A Nag Hammadi Könyvtár gy?jteményér?l
A Nag Hammadiban (Nagy Harmat? ? Aranyi) talált gy?jtemény 13 ?si kódexb?l áll és több mint 50 szöveget tartalmaz. Fels? Egyiptomban fedezték fel 1945-ben. E rendkívül fontos felfedezés számos jelent?s gnosztikus szöveget hozott napvilágra ? olyan szövegeket, melyekr?l azt hitték teljes egészében megsemmisültek a korai kereszténység magát ?ortodoxnak? nevez? ágával szembeni harc során ? szövegek, mint például a Tamás Evangéliuma, Fülöp Evangéliuma, vagy az Igazság Evangéliuma.
A felfedezés és a Nag Hammadi könyvtári szövegek lefordítása az 1970-es években vált teljessé, hatalmas lendít?er?t adva a korai kereszténység és a gnoszticizmus természete újraértékelésének munkájához. A témában nem kell?en tájékozott olvasók minderr?l részletesen olvashatnak az alábbiakban, egyúttal kivonatot is találhatnak Elaine Pagels kit?n? munkájából, melyet a Nag Hammadi leletekr?l írt, a Gnosztikus Evangéliumokról.
A Nag Hammadiban felfedezett szövegek jelenleg a Gnosztikus Társaság Könyvtárában találhatók, ábécé sorrendben katalogizálva, az egyes kódexeken belül pedig az egyes szövegek eredeti sorrendben. A következ? oldalon e katalogizálási mód megtekinthet?: http://www.gnosis.org/naghamm/nhlcodex.html A társaság honlapján lehet?ség nyílik téma-szerinti keresésre ? kulcsszavak alapján – a gy?jtemény teljes szöveganyagában: http://www.gnosis.org/naghamm/nhsearch.html Tamás evangéliumáról további, részletes ismeretekkel is szolgálnak: http://www.gnosis.org/naghamm/nhl_thomas.htm
Számos, a Nag Hammadi Könyvtár anyagát képez? szövegnek több angol fordítása is létezik; ahol több fordítás is rendelkezésre áll, jeleztük a fordítók nevét az adott szöveg vonatkozásában zárójelben (a Nag Hammadi Könyvtár honlapján). A csillaggal ?*? jelzett szövegekb?l több is rendelkezésre áll a Nag Hammadi Könyvtár kódexei között; általában ezeket együttesen vették figyelembe a fordítók, hogy egyfajta alapszöveghez jussanak. 1997-ben valamennyi szöveget nagy gondossággal újraszerkesztették Michael Grondin (mgrondin@tir.com) vezetésével, aki sok-sok órát töltött megfeszített munkával valamennyiünk ismeretének gyarapítására.
További fontos, els?dleges Gnosztikus szövegek megismerése vált elérhet?vé a Nag Hammadi Könyvtár felfedezésével, ezek szintén megtalálhatók itt, a Gnosztikus iratok szekciójában (http://www.gnosis.org/library/gs.htm) a Gnosztikus Társaság Könyvtárában (http://www.gnosis.org/library.html).
Mi a Gnoszticizmus?
A ?gnózis? és a ?gnosztikus? kifejezések a mai napig a misztikus fogalmak közé tartoznak, habár az utóbbi két évtizedben mind több és több értelmez? szótárban bukkantak fel. A szó, ?gnózis? görög eredet?, azt jelenti ?tudás?, vagy a ?tudás m?velése?. Els? hallásra könnyen összekeverhet? a hasonló gyökerekkel rendelkez?, ám éppenséggel ellenkez? jelentés? fogalommal, az ?agnoszikus?-sal, mely szó szerint ?nem tudást? jelent. A görög nyelv megkülönbözteti a racionális, tárgyi tudást és a tapasztalati vagy érzékelésen alapuló tudást. Ez utóbbi bels? megértésb?l fakad és személyes megvilágosodás útján vezet el gnózishoz.
