Több jel és bizonyíték alapján úgy tűnik, hogy a két faj között komoly konfliktus lehetett körülbelül 100 ezer éve. Minderről Nicholas R. Longrich biológus és paleontológus számolt be az angol Bath városának egyetemén.
600 ezer évvel ezelőtt az emberiség két részre szakadt. Az egyik fele Afrikában maradt, ahol tovább fejlődött, a másik fele Ázsiában és Európában terjeszkedett. Ők voltak a Neandervölgyiek, akik nem közvetlen őseink, de rokonságban álltak a Homo Sapiensel és ugyanúgy fejlődtek mellettük.
A Neandervölgyiek mindig is lenyűgözték azokat, akik érdeklődtek az őskor iránt. Gyakran úgy képzeljük el ezt a fajt mint békében, a természettel harmóniában élő embereket, akik nem ismerték az erőszakot. Elképzelhető, hogy a legfőképp területszerzés miatt kialakult erőszak csak később jelent meg.
Csúcsragadozók
Egyes biológusok és paleontológusok azonban nem értenek egyet ezzel a felfogással. Páran úgy gondolják, hogy a Neandervölgyiek valójában kiképzett, veszélyes harcosok voltak, akik rivalizáltak a modern emberrel.
A probléma az volt, hogy a Neandervölgyiek mellett több más ragadozó állatfaj is volt, melyeknél szintén a területszerzés volt az egyik oka az erőszaknak. A Neandervölgyieknek meg kellett küzdenie ezzel a problémával, versengeniük kellett a ragadozókkal. Valakinek szabályozni kellett a ragadozók túlzott elterjedését.
Az emberben már régen kialakult a területszerzésért felelős hajlam. A majmokra igencsak jellemző, hogy megölik a rivális csoport tagjait abban az esetben, ha területfoglalásról van szó. Ez a hajlam már 7 millió éve kialakult a majomban, amely tovább öröklődött az emberbe is. Így a csoportos agresszíó végig jelen volt.
Túlságosan emberi
A háborúskodás tehát az emberi lény egyik ismérve. Nem találmányról van szó, hanem egy tulajdonságról, amely mindig is jelen volt a történelem során. Gondoljunk csak arra, mennyi harc és háború volt már az idők során. Az emberek erődöket és várakat építettek, hogy megvédjék területeiket.
A Neandervölgyiek pedig nagyon hasonlóak voltak hozzánk. Mind a koponyánk, a csontvázunk, genetikai állományunk majdnem teljes egésze megegyezik. Ami pedig a viselkedést illeti, ők is ismerték a tüzet, eltemették halottaikat, ékszereket készítettek kagylókból vagy állati fogakból, ezenkívül a művészetben is tevékenykedtek. Márpedig ha kreatívak voltak, akárcsak mi, akkor pusztítani is képesek voltak.
Erőszak mindenek felett
A régészet által feltárt bizonyítékok alapján azt lehet mondani, hogy a Neandervölgyiek egyáltalán nem voltak békések. Valójában jól képzett vadászok voltak, akik lándzsát, baltát használtak, ezenkívül szarvasokra, orrszarvúkra és mammutokra vadásztak. Aligha lenne hihető, hogy tétováztak volna használni fegyvereiket, főleg ha családjaik, területeik védelméről volt szó. Régészek szerint a konfliktusok gyakoriak voltak.
Konkrét tárgyi bizonyítékot jelentenek egyes Home Sapiens és a Neandervölgyiek koponyáján található durva ütésnyomok, melyeket feltehetően fegyverek okoztak. Az alkar csontjain található nyomok is fegyver okozta sérülésekre utalnak egyes esetekben. Jelentős mennyiségű Neandervölgyi maradványban törött a kar csontja. Az Irakban található Shanidar Barlang egy Neandervölgyi csontvázát rejtette, melynek a mellkasán lándzsa által okozott sérülése fedeztek fel. Különösen a fiatal egyedek szenvedtek erőszakos halált. Egyes esetekben vadászat közben érte őket halálos sérülés, de sok esetben harcok, támadások, összetűzések során érte őket a halál.
Az ellenállás
Felmerülhet az a kérdés is, miért hagytuk el olyan későn Afrikát? Egyes régészek szerint nem a zordabb környezet mitatt, hanem azért mert abban az időben Neandervölgyiek uralták Ázsiát és Európát. Az pedig aligha elképzelhető, hogy a Homo Sapiens csak hagyta volna élni a Neandervölgyieket. Ráadásul a Homo Sapiesek egyedszáma nőtt, ami további területfoglalást vont maga után.
Egy agresszív hadistratégia viszont nem más mint egy hatékony evolúciós stratégia. Több évezreden át próbálkozhattunk a térnyerésben, a versengés hosszú időn át zajlott. A Neandervölgyiek minden bizonnyal előnyben voltak: nem csak Ázsiát és Európát uralták ugyanis, hanem a Közel Keletet is. Mivel már régóta éltek ezeken a területeken, jól ismerhették a környezetet, az évszakokat, a növényeket és az állatokat. Testfelépítésük izmos és zömök volt, így kiváló harcosok voltak. Nagy szemeik miatt jobb látással rendelkezhettek.
Sapiens Victorius
Azt viszont nem tudni biztosan, hogyan szorította ki végül a Homo Sapiens a Neandervölgyit. Lehet, hogy jobb stratégiát fejlesztettek ki vagy egyszerűen csak felülmúlták őket népszaporulatban.
200 ezer éve tehát elkezdtük vándorolni Afrikából és mintegy 150 ezer évig tartott a területfoglalás. A mai Görögország és Izrael területén többször ellentámadásba lendültek a Neandervölgyiek, emiatt csak nehezen tudott megtelepedni a Homo Sapiens. Mégis, úgy tűnik, egyszerűen mi lettünk a jobbak a háborúban.
David Mark képe a Pixabay -en