Mi van a halál után?

News Fórumok Parajelenségek Szellemek és kísértetek Mi van a halál után?

50 bejegyzés megtekintése - 1-50 / 55
  • Szerző
    Bejegyzés
  • #6771
    Merchard
    Felhasználó

    .

    #12581
    bagoly
    Felhasználó

    Valami más…….

    #12582
    senkise
    Felhasználó

    Semmib?l nem lesz valami, a valamib?l pedig nem lesz semmi.

    #12583
    Névtelen
    Inaktív

    Menyország nincs, pokol nincs, valami más van.

    #12584
    bagoly
    Felhasználó

    A menyországba a jók kerülnek, a pokolba a rosszak.

    #12585
    pleh
    Felhasználó

    😀

    #12586
    senkise
    Felhasználó

    Vegyük komolyan a témát, szóval mi is van a halál után…
    Talán megpróbálnak újraéleszteni el?ször, aztán a dokik és a n?vérkék hazamehetnek az ingyen túlórázásból, ha hajlandó végre leállni a hülye szíved. A hullaszállítók, ha maradt a testeden cucc, azt lenyúlják, ha egyedülálló öregember vagy, a lakásod is szívesen meglátogatják (ha meghalsz, sose legyen nálad személyi…). Közben persze értesítik a rokonokat (ha vannak), jön a sírás rívás (egyéb esetben öröm…). Ezek után a hagyaték kérdésének megvitatása, melyért megindul a családi háború (kivéve ha tartozásról van szó). Jön a temetés, mely ma már szinte megfizethetetlen, a hamvasztás kérdését nem tartják etikátlannak, hiszen megmagyarázzák, miért jó az ha szegény vagy. A hamvasztás úgy is természet barátabb (mint a dobozos tej…). Persze a hamvasztásnak is lehetnek felejthetetlen pillanatai, mikor beteljesítjük az elhunyt utolsó kívánságát, elmegyünk szétszórni és ekkor feltámad a szembeszél…

    #12587
    gabee
    Adminisztrátor

    A halál után érzékelésünk nagyon felszabadul. A jöv?t ugyanolyan világosan látjáuk, mint a múltat. Megeshet, hogy a halál után sokkal er?sebb érzelmi kapcsolatot érzünk egy olyan személyiség iránt, akit egy korábbi életünkben ismertünk. A halál után ott vannakl a tanítók, de vannak tanítók itt a fizikai világban is. A halál után a személyiség változik. Ennek függvényében nevetséges ahhoz ragaszkodni, akik vagyunk.A halál után egyszer?en csak ráébredünk arra, hogy tudatunk sokkal nagyobb.Ez a nagyobb tudat most is rendelkezésünkre áll, csak ebben a fizikai világban ezt nagyon nehéz, szinte lehetetlen kihasználni. A halál után a személy a fizikai formától elvált formában létezik tovább. A szellemek szerint a születés sokkal nagyobb megrázkódtatással jár mint a halál. Az odaát az egy olyan létvalóság, amit a szellemek, vagyis az ottlakók tudata hoz létre. Igazából ha meghalsz és elképzelsz magad köré egy szigetet pálmafákkal, akkor az ott meg is jelenik éppolyan elevenen mintha itt, a fizikai valóságban lennénk.A halál utáni környezet tehát olyan, mint amilyennek az ott él?k megteremtik. Mert a formát a tudat teremti. És nem megfordítva. Azt hisszük, hogy a körülöttünk lév? tárgyak t?lünk függetlenül léteznek, holott ezek saját pszichológiai Énünk megnyilvánulásai. Például az autók amik az utcán szaladgálnak mind-mind megjelenteka tervez?k gondolatában, fejében, és saját stílusuknak megfelel?en gyártatták le ?ket.

    #12588
    pleh
    Felhasználó

    Ha meghalsz neked már tök mindegy midet nyúlják le. 🙂
    Tudjuk, hogy nem annak a rosszabb aki elmegy, hanem aki marad.
    Egyébként is ez a “hiszti” inkább az él?k szenvedéseir?l szól, nem az elhunytéról odaát.
    Mint mindenb?l , f?leg amire nagy az igény ebb?l is üzlet lett. Sokan megélnek egy ember halálából és utolsó verg?déseib?l (f?leg ha öreg).
    Jól tudom, mert van lényegében 3 nagyszül?m (mostoha ágon) és abból 1 meghalt a vele járó hajcih?vel, másikhoz meg folyamatosan járnak az orvosok meg ápolók.

    Én szeretnék legkés?bb 50 éves koromig elmenni innen testileg (meg ami még ide tartozik azt itt hagyni). A balesettel jár szerintem legjobban az ember. A csúcs az az álom közbeni halál lenne, de hiú reményeket azért nem táplálok ez iránt, mert kevés az esélye.

