Tagadhatatlan, hogy az embereknek lehetnek és vannak is halálközeli élményeik, de vajon ezek valóban a halál utáni élet bizonyítékai?
A szemünk előtt lepergő eseményeket látni, egy alagút végén fényes fényt megfigyelni, vagy úgy érezni, mintha a saját testünk felett lebegnénk – ez csak néhány azok közül a dolgok közül, amelyeket a halálközeli élményben részesült páciensek gyakran leírnak.
De mit is jelentenek valójában ezek az élmények, és hogyan magyarázza meg őket a tudomány?
A Psychology Today-ben megjelent új, lenyűgöző cikkben Thomas R. Verny pszichiáter és szerző négy érdekes elméletet vizsgált meg, amelyek a jelenség magyarázatára születtek.
Az első – és az, amelyet talán a legtöbb olvasó elfogad – szerint az elme teljesen elkülönül a testtől, és a fizikai világtól függetlenül létezik az univerzumban.
Verny azonban elismeri, hogy szkeptikus ezzel az elképzeléssel szemben, mivel tudományosan nem igazolható.
A második, megalapozottabb lehetőség az, hogy az elme egyszerűen a fizikai agy összetett neuronális tevékenységének mellékterméke, és nem létezik a testtől függetlenül.
Verny ezt az elméletet is elutasítja, a többszemélyiségű személyiségzavar és más orvosi anomáliák eseteire hivatkozva, amelyek megmagyarázhatatlanok lennének, ha az elmét egyszerűen az agy által termelt fizikai mennyiségnek tekintenénk.
A harmadik, kevésbé ismert lehetőség, amelyet felsorol, az úgynevezett Hameroff-Penrose-hipotézis.
Ez az elmélet azt sugallja, hogy az agy sejtvázán belüli “kvantumrezgéses számítások” azok, amelyek az emberi tudatot létrehozzák, és hogy az elme az agykéreg neuronjaira ható fizikai törvényeknek engedelmeskedik, amelyeket jelenleg nem értünk.
Végül a negyedik felsorolt lehetőség – a Kauffman-hipotézis – azt sugallja, hogy az elme, a tudatosság és a szabad akarat az anyag egy új, ismeretlen állapotához, az úgynevezett “Kiegyensúlyozott Birodalomhoz” kapcsolódik.
A dolgok jelenlegi állása szerint azonban nincs módunk megerősíteni, hogy ezek közül a lehetőségek közül bármelyik igaz-e.