Home A múlt rejtélyei Helena Petrovna Blavatsky (HPB), a modern teozófia megteremtője

Helena Petrovna Blavatsky (HPB), a modern teozófia megteremtője

489
0
Megosztás

Nevezik a New Age mozgalom nagyanyjának is. Izgalmas, érdekes egyéniség, az újkori teozófiai mozgalom elindítója, akiről magyarul mégis oly kevés olvasható.

1831. augusztus 12-én született Jekatyerinszlavban (ma Dnyetropetrovszk). Apai ágon német (mecklenburgi) nemesi családból származott, lánykori neve Hahn. Anyai ágon ősi orosz nemesi család sarja – családfáját a IX. századig vezették vissza –, hercegek és grófok leszár­mazottja. Főleg a nagyszülei nevelték nyugati ízlésű környezetben, amit átszőttek a babonák, szellemekbe, boszorkányságba, mágikus szokásokba és rítusokba vetett orosz népi hiedelmek. Már korán megmutatkoztak különleges pszichikus képességei. Főleg a zene érdekelte. Még fiatal lány korában Londonban együtt játszotta Clara Schumannal és Arabelle Goddarddal Schumann egyik három zongorára írt darabját. 1848-ban dacból hozzáment a nagyon előkelő Nicephore Blavatsky tábornokhoz, azonban három hónap után elhagyta férjét. Ezután kezdett el utazgatni.

Bejárta egész Európát (Magyarországon is többször járt), volt Egyiptomban, ahol megtanulta a koptok mágikus tanait, beutazta Észak- és Dél-Amerikát. Tibetbe csak többszöri próbálkozás után sikerült eljutnia, itt okkult képességeit tökéletesítette. Harcolt Garibaldi oldalán a mentanai csatában, ahol súlyosan megsebesült.

Volt Oroszországban sikeres kereskedelmi vállalkozó, majd egy művirágkészítő gyárat virágoztatott fel. Madame Laura művésznéven koncertezett Orosz- és Olaszországban. Párizsban karikatúristaként kereste kenyerét, de dolgozott egy nyakkendő-készítő üzemében is, amikor Amerikában élt.

Hpb

  1. november 17-én New Yorkban Henry Steel Olcott ezredessel és W. Q Judge-dzsal meg­alapították a Teozófiai Társulatot, amelynek elnöke Olcott lett. A teozófia szót a neoplatoni­kusoktól vették át (theos sophia – isteni bölcsesség).

Három célt tűztek ki maguk elé:

  1. Megalkotni az emberiség egyetemes testvériségének egy magvát nemzetiségi, vallási, társadalmi osztálybeli, nemi és faji megkülönböztetés nélkül.
  2. Támogatni a vallások, bölcseletek és tudományok összehasonlító tanulmányozását.
  3. Kutatni a természet még fel nem ismert törvényeit és az emberben rejlő erőket.

HPB ekkor már a Fátyoltalan Isis c. könyvén dolgozott, ami aztán komoly érdeklődést keltett világszerte. Túl azon, hogy az első kiadás tíz nap alatt elfogyott, és hét hónap alatt három kiadást ért meg, ezért a művéért szabadkőműves diplomát kapott, amihez egy rubinokból ki­rakott rózsakeresztet is ajándékoztak neki a műben kifejtett szabadkőműves gondolatok elisme­réseképpen. Majd a benaresi Svati-Bai Társaság diplomáját kapta meg a Bhagavad Gita egy ősi, értékes példányának kíséretében.

Gyermekkori látomásaiban többször megjelent neki mestere, akivel aztán 1851-ben Londonban találkozhatott a fizikai világban is. Az ő utasítására ment New Yorkba, hogy Olcott-tal találkozzon, mint ahogy az ő utasításait követve utazott Indiába is 1879-ben. Olcott-tal együtt előbb Bombay-ben kezdte meg működését, ahol egy újságíró segítségével – A. P. Sinnett – próbálta meg felhívni a figyelmet a – ma úgy mondanánk – „paranormális” jelenségekre. Azonban Sinnett is csak a szenzációt tartotta szem előtt eleinte, a jelenségek mögötti világ, a tanítások belső lényege akkoriban még nem érdekelte, hiába jelentek meg a szeme láttára a Mesterek levelei. Ezeknek a leveleknek az az érdekessége, hogy a papír, amire írták őket, igen vékonyak, a tinta mégsem szívódott át a másik oldalra. Másrészt az a tinta, amit akkoriban használtak nagyon-nagyon fekete volt, majd fokozatosan megbarnult és idővel sárga lett. Ez itt nem következett be. A Mesterek levelei közül többet is a British Musemban őriznek, de vegyi vizsgálatuk még nem történt meg.

