akkori társadalmi, politikai összefüggéseit is magyarázza. Szóval nekem nagy élmény volt!

    #16050

    Szpacsek
    Felhasználó

    Meghallgattam.
    Arimatiai József tevékenysége tényleg érdekes volt ott Jézus halála környékén…..
    Errõl én is tudok !
    Aztán még nem hallottam ezt a Seth- Jahve párhuzamot sem ….

    Viszont azt tudom hogy mit csinált Jézus 12 és 30 éves kora között….! Amirõl a Biblia nem ír. !

    Meg azt is hogy a keresztre feszítése után mi lett vele .. hogyan “szállt alá poklokra”, ahol Hádésszal és Satanasszal “tárgyalt” ……

    Meg azt h. utána Indiába ment, Kasmírba, vagy annak a környékére.
    Még a város neve is ismert, ahol el van temetve ! — csak most nem jut az eszembe..! ……

    #16051

    Szpacsek
    Felhasználó

    “A kereszténység az iráni-perzsa-szkíta hagyományokra hasonlít — és a vallásra — a legjobban ….” — hangzott el az elõadásban !
    Igen. 🙂 és én azt is tudom miért. Fiatal korában Jézus tanítója, tanítói valami nagy tudású hun–magyar –szkíta táltos, táltosok voltak . ……
    Beavatottak.

    Magának Jézusnak pedig egyiptomi gyökerei is voltak, Tuthmózisz fáraó révén.
    Nem véletlen tehát az Ozírisz –Ízisz–Hórusz égi család emlegetése …..
    Mint Atya Isten, Anyaistennõ, és a gyermekük!

    Anyaistennõ volt pl. Ninhursag… az orvos nõ.. aki 300 000 évvel ezelõtt Enkivel a tudós–mérnökkel (Nibiruiak!) megalkotta a Homo Sapienset, Adam-ot, az embert …. (Az Adam szó jelentése: Ember.)

    Aztán, anyaistennõk: Pl. Anahita (Anyahita) a perzsáknál ….. Aphrodité is úgy tudom, a szerelem istennõje… meg Szûz Mária ….. És még nagyon sok van. (Pl. Istár …..)

    Ízisz is, Orírisz, meg és Thot, a bölcsesség istene, az istenek orvosa, írnoka..
    — nos õk ATLANTISZIAK voltak.

    Hmm…

    Ezek nagy dolgok, fontos dolgok. 🙂

    #16052

    Szpacsek
    Felhasználó

    Szóval, igaza van az elõadónõnek, abban, amit az õ egyetemi tanára is tanított neki: hogy nem a judaizmusból alakult ki, fejlõdött ki a kereszténység.

    Érdekes, hogy 451–ben tették bele a kereszténységbe az Ószövetséget. A judaizmussal így összekapcsolva.

    Az eredeti keresztények a gnosztikusok voltak. Olvastam egy könyvet róluk. Itt az elõadásodban is amit belinkeltél, Pille … aki tartja, õ is gnosztikus, meg sokat is beszél a gnosztikusokról benne.
    Õk voltak — a gnosztikusok– az I. sz. 100-as, 200-as, 300–as években a régi, az eredeti õs-keresztények.

    #16053

    Pille
    Tag

    Megpróbálom kinyomozni az elõadót, hátha a köv. elõadást is felvette vki, az is nagyon érdekes lehet az ismertetés alapján.

    #16054

    Szia .

    Pille wrote

    Megpróbálom kinyomozni az elõadót, hátha a köv. elõadást is felvette vki, az is nagyon érdekes lehet az ismertetés alapján.

    -link-

    Aránylag új elõadása ,ami írott formában már olvasható egy ideje

    -link-

    #16055

    Szpacsek
    Felhasználó

    -link-

    A magyarokról, a magyarságról …..

    #16056

    Pille
    Tag

    Sziasztok, köszi a linkeket. Közben én is ráakadtam más módon az elõadó személyére, de ezek is nagyon érdekesek voltak. Elõadása lesz dec. közepén, (a gnosztikus témát folytatja) talán sikerül eljutnom.
    Mindenesetre ledöbbentem hogy õ tényleg az, akit néhány éve elég sokat láttunk a hírekben. De ez a tény akkor sem befolyásolja véleményemet, hogy nagyon jók a témái, az elõadásai, és igen, az is melengeti keblemet, ahogy a magyarokról szól. Hiszem, érzem hogy hiába erõlködnek, nem lehet minket leírni.
    Szpacsek, szerintem neked is tetszett!

    #16057

    neo
    Felhasználó

    Elõre is bocs de ezt a sok dezinformációt!Felemelkedés, új Föld, van benne valami de a felemekedéshez távozni kell az árnyék világból.Új föld, talán de ahogy most mûkõdik az vicc!Az emberek úgy tudják hogy demokráciában élnek de a demokrácia alap elvei nem érvényesûlnek.Ha igazi, demokráciát akkarnának az emberek ahhóz globális összefogás kellene.Mert a világot íránytó 1% is globális. Csak hogy mai világban ahol szinte mindeki én központu ennek a valószínûsége igen csekély.Egyébként szerintettek amíg ilyen ahhol az 1% megvezeti a 99% és még hozátéve hogy a mai napig isten nevben öljük egymást.Szerintettek mért is van ufo titok?Egyébként egyszerû az 1% jó ahogy van.Mert különben ez lenne -link-

    #16058

    Ábrahám
    -link-

    #16059

    Szpacsek
    Felhasználó
    szarkofag wrote

    Ábrahám
    -link-

    Élt i.e. 2000. és i.e. 1500. között.
    Igen, mert 500 évig élt.
    Akkoriban az emberek még eléltek 1000 évig is — késõbb már csak 500 évig.
    Mózes idején, i. e. 1250. körül volt az hogy Isten 120 évben maximalizálta az emberek életkorát, azt mondta(az emberrõl): “Életkora legfeljebb 120 év legyen”.

    Egyébként én azt hittem, régebben élt ….. mármint Ábrahám ….kb. olyan i.e. 2600.–i.e. 2200. körül.
    Úgyhogy ezt jó, hogy megtudtam.

32 bejegyzés megtekintése - 151-182 / 182

Be kell jelentkezni a hozzászóláshoz.