Álom lenne az életünk?

News Fórumok Kávézó Sziget Álom lenne az életünk?

50 bejegyzés megtekintése - 1-50 / 75
  • Szerző
    Bejegyzés
  • #6744
    pleh
    Felhasználó

    Hali!

    Szóval itt arról lenne szó, hogy megosztanánk egymással ki milyennek látja a jelenlegi világunk, életünk lényegét, annak értelmét esetleges céljait és miért.
    Kezdem én, egy elég sajátságos leírással, ahogy én gondolom és látom a dolgokat jelenleg.

    Megszületünk, élünk néhány tízen évet aztán meghalunk. 🙂
    Nos ez talán a legtömörebb összefoglalása annak ami történik velünk egy emberölt? alatt.
    Ilyenkor próbálunk belegondolni mi is történik közben, hiszen mi azért nem ilyen egyszer?en éljük ezt meg, de vajon tényleg történik valami közben?
    Ami e közben történik, annak van e egyáltalán jelent?sége?

    Ilyesmi kérdések engem már fiatalon foglalkoztattak. Igaz most sem vagyok öreg testileg.
    Eleinte úgy voltam vele, hogy majd talán egyszer megértem, ahogy telik az id? és tapasztalok dolgokat.
    Azonban a környezetem észleléséb?l, ismeretéb?l kiindulva id?vel pont, hogy arra jutottam ami itt folyik az annak az ég egy adta világon semmi értelme nincsen.

    Amiért ezt mondom egy egyszer? szemléltetés.
    Mi is alapvet?legesen emberi életünk lényege “nagyobb” távlatokból nézve(?):
    Egy civilizáció építése és annak fenntartása, fejlesztése, ami során elvileg az emberek is fejl?dnek. Ebben mi élünk, dolgozunk e civilizáció építésén (nem mindenki) családot alapítunk tovább adva örökségünket és önmagunk egy részét (már ha valaki családosan távozik az életb?l) majd meghalunk.

    Nos egy komolyabb érv van a mellett, hogy ennek miért nincsen értelme, ez pedig a por. 🙂
    Értem ez alatt, hogy mib?l is építkezünk és mivé is válik majd újra mindez.
    Egy szemléltetés:
    A dinoszauruszoknak úgy 150 millió évük volt ezen a bolygón, mint domináns faj. Ez id? alatt sokat nem tudtak hozzá tenni ahhoz ami a Földön ment végbe. Mondhatnánk azt, hogy egyetlen hosszú távú értelme létezésüknek mi voltunk. Feltéve ha az evolúciós elmélet nem csak elmélet, hanem valóságban is így m?ködnek a dolgok. Ha mi valóban bel?lük fejl?dtünk ki, akkor volt értelme a létezésüknek látszólag.
    Azonban van egy bökken?, ha tegyük fel mi is egy ilyen hasznos láncszemei vagyunk a Földi evolúciónak és nem pusztítjuk ki magunkat, amivel az egész el?röl kezd?dhetne így értelmetlenné téve mindent ami eddig itt lezajlott, s?t tovább fejl?dünk, akkor is itt van egy probléma mégpedig az anyag halandósága.
    A bolygó amin élünk egyszer porrá lesz, a csillag ami most melegít minket, szintén porrá lesz, aminek maradványaiból talán majd egy elképeszt?en messzi távlatban újra létrejön valami.

    Így újra adja magát a kérdés mi is az életünk értelme?
    Nos e távlatokat nézve kénytelen voltam a nagy nézetb?l, úgymond fókuszálni a mi nézetünkre. Hátha ott meglelem az értelmét létezésünknek.

    Lényegében elveink csupán az életben maradásról szóltak régen (szólnak ma is csak kiszíneztük), ez id?vel hozta magával azt, hogy képesek legyünk összedolgozni ha kell. Adta magát a közösség folyamatos fejl?dése ahogy múlt az id?. Ennek tehát legalapvet?bb oka az életünk minél hosszabb fenntartása.
    Még “mélyebbre” menve, oka általában mindennek amit teszünk (a logika szerint) az a kapaszkodásunk e létbe úgy, hogy tudjuk nem tart tovább úgy 120 évnél (kivételes esetben). Átlagban pedig jelenleg kb 70-80 év ez az id?.

