Az ember mint töléletes gépezet

[zsoltee]

Gondoljatokbele, mire képes az emberi test s hogy miért is akkarjuk magunkat lemásolni…S milyen képeségeket rejethetünk még a feledés homályos ködében

[zsoltee]

Kezdjük az agyaunkal, gondoljunk csak bele abba menyi adatot dolgoz fel és tárol nap mint nap, hogy milyen complex fojamatokat hajt végre… s mily csekély %-át használjuk ki… vajon mire képes még…

[Névtelen]

Az emberi agynak csak egy részét tudjuk “hasznosítani”
egyenl?re. De miért? A kihasználatlan helyek még pihennek, várakoznak. Amit most hasznosítunk, egyenes arányban van a fejl?déssel, ahol most tartunk. Tehát azok a területek, amiket nem használunk “várnak” a változásokra amivel a fejl?dés jár és más dolgokat is fel kell majd dolgoznia. Tehát, az emberi fajnak meg van még a perspektívája a fejl?désre Mert hely az van b?ven.

[Névtelen]

Látom, nem hatott rátok semmit a spirituális tanítások zöme. A normális, szellemileg érett személy tisztában van vele, hogy tudata a teste körül helyezkedik el, mégpedig az aura harmadik rétegében, a mentális aurában. Ezt igen érzékenyen módosítja a test, valamint az érzelem, s csekélyen a spiritualizmus. Az agy csupán ingereket vezérel a testben, valamint a beérkez? információk ingerben feldolgozását, és az aurában történ? tárolását “fényképezi” energiában. Az agy csupán ingerközpont, semmi köze az emberi tudathoz, személyiséghez, ez a hazug tudomány évezredes meséje.

[piroska912]

Vagyis a gy?jt?pontom vagyok aki ép álmodja magát.Vagy felébred,De ha nem álmodik nem küld ingereket sem Na akkor mi van?

[piroska912]

Vagyis a gy?jt?pontom vagyok aki ép álmodja magát.Vagy felébred,De ha nem álmodik nem küld ingereket sem Na akkor mi van?

[piroska912]

DE AZÉRT ÉN IS KÍVÁNCSI LENNÉK , MILYEN AZ EMBER HA AZ AGYA TELJES KAPACITÁSÁT KIHASZNÁLJA.

[Névtelen]

Az ember folyamatos tudatálomban van egy igen érdekes, s bonyolult tudatkötödésben, mely leinkarnálódás során alakul ki. Ez a tudatköt?dés része a kollektív tudatosságnak, ezáltal szellemi szabadságod (buddhai ébredésed) nem létezik. Nem a tudás ismerete az ébredés, hanem, hogy ebb?l a szennyezett, gonosz emberi tudatosságból kiszakadsz, az az ébredés!
Az agynak SEMMI KÖZE A SZEMÉLYISÉGHEZ, SZELLEMHEZ, GONDOLKODÁSHOZ, TUDATHOZ, VAGY A LÉLEKHEZ! NAGYON NEHÉZ EZT MEGÉRTENI?
Para

[M3H4N1C]

Így van az agy csak a test funkcióinak ellátására van pl végtagok mozgatása fontos létfentartó szervervek stabil müködtetése máj,vese,szív stb.
Sokan nem értik meg amit Para magyaráz pedig ez így van nem,hogy neki még az én számból sem hiszik ezt el!

[Névtelen]

Csodálkozom rajta??

[piroska912]

Jó összegezzük ki az egós dolgainkat. De hogy összegezzük ki a kollektiv tudatot?Hisz leszületésünk óta köt?dünk egymáshoz.

[samsung]

Egy kis olvasmány arról a tévhitr?l, miszerint az agyunk 10%-át használjuk ki:

-link-
-link-
-link-

(könyv: 50 pszichológiai tévhit
írói:
-link-
-link-
-link-
-link- )

[samsung]

Para wrote …

Az ember folyamatos tudatálomban van egy igen érdekes, s bonyolult tudatkötödésben, mely leinkarnálódás során alakul ki. Ez a tudatköt?dés része a kollektív tudatosságnak, ezáltal szellemi szabadságod (buddhai ébredésed) nem létezik. Nem a tudás ismerete az ébredés, hanem, hogy ebb?l a szennyezett, gonosz emberi tudatosságból kiszakadsz, az az ébredés!
Az agynak SEMMI KÖZE A SZEMÉLYISÉGHEZ, SZELLEMHEZ, GONDOLKODÁSHOZ, TUDATHOZ, VAGY A LÉLEKHEZ! NAGYON NEHÉZ EZT MEGÉRTENI?
Para

“Nem a tudás ismerete az ébredés, hanem, hogy ebb?l a szennyezett, gonosz emberi tudatosságból kiszakadsz, az az ébredés!”
A kett? egy és ugyanaz. Ahogy kiszakadsz az általad írt szennyezett, emberi tudatosságból, az valóban “ébredés”, de ez az ébredés magával hozza azt a bizonyos “mindenr?l való tudást” (nem tudom jobban megfogalmazni).

[piroska912]

Para ha az agynak semmi köze a gondolkodáshoz, hogy lesz egós?A lélek alapvet?en szintiszta szeretet egység érzet. Az egó tesz mássá elkülönülté,ezért itélkezünk,haragszunk stb. Ti hogy építitek le az egótokat,nem mentek emberek közé?

