Tudomány — és fantazmagóriák

[Szpacsek]

ISTENHIT ÉS AZ ÁLTUDOMÁNYOS FANTAZMAGÓRIÁK

[Szpacsek]

Egy érdekes szöveg, egy könyvb?l :
*************************************************

Az emberiség zöme még ma is serdül?korú, fantáziája a legkisebb szikrától is azonnal lángra lobban, éppoly vakon, lelkesülten, s ostobán várja a csodákat, áhítja a legendákat és meséket, ahogyan az ókor embere leste a jóslatokat.

A minta : Japán. De a mi kultúránk, a nyugati kultúra tradíciói más talajban gyökereznek. A modern európai ember alig-alig hisz Istenben.
Nem állítható az, hogy a hogy az elmúlt korok, akár az ?sid?k embere mint mi, az sem, hogy többet, m á s t tudott.
A “fejl?dés”, amelyr?l oly sokat és oly szívesen beszélünk, rendszerint csak az élet sokszálú, bonyolult rendszerének EGY – EGY VONALÁN következik be. Az el?z? id?k kultúrájából minden kor embere csak annyit vesz át, annyit ért meg; ami számára még használható.

Bizonyos, hogy minden kor kultúrájának van az el?z?éhez képest többlete, — de vesztesége is.
Az abszolút tudást és boldogságot, úgy látszik, egyetlen kor embere sem érheti el. Határait legfeljebb a szentek és vallásalapítók, az erkölcsi lángelmék súrolják, olyanok, mint Buddha, Lao–ce. Ezek megindíthatnak áramlatokat, tömegmozgalmakat, mítoszokat, amelyek közül ez utóbbit a zöm alakítja ki, megpróbálva — gyarlóbb mógon — követni isteni mintaképeit. A Tökélyig azonban az átlagember sosem ér el.
Ma már a kultúrák sokasága él egymás mellett, és ez a filozófiai relativizmus világnézeti bizonytalansághoz vezethet. Az a “fejl?dési” tendencia, ami a világban kirajzolódik, korántsem egyértelm?, s kecsegtet? a CIVILIZÁLT EMBER szempontjából.
Ami korunk nem a mesék, a legendák, a nagyarányú mítoszok kora, hanem egy sivár intellektualizmusé, mely még a szellemi er?feszítést is gépekre akarja áthárítani.
A költ?k, írogatók próbálják fenntartani a veszend?be ment érzéseket, a családi és emberi melegséget, kifejezni azt a fájdalmat, amit a szeretet, türelem, szellemi szabadság hiánya jelent, mindazt, amit a technika eszközei, a gépi civilizáció, a civilizációs kényelem tönkretett, az egyént otthonülésre, elmagányosodásra, a társadalmat pedig lélektelenségre és atomizálódásra ítélte.

A mi világunk is elsüllyedhet, akárcsak Atlantisz. Nem is természeti katasztrófa pusztítja el talán, hanem mi magunk.
Az ókor emberei más embertípushoz tartoztak, mint a XIX.- XX. századéi. Mágikus képességekkel rendelkeztek, vízióik, látomásaik voltak, a világ jelenségeit j e l e k k é n t fogták fel, melyeket a maguk módján értelmeztek.
A modern embernek a haszonra, mindenáron hasznosra való törekvése hiányzott bel?lük. Ez utóbbi, hozta a nyakunkra az egyre kétesebbnek tetsz? “tudományos és technikai forradalmat”.

Az ókor, a “primitív” társadalmak embere, sokkal inkább közösségi lény volt, mint a mai ember. Ha szokásai olykor barbárok, kegyetlenek is voltak, megbecsülend?, hogy az élet nagy fordulóit különös tisztelettel övezte.
*************************************************

[horatzio]

Érdekes a fenti idézeteden mélyebben elgondolkozni.
Az abszolút tudást és boldogságot, úgy látszik, egyetlen kor embere sem érheti el. Határait legfeljebb a szentek és vallásalapítók, az erkölcsi lángelmék súrolják

hát ez az. De vajon miért? Mit tudtak amit mi nem, mit csináltak másképp mint mi?
Lao-ce, Maharsi, Jézus, Szentek, mind hittek az Egyben, vagyis csak az Egyben hittek. És ez a hit megszabadító erej?. ?k már életükben képesek voltak ezt a szintet elérni, sok ember az életében ugyan nagyon törekszik erre a tökéletességre, de azért hitben még el-el bizonytalanodik, természetesen ?k is jutalmazva lesznek és egy magasabb szellemi szinten tovább építkezhetnek felfelé. De még ez a szám is nagyon eltörpül azok mellett, akik semmit nem tesznek a lelkükért.
Ma már a kultúrák sokasága él egymás mellett, és ez a filozófiai relativizmus világnézeti bizonytalansághoz vezethet. Az a “fejl?dési” tendencia, ami a világban kirajzolódik, korántsem egyértelm?, s kecsegtet? a CIVILIZÁLT EMBER szempontjából.
Ami korunk nem a mesék, a legendák, a nagyarányú mítoszok kora, hanem egy sivár intellektualizmusé, mely még a szellemi er?feszítést is gépekre akarja áthárítani.
A költ?k, írogatók próbálják fenntartani a veszend?be ment érzéseket, a családi és emberi melegséget, kifejezni azt a fájdalmat, amit a szeretet, türelem, szellemi szabadság hiánya jelent, mindazt, amit a technika eszközei, a gépi civilizáció, a civilizációs kényelem tönkretett, az egyént otthonülésre, elmagányosodásra, a társadalmat pedig lélektelenségre és atomizálódásra ítélte.
Hát bárki is írta ezeket a sorokat, nagyon jól látja a világ pusztulásának valódi okát. Ez a lényeg! A lelkek ebben a környezetben már nem képesek fejl?dni.
Az ókor emberei más embertípushoz tartoztak, mint a XIX.- XX. századéi. Mágikus képességekkel rendelkeztek, vízióik, látomásaik voltak, a világ jelenségeit j e l e k k é n t fogták fel, melyeket a maguk módján értelmeztek.
A modern embernek a haszonra, mindenáron hasznosra való törekvése hiányzott bel?lük.
az ókori emberek is törekedtek haszonra, hatalomra ez így megy amióta ember él a földön, az ember irigy saját testvérére is.
Amiben mégis különböztek az , hogy félték, hitték a fels?bb hatalmat, alázatosak voltak és nyitottak , bukásuk mégis abban rejlett, hogy több hatalmat is elismertek. Volt mindenféle istenük akiknek áldoztak, akikt?l segitségért könyörögtek, vagy áldásért, szánalomért, b? termésért, hitük e-miatt több részre oszlott, és így meggyengült. Mert csak Egy Isten létezik, a többit a világ teremti.

[kalibra100]

vigyázzatok egy bizonyos Kelemen Csilla nev? felhasználóval a facebookon. ok: tényhamisítás

? egy ufó hív?, néhány ezer baráttal. a fejlécében a nagymagyarország-felh?s kép található.

kitett egy bermudaháromszöges photoshoppolt képet, amir?l linkek és források segítségével (illetve pixel-elemzéssel) bizonyítottam, hogy hamis. kitörölte a hozzászólást.

úgyhogy letiltottam. ne higyjen el neki senki semmit, ami a profilján van!

[Szerző]

Bejegyzés