Úgy tűnik, a százévesek hihetetlen hosszú életének oka továbbra is rejtély marad.
Egy 35 éves embernek mindössze 1,5% esélye van arra, hogy a következő tíz évben meghaljon. De ugyanennek a 75 éves férfinak 45% esélye van arra, hogy meghal, mielőtt eléri a 85-öt. Egyértelmű, hogy az öregedés árt az egészségünknek. A jó oldalát az jelenti, hogy példátlan előrelépést értünk el az öregedést és a késői életkorban jelentkező betegségeket irányító alapvető mechanizmusok megértésében.
Néhány szorosan összefüggő biológiai folyamat, amelyet néha az “öregedés jellemzőinek” neveznek, beleértve az őssejtek ellátását és a sejtek közötti kommunikációt, életünk korai szakaszában egészségünk megőrzéséért felelősek – a problémák akkor jelentkeznek, amikor ezek kezdenek elromlani. Jelenleg is folynak klinikai kísérletek, amelyek azt vizsgálják, hogy e jellemzők némelyikének célzott kezelése javíthat-e többek között a diabéteszes vesebetegségen, az immunfunkció egyes aspektusain és a tüdő korral összefüggő hegesedésén. Eddig minden rendben.
Sajnos az öregedés biológiájában még mindig nagy, megválaszolatlan kérdések vannak. Annak felmérésére, hogy melyek ezek, és hogyan lehet őket kezelni, az American Federation For Aging Research, egy jótékonysági szervezet, nemrégiben egy sor találkozót hívott össze vezető tudósok és orvosok számára. A szakértők egyetértettek abban, hogy a több mint egy évszázadot túlélő emberek biológiájának megértése ma már kulcsfontosságú kihívás.
Ezek a százévesek az Egyesült Királyság lakosságának kevesebb mint 0,02%-át teszik ki, de csaknem 50 évvel meghaladják kortársaik várható élettartamát (az 1920-as években született csecsemők várható élettartama jellemzően kevesebb mint 55 év volt). Hogyan csinálják ezt?
Tudjuk, hogy a százévesek azért élnek ilyen sokáig, mert szokatlanul egészségesek. Körülbelül 30 évvel tovább maradnak jó egészségben, mint a legtöbb normális ember, és amikor végül megbetegszenek, csak nagyon rövid ideig betegeskednek. Az Egyesült Államokban egy százéves ember egészségügyi ellátási költségei élete utolsó két évében körülbelül egyharmada annak, ami egy hetvenéves korában meghaló emberé (amikor a legtöbb százéves embernek még csak orvoshoz sem kell fordulnia).
A százévesek gyermekei is sokkal egészségesebbek az átlagnál, ami azt jelzi, hogy szüleiktől örökölnek valami előnyöset. De vajon ez genetikai vagy környezeti eredetű?
A százévesek nem mindig egészségtudatosak
A százévesek az egészséges életmód mintaképei? A lakosság körében a testsúlyra való odafigyelés, a dohányzás mellőzése, a mértékletes alkoholfogyasztás és a napi legalább öt adag gyümölcs és zöldség elfogyasztása akár 14 évvel is növelheti a várható élettartamot ahhoz képest, aki egyiket sem teszi meg. Ez a különbség meghaladja az Egyesült Királyság leghátrányosabb és leghátrányosabb helyzetű területei között megfigyelhető különbséget, így intuitíve várható, hogy ez szerepet játszik az egy évszázadon át tartó túlélésben.
Meglepő módon azonban ennek nem kell így lennie. Egy tanulmány szerint az askenázi zsidó százévesek 60%-a életének nagy részében erősen dohányzott, fele ugyanennyi ideig elhízott volt, kevesebb mint fele még mérsékelt testmozgást is végez, és kevesebb mint 3%-a vegetáriánus. A százévesek gyermekei sem tűnnek egészségtudatosabbnak, mint az átlagnépesség.
Az azonos élelmiszerfogyasztású, vagyoni helyzetű és testsúlyú kortársaikhoz képest azonban feleannyira gyakoriak náluk a szív- és érrendszeri betegségek. Van valami eredendően kivételes ezekben az emberekben.
A nagy titok
Lehet, hogy ez a ritka genetika miatt van? Ha igen, akkor ez kétféleképpen működhet. Lehet, hogy a százévesek olyan szokatlan genetikai variánsokat hordoznak, amelyek meghosszabbítják az élettartamot, vagy pedig olyan gyakori variánsok hiányoznak, amelyek késői betegségeket és károsodást okoznak. Számos tanulmány, köztük a mi munkánk is, kimutatta, hogy a százévesek ugyanolyan sok rossz genetikai variánssal rendelkeznek, mint az átlagpopuláció.
Néhányan még az Alzheimer-kór legnagyobb ismert közös kockázati génjének (APOE4) két példányát is hordozzák, de mégsem betegszenek meg. Tehát egy hihető munkahipotézis az, hogy a százévesek inkább ritka, előnyös genetikai variációkat hordoznak, minthogy a hátrányos variációk hiányoznak. A rendelkezésre álló legjobb adatok pedig ezzel összhangban vannak.
A százévesek több mint 60%-a rendelkezik olyan genetikai változásokkal, amelyek megváltoztatják azokat a géneket, amelyek a korai életkorban a növekedést szabályozzák. Ez azt jelenti, hogy ezek a figyelemre méltó emberek emberi példái a más fajoknál megfigyelt élettartam-hosszabbításnak. A legtöbb ember tudja, hogy a kis kutyák általában tovább élnek, mint a nagyok, de azt már kevesebben tudják, hogy ez általános jelenség az egész állatvilágban. A pónilovak tovább élhetnek, mint a lovak, és a törpe mutációkkal rendelkező laboratóriumi egerek számos törpe törpe törpe törpe törpe törpe egereknél hosszabb ideig élnek, mint teljes méretű társaik. Ennek egyik lehetséges oka az IGF-1 nevű növekedési hormon csökkent szintje – bár az emberi százévesek nem feltétlenül alacsonyabbak, mint a többiek.
Nyilvánvaló, hogy a növekedési hormonra az élet korai szakaszában szükség van, de egyre több bizonyíték van arra, hogy az IGF-1 magas szintje az élet közepén és végén összefügg a késői betegségek gyakoribbá válásával. Az ennek hátterében álló részletes mechanizmusok továbbra is nyitott kérdés, de még a százévesek között is a legalacsonyabb növekedési hormonszintű nők tovább élnek, mint a legmagasabbak. Nekik jobb a kognitív és az izomfunkciójuk is.
Ez azonban nem oldja meg a problémát. A százévesek más szempontból is különböznek a többiektől. Például általában jó koleszterinszintjük van – ami arra utal, hogy hosszú életüknek több oka is lehet.
Végső soron a százévesek “természetes kísérletek”, akik megmutatják nekünk, hogy lehetséges kiváló egészségben élni akkor is, ha kockázatos genetikai lapokat kaptunk, és úgy döntöttünk, hogy nem figyelünk az egészségügyi üzenetekre – de csak akkor, ha ritka, kevéssé ismert mutációkat hordozunk.
Ezek pontos működésének megértése lehetővé tenné a tudósok számára, hogy olyan új gyógyszereket vagy más beavatkozásokat fejlesszenek ki, amelyek a megfelelő szövetekben a megfelelő időben a biológiai folyamatokat célozzák meg. Ha ezek valósággá válnak, talán többen látjuk majd meg a következő évszázadot, mint gondolnánk. De addig is, ne fogadjunk el egészséges életmódbeli tanácsokat a százévesektől.
Forrás | analogicus képe a Pixabay -en