    De err?l az egyébként beteg mégis teljesen természetes témától elvonatkoztatva.
    Ezen a Földön ebben a rendszerben egymásból élünk els? sorban. Ezen nincs mit tagadni. Hiába utálkozunk ha utána meg ha nekünk megy a szekér, pont ennek az ellentétjét érezzük…

    Gyakran az jut eszembe, hogy ha sok magát nyomorúságosnak tartó ember tudná mi vár rá halála után egyb?l öngyilkos lenne. 🙂
    De persze minden egyes létpillanatunknak meg van az oka és a következménye (eredménye).
    Mikor “elhullunk” ezt meg is fogjuk érteni.

    De egyébként egy embert az sem elégíti ki ha tudja mi van odaát. Megváltozik t?le az értékrendje életszemlélete, de attól még ugyan az marad.
    Továbbra is csak azt tudom mondani, a halál után felébredünk.
    Pontosan olyan érzés lesz mintha felébrednénk egy zavaros álomból. Utána meg persze jön a többi csínadratta az már lélek függ?.
    De el?bb utóbb mind kin?jük ezt és tovább lépünk végleg.

    #12589
    senkise
    Felhasználó

    Pleh jól mondtad… A lényeg ez, amit én is vallok részben:
    “Tudjuk, hogy nem annak a rosszabb aki elmegy, hanem aki marad.”

    Ezen kívül, hogy vajon mi történik, teljesen lényegtelen. Talán ez az ösztönös rendszer amit megélünk, így funkcionális. Ember embert öl, ember embert gátol és így tovább… Fenntartjuk a szar állapotot, így jelezve tudattalanul és egyben ösztönösen, hogy van még tovább. Ha a világ kánaán lenne, ki vágyna a túlvilágban rejl? ismeretlenre? Senki sem. Milyen könnyen rá lehet fogni a szarra, hogy jó, nem?… 🙂

    #12590
    kifli89
    Felhasználó

    Ennek ellenére elég sok mindenkinek volt/lett a mániája a hooosssszzzúúúúúú élet meg az elmélkedések az örök életr?l….meg amikor hallom, hogy egyesek mennyire küzdeni akarnak az öregedés ellen – szerintetek nem nevetséges, hogy tudván, hogy a test egyszer úgyis meghal, mégis járnak az emberek arcfelvarrásra, ilyen-olyan plasztikai m?tétekre vagy akár klónozott testrészekre cserélni a “régebbieket” (sci-fi regényekben egész megszokott) mindezzel is önmagukat hitegetve, hogy minden ugyanolyan lesz mint azel?tt (lásd a “celebeket” például)? Ha inkább belenyugodnának abba, hogy úgysem tehetnek semmit a testi “lepusztulás” ellen (persze ez kizárt azoknak, akik nem gondolnak bele ilyen mélységben), akkor legalább helyrebillenne valamelyest a nézetük! Ugyanígy azt a nevetséges függni akarást se értem, már ami az anyagiakat illeti….a “vagyonodat” úgyse viheted magaddal “oda”…

    …csak sokat túráztattam az agyamat ilyesmiken, látva a környezetemben él? egyéneket :O

    #12591
    pleh
    Felhasználó

    Nos a hosszabb élettel nem lenne semmi baj, ha az ember teste tovább maradna ereje tejében.

    Sokan úgy vannak vele gondolom, hogy amíg tehetik addig fizikálisan jó kondiban legyenek, ill. n?k esetében ugye a szépség ami hasonlóan fontos.
    Ez “normális” dolog szerintem. Hiszen itt olyan emberekr?l van szó akik számára az anyagi világ a meghatározó nagy százalékban s?t talán az egyetlennek vélt. De szerintem még a spirituális emberek többségének is ez a meghatározó.
    Azt viszont már kevésbé tartom normálisnak ahogy ezt akarják érni egyesek. Én biztos nem feküdnék t?k alá csak azért, hogy tovább szebb legyek vagy fizikálisan fitt.
    Viszont azzal egyet értek akik még mondjuk 80 évesen is jógáznak és jól érzik magukat közben.

    A testünk folyamatos leépülésér?l nagy részt nem mi tehetünk, bár elvileg ez az emberi testünk 120-130 évekig bírná (a mostani bioszférában) ha olyan életkörülmények között élnék (no sterssz). Meg olyasmiket ennénk, innánk, ami nem tartalmaz annyi káros méreganyagot. Mert azok felhalmozódnak és egy id? után meglesz az eredménye.

    Na meg van ennél alapvet?bb “szenny” is ami megrövidíti az életenergiánkat. De azt az energetikai testünkben kellene keresni. Ami már születésünkt?l kezdve folyamatosan károsul.
    Noé 900 évig élt. Igaz akkoriban kicsit mások voltak a körülmények a bolygón is és az emberi tudatosság is más volt. De lényeg, hogy az is lehetséges lenne bizonyos körülmények között.