Az els? században a keresztény megfogalmazás szerint a ?gnosztikus? annak az anortodox csoportnak a megjelölésére szolgált, mely kivált az új keresztény közösségb?l. Krisztus korai követ?i közt láthatólag voltak olyan csoportok is, akik úgy írták körül magukat, mint olyanok, akik nemcsak egyszer?en hisznek Krisztusban és tanításában, hanem egyfajta ?különleges tanúk?, vagy ?az isteni megtapasztalás beavatottjai?. Ez volt az a bizonyos megtapasztalás, vagy ?gnózis?, mely Krisztus igaz követ?it megkülönböztette ? állításuk szerint. Stephan Hoeller magyarázata szerint, ezeknek a keresztényeknek egyfajta ?meggy?z?désük volt, hogy közvetlen, személyes és abszolút tudással rendelkeznek a létezés autentikus igazságairól, mely az emberi lény számára elérhet?, továbbá az is, hogy ennek a tudásnak a megszerzése, mindig az emberi élet végs? célja kell hogy legyen.?
Hogy melyek is ezek a gnosztikusok szerinti ?létezés autentikus igazságai?, az alábbiakban részletesen megvizsgáljuk, el?bb azonban mindenképpen hasznos lesz a korai Egyház történetének rövid áttekintése. Az id?számításunk els? másfél századának elteltekor ? abban az id?szakban, amikor a ?gnosztikus? keresztényeket el?ször megemlítik ? a keresztény gondolkodásnak még semmiféle meghatározott, elfogadott formája nem létezett. Ebben az alakuló periódusban a gnoszticizmus csupán egyike volt a sok-sok, vele egykorú mozgalomnak, az új vallás születésének nagy olvasztókemencéjében. A kereszténység végs? alakja, és kés?bbi kapcsolata a nyugati civilizációval, ebben a korai id?szakban meghatározhatatlan volt. A gnoszticizmus ekkoriban az egyik termékenyít? forrásául szolgált végs? formája elnyeréséhez.
A gnoszticizmus, legalábbis részben, a kereszténység f? áramlatához tartozott, különös tekintettel arra a tényre, hogy legjelent?sebb tanítója, az alexandriai születés? (kb. Kr.u. 100.) Velantinus, neve megfontolásra érdemesként merült fel a második század közepén, Róma 3. püspökének megválasztásakor. Valentinus úgy írta le fiatalkori önmagát, mint a rendkívül változatos alexandriai keresztény közösség különleges képesség? tanítóját és vezet?jét. Élete virágkorában elvándorolt Alexandriából az Egyház formálódó f?városába, Rómába, ahol aktív szerepet játszott az Egyház társadalmi ügyeinek intézésében. A gnosztikusok legfontosabb állításai az ? kijelentései nyomán ismeretesek, mint a titkos tradíciók ?rz?i, evangéliumoké, szertartásoké és olyan hagyományoké ? például ezoterikus anyagok, melyek befogadására sok keresztény vagy nem kell?en felkészült, vagy csak egyszer?en nem képes befogadni. Valentinus, eme gnosztikus részlehajlásnak alátámasztására, meggy?z?déssel vallotta, különleges apostoli beavatást kapott Tádétól, Pál apostol tanítványától és beavatottjától, aki ?t tette meg azon tantételek és szertartások ?rz?jévé, melyeket a keresztény ortodoxia figyelmen kívül hagy. Habár befolyásos embere volt a Római Egyháznak a második század közepén, élete végére Valentinust er?szakkal megfosztották a nyilvános szereplés lehet?ségét?l és eretneknek nyilvánította ?t az alakuló ortodox Egyház.
Mivel a történelmi és a teológiai részletek túlságosan összetettek, hogy itt megfelel?en ábrázoljuk, annyit mondhatunk, a történelmi áramlatok a gnoszticizmus ellen fordultak a második század közepe táján. Soha többé, Valentinust követ?en, gnosztikus nem került ilyen magasra az egyházi felemelkedés útján.
A gnoszticizmus hangsúlyozza a személyes megvilágosodást, a folyamatos felismerést – ennek következményeként új írások elkészítését -, az aszketizmust, és ezzel paradox ellentétként a szabadgondolkodást; ez utóbbi miatt növekv? gyanakvással találkoztak. Kr.u. 180-ben, Ireneus, Lyon püspöke, megindította els? támadását a gnoszticizmus és az eretnekség ellen, publikált munkája szellemiségében fokozott vehemenciával folytatódott a következ? században az egyházatyák részér?l.