1879-ben indult a The Theosophist c. folyóirat, ami egy világszerte kiterjedt levelezést is megindított. 1882-ben a Teozófiai Társulat központja a madrasi Adyarba költözött, ahol a mai napig is működik.

A ‘80-as években Blavatskyné egészségi állapota már igen megrendült, valójában Mesterei közbenjárására állították helyre annyira egészségét, hogy még tudja folytatni a munkáját. Keményen dolgozott Titkos Tanítás c. művén, amiről talán a legtöbbet lehet hallani, de amit a legkevesebben ismernek, és talán még kevesebben értenek. Ennek a műnek a tanulmányozása ugyanis komoly előtanulmányokat igényel.

1887-ben angol teozófusok egy csoportjának hívására költözött Londonba, amely aztán a teozófiai munka európai központja lett. Itt halt meg 1891. május 8-án. Ez a nap a Teozófiai Társulat Fehér Lótusz ünnepe, amikor megemlékeznek HPB életéről és tanításairól is.

9bdbcab56293ccd0c1fde2d330801766

A teozófiai mozgalomból később több szellemi irányzat is kivált: pl. a Német Teozófiai Társu­latból szakadt ki híveivel Rudolf Steiner, és hozta létre az antropozófiát és az antro­po­zófiai Társaságot, de teozófusként indult Krishnamurti is.

Ma a világ ötvenegy országában működik a teozófiai mozgalom. Az európai központ a hollandiai Naarden mellett található.

HPB tanításai közül jó néhány tételt már igazolt a modern tudomány. Amikor a Titkos Tanítást megírta, még nem ismerték az atomi részecskéket, ez még a kvantumfizika felfede­zése előtt volt. Ő már akkor megmondta, hogy az anyag lényegi természete az energia. Az anyag és az energia azonos, de egymás eltérő formái. Einstein művei hitelesítették ezt a tanítást.

A természetet ő élő egészként írta le. A mezőelmélet a tudományban az erőtér elméletével újra „lelkesíti” a természetet, és ezzel ismét értelmet ad a világ láthatatlan szervezőelveinek.

A modern természettudomány most a Nagy Bumm leírásával hasonlóan láttatja a világ kezdetének képét, mint ahogy azt HPB annakidején leírta a Titkos Tanításban.

HPB célja az volt, hogy kivezesse az emberiséget a túlzottan materialista gondolkodás keretei közül, amit a hinduk Kali Yugának, az anyagba merülés korszakának neveznek. Ezzel szemben HPB a Golden Age-re, az Aranykorra hívja fel a figyelmet, ami egyszer a fejlődési korszak elején megelőzte, de egy fejlettebb szinten – a nagy korszak befejezésekor – követni is fogja a Kali Yugát, amikor az ember beteljesítve küldetését, megvalósítja valódi természetét. A teozófusok ugyanis azt vallják, hogy az ember Szellem, mely mint értelem, érzés és tevékenység nyilvánul meg. Ezt nevezik léleknek. Az embernek azonban nem csak fizikai teste van, hanem olyan testei is vannak, amelyekkel megnyilvánul a különféle világokban, és amelyek hordozói és eszközei is egyben ezekben a világokban. Ezek a világok a durvábbtól a finomabb felé haladva: a fizikai világ, az érzelmi vagy asztrális világ, a mentális világ vagy a mennyország, az intuíció vagy a buddhi világa, a szellemi vagy nirvánikus világ, a monádikus világ vagy az eredetek világa, és a legfelső szint az isteni világ vagy a Logos világa. Ezek a világok térben nincsenek elkülönülve, az ember egyszerre több ilyen világban él, de általában csak a legalsóbb világban öntudatos. A halál nem más, mint a fizikai test levetése, ami után a szellem vándorol az egyre magasabb világokon át, miközben feldolgozza a leélt élet tapasz­talatait, és felkészül a következő fizikai testetöltésére. Mind a fizikai világban, mind pedig a tapasztalatok feldolgozásában segítségünkre vannak a szellemileg magasabban fejlett lények. Ők olyan lények, akik már befejezték az emberi fejlődésüket, elérték az emberi tökéletességet. Ezen lények egy része itt a Földön segíti az emberi faj fejlődését, ők a „Mesterek”, mások a többi világokban vállalnak feladatokat. Minden ember eléri egyszer ezt a fejlettségi fokot.

A teozófia nem ad dogmatikus, előre gyártott és végleges tanításokat, hogy hogyan csele­kedjünk, hanem a valóság olyan szemlélését kínálja fel, amely a megismerésre törekvő embert arra készíti fel, hogy hogyan reagáljon a krízisek bármelyikére. A teozófia egy olyan világ­nézeti szerkezetet ad, amely inspirál. Egy reményteljes valóság látomását adja, amelyben altruizmus és perspektíva van.

 
Dr. Minya Klára
A teozófia néhány tanítása a szellemi világokról
Budapest, 2009.