Azok közül a régészeti felfedezések közül, amelyek arra vonatkoznak, hogyan éltek a zsidók a diaszpórában (szétszórás), s fényt vetnek egyes bibliai szövegekre és elbeszélésekre, különösen érdekesek a zsidó kolóniának azok a dokumentumai, amelyeket a XX. század elején találtak a Nílus Elephantiné nev? szigetén.
Egyiptom legdélibb részén, a mai Asszuán környékén, amelyet az ókorban Sziénének neveztek, fennmaradtak Elephantiné óegyiptomi város romjai. Az egyiptomi városok piacain még a XIX. század közepén régi feliratokat tartalmazó papiruszdarabokat és antik díszítés?, feliratos edények töredékeit kínálták eladásra. Minden szöveg az óhéberrel rokon(?) arameus nyelven íródott. Számos ország régészeinek érdekl?dését felkeltették ezek a régiségek, és vásárolni kezdték a helyi lakosoktól, akik a régi épületek helyén felgyülemlett szemétdombokból szedték ki ?ket. Az 1906-1908-as években a berlini múzeumok igazgatósága több expedíciót küldött, hogy rendszeres ásatásokat végezzenek e helyeken. A munkát siker koronázta. Különösen fontosnak és gyümölcsöz?nek bizonyult egy háromszobás lakóház maradványainak a megtalálása, amelyben rengeteg arameus és föníciai nyelv? feliratra bukkantak cserepeken, s t?le nem messze néhány tucat összegöngyölt papiruszt is találtak. 1911-ben német nyelv? fordításban az egész anyagot publikálták, mellékelve a dokumentumok fényképét. A dokumentumok megfejtése és tartalmuk értékelése semmiféle különösebb nehézséget nem okozott a szakembereknek.
Elephantiné Egyiptom és Núbia határán feküdt, s t?le távolabb már csak azok a határtalan térségek terültek el, amelyeket Afrika más ?slakosai laktak. A Kr.e. V. században Egyiptom perzsa uralom alatt állt, és a perzsa uralkodónak, akár csak el?tte az egyiptominak, érdeke volt az ország déli határának a védelme. Azokban az id?kben, amikor Egyiptom még önálló volt, a fáraók gyakran telepítettek le zsoldos katonákból álló hely?rségeket a határer?dökben. A katonák e helyeken állandó lakosként éltek családjukkal együtt, és bizonyos önkormányzattal rendelkez? közösségeket alkottak. A perzsa uralkodók követték ezt a szokást. Elephantiné szigetén egy zsidó kolónia élt, amelynek hivatalos neve júdeai sereg volt.
A kolónia alapításának idejét pontosan nem tudjuk. Az Elephantinében talál dokumentumokban a legkorábbi dátum, amellyel a kolónia létezése összefüggésbe hozható: Kr.e. 525. A kolónia ebben az id?ben már fennállt. A Biblia elmondja, hogy miután Nabukodonozor Kr.e. 586-ban lerombolta Jeruzsálemet, egyes zsidó csoportok Egyiptomba menekültek. Nem lehetetlen, hogy a menekültek egy részét felfogadták zsoldosnak. Mindenesetre fontos, hogy az Elephantinében talált írásos dokumentumok a Kr.e. V. századi zsidóktól származnak, és tartalmuk alapján bizonyos mértékben rekonstruálhatjuk mindennapi életüket és ideológiájukat.
A elephatinéi zsidók, amint ez a dokumentumokból is kit?nik, az idegen földön is megmaradtak Jahve h?séges híveinek. Helyesebben Jahu (Ahura? – Aranyi) istenr?l kellene beszélnünk, mert majdnem minden papirusz így nevezi. A kolónia dokumentumaiban el?forduló személynevek elemzése azt mutatja, hogy e neveknek legalább egynegyede Jahu nevéb?l származtatható le. A közösség ideológiai és vallási központja Jahu temploma volt. Bár a zsidó ortodoxia szerint Jahvénak csak Jeruzsálemben létezhetett temploma, amint a diaszpórában való élet megkezd?dött, a zsidók kénytelenek voltak eltérni a Deuteronomiumnak (Mózes V. könyve) ett?l a törvényét?l, és megkezdeni a zsinagógák építését mindenütt, ahová a történelmi sors vetette ?ket. Az elephantinéi kolóniának is volt ilyen temploma. Jahvéhoz imádkoztak, neki áldoztak, az ? nevére esküdtek.
Az elephantinéi dokumentumokban nemcsak Jahve, hanem más lények is szerepelnek istenként: tisztelik ?ket, imádkoznak hozzájuk és áldoznak nekik, nevükre esküsznek. Íme, egy tudósítás a templom kincstárának állagáról: ?A pénz, amely ezen a napon, thamenot hónapban Jedoniásnak, Gemariás fiának a kezében van – 31 keres, 8 siklus ezüst. Ebb?l Jahunak – 12 keres 6 ciklus, Asembetelnek – 7 keres Anatbetelnek – 14 keres ezüst.” Ilyen módon a templomnak nemcsak Jahu, hanem legalább még két isten, helyesebben istenn? kultuszára volt pénze. Az elephantinéi magánjogi okiratokban ilyen formulákkal találkozunk: ?Én, Malkiás Herembetel istenre esküszöm neked…” Ez már a negyedik isten.
Az elephantinéi kolónia istenei között Jahve természetesen kiváltságos helyet foglalt el, ? volt az ég istene, az istenek feje, Anat istenn?t pedig a f?isten feleségének kell tekintenünk, mivel egyes dokumentumokban Anat-Jahu néven fordul el?. Az elephantinéi zsidók még gyakrabban fordulnak más istenekhez, mint Jahvéhoz – ezt egyszer?bbnek és hozzáférhet?bbnek tartják, a f?istenhez csak különösen komoly esetben folyamodnak. Mindenesetre világos, hogy az Elephantinében él? zsidók még a Kr.e. V. század végén korántsem egyistenhív?k. E kérdés elvi jelent?sége igen nagy.
A júdaizmust mind a júdaista, mind a keresztény teológusok a monoteista vallások ?sének tekintik, a zsidó papság és nacionalisták pedig rendszeresen kérkednek vallásuk magasztos, egyetemes erkölcsi monoteizmusával. A valóságban ez a monoteizmus nem más, csak mítosz.
Majdnem minden bibliai könyvben megtaláljuk a sokistenhit különböz? formáinak, fejl?dése különböz? szakaszainak világos nyomait, kezdve az Isten nevével – Elohim kétségtelenül többes számot jelent -, végezve az újszövetségi Szentháromsággal, amely ugyanúgy lehetetlenné teszi az istenség egyetlen voltának az elismerését. Az elephantinéi dokumentumok meggy?z?en bizonyítják az ózsidó vallás politeista jellegét.
Ezenkívül ezek a dokumentumok bizonyos érdekes adatokat tartalmaznak, amelyek jó összhangban vannak Ezsdrás és Nehémiás ószövetségi könyveinek a tartalmával. Például olyan neveket említenek, amelyeket ezekb?l a könyvekb?l ismerünk. Így, beszélnek Szinmuballitról, Szamaria helytartójáról. Ez a személy többször is el?fordul Nehémiás könyvében Szanballat (Shamballa? – Aranyi) néven. Az elephantinéi dokumentumok kiegészítik a bibliai adatokat azzal, hogy az illet? Szamaria perzsa helytartója volt. El?fordul bennük egy bizonyos Hanáni neve is, aki közvetített az eleplantinéi zsidók és a perzsa uralkodó között. Ezen a néven Nehémiás könyvében Nehémiás fivére szerepel, akinek hasonló szerepe volt Jeruzsálemmel kapcsolatban. Nem kizárt, hogy egy és ugyanazon emberr?l van szó. Még nagyobb jelent?ségük van az elephantinéi dokumentumoknak a tekintetb?l, hogy adatokat közölnek a perzsa uralom alatt álló Palesztina közigazgatási rendszerér?l. Ezek általában megegyeznek az Ezsdrás és Nehémiás könyveiben el?forduló adatokkal.