[Névtelen]

Nálam is korábban roppant probléma volt az Ego túlzott emelkedése, és még ma is küzdök vele. Ilyenkor, mikor valaki felé vagy alá akarom rendelni magam, mindig elmondom a száz szellemi törvény egyikét, a Minden Él?lény egy, illetve mindenki Tisztelete szellemi konkrétumokat. Ha mindenki te vagy, akkor magad más kivetülése felé miért kéne egoznod? Csak az egozik, aki önálló, szubjektív létez? akar lenni, abban viszont nincs kell? szeretet.
Az ego egy forma, az energiaaurád formákra épül, s mint mondtam, az ingerek fotózzák a gondolkodást aurádba, innen tudja egy kívülálló “Isten”, hogy éppen mivel küzdesz, milyen személy? vagy, mit tudsz, ezért egy szellemileg emelkedett személy el?tt értelmetlen hazudni, mert mindent kiolvas az auránkból.
Para

[Névtelen]

Például, egy hajléktalan fekszik az utcán. Mindent tud a jöv?r?l, a múltról, személye igen emelkedett, mégis úgy döntött, kilép a társadalomból, vagy egyszer?en karmikus okok miatt kikerült a társadalomból, és más emberek segítségére épül. Te elmész mellette, részeg, nem tud rendesen beszélni, b?zlik, koszos, mezítláb van, mindjárt az els? gondolatod, ami helytelen:
“Még jó, hogy én nem vagyok ilyen senki!” – mondja ezt a még emelkedetlen, mindössze tudást ismer?, de még fejl?d? lelked, aki nem látja az ? hatalmas auráját. Mert az emberek dönt? többsége mindig a küls? alapján ítél, mivel elvesztették Isteni látásmódjukat. Az Ego mindig akkor lép életbe, és ott, amikor szükséged van rá. Ha egy ilyen ember mellett életbe lép az ego, azt nem helyes elnyomni – néha én is ezt teszem, ez kés?bb duplán visszaérkezik – hanem meg kell vele küzdeni, ha ez karmikus probléma, hogy nem tudsz olyan embert elfogadni, aki testileg más, mint a te illatos, friss ruhád, rendbe hozott tested, márkás öltönnyel, cip?vel, csillámló hajjal, rúzsozott szemmel, szájjal, de ugyanakkor esetleg – itt nem rád értem – fejletlen lélekkel. Én már néha nem titkolom, hajléktalanokkal is beszélek, igaz, nem 2012-r?l, és ezt senki nem gondolná itt rólam a fórumon, de ha ezért megvetnék személyemet, akkor még nem kell? képen fejlettek. Ennek ellenére foglalkozom szellemi témakörökkel, ezotériával, jöv?vel, mégis van társadalmi helyzetem.
Para

[Névtelen]

Para! Most csak magamról beszélek. Soha nem mentem el ilyen elesett ember mellett úgy hogy azt mondjam magamban, “milyen jó hogy ÉN nem vagyok ilyen” Minden alkalommal el?ször a sajnálat volt mérvadó a gondolataimban de annyira hogy már szinte fájt. Utána követte a tehetetlenség érzése hogy nem tudok neki kell?képpen segíteni, mert csak nem tehetem meg azt hogy beültetem a kocsiba és hazaviszem magamhoz. Viszont cselekvés nélkül nem tudom otthagyni, így hát adok neki némi pénzt, amir?l már akkor tudom hogy nem marad nála, mivel el?bb utóbb ilyen kiszolgáltatott állapotban más rászoruló elveszi t?le.
Viszont én akkor nem vagyok annak tudatában hogy esetleg az egom visszatart e nemes cselekedett?l mert nem foglalkozo az egommal. Ha valaki segít egy másik embernek, az szerintem nem ego kérdése hanem csupán a másik ember iránt érzett némi felel?sség és jóindulat.
Ezzel szemben én nem nyomom el tudatosan az egomat mert nem is gondolok rá . Az ember ösztönb?l cselekszik valamit. Véleményem szerint akinek hasonló helyzetben el kell nyomni az egoját ami a részeg hajléktalan megvetésére ösztönözné, az igazán nem és nem is volt igazán felemelkedett
Ahhoz nem kell az egot ösztönözni vagy elnyomni hogy valaki jót cselekedjen. Szerintem így kell születni..

[horatzio]

piroska912 wrote …

Para ha az agynak semmi köze a gondolkodáshoz, hogy lesz egós?A lélek alapvet?en szintiszta szeretet egység érzet. Az egó tesz mássá elkülönülté,ezért itélkezünk,haragszunk stb. Ti hogy építitek le az egótokat,nem mentek emberek közé?

A lélek nem a színtiszta szeretet egység. Amire te gondolsz az a tökéletes Szellem, amik egyszer voltunk és amik ismét szeretnénk lenni. Lelket akkor kaptunk amikor, mint bukott szellemek el kellett hagynunk az otthonunkat. A lélek járja be az utat, neki kell eltalálnia a tökéletes Szellemhez.
A lélek az útja során számos ösztönös cselekedetet tanul meg, ami a létéhez szükséges.
Ezeket az ösztönös (állati) cselekedeteket kéne legy?znie az utolsó próbán és elérhetné a h?n áhított Tiszta Szellemi részét.
Azért nem lehet csak a Szellemit keresni és nem tudomásul venni, vagy kinyírni az egót (lelket, személyiséget), mert a lélek már elválaszthatatlan a Mi Szellemünkt?l.
Mi egyszer olyan Szellemi lények leszünk akiknek van lelke, míg vannak szellemi lények (akik nem öltöttek testet még soha), akik “csak” tiszta Szellemek.
Tehát a képlet egyszer?: a léleknek bele kell illeszkednie a tiszta Szellemiségbe.
A lelkiismeret az igazságérzet mindig segítenek, hogy elég akarattal átformáljuk a lelket a Szellem szerint.

[Szerző]

Bejegyzés