Az ortodox kereszténység mélységesen és alaposan hatása alá került a gnoszticizmussal vívott harcoknak a második és a harmadik század során. Sok-sok központi keresztény teológiai hagyomány kialakulása a gnózissal szembeni ellenséges viszonynak az árnyékában, illetve hatására formálódott. A negyedik század végére a harc lényegében véget ért: a kialakuló eklézsia megszerezte a politikai er?t dogmatikus kijelentései támogatására, és ilyen módon felfegyverkezve, ?eretneknek? bélyegzett minden más álláspontot, fájdalmasan levágta a gnoszticizmust kereszténység testér?l. A gnoszticizmust gyökerest?l kitépte a keresztény hagyományok közül, a megmaradt tanítóit kiközösítették, szent könyveiket megsemmisítették. Mindaz ami megmaradt a kés?bbi századokra a tanulni vágyók számára a gnoszticizmus megértése végett, mindössze a kiközösítések szövegei, és egyes, az egyház eretnekekre vonatkozó iratainak töredékei – voltak. Vagy legalábbis így t?nt a huszadik század közepéig.
A Nag Hammadi Könyvtár felfedezése
Egy decemberi napon történt, 1945-ben, Nag Hammadi vározásnak közelében, Fels?-Egyiptomban, hogy a gnoszticizmus tanulmányozásának módja egyszer és mindenkorra radikálisan megváltozott. Egy arab paraszt, nagy sziklás ásott körül, azért, hogy termékennyé tegye földjét, amikor hirtelen egy régi, vörös agyagedényt fordított ki a talajból. Remélvén, hogy eltemetett kincset talált, tétovázva és nyugtalanságot érezve a dzsinn miatt, aki esetleg a kincset ?rizheti, összetörte az edényt, hogy megvizsgálhassa tartalmát. A belsejében azonban nem kincset talált, nem is dzsinnt, hanem könyveket: több mint egy tucat kódexet, aranyozott barna b?rbe kötve. Szinte meg sem fordult a fejében, hogy valami hihetetlenül fontos ?si szövegek gy?jteményére bukkant, kéziratokra, melyeket másfélezer éve rejtettek el ? esetleg szerzetesek, a közeli Szent Pakomius kolostorból, olyan helyet kutatván, ahol megmenthetik ?ket az Egyház által elrendelt pusztítástól, melyet kíméletlenül folytattak az eretnekek és az eretnekség ellen.
Hogy miként kerültek a Nag Hammadi kéziratok végül is tudósok kezekbe, az egy hihetetlenül izgalmas történet és túlságosan hosszú lenne itt elmesélni. Mostanra már fél évszázadnál is több telt el a kéziratok felfedezése óta, és már annak is két évtizede, hogy a végleges angol nyelv? fordítás elkészült, s publikálásra is került, a Nag Hammadi Könyvtár ? címmel. Az iratok jelent?sége hihetetlen mértékben megn?tt. Ez a tizenhárom papirusz-kódex ötvenkét szent-iratot tartalmaz azok közül, melyekre hosszú id?n keresztül, mint ?elveszett Evangéliumok? hivatkoztak; ezek, a meglév? testamentumok közül, azok, melyeket az ortodox kereszténység fennállására nézve legveszélyesebb és legalattomosabb kihívásnak tekint, a félelmetes ellenfél, melyet az egyházatyák számos névvel becsmérelnek, amit mindenki csak elterjedten ?gnoszticizmusnak? ismer. A Nag Hammadi szövegek felfedezése alapjaiban késztet minket újragondolására és újraértékelésére mindannak, amit a gnoszticizmusról magáról és a korai kereszténység id?szakáról tudunk.
A Gnosztikus tanítás áttekintése
Mi volt az, amit ezek a ?látók? tudtak? Mi tette ?ket ilyen veszélyes eretnekekké? A gnoszticizmus összetettsége rendkívül sokrét?, megnehezítve bármifajta általánosítás lehet?ségét. Miközben számos rendszer és kategória létezik a gnoszticizmus leírására és kategorizálására, ezek az évek során átalakultak, egyikük sem tudta igazán pontosan megfogalmazni a lényeget. Mindezek figyelembevételével arra következtethetünk, nem létezik olyasféle meghatározás, mely teljességgel kifejezné a gnoszticizmus lényegét és számos változatát, ezért itt és most megpróbáljuk csak körvonalazni a legfontosabb és általánosságban legelfogadottabb jellemz?it a gnosztikus gondolkodásnak.