    Minden estre az ember többre becsüli a tudást és az “el?re haladást”, mint a hosszú életet.
    Nem véletlen, hogy a Bibliai édenkertben sem az “élet fájáról”, hanem a “tudás fájáról” tépték le a gyümölcsöt.
    Meg az az életszemlélet sem véletlen, hogy a haladás érdekében szinte bármit megteszünk.

    Hogy ez mennyire az egyén felel?ssége, aki beleszületik egy olyan világba ahol, a választásai igen korlátozottak és els? lélegzetét?l kezdve, s?t már el?tte az anyaméhben mérgezés alatt áll (testi és szellemi), az kérdéses.
    Ez a mi örökségünk, ami inkább árt nekünk mint használ.

    A tudatosságunk besz?külésével erre vagyunk képesek. Bízzunk vagy higgyünk benne, hogy ez nem tart már sokáig.

    #12592
    dollarbaby
    Felhasználó

    Semmi sincs a halál után,ugyanolyan mint mielött megszületsz semmit nem tudsz,semmit nem érzel.

    #12593
    horatzio
    Felhasználó

    A VilágMindenség legnagyobb rejtélye, hogy hogyan is lett a semmib?l valami? Matematikailag még mindig Igaz, hogy nulla meg nulla az egyenl? a nullával.Tehát így azt kell mondanunk, hogy a semmib?l nem lett semmi sem.
    De az elme nem képes felfogni a semmit, és amikor meghatározza azt, akkor már Valami lesz.

    A legnehezebb az elme számára elfogadni, hogy nem létezik. A személy aki megszületett, aki úgy érzi, hogy ? Valami, az valójában a Semmi egy apró szappanbuborékja. Minden szappanbuborék egyszeri és megismételhetetlen. Nincsen múltja és jöv?je, létezésének nincs oka, következménye, célja. Nincs hová menni se, hiszen A Semmiben vagyunk, a Semmi vagyunk.

    Van halál. Ez az elme halála, ami történhet testben is, vagy fizikai halállal.

    #12594
    Névtelen
    Inaktív
    dollarbaby wrote

    Semmi sincs a halál után,ugyanolyan mint mielött megszületsz semmit nem tudsz,semmit nem érzel.

    Ezt ilyen hajszál pontosan hogy állíthatod???

    #12595
    Tamas
    Felhasználó

    Mir?l beszéltek???

    Hát hiába szövegelt nektek évezredeken át minden bölcs?

    A halál NEM LÉTEZIK, a tudat MINDIG ÉS MINDENKOR FOLYAMATOS!

    #12596
    horatzio
    Felhasználó

    Kérdés, hogy milyen tudatról beszélünk.
    Mert az elkülönült, egyéni tudatot, amely személyhez köt?dik, amely érezz, gondol, cselekvésre késztet , a megsemmisülés várja.
    Ezt nevezhetjük akár az én tudatának is, de ennél több. Az egyéni tudat lehet, hogy folyamatos, de nem Örök. Amikor meghal az egyén (lehet több élet alatt is), akkor ez a tudat vele hal.
    A bölcsek azt mondják, hogy el?bb meg kell halnod, mint személy, mint egó, hogy újjászülethess, mint A Semmi.

    Az embereknek fel kéne kutatniuk a személyt aki irányítja ?ket. És az nem kívül van, hanem Önmagukon belül. Vele kell a harcot megvívni.

    #12597
    Névtelen
    Inaktív

    Csak halmazállapotot váltunk, a lélek pedig úgy él tovább, ahogyan emberként is élt, mindazokkal a pozitív illetve negatív tulajdonságokkal. Tulajdonságait magával viszi, és ott áll el?tte a kérdés, hogy mihez kezd velük. Továbbfejl?dik-e a tisztulási síkokon, vagy újra inkarnálódik, hogy egy új földi életet használjon lelke gyorsabb tisztítására.