    Azonban a fejl?déssel adja magát a dolog, hogy mi van ha ezt az id?t mi képesek vagyunk folyamatosan megnövelni magunknak. Ha végül talán eljutnánk arra, hogy testünk állandóan újra alakítaná magát és nem épülne le id?vel. Vagy akár más módszerekkel megoldanánk, esetleg maga az evolúció oldaná meg e “kis” gondot.
    Nos egy alapvet? dolog történne, semmi. Id?húzás mindössze. Mert minden, még az általunk jelenleg ismert leghatalmasabb “él?” jelenségek (pulzárok, fekete lyukak, csillagok, kvazárok…) is megsz?nnek létezni egyszer.
    Aztán id?vel még az emlékük is elvész még ha egy velük egy ideig él? emlékezni bíró valami még látta is ?ket, az is elvész, ahogy arról való feljegyzések is.
    Amire jutok én ebb?l, hogy minden ami materiális nem más mint “illúzió”. Amit most még “látunk” érzékelünk de egy pillanat, vagy nagyon hosszú id? múlva (ami végs? soron nem számít egy “végtelen” univerzum létezésben) már nincs ott vagy már nem az van a helyén.
    Az illúzió olyan jelenséget jelent ami érzékcsalódás egy olyan formája, amikor egy valódi külvilágból jöv? ingert tévesen értelmezünk.
    Az emberi agy akár még az általa és igényei miatt létrehozott érzékel? eszközök segítségével hány százalékát is érzékeli a valóságnak? Utána nézhetünk alaposan ennek, de a helyzet az, hogy örülhetünk ha az 1%-ot eléri ez a szám.

    Innen adja magát, hogy akkor mi is a valóság??? Mert amit mi annak vélünk annak látunk, tapintunk, hallunk…..az csak valamiféle lenyomata lehet a valóságnak, egy minimális része annak. Mint egyféle álom. (Amit mi por és hamu összemosódásainak látunk egy logikus rendezett módon.)

    Ilyenkor gondoltam arra én is (mint sokan mások is biztos erre jutnak), hogy igen de akkor mi van az érzésekkel? Mi van azzal, hogy a jelenünk minden pillanata ad valami okot amit?l értelmet és célt találunk az életünkben? S?t mi több jól érezzük magunkat abban, még ha tudatában is vagyunk egy bizonyos szintig annak halandóságának. Szeretünk, utálunk, viccel?dünk vagyis teljesen “elvagyunk”….
    Nos ennek egy oka van, természetesen MI.
    Mi adjuk az okot mindenre, mi adjuk a célokat magunknak, egymásnak és mi adjuk az elméleteket melyekkel ebben az illúzióban értelmet keresünk.
    Azt ahogy “látjuk”, ahogy megélünk mindent a szerint adunk értelmet mindennek ami történik.
    Igen ám, de amit mi érzékelünk az pusztán egy “felszín”, egy illúziója valaminek ami jóval kiterjedtebb annál, mint amit mi érzékelni képesek vagyunk. Ezért minden amit e állapotban mi értelmet megadunk e létezésnek az szintén csak valami felszín kapargatás lehet.

    Ennél a pontnál születhet meg az igény bennünk, hogy akkor kiterjedtebben érzékeljünk.
    Viszont itt jön képbe még egy dolog, ez pedig a hit. Vagyis hinni valaminek a meglétében amir?l egyébként mi nem tudhatunk és nem is tapasztaltuk.
    Hinni abban, hogy van valami mögöttes értelme ennek az egésznek.
    Azonban onnantól kezdve, hogy megszületik bennünk a vágya annak, hogy legyen értelme, már meg is teremtettük magunknak azt. Mert ugye magunknak mi adjuk az okot mindenre. Így a hitünk is a mi kivetítésünk, felszínes nézeteink tükre.
    Magyarul mondva amint elkezdtünk gondolkodni önmagunkról és a világban meglév? szerepünkr?l, már nem a valóságot láthatjuk csak azt amit mi annak vélünk.