A gnoszticizmus egyik lényeges vonását fentebb már bemutattuk: a gnoszticizmus megköveteli az ?emberi létezés számára elérhet? igazság közvetlen, személyes és abszolút tudását?, és azt, hogy ennek a tudásnak a megszerzése az emberi élet legfontosabb célja. A gnózis nem ésszer?, feladvány-jelleg?, logikailag érthet?, ellenkez?leg, megtapasztalást igényl? tudás. A gnosztikusok nem voltak sem dogmatikusak, sem következetesek, racionális teológusok ? ezek olyan jelz?k, melyek miatt a gnosztikusokról tanulmányokat készít?k meglehet?sen nehezen tudtak elmagyarázni a ?könyvolvasó? embereknek. Nem könny? feladat a gnoszticizmust jól körvonalazott dogmatikus állításokba tömöríteni. A gnosztikusok nagy becsben tartották a folyamatos isteni kinyilatkoztatást ? a gnózis volt a teremt? megvilágosodás megtapasztalása, a megértés sürget? folyamata, nem statikus hitvallás. Carl Gustav Jung, a nagy svájci pszichológus egyben a gnoszticizmus különböz? történelmi változatainak és állításainak élethosszig tartó kutatója is volt.
“?Megtaláltuk a gnoszticizmusban azt, amit az évszázadok során elhanyagoltak: az egyéni megvilágosodás hatékonyságát és az egyéni megtapasztalás fontosságát. Ez a hit az ember istenhez való vonzódásának büszke érzéséb?l fakad?”
Az Amerikai Vallás cím? tanulmányában Harold Bloom könyvtárkritikus a gnoszticizmus további fontos tulajdonságára hívja fel a figyelmet, mely segíthet nekünk fogalmat alkotni a gnoszticizmus magjának körülírásáról. A gnoszticizmus, mondja Bloom, ?egyfajta ismerete a teremtetlen énnek és az általa való ismeretszerzésnek, vagy egyfajta én-az-énben állapotnak, és [ez] a tudás vezet el a szabadsághoz??
A megvilágosodás érzékelése során valamennyi közt a legfontosabb amit egy gnosztikus elérhet, az annak az ismeretnek beható megismerése – mely a tudás megszerzése során jön -, hogy valami, mélyen bens?jében, nem teremtés által jött létre. A gnosztikusok ezt a valamit ?nem-teremtett én?-nek nevezik, az isteni magnak, a gyöngyszemnek, az ismeret gyémántjának: a tudatosságnak, az intelligenciának, a fénynek. Az értelemnek ez a magja volt az Isten ön-azonos lényege. Ez volt az ember hiteles valósága, az emberiség dicsfénye, és istenhez való hasonlatossága. Ha a n? és a férfi teljességgel felfogja a gnózis eme gyémántját, a n? megérti, így mértékben szabad válik: nem részlegesen, nem a b?nben való fogantatástól, nem mint a húson képz?dött var felszakadása, hanem mint az Istenhez nyíló csatorna ?benne-rejl? megvalósulása.
Mindig létezett egyfajta ellentmondásos tudás a kett?sségr?l a megtapasztalásban, az ?én-az-énben? állapottal kapcsolatban. Hogyan lehetne feloldani az ellentmondást? Az összes valós érzékelés által, az ember soha nem volt egyenl? Istennel, azonban – létfontosságú igazság ? hordozza az Istent. Ez a rejtvény a gnosztikusok egyik misztériuma, és ennek ismerete az ? kincsük.