    Az energia nem vész el. Tehát gondolataink, szavaink, magatartásunk és viselkedésünk sem vész el, legyenek azok pozitívak, vagy negatívak. Ezek formálják lelkünket, és végs? soron viselkedésünket is. Mivel pedig az energia nem vész el, a lélek ezeket az energiákat magával viszi. Ezek veszik körül, ezek formálják. Ezeket a burkokat a ?lélek ruháinak? nevezzük. Az els?nek aktívvá váló ruha a tisztulási területeken, ahová a lélek kerül, a Rend els? ruhája. A rendezetlenség elkezd sugározni felénk, és azt szeretné, hogy megszüntessük. A lélekhez folyvást közeledik a ruha, a lélek ebben van, amíg tudatossá nem válik számára, hogy ezt a ruhát levetheti. Isteni lények, fivérek és n?vérek, tiszta testvéreink tanítják a lelket, és segítenek neki, hogy ezeket a különböz? ruhákat, a különböz? túlságosan emberi tulajdonságokat, a b?nös lenyomatot, letegye. Minél inkább törekszik erre a lélek, annál tisztábbá és világosabbá válik, utána pedig ? dönti el, hogy ismét inkarnálódik, hogy a még fennáló b?nöket az id? rövidsége alatt letegye, vagy dönthet másképp is: ?Nem hiszek abban, amit itt nekem mondanak, engem a Föld vonz.? Ezek után pedig inkarnálódik, mihelyst egy olyan emberi testet nemzenek, ami megfelel az ? betáplálásainak, a lelkében lév? aktív lenyomatnak. A léleknek különböz? ruhái vannak, különböz? terhei, de ami ezekb?k éppen aktív, az vonzza a Földre. És ehhez már el is készült egy úgynevezett mátrix, egy sablon az anyagi univerzumban, ami a korábbi életek különböz? betáplálásaiból áll, és ez az energetikai matrica az, ami meghatározza a lélek útját emberként, illetve annak kinézetét.

    #12598
    horatzio
    Felhasználó

    Amíg a lélekre is csak emberi tulajdonságokat tudunk aggatni, addig az a lélek valóban az embert?l függ. Így nem lesz más, mint az egó lelke, amely retteg a haláltól, így továbbörökítené magát felhasználva hozzá a lelket.
    Az Önvaló (az a bels? amit utunk során folyamatosan keresünk) túl mutat ezen.

    Mi egyszer?bb, elfogadni, hogy mi hozzuk létre az energiát, vagy azt, hogy ez az energia Örökt?l fogva létezik?
    Elkülönült létez?ként beszélünk az én-gondolatairól, szavairól, magatartásáról, viselkedésér?l, sorsáról, újjászületésér?l…, ahol az én-személy meghal ott vele halnak a gondolatok is.

    Félelemb?l határozzuk meg múltunkat, és tervezzük meg jöv?nket. Sok-sok el?z? életet határozunk meg és még több eljövend?t “Az embernek elméje gondolja meg az ? útát; de az Úr igazgatja annak járását.”

    #12599
    Szpacsek
    Felhasználó

    Tudom hogy nem kell rögtön mindent megíni, ami így hírtelen ” eszembejut”, de…:Azért a “halál el?tt” is lehetne élet, ááá, szokott is lenni…! ( csak ez jutott eszembe… ! )

    Mondta itt valaki is, az üzen?falon, hogy milyen egy kihalt mostanában a fórum !
    Hát igen, én is régen azért szerettem írni 20 éve mert akkor még tollal kellett és tök-jó illatosított tintájú tollak ( szagostollak ) voltak…. ( Bocs .. ! ).

    #12600
    horatzio
    Felhasználó

    Néhány napja olvastam egy gyászjelentést egy faliújságon: Kis József életének 83. évében elhunyt….
    Számomra ez az ember eddig nem létezett, csupán azért lett valóság, mert olvastam róla és gondolataimban megjelent.

    Én is azért vagyok, mert mások gondolataiban élek.

    Iwiw ismer?seim száma 161 f?, még kb ugyanennyien “ismernek”, tehát én nagyjából 322 f? érzései, gondolatai által vagyok valóság.
    6-7 milliárd ember számára, “én” nem létezek.
    Akkor most “lenni, vagy nem lenni?”

    Halál el?tt és után is van Élet. Mert Az Élet(Isten) Az Örök.

    #12601
    gabee
    Adminisztrátor

    Szerintem ez éppenhogy fordítva m?ködik. A Tudat köré szervez?dik a valóság és nem fordítva. Minden ember akit ismersz a te személyes valóságodban létezik, hiszen a tudatnak kell létrehozni a saját valóságát, nem fordítva! A tudatnak azonban mindig meg kell mutatnia önmagát. Nem képes nem létezni. Nem anyagi természet?, ezért aktivitását más módokon kell kifejtenie. Egyes rendszerekben például rendkívül bonyolult matematikai és zenei mintákat alkot, amelyek önmagukban indukálnak más univerzális rendszereket. A tudat magán viseli a létezés egész terhét. Ha meghalsz, a fizikai világ ugyanugy létezni fog, de felismered azt is, hogy a tudat örök érvény?.

    #12602
    dollarbaby
    Felhasználó

    Ez csak az én szerény véleményem.Mert szerintem ugyanolyan a halál után,mint mielött megszületünk.SEMMILYEN.