    Ennél a pontnál erre ráeszmélve én eléggé kellemetlenül éreztem magam. Jött a befelé fordulás, egyféle szükség a létezésemhez, hogy megismerjem a valóságot. Ez úgy nyilvánult meg, hogy “meditáltam”. Na nem valami gyakorlatra kell most gondolni, hanem egy önmagam által arra a következtetésre jutó pontra, ami arra vezetett, hogy kiüresítsem az elmémet és magamba “nézzek”.
    Ez valamiért annyira er?s töltést adott, hogy egyszer?en nem hagytam más lehet?séget magamnak minden más kizárásával, mint a “tágabb valóság” (a tényleges valóság) megismerését.

    Amikor megtörtént ez a tapasztalat és beindultak bennem olyan folyamatok, amik miatt valóban akartam azt, hogy ez bekövetkezzen meg is történt. Amint kiüresedtem, minden amit mostani jelenlegi formájában mi most látunk, érzékelünk ismerünk egy más valóságszegletben mutatkozott meg számomra (abban a “pillanatban”).
    Mindent elengedtem mint illúziót, cserébe a valóság egy nem lineáris dimenziójában tudatosodtam.

    Err?l írtam már sokat anno milyen is volt ezt megélni, de egyértelm?, hogy ennek a világnak a leírása csak kis léptékben lehetséges a mi jelenlegi igen korlátozott képességeink miatt, ezért most ezt nem részletezem.
    Ennél fontosabb, hogy én abban a tudat állapotomban akkor e (anyagi) állapotomra “vissza” gondolva úgy éltem azt meg azzal a tudatossággal, mint egy furcsa álmot. Szó szerint olyan volt mintha felébredtem volna.
    Azonban ezt az állapotot nem tartottam fent, megismételni pedig nagyon nehéz, azóta sem sikerült.

    A nem lineáris világról azért röviden annyit, hogy az id? és a tér elveszti jelent?ségét. Azt hiszem ez az egyszer? leírás elég jól szemlélteti mir?l is van szó.
    Vagyis minden amit mi itt id?nek és térnek érzékelünk szintén csak egyféle illúzió, lenyomat valami jóval kiterjedtebb összetettebb dolognak.

    Mikor bizonyos szintig elmélyülve, bejárva e dimenziót (valóság szeletet) végül úgy döntöttem visszatérek ebbe, annak két f? oka volt. Vágy és egy szeretethez hasonló érzés. De nem olyan amit én itt leírhatnék.
    Ezt megel?z?en pedig pontosan láttam azokat akik itt éldegélnek e valóságtartományban és “láttam” azt, hogy ugyan ilyen okoktól vezérelve vannak itt.
    Ezt persze nem a szememmel láttam, hanem mint egy kollektív érzés és gondolat kisugárzást éltem meg. Ezzel a “csomaggal” együtt elég sok keser?ség is eljutott hozzám onnan (innen). Részben ez az ami kiváltja bel?lünk, hogy itt legyünk. “Rendet” tenni, vissza húzni ezt a darabkáját a létezésnek a valóság kiterjedtebb létezésének dimenziójába.
    Ezen kívül a vágya amit említettem. Ezek általában alantas vágyaknak mondhatóak. Ez a kett? határozza meg mit teszünk és merre haladunk.
    Bennem bizonyos dolgok megélésének kiélésének vágya is megvolt, de a meghatározóbb ami nélkül nem kerültem volna “ide” vissza az a “rendet tevés” szükségességének meglátása volt. Ez az ami egyféle szeretetnek élünk meg ott, de annak egy nagyon más módján mint itt az érzékelhet?, kimeríthetetlen energetikai fokokról van szó.