A teremt? Istent – akir?l azt állítják, hogy részese volt az ortodox hittételek kialakításában, alkotta meg az embert, saját képére, az Isten adta meg az embernek a képességet hogy felismerje ?t, a semmib?l hozta létre az ? kívánsága szerint -, a gnosztikusok démonként emlegetik, és egyáltalán nem tartják Istennek. A gnosztikusok számos rosszallást kifejez? jelz?t illesztenek rá, mint ?saklas?, az ?rült; ?laldebaoth?, a vak isten; és ?Demiurge?, a kisebbik teremt? er? építésze.
Theodotus, az egyik gnosztikus tanító, Kis-Ázsiában írta munkáit 140 és 180 között, magyarázata szerint, a gnózis megvilágosodásának szent ereje annak megértéséb?l fakad, hogy ?kik vagyunk, mivé válunk, honnan jöttünk, hová megyünk. Miként tudunk megtisztulni, milyen serkent? és megújhodó er?vel rendelkezünk.? ?Habár ? teszi hozzá a gnoszticizmus elismert kutatója, Elaine Pagels, szövegmagyarázatokhoz f?zött megjegyzéseiben ? önmagunk megismerése a legmélyebb szint, azonos egyben Isten megismerésével is: ez a gnózis titka? Az ön-ismeret egyben Isten ismerete, az én és az isteni – azonos.?
Tamás evangéliuma, az egyik gnosztikus szöveg a Nag Hammadi Könyvtár anyaga közül, a következ? szavakkal írja le Jézus tanítását:
Jézus mondta: ?Nem vagyok a ti mesteretek. Mert részegek vagytok. Megrészegedtetek attól a pezsg? italtól, melyet kimértem számotokra??
?Aki az én számból fog inni, olyanná válik, mint én: én azzá válok, aki ?. És azok a dolgok, melyek el vannak rejtve, kijelentetnek neki.?
Aki az én számból fog inni, olyanná válik, mint én: micsoda figyelemreméltó eretnek hasonlat! Tamás evangéliuma a maga teljességében rendkívül különleges szöveg. Helmut Koester, a Harvard Egyetem professzora rámutatott, hogy habár ezt a szöveget végtére is elátkozták és megsemmisítették az ortodox egyház képvisel?i, korát tekintve éppen olyan ?si lehet, mint a négy fennmaradt kanonizált evangélium, ráadásul, azok számára forrásdokumentumként is szolgált.
Ez utóbbi tény vezet minket a gnoszticizmus bemutatása során lefektetett harmadik jelent?s jellemz?höz: a bennük foglalt szövegek és leírások nem nyerték el az ortodox egyház tiszteletét. A gnosztikusok elbeszélései misztikusak és költ?iek voltak: a történetekben számos metaforát alkalmaztak, s?t talán a szertartási törvényeik alkalmazásában is; a gnoszticizmus kedvelte a szövevényes kifejezésrendszert, a látnoki bepillantást a kifejezhetetlenbe elgondolkodtató probléma-felvetések vagy dogmatikus kijelentések révén. A gnosztikusok számára a megvilágosodás volt a gnózis igazi lényege. Az ?inspirált szövegek?, a misztikumok b?sége meglehet?sen bosszantották Ireneust, aki a klasszikussá vált második századi, a gnosztikus tanítások cáfolatában, így ír: ?? mindegyikük valami újat hoz, napról-napra, éppen ezért senkit sem tartanak tökéletesnek, aki nem fejl?dik,? ez határozott elképzelésük…?
A negyedik alappillér, melyet levezethetünk a klasszikus gnoszticizmus megértése érdekében, mindenek között a legbonyolultabban megfogalmazható néhány szóban, és egyben a legfelkavaróbb a kés?bbi ortodox teológia számára. Ez pedig az isten kett?sségér?l, illet?leg párosságáról megfogalmazott álláspontjuk. Miközben meger?sítik az istenség végs? egységét és integritását, a gnoszticizmus felhívja a figyelmet a misztikus megtapasztalás útján szerzett tudásra, összehasonlítva a megnyilvánulásokat és felismeréseket.
Számos gnosztikus szövegben, a Nag Hammadi Könyvtár állományában, Istent férfi és n?i összetev?k kett?sének írják le. Habár nyelvezetük kifejezetten keresztény, a gnosztikus források gyakran használnak szexuális szimbólumokat az Isten leírására ? miként azt Pagels professzor is érzékelteti.
A gnosztikus források, állításuk szerint, titkos tanítást kaptak Jézustól Jakabon és Magdalai Márián keresztül [akire a gnosztikusok mint Jézus hitvesére hivatkoznak]. Ennek a csoportnak a tagjai egyformán imádkoztak az Atya- és az Anya Istenhez.
?Hozzád, Atya és általad Hozzád, Anya; a két hallhatatlan névhez, az isteni lény szül?ihez, és hozzátok, a mennyben lakozókhoz, az emberségesekhez, a hatalmas nev?ekhez??
A gnoszticizmus számos ága úgy tekintett istenre, mint két különálló természet egyesülésére, gazdagon ábrázolva szexuális szimbólumokkal. A gnosztikusok tisztelték a n?i természetet, ezzel összhangban Elaine Pagels rámutat, a keresztény gnosztikusok körében a n?k messze elismertebb társadalmi és egyházközösségi szinten álltak, mint az ortodox keresztény n?véreik körében. Jézus maga ? ahogy azt néhány gnosztikus tanítja -, utat mutatott ebben a misztikus viszonyban: a legjobban szeretett tanítványa egy n? volt, Magdalai Mária, a hitvese. Fülöp Evangéliuma szerint:
??A megváltó párja Magdalai Mária. Krisztus jobban szerette ?t valamennyi tanítványnál, és gyakran szájon csókolta. A többi tanítvány megsért?dött emiatt? Azt mondták neki: ?Miért szereted ?t jobban valamennyiünknél?? A Megváltó felele neki, mondván: ?Miért, nem szeretlek titeket is ugyanúgy, mint ?t szeretem???
A legmisztikusabb és legszentebb gnosztikus szertartás valamennyi között, mely talán éppen ezen az Isten-tapasztaláson alapul, az ?isteni kett?s-természet egységének kutatása?. Fülöp Evangéliuma (mely szinte teljes egészében, mint a gnosztikus szertartás kommentárja olvasható) leírja, hogy az Úr öt nagy szentséget vagy misztériumot alapított, ezek: ?a keresztelés, a felkenés, az eucharisztia, a megváltás és a nász-szoba.? Habár ez az utolsó szentség, a nász-szoba, a szertartás szerint n?k és férfiak részére volt törvénybe iktatva, a misztikus megtapasztalás allegóriájaként is használták, a két fél ? általunk ismeretlen ? egyesülésére. Csak utalásokat találhatunk a gnosztikus szövegekben, mi lehet valójában e szentség.
Krisztus eljött, hogy helyrehozza az elválasztást? és újra egyesítse a két alkotórészt; és hogy életet adjon azoknak, akik meghaltak a szétválasztás miatt, és újra egyesítse ?ket. Így most a n? egyesül az ? férjével a nász-[szobában], és azok, akik egyesültek, a nász-[szobá]ban, nem lesznek újra elválasztva.
Magunkra maradunk ennek a költ?i képnek a pontos értelmezésének kérdésében. Habár az ortodoxok s?r?n polemizálnak az anortodox gnosztikusok szexuális viselkedésér?l, annak pontos megállapítása, hogy mindezek a dolgok milyen szerepet játszottak az emberi kapcsolatokban, a történelmi megítélés szempontjából, továbbra is bizonytalan.
A klasszikus keresztény gnoszticizmus elveszett a nyugati világ számára a negyedik és ötödik század során. Azonban a gnosztikus világlátást ? a maga felfogásával az emberiség teremtetlen természetér?l és az Istenhez való viszonyáról; a bels? személyes megtapasztalás által nyújtott tudás megszerzésér?l; valamint a démotikus er?kkel kapcsolatos óvatosságról, mely er?k elvakíthatják az emberi tudatosságot -, nem volt könny? kiirtani. Ezek a gnosztikus felfogások számos különböz? formában tovább éltek a nyugati kultúrában is, habár olykor okkult alakot öltve. A gnoszticizmus létezett hajdanán, ahogy ma is létezik, egyfajta újjászület? hagyományként, ahol a gnózis középpontjában az emberiség áll, ez padig olyan tradíció, mely örökké él azok körében, akik megértik a hívást és ?van fülük a hallásra?.