    #12603
    wolf
    Felhasználó

    A lélek a halhatatlan tudat összes?r?södése és kikristá­lyosodása egy olyan dimenzióból, amely megel?zi a rela­tív teret és id?t. Ürességb?l, tudatosságból és szeretet­b?l áll. Ezek nem különálló, egymástól eltér? min?ségek, inkább egyetlen íz különféle árnyalatai.
    A modern szóhasználatban és nyelvekben a léleknek sok neve van. Az angol soul (‘lélek’) szó egyik homonimájának jelentése: ‘egyetlen’ vagy ‘nem más’ Jelentheti ugyanakkor a Napot is, csillagunkat, amely az élet forrá­sa. A halhatatlan én, a magasabb én, a lényegi én és a valódi én is a lélek nevei.
    A szanszkritban is sok név van a lélekre: a dzsíva olyan lélek, amely az ego csapdájába esett. Amikor feléb­red ez a lélek, ázsívan-mukta vagyis ‘felszabadult lélek’ a neve. Miután megszilárdult a tiszta állapotában, a felébredt lelket átmannak, halhatatlan Önmagunknak nevezzük. Az átman elindul a Brahman, az univerzum for­rásának keresésére.
    Felébredése után Ramana Maharishi, a nagy indiai misztikus elindult, hogy megtalálja szeretett hegyét, az Arunácsalát. Jézus Isteni Atyja keresésére indult. El?­ször az ego visszatér a lélekhez, aztán a lélek visszatér a forráshoz. Ezek a felébredés természetes szakaszai.
    A lélek felébredése az élet célja. A lélek felébred azo­nosulásából a formával, és visszatér az Istennel való egy­séghez.
    A lélek azáltal inkarnálódik, hogy azonosul saját s?­r?bb formáival. A lélek összes?r?södött üresség. Egyre s?r?bb és s?r?bb formákat hoz létre magában. Az egó-val való azonosulás a lélek tükröz?dése. Úgy hívja ma­gát, hogy ?én”. Az ?én” a lélekb?l merül fel gondolatként, a lélek pe­dig Isten ?én”-gondolata. Mivel mindez a visszatükröz? tudat tükrei között történik, a tudatszintek vég nélkül tükrözik egymást.

    A lélek újra meg újra inkarnálódik ego formájában, ke­resve a haza vezet? utat, miközben ide-oda löki múltbeli karmájának tehetetlenségi nyomatéka: a vágy és a féle­lem hullámai. A szenved? ego, amely életr?l életre ku­tatja a boldogságot, önmagán kívül keresi a beteljesedést. Az egóval azonosult lélek el?bb-utóbb megérzi, hogy a világ megsebzi, meghallja a szív hívását, és haza­tér. Rájön, hogy az egyetlen haza vezet? utat befelé for­dulva lehet megtalálni.
    Egy ego életének bármely pillanatában megjelenhet a mélyebb szintek hívása. Valójában ez a hívás mindig jelen van. Mindenkit hív, de csak kevesen hallják meg, és még kevesebben reagálnak rá. Azok közül pedig, akik reagálnak rá, még kevesebben készek mindent feltenni erre.
    Ahhoz, hogy mindenedet feltedd erre a hívásra, az kell, hogy fontoskodó valakib?l visszamenj senkibe. Ez az is­teni személy megnyilvánulásának misztériuma. A sze­mélyes, egyedi személyiség visszatér forrásának egységébe. Ekkor az egyéni személyiség prizmaként m?ködik, amelyen átragyog a tudatos szeretet. Ami egykor az ego problémája volt, arról most kiderül, hogy a lélek kifejez?dése.
    Felismerni önmagadat, mint az eredeti ürességet ? ez a legnagyobb kegyelem ajándéka egy emberi életben. Az egység felismeréséhez való visszatérés az emberi le­het?ségek e szakaszának beteljesedése.

    Az ego védekezésének er?ssége miatt a legtöbb ember nem hallja meg a hívást, amíg nagy sérülést vagy teljes elidegenedést nem él át.
    A legtöbben elég nagy kudarcot kell, hogy valljanak, vagy elég nagy sikert kell, hogy elérjenek ahhoz, hogy rá­jöjjenek: a beteljesedést sosem fogják megtalálni a lát­szatvilág szintjén. Ütni-vágni kell minket a karmikus tenger hullámainak ahhoz, hogy menedéket és tartós bé­két akarjunk keresni. Eleget át kell látnunk a világ ha­zugságaiból ahhoz, hogy éhezzünk az igazságra. Meg kell látnunk, milyen értelmetlen a dolgok értelmét keresni.
    Ez a spirituális érettség. Tanítóm, Papaji azt mondta, hogy számtalan el?z? élet által összegy?jtött egész hegynyi érdem kell ahhoz, hogy elég szerencsések legyünk, és meghalljuk az igazságot, s képesek legyünk tudatosan reagálni rá. A múltban a legtöbb ember, aki elérte az érettségnek ezt a szintjét, nem élhette át az igazság meghallásának üdvösségét. Ehelyett a vallások és szekták csapdájába esett, amelyek az igazságból koncepciókat gyártottak, összekeverve babonákkal, hiedelmekkel, parancsolatokkal és b?ntudattal, hogy kézben tartsák a nyájat.
    Ha nincs vallás, nincsenek szabályok és nincs ösvény, ez a legrövidebb utat kínálja a lényeghez. Ez a legrövi­debb út azonban nem csak futó kaland. Ritka, mivel sok­-sok fájdalmat kell átélniük az emberi lényeknek, amint találkoznak a félelem és a kételyek kapu?rz?ivel. Nagyon kevesen elég érettek ahhoz, hogy felismerjék: ha készek kibírni azt, ami itt és most van, és ha szembenéznek a test halálától való félelemmel, akkor mérhetetlen, igazi beteljesedésre találnak.
    Talán a környezet egyre er?söd? jelei, amelyek azt ad­ják tudtunkra, hogy az élet haldoklik a Föld nev? boly­gón, meg fogják adni azt a titkos kezd? lökést, amely ki­nyitja a rádöbbenés zsilipjét az egész emberi népesség számára. Ki tudja? Bárhogy is lesz, az biztos, hogy egyszer? emberi lények, akik nem avatárának vagy szentnek születtek, most szembetalálkoznak a felébredés lehet?sé­gével, hogy kövessék a lélek hívását, és ráébredjenek az emberi léthelyzet legmélyebb, legalapvet?bb igazságára: arra, hogy a lényük határtalan, halhatatlan tudatosság, amely tudatában van önmagának.?

    #12604
    Névtelen
    Inaktív
    dollarbaby wrote

    Ez csak az én szerény véleményem.Mert szerintem ugyanolyan a halál után,mint mielött megszületünk.SEMMILYEN.

    Dollarbeejby!
    Ezt már második alkalommal közlöd, közel ugyan abban a szöveg környezetben.
    Mondd! Nem kellene inkább egy szkeptikus fórumot felkeresned? Egyenl?re van még hely itt a topikban… Viszont az is igaz hogy ismétlés a tudás atyja de a nem tudásé is..kivételes esetekben 🙂

    #12605
    dollarbaby
    Felhasználó

    Szerintem a halál után,ennek a tudatnak,amivel itt a földön élünk nincs jelent?sége. Magyarúl,ezt a tudatot,csak e földi életünkhöz kapjuk,amit sajnos a lélek,(nem,vagy csak kevés esetben tud irányítani,jó útra terelni. Ezért létezik reinkarnáció,a halál után csak a lélek tudja miért s hová kell ismét inkarnálódnia.Azért,amit még életében elkövetett vagy nem tudot helyrehozni a tudata miatt.Ezért írtam azt,hogy a halál után nincs semmi,legalább is ennek a tudatnak nincs.Ezt a két külön dimenziót,soha nem ismerhettyük meg,mert ez a teremtés rendje,vagyis az élet beli tudatunk sohasem fog rákapcsolódni a lélekre…ezért hibázunk annyit

    #12606
    Wessyl
    Felhasználó

    Ez olyan szkeptikus nyelvjárásféle nekem…De van ami ebben megvan, ami megfogott, hogy semmi… semmi… Hmm… 😐

    #12607
    Névtelen
    Inaktív

    Van-e élet a születés után?
    Egy várandós anya két gyermeket hord a méhében. Az egyik egy ?kis hív??, a másik egy ?kis szkeptikus?.
    A szkeptikus azt kérdezi: Te hiszel a születés utáni életben?
    Hát persze. – mondja a kis hív?. Az itteni életünk arra való, hogy felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég er?sekké váljunk arra, ami ott kint vár bennünket!
    Hülyeség! – mondja a szkeptikus. – Ez nem igaz! Hogyan nézhet ki a kinti, küls? élet?
    Pillanatnyilag még nem tudom,- mondja a kis hív? – de biztos sokkal világosabb, mint itt bent! Talán lehet, hogy a szánkkal fogunk enni és a lábunkkal fogunk menni!
    Nonszensz, lehetetlen! – mondja a szkeptikus. – Megyünk a lábunkkal és eszünk a szánkkal!? Micsoda hülyeség! Ez egy fura ötlet, hogyan is m?ködhetne!
    Itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a táplálékot. Nem lehetséges élet a születés után, hiszen ez a zsinór már így is túl rövid!
    Hát persze, hogy m?ködni fog, csak minden egy kicsit másként fog kinézni. -mondja a kis hív?.
    Soha sem fog m?ködni! – véli a kis szkeptikus. – Még soha senki nem tért vissza a születés után! Születés után vége az egésznek! Az élet nem más, mint egy nagy sötét tortúra!
    Még ha nem is tudom pontosan, milyen lesz a születés utáni élet, – mondja a kis hív? – de azt tudom, hogy találkozni fogunk az édesanyánkkal, és ? nagyon vigyáz majd ránk!
    Anya!? Te hiszel egy anyában? Hol van? – kérdezi a kis szkeptikus.
    Itt van körülöttünk, mi benne vagyunk, és általa létezünk, nélküle nem létezhetnénk! – válaszolja a kis hív?.
    Mire a kis szkeptikus: Soha nem láttam még semmilyen anyát! Nincs is ilyen!
    Ennyi. Ebben minden benne van…

    #12608
    Névtelen
    Vendég

    UNIVERZÁLIS
    SZENZÁCIÓS INFORMÁCIÓFORRÁST TALÁLTAM!
    Drámai, rohamos belátás a halál utáni kollektív energiáról!
    Hihetetlen, hogy eddig senki sem tudta!!!

    Dr. Jill Bolte Taylor agykutató olyan kutatási lehet?séget kapott, melyet kevés tudós kívánna önmagának: agyvérzést kapott, és megfigyelte, amint agyfunkciói, a mozgása, a beszéde, a gondolkodása (racionális – bal agyféltekéje) egymás után álltak le, úgy hogy az öntudta megmaradt. Vajon, ha az elméje és a teste elt?nt és még mindig öntudatánál volt akkor mi lehet ami/aki megmaradt?! Bármit hihetsz, de “ha hiszed járj utána”, mert akkor válik a tudásoddá, különben csak vakhit marad.

    -link-

    Tehát mindig is volt egy közös tudat, az ?s energia, és a személy mindössze csak egy anyagi világba szorítkozott minimális energialény, ami mozgatja a testet, mint egy bábut.
    Íme minden kérdésre a válasz, az igazi megvilágosodás!
    Mától ne “Dr. Mr. Valami Valakinek hívnak” legyetek, hanem fénylények!

    Nekem máris az a kérdésem, most hol vagyok? Mibe vagyok? Mi ez körülöttem? Az energia nevetséges megnyilvánulása!?! 🙂

    Halál utáni élet? Nagyon vicces a fórum neve, és hogy mi van a halál után? El?ször is ez nem halál, hanem szabadulás a fizikai testb?l, másrészr?l egy csodálatos kollektív energia! 🙂

    Mellesleg az oldal egy ajánlott bio-ezoterikus honlap. Sok minden van rajra, mindenki nézzen körül! Aztán belátása szerint használja fel tudásában.

    #12609
    wolf
    Felhasználó

    Halál közeli élmény beszámoló Lacival aki a klinikai halál állapotából tért vissza.
    -link-

    #12610
    Vacsuti
    Felhasználó

    Sziasztok!
    A halállal csak a testünk hal meg a tudatunk soha. Úgy vélem a tudatunk a halál után”megpihen”, számot vet azzal, hogy mit tanult ebben az elmúlt életben, és megkeresi, hogy hová akar leszületni a következ? megtanulnivalóhoz. A halál az én meglátásom szerint egy kapu: csak innen nézve, az egónk szemszögéb?l egy vég kapuja.
    Egy átjáró, ami innen nézve halál, az a túlsó oldaláról születés.
    És az összes tudás, amit addig megszereztél bekerül a kollektív, univerzális tudásba, az AKASHA-ba.Úgy tudom a tudatunk – vagy közismertebben a lelkünk ( bár a kett? nem ugyanaz) – a fizikai testet elhagyva, akár 0-tól 9-10 évig tartózkodhat az Akasha-ban és utána születik le oda, ahová szeretne.

    #12611
    horatzio
    Felhasználó
    dollarbaby wrote

    Szerintem a halál után,ennek a tudatnak,amivel itt a földön élünk nincs jelent?sége. Magyarúl,ezt a tudatot,csak e földi életünkhöz kapjuk,amit sajnos a lélek,(nem,vagy csak kevés esetben tud irányítani,jó útra terelni. Ezért létezik reinkarnáció,a halál után csak a lélek tudja miért s hová kell ismét inkarnálódnia.Azért,amit még életében elkövetett vagy nem tudot helyrehozni a tudata miatt.Ezért írtam azt,hogy a halál után nincs semmi,legalább is ennek a tudatnak nincs.Ezt a két külön dimenziót,soha nem ismerhettyük meg,mert ez a teremtés rendje,vagyis az élet beli tudatunk sohasem fog rákapcsolódni a lélekre…ezért hibázunk annyit

    Az ember a föld porából lett teremtve és oda is tér vissza, ezért az ember csak a Földön élhet.
    Az Élet az az Isteni Rend szerint m?ködik, amire te gondolsz az a világ. A világba elmerült ember, nehezen hallja meg a Szellem hívó hangját, de minél kevesebb világ lesz a szívünkben, annál több hely Szabadul fel Isten számára.

    #12612
    Zethros
    Felhasználó

    Halál?Ha a fizikai test végleges elhagyására gondolsz akkor talán azt nevezhetjük halálnak.Mindenki másként éli meg,mindenkivel más történik de ez nagyban függ a személyt?l,mert az Úr világában a legnagyobb kincs a szabad akarat és a megbocsátás.Sokan maradnak,mert van aki fél,van aki összezavarodott,vannak akik segítenek,akik gonoszok és akik csak úgy itt vannak céltalanúl.Ha holnap mondjuk láthatnánk a “halottakat” akkor sem látnánk mindenkit,mert azok akik tovább léptek már nem ehez a világhoz tatoznak kivéve ha visszatérnek.Szóval a halál nem halál hanem az élet egy más magasabb szintje,mert az ember csak hús meg vér de a lelke a szelleme isteni szikra ami örökké való.

    #12613
    Névtelen
    Inaktív

    Ez a közeli , nem utáni …
    -link-
    Még jó hogy már komplexen vizsgálják..

    #12614
    Pille
    Felhasználó

    Ez pedig az utáni:

    -link-

    #12615
    Pille
    Felhasználó

    Jajj bocsi, rossz linket raktam be véletlenül!!!!
    Itt az igazi:
    -link-

    #12616
    Mulder614
    Felhasználó

    Préd 9:5: ?az él?k tudják, hogy meghalnak, de a halottak semmit sem tudnak.?

    #12617
    Pille
    Felhasználó

    Kedves Mulder, a bibliai idézet ide tökéletes, csak persze megfelel? módon kell értelmezni.

    Hogy mégis fogalmunk legyen mi történik egy lélekkel ha meghal, egy olyan lélekkel, aki élte hétköznapi életét és nem hitt csak a valós dolgokban, nos majd ? maga elmeséli mi történt a halála után. A film csodálatos, és én, aki azt hittem hogy teljesen értem ezt a témát, én úgy könnyeztem mint egy kisgyerek, mert érdekes érzelmeket kavar az emberben.

    -link-

    #12618
    maniac
    Felhasználó

    Préd 9:5…., ez egy igen anyag szemlélet? mondat. Tipikus Ó’ szövetségi. A szellem ( lélek.)) ha úgy tetszik örök.
    Az él?k sem minden esetben értik az életet.., s?t’
    Vagy a fordítás nem volt helyes, ill. nem volt rá kompatibilis szava, v. nem értette.
    Minden NAP, úgy kelj fel, mintha az lenne a teljes világ.
    Minden napnak megvan a maga baja! ( idézet ))

    #12619
    Névtelen
    Inaktív

    Ez mind szép,érdekes és jó stb lenne ha legalább egy árva videót készítettek volna róla.. Nem vagyok szkeptikus de ez már egy kicsit túl lép a hiszékenységem határán.. 🙂
    -link-

    #12620
    Wessyl
    Felhasználó

    A tibeti halottaskönyv
    -link-

    #12621
    Névtelen
    Inaktív

    Azt hiszem ez is érdekes lehet.
    A halál után még egy picit az életre emlékeztetve…
    -link-

    #12622
    Wessyl
    Felhasználó

    Nem feltétlen rossz, ha a halottról kép van. Persze csak akkor, ha aludna az ember és nem halott, nem látszódnak rajta a halál jelei. Szerintem abszolút elfogadható, hogy egy utolsó emléket eltegyünk szerettünkr?l.

    #12623
    Wessyl
    Felhasználó

    A képek között észrevettem valamit.  A teste mögött.. saját maga áll?  

    #12624
    Névtelen
    Inaktív

    Érdekes és nem feltétlen hamisítvány..

    #12625
    Wessyl
    Felhasználó

    Most délután egyik barátommal beszélgettünk. Mondta, hogy halott nagyapjával álmodott pár napja. A hiedelem szerint ez ugye 3 napon belül es?t jelent. Ahogy err?l az eszmecserét befejeztük kb. 1 óra múlva olyan felh?szakadás lett, holott derült volt az ég el?tte. Van ennek valami jelentése? A szerettünk üzen nekünk a jöv?r?l?

    #12626
    Névtelen
    Inaktív

    Ezt a hiedelmet nem ismerem. Inkább, tudomásom szerint figyelni kell arra hogy esetleg mit mond mert az fontos lehet, vagy ha tanácsot ad, akkor megfogadni..

    #12627
    Névtelen
    Inaktív

    Vagyis inkább megjegyezni.. 🙂

    #12628
    Wessyl
    Felhasználó

    Na ne! Ezt pedig minden magyar ember ismeri, hogy es? lesz, ha halottal álmodsz 🙂 Az álommal az baj, hogy hiába beszélne hozzánk és értjük mit mond a “látogató”, akkor reggel már úgyse fogunk rá emlékezni.

    #12629
    Névtelen
    Inaktív

    Ha a béka felmegy a létrán az üvegben..akkor lesz es? meg ha a hangyák sokan vannak. Err?l hallottam de halottról nem.. 😀

50 bejegyzés megtekintése - 1-50 / 55

Be kell jelentkezni a témakör megválaszolásához.