    Ezt követ?en magam részér?l egyetlen módját látva jelenleg arra, hogy valamit talán hozzá tehessek e cél miel?bbi bekövetkezésért, írom le ezt a dolgot.
    Nem az a fontos, hogy ki miként könyveli ezt el magában, hanem hogy tudomására jut ami elindíthat benne egy bennem is anno elindult kérdés-felelek dolgot. Akit els? sorban a vágyak, illúziók kergetése hajtanak az nem fog ezzel foglalkozni sokáig, akár ezen életén túl sem még, de egy kapaszkodó vagy fénypont a sötétben lehet azoknak akik esetleg magyarázatokat keresnek.

    Persze tudom, hogy vannak akik nálam még többet ismernek vagy más képen éltek meg hasonló állapotot, ezért mások más módon szemléleteknek és más jelleg? egyéneknek tudják megosztani tapasztalataikat. Szóval ha valaki nem érti ezt vagy nem ért egyet a gondolatmenetem, tapasztalati beszámolóm bármelyik részével azt elfogadom, vitázni nem fogok ez ügyben.

    #7480
    Merchard
    Felhasználó

    A válasz 12

    #7481
    Névtelen
    Inaktív

    Iiigen..

    #7482
    Névtelen
    Inaktív

    De ez a képen, fiú e vagy lány és hol vannak itt azok a szörny?? emotikumok???Na mindegy Pleh, egyenl?re erre a kérdésre érdemben így hirtelen nem tudok válaszolni mert élég mélyreszántó témát vetettél fel.

    #7483
    senkise
    Felhasználó

    “Szóval itt arról lenne szó, hogy megosztanánk egymással ki milyennek látja a jelenlegi világunk, életünk lényegét, annak értelmét esetleges céljait és miért.”

    Megpróbálom a meglátásom b?ven kifejteni…
    1.A világ egy kalap szar.
    2.Életünk lényege, hogy kiszolgáljuk a felettünk uralkodó embereket.
    3.Értelme nincs.
    4.Célja sincs.
    5.Mert jó a hatalom.

    Én is örülök, hogy ilyen “mélyreszántó” téma született. Tudod pleh az a baj, hogy a téma amit feldobtál, az legalább 5-6 külön topicot igényelne.

    Azt csak halkan kérdezem, a fórum a mosásban ment össze? Szörny? lett.

    #7484
    pleh
    Felhasználó

    Örülj, hogy van egyáltalán, de tényleg kicsi lett. 🙂

    Igen a mostani társadalmunk eléggé tropa. “Szabad” rabszolga életmód én ezt így hívom.

    senkise ha tudsz egy kicsit angolul akkor ajánlom neked is és másoknak is ezt az el?adást:

    -link-

    #7485
    senkise
    Felhasználó

    Nos, ha angol nyelv? oldalt ajánlasz, akkor nem kicsit kell értenem az angolt. Bár tanulom, de még nem tartok a folyékony szintnél, addig inkább magyar oldalt olvasok, de kösz.
    Örülök hogy van fórum, de ha ?szinte akarok lenni, akkor kimondom, hogy egyrészt randa, másrészt olyan, mint a gyerek aki duplasallert kapott. Ha így marad, a görg?m tropára megy.

    #7486
    pleh
    Felhasználó

    Én pl nem tudok angolból egy épkézláb mondatot összerakni, de amit beszélnek és írnak általában megértem.
    Nem tudom miért, de így m?ködök.
    Ez egyébként csak egy film.

    #7487
    senkise
    Felhasználó

    Ha mutogatnak, én is 😀 és igen, gondoltam, hogy a video szóval kezd?d? link videóra mutat. 🙂 Az írást jobban szeretem mint a videókat, ott valahogy jobban ki tudják fejezni magukat az emberek.

    #7488
    Névtelen
    Inaktív

    Igen Pleh!
    A:XDz életünk álom csak félek hogy nem ébredek fel….:XD 🙂

    #7489
    Névtelen
    Inaktív

    Már megint megzavarsz.. 🙁

    #7490
    Szpacsek
    Felhasználó

    Gyönyör?ek vagytooooook!!!!! A régi vagy, Lüty? !!!

    #7491
    Szpacsek
    Felhasználó

    Lüty?! Egy idézet:
    ” Valóság nincs, te nem létezel,
    az élet csak álom, ne ébredj fel!
    Eljön az óra, és szabad leszel,
    és megérted végül, hogy szeretni kell…! “

    ( Bródy János ) :|:)

    Ez Koncz Zsuzsának az ” Egy lány sétál a domboldalon ” cím? számából van !

    #7492
    Névtelen
    Inaktív

    Szpacsek ez naon szép volt köszi

    #7493
    monolit
    Felhasználó

    Kedves Pleh!

    Mióta az ember gondolkodni tud, szerintem azóta foglalkoztatják ezek a kérdések. Saját magunknak kell a válaszokra találni, mert ahány ember, annyiféle a válasz. Szerintem nincs két teljesen egyforma elképzelés ezekr?l a kérdésekr?l. A nagyon er?s kiváncsiság, a tudás vágya vezetett téged is, hogy az a bizonyos tudatosodás egy másik síkon létrejöjjön. Feltételezem, nem ezt akartad konkrétan, csak ez történt. írtad, hogy azóta sem sikerült a másik létsíkra eljutnod. Ennek oka, hogy már nem hajt az a mindent elsöpr? vágy, a vágy arra, hogy választ kapj. (Tapasztalatból tudom, hogy megkapjuk mindig a választ, sokszor sok id? és er?feszités után -mint esetedben- de utána nem tudtam én sem megismételni az eljutást. Mert már tudtam a választ, és nem hajtott akkora er?.) Én úgy gondolom, ha világunk illúzió és álom, akkor semmi baj: olyan, mint egy virtuális játszótér, és nem azokkal van a probléma, akik így gondolkodnak. Azokkal van a gond, akik elhiszik, hogy életük egy megismételhetetlen történet, és ennek a hiedelemnek alárendelnek mindent: megszerezni minden hatalmat, gátlástalanul uralkodni mások felett, birtokolni mindent, ami csak birtokba vehet?, nem számít milyen áron. Mert ?k valóságként fogják fel a világot, pedig jobb lenne, ha álmodnának – velünk együtt….

    Születésünk csak álom s feledés:
    létünk csillaga, lelkünk, mely velünk kél,
    messzir?l ered, és
    véget nem mivelünk ér:
    nem teljesen emléktelen,
    és nem egészen védtelen
    jövünk az Istenb?l, ki otthonunk,
    de fénycsóvát vonunk:
    gyermekkorunkban a menny vesz körül!
    Már kezdik eltakarni börtön-árnyak
    a növekv? Fiút,
    de ? a fényt nézi, s hogy honnan árad,
    s ennek örülni tud;
    az Ifjú a Természet papja, bár
    kelett?l már mindmessze jár,
    az ábránd tündökölve
    mindig ott megy el?tte;
    végre a Férfi látja: elenyész,
    s a hétköznapok világába vész.
    William Wordsworth

    #7494
    pleh
    Felhasználó

    Ez nagyon hasznos volt.
    A vágy már tényleg nem hajt, néha érzek késztetést, de nem nagy er?vel, ez lehet az oka.

    A vers is igaz. 🙁

    #7495
    horatzio
    Felhasználó

    Szia pleh!

    Nagyon tetszett amit irtál. Ez megfogta a figyelmemet:

    Mikor bizonyos szintig elmélyülve, bejárva e dimenziót (valóság szeletet)

    Kicsit úgy értelmeztem, hogy nálad a dimenziók nem alul, felül helyezkednek el, hanem “csak” a tudat különiti el ?ket, rendezi hierarchiai viszonyba.

    #7496
    pleh
    Felhasználó

    Igen így van. Most is benne élünk “abban” is csak ez nem tudatos, ezért nem érzékeljük.

    #7497
    horatzio
    Felhasználó
    pleh wrote

    Igen így van. Most is benne élünk “abban” is csak ez nem tudatos, ezért nem érzékeljük.

    Akkor nem vágyni kell rá, hogy újra lásd, csak Tudni.

    #7498
    pleh
    Felhasználó

    A csak tudás az elme, ami nem mozdít ki ebb?l a világból.
    Persze tudhatjuk, hogy érhetjük el azt, hogy ez megtörténjen (tudatosabb létezés). De a tudás önmagában ett?l még nem elég, hogy ez bekövetkezzen.

    Tudhatod hogyan készül el egy süti, de megfelel? alapanyagok nélkül nem lehet elkészíteni.
    Az alapanyag ez esetben a mi szellemi, érzelmi, energetikai (és minden más ami vagyunk) egységünk. Ha ez nem elég “tiszta” és nincs meg mögötte a megfelel? motivációs er?, akkor nem fog elkészülni a megfelel? “süti”.

    #7499
    horatzio
    Felhasználó

    Nem az elme tudására gondoltam, hanem arra, hogy részese voltál (tapasztaltad) a “más” dimenziót, tehát Te Tudod, hogy Van. Miért kéne olyanra vágyni, amir?l már Tudod, hogy a Tied? Tudod, hogy nincsenek határok, tudod, hogy bármikor ottlehetnél, de mégsem tudod, hogy hogyan.
    Mi a motivációs er?? A Tudás.
    Hiszem, hogy Isten Van, vagy
    Tudom, hogy Isten Van.

    vagy még egy:
    Vágyom arra, hogy Isten legyen- ez mit jelent számomra, hogy Isten nincs, mert a vágyammal a hiányát fejezem ki.

    #7500
    pleh
    Felhasználó

    Értem, a tudás helyett inkább az ismeret szó ami számomra helyénvalóbb, ezért is értelmeztem másképpen. A tudást manapság olyan elméleti információk memorizálására értik ami számomra nem jelent sokat. De érthet? már így is mire gondoltál.

    A problémám alapvet?en ez:
    Tudom mik vagyunk mire vagyunk képesek, itt mégis olyan korlátok közé vagyunk szorítva, ami számomra nehezen elviselhet? egy ilyen tapasztalat után.

    #7501
    horatzio
    Felhasználó

    A problémám alapvet?en ez:
    Tudom mik vagyunk mire vagyunk képesek, itt mégis olyan korlátok közé vagyunk szorítva, ami számomra nehezen elviselhet? egy ilyen tapasztalat után.

    Ez egy nagyon érdekes filozófia kérdést vett fel. Számomra is, ezzel vagyok el egy ideje:
    – Mit is akar tulajdonképpen a Szellem (Isten)?
    Akar emberként tapasztalni, vagy ez csak az evolúcióhoz, ébredéshez szükséges? Ha jól kitapasztaltuk magunkat, akkor léphetünk?
    Vagy szeret ember lenni és akkor érdekli a világ és örömmel tapasztalna tovább, de már mint Szabad Szellem-ember? A korlátok nélkül, mint mondjuk Jézus.

    Én egyenl?re a második lehet?ség felé húzok, mert annyi, de annyi megvilágosodott emberr?l lehet hallani, olvasni (Tolle, osho, yoganda), de mégsem emelkedtek fel. MIért? Miért vannak még mindig itt?
    Itt jön képbe Jézus, aki azt mondja:
    – A lélek ugyan kész, de a test er?tlen.

    ugyanakkor amikor megkérdezik a tanitványok, hogy az üdvözülést el lehet-e érni
    – ember számára lehetetlen, Istennek viszont nincs lehetetlen.

    én viszont az emberre, mint Isten (szellem) potenciáis megnyilvánulására tekintek. Nekem nincs különbbség ember és szellem között.

    Tehát kell a test, vagy nem?
    Ha ezt Tudnánk, akkor készek lennénk vagy Isten-emberré, vagy Istenné válni, mert már nem vagyunk emberek.

    #7502
    pleh
    Felhasználó

    Itt egy érdekes rádió interjú Balogh Bélával. Mérnök és író.
    Én teljesen egyet értek vele. Mintha csak én mondanám. 😀
    Na jó nem ez több minden. 🙂

    -link-

    #7503
    Névtelen
    Inaktív

    Jaa az enyém most álom… :):):) 🙂
    De nem rossz.. 🙂

    #7504
    Szpacsek
    Felhasználó

    🙂 🙂 🙂

    #7505
    Névtelen
    Vendég

    Asszem én egy enyhe mátrixos vonalon indulnék el.
    Vajon a valódi világot látjuk?
    Mi van, ha az életünk csak egy káprázat? nem úgy értem, hogy álmodunk, hanem hogy jelen vagyunk itt térben és id?ben, de amit látunk annak nagy része a képzelet szüleménye, és csak elenyész? benne a valóság.
    Elvégre is, egész világot elektromos gépek alkotják, még az emberek is azok. Nem a valóságot látod, hanem azt, amit eléd vetítenek. Az emberek az öt érzékszervükkel észlelik a világot. Az információk 80%-át a látással szerezzük. A látott képek idegi jelekké válnak.
    Hallottatok már a VR technológiáról? Jelentése: Visual Rebuilding(Mesterséges Látás)
    Egy gép segítségével azok is láthatnak, akik vakon születtek. Olyasmi, mint egy kamera. A kamera által felvett képek, és az agyba eljutó idegi ingerek is egyaránt egyszer? elektronikus jelek. Ezért ez az eszköz idegi ingerekké alakítja a kamera jeleit.
    Ha valóban lehetséges idegi ingerekké átalakítani az információkat, akkor, az öt érzékszerven keresztül, akár az emberi akarat is uralható.

    #7506
    gabee
    Adminisztrátor

    Barney, a neved alapján azt hittem valami spam vagy,már fegyverrel a kezembe jöttem a topikba 😀

    #7507
    pleh
    Felhasználó

    Hát az emberi tudat irányítása az elég “sötét” téma, de valóban lehetséges. Azonban akkor az adott ember tudata háttérbe szorul, így tettei nem ?t terhelik.
    Az emberi test egy szerves gép, amit megfelel? szakértelemmel lehet irányítani is. Több lehet?ség is van erre (kémia, pszichológia…).

    A “valóságra” visszatérve, lényegében az agyunk dolgoz fel minden adatot amit a testünk szervei érzékelnek.
    De tudható, hogy a gondolat például nem tartozik bele a testi “tartományba”. Bizonyították érdekes tesztekkel, hogy a gondolat nem egyenl? az agyhullámokkal. Ezért eredetét sem ismerik.

    Hogy a valódi világot látjuk e? Úgy gondolom igen is és nem is.
    Igen a valóságot látjuk, azonban nem a teljes valóságot, közel sem. Annak egy nagyon kis százalékát.

    #7508
    Névtelen
    Vendég

    nyugee gabee nem vagyok spam. XD
    csak mert kicsit királyabb nevem van, mint a többségnek…XD

    pleh! egy ember irányítható úgy is, hogy azt hiszi, azt cselekszi, amit ? akar. közben meg más hiteti ezt el vele(az aki irányítja a tetteit.) a gondolatot magát természetesen nem lehet irányítani, de aki a tudatot és a cselekvéseket irányítja, azáltal a célszemély gondolkodása is megváltozik(ez csak a saját elméletem nem kell szigorúan komolyan venni).

    “Hogy a valódi világot látjuk e? Úgy gondolom igen is és nem is.
    Igen a valóságot látjuk, azonban nem a teljes valóságot, közel sem. Annak egy nagyon kis százalékát. “
    én is ugyanezt gondolom, és szerintem ez tény. ha figyelmesen nézed a világot, felfedezhetsz apró hibákat. keresd a hibákat, és rájössz, hogy a valóság a mi világunktól kicsit távolabb van mint gondolnád. nem fogom felsorolni az általam látott hibákat, mert bárki mondhat bármit, ha nem tudja bizonyítani. csak rád/rátok/ bízom ha meglátjátok, akkor hinni fogtok nekem/még ha most nem is egészen/. 😀

    #7509
    Névtelen
    Inaktív

    Nnna, nevet változtatok sürg?sen.. :O

    #7510
    Szpacsek
    Felhasználó

    Ne változtass nevet, Lüty? !!! A mostanit már úgy megszoktam, megszerettem ! 😛 🙂
    ( Tudom hogy csak vicceltél ! )

    #7511
    Névtelen
    Inaktív

    neem..királyabb nevet akaroook.. :O

    #7512
    Szpacsek
    Felhasználó

    Királyabbat? Akkor mondjuk, Padmé Amidala? Hm? Mert ? is amíg nem volt királyn? ( és szenátor , és hercegn? ), addig Padmé Naberrie volt a neve ! 🙂
    ? a plátói szerelmem. Mert csak kitalált személy. 🙂 😛

    #7513
    Névtelen
    Inaktív

    hijj.

    #7514
    Szpacsek
    Felhasználó

    :P) 😀

    #7515
    Szpacsek
    Felhasználó

    Nagyon jó volt a válaszod, ?szinte, és tetszett !!

    Tudod, a Csillagok háborújából az a n?, Luke Skywalker anyja egyébként.. és Leia Organáé…

    #7516
    Szpacsek
    Felhasználó

    Van egy k?, kristály, az “orgonit”, amivel poztívvá lehet alakítani a tv, számítógép, mobiltelefon használata közben fellép? káros kisugárzásokat! Szóval nem csak hogy hatástalanítja, de még pozitívvá, hasznossá is alakítja !!

    #7517
    Névtelen
    Inaktív

    Akkor be kellene szereznem.

    #7518
    pleh
    Felhasználó

    Barney bármilyen kényszer is ér minket végül mindig a miénk a választás lehet?sége és a döntésé cselekedeteink el?tt. De mivel tudatlanok vagyunk és nem látjuk át a lehet?ségeinket általában, ezért azt válasszuk amit valaki, valami egyetlen lehet?ségnek mutat számunkra. De mindig minimum 2 lehet?ségünk van. (pl tenni, nem tenni).
    Még a leghatásosabb szuggesszió sem lehet ránk hatással ha úgy döntünk.

    #7519
    Névtelen
    Inaktív

    Még csak nem is hipnotizálható az sem, aki tudat alatt elutasítja.

    #7520
    pleh
    Felhasználó

    Igen

    #7521
    senkise
    Felhasználó

    Engem kétszer próbáltak hipnotizálni saját kérésemre, két különböz? doki. Mindkét esetben kudarc volt, valahogy nem sikerült reagálnom a “parancsra”… 🙂 Ti próbálkoztatok már vele?

    #7522
    Névtelen
    Inaktív

    Ajaj! Erre mit írjak?? Annyit csak hogy van tapasztalatom mindkét oldalról..:)

    #7523
    monolit
    Felhasználó

    Szia Barney, érdekes dolgot írtál:

    ” ha figyelmesen nézed a világot, felfedezhetsz apró hibákat. keresd a hibákat, és rájössz, hogy a valóság a mi világunktól kicsit távolabb van mint gondolnád. nem fogom felsorolni az általam látott hibákat -” –
    —– ezt írtad. Kérdésem az lenne, konkrétan milyen hibákra gondolsz, ezeket milyen módon fedezted fel, és egyáltalán, mi késztetett arra, hogy hibákat keress? Talán a film adta az ötletet?

    #7524
    senkise
    Felhasználó

    Nofene, milyen tapasztalat? (kíváncsi lettem…) 😀

    #7525
    Névtelen
    Inaktív

    Rossz is, jó is. De. Nem szeretném itt taglalni mert nincs értelme..

    #7526
    senkise
    Felhasználó

    Rendben Lüty?. ^^

    #7527
    pleh
    Felhasználó

    Lutyo én kíváncsi lennék milyen tapasztalataid voltak, mert én még sose próbáltam magam hipnotizáltatni. 🙂

    #7528
    Névtelen
    Inaktív

    Jaj Pleh! Én sem magamat hipnotizálom -de egy hipnotikus élményért nem fontos “szakért?höz” menni. 🙂

50 bejegyzés megtekintése - 1-50 / 75

Be kell jelentkezni a témakör megválaszolásához.