Egyikük sem lépett a római birodalom földjére, hanem csak az Eufráteszt?l keletre tanították mindazt az ?igazságot?, amit Mesterükt?l, az Úr Jézustól tanultak.
Csaknem mindegyikük az Eufráteszt?l a Indus folyóig elterül? Pártos birodalomban élt és szervezte a Jézus-hit?eket Jézus egyházába, hiszen Eusebios tudósít minket arról, hogy 360 templomukat rombolták le a Pártos birodalom bukását követ? szaszanida-perzsa uralkodók, akik csak Zoroaszter – általuk átdolgozott – vallását ismerték el.
Az Úr által választott apostolok is galileaiak voltak.
Tekintve, hogy Saul-Pál a római kereszténység alapítója, munkásságával és hirdetett ideológiájával Jézus apostolai sohasem értettek egyet – érthet?, hogy az általa alapított Római Egyház, mely a saul-páli júdai kereszténységet tette magáévá és vallását a júdaizmusból származtatja – teljesen mell?zte Saul-Pállal magával és tanaival is ellenkez? jézusi apostolok munkásságát és igehirdetésének ismertetését.
Az Újszövetségben, szinte egyetlen, Jézus apostolaitól közvetlen származó iratot sem találunk, viszont az anyag 62%-a Saul-Pál m?ve.
Az Apostolok Cselekedetei 12. fejezete szerint Jakabot, János testvérét Heródes megölette. Maradt tehát tíz munkálkodó apostol, de ezek tevékenységér?l innent?l kezdve az ?Apostolok Cselekedetei? cím? újszövetségi irat nem beszél, hanem az önjelölt, magát apostolnak kinevez? Saul-Pál útjait és júdai-keresztény módszer? térítését írja le. Egyetlen kivétel van csupán, amikor:
?El?állanak azonban némely hív?k a farizeusok szervezetéb?l valók közül, mondván, hogy körül kell metélni a pogányokat, és megparancsolni, hogy Mózes törvényét megtartsák.? (ApCsel 15:5)
És amikor nagy vetélkedés támadt, felkelvén Péter, mondá nekik:
?Atyámfiai, férfiak, ti tudjátok, hogy az Úr régebbi id?k óta kiválasztott engem mi közülünk, hogy az én számból hallják az evangéliumnak beszédét és higgyenek? most azért mit kísértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink sem mi el nem hordozhattunk.? (ApCsel 15:7,10)
Ebb?l a részb?l tudjuk meg, hogy Péter ellenzett minden zsidó vonatkozást – els?sorban a mózesi törvényt (vagyis a Tórát, mely a Bibliában Mózes 1-5 könyvét tölti ki) – és azt elviselhetetlen igának nevezte. Viszont Saul-Pál ennek a folyamatosságát hirdette és a mózesi áldozat-ideológiába sorolta be egyszer? b?nbakként a galileai Jézust is.
Viszont a Jézus által választott és ?felkent? apostolok nem a Saul-Pál vallást, hanem a ?jézusi evangéliumot? hirdették, mely szerint Jézus azért jött e világra, hogy megkeresse és megtartsa azt, ami elveszett – értvén alatta Naphoz hasonlított – mindenkir?l gondoskodó – mindenki Istenének imádatát. Ezt hirdették Jézus apostolai – a megmaradt tíz.
A keresztény papi breviárium szerint:
Máté: ? nemsokára Etiópiába – a kusok földjére – utazik? a királyt és annak feleségét az egész országgal együtt Krisztus hitére téríti?
Kánáni Simon és Taddeus Judás: ?ez Taddeus Mezopotámiát, az Simon Egyiptomot az evangélium prédikálásával bejárta. Azután Perzsiában találkozva, miután Jézus Krisztusnak számtalan hív?t szereztek és hitet azokon a mérhetