“Harminchat éven át hazudtam, nem földönkívüliek voltak” – állítja a leghíresebb chilei eltérítéses eset f?szerepl?je

De mindenekel?tt nézzük mi is történt 1977. április 25-én, azon a fagyos vasárnapi éjszakán. A chilei hadsereg egy katonai jár?r egységének nyolc sorkatonája Armando Valdés Garrido vezetésével a bolíviai és a perui határ közelében teljesített szolgálatot. A táboruk mintegy háromszáz kilométerre lehetett Arica városától, de Putre, a legközelebbi lakott település is több, mint öt kilométerre volt t?lük.

Az éjszaka nagyon hideg volt, a mínusz húsz fokot is megközelítette a h?mérséklet, ezért a katonák a csontig hatoló fagy el?l, a 360 lónak állandó szállást biztosító hatalmas katonai istállóba húzódtak be, ahol kisebb t?zet is raktak.

Ketten közülük folyamatosan az istálló kapujában ?rködtek, nehogy a lovak megszökjenek. A többi katona az ?rökt?l mintegy tíz méterre, a tábort?z mellett ülve beszélgetett, énekelgetett.

Hajnali négy óra el?tt nem sokkal Juan Reyes és Pedro Rosales Arancibia volt a soros, amikor Rosales hirtelen ordítva rohant be a t?znél meleged? társaihoz: “Tizedes úr,…egy nagyon  fényes dolog ereszkedik le az égb?l!” A fény annyira er?s volt, a környéken szinte nappali világosságot okozott.

Mindannyian kirohantak az istálló kapujába és a furcsa fényt kezdték bámulni, amely mintha a közeli domb mögött leszállt volna. A tizedes ekkor úgy döntött, hogy néhány sorkatonával együtt lóháton odamennek és utánanéznek a különös jelenségnek. Miközben a lovaikat nyergelték, egyikük ijedten kiáltott fel: “Tizedes úr, nézze, idejött a fény!” Ekkor az addig háttal álló tizedes megfordult és t?le mintegy ötszáz méterre meglátta a hatalmas, fényl? objektumot. A katonák elmondása alapján, ez nem ugyanaz a fény volt, amit a dombról láttak lejönni. A lila szín?, ovális alakú, mintegy huszonöt méter átmér?j? lebeg? tárgyon két mélyvörös villogó fény látszott, hasonlóan a repül?gépek helyzetjelz?ihez.

Valdés azonnal elrendelte, hogy a katonák oltsák el a tábortüzet, majd egymás karjaiba kapaszkodva alkossanak sorfalat. Ekkor a fény el?bb távolodni kezdett, majd hirtelen visszaindult és a leveg?ben úszva némán a közvetlen közelükbe lebegett. Volt olyan sorkatona, aki imádkozni kezdett, mások a pániktól sírva fakadtak.

Ekkor a tizedes elindult a tárgy felé, majd amikor már csak körülbelül 15 méterre lehetett t?le, a helyzett?l feldúlt lelkiállapotban így kiáltott: “A mindenható nevében igazolják magukat!” Válasz azonban nem érkezett. Ekkor megint odakiáltott: “Igazolják magukat!”, de megint nem történt semmi. Ahogy a tizedes lassan egyre közelebb lépkedett az objektum felé, az id?közben leereszkedett nagy köd és a tárgy hatalmas fénye miatt a többiek egyszer csak szem elöl tévesztették elöljárójukat. Ekkor pontosan hajnali 4:15 perc volt. A katonák kiabálva próbálták hívni Valdést, aki nem felelt, ezért kétségbeesésükben keresni kezdték, ám sehol sem találták.

Tizenöt perccel kés?bb (4:30-kor), ugyanabból az irányból, ahol elt?nt, egy tompa puffanást hallottak. Elmondásuk szerint olyan volt, mintha valamit magasról ledobták volna a földre. A következ? pillanatban meglátták Valdést, amint botorkálva el?t?nik a ködb?l és elkezd beszélni hozzájuk: “Fiúk…!” Ám, ekkor elcsuklott a hangja, majd magatehetetlenül összecsuklott. A sorkatonák odarohantak hozzá, felsegítették és bevitték a még mindig parázsló tábort?zhöz.

Miközben lefektették és betakarták egy kabáttal, észrevették, hogy néhány milliméteres borosta van az arcán, annak ellenére, hogy – az el?írásoknak megfelel?en – mindannyian aznap borotválkoztak.

Valdés ekkor sokkos állapotban volt, üveges szemekkel bámult maga elé, majd t?le teljesen szokatlan hangtónusban a következ?ket motyogta: “Te nem tudod, hogy kik vagyunk és honnan jöttünk, de most vissza kell mennünk.” A tizedes ezután szinte azonnal elaludt.

Reggel hét óra körül, amikor felébredt, a tiszthelyettes már láthatóan sokkal jobban érezte magát. A borostáján kívül azonban még egy furcsaságot tapasztalt, amit nem tudott megmagyarázni. A karóráján az analóg mutatók pontban 4:15-kor megálltak, az órán lév? digitális naptár viszont április 30-át, vagyis öt nappal kés?bbi id?pontot mutatott.

Néhány héttel az események után, Armando Valdés Garridot elküldték az egyik Santiagoban, Chile f?városában található katonai kórházba, ahol különféle pszichiátriai teszteknek vetették alá. A napokig tartó vizsgálatokat végz? Raúl Molina Bravo pszichiáter, azonban az orvosi titoktartásra hivatkozva soha nem hozta nyilvánosságra vizsgálata eredményeit.

Az elmúlt harminchat év alatt az eset az egyik legismertebb és legkülönlegesebb eltérítéses esetként került be az UFO kutatás történetébe. Az események f?szerepl?je és a sorkatonák is, többször újra és újra elmesélték az esetet, mindannyiszor pontosan ugyanezt a történetet el?adva.

Néhány napja azonban, a chilei állami tévé m?sorának vendége volt Valdés, aki teljesen váratlanul kijelentette, az eltérítéses történet földönkívüliekr?l szóló része színtiszta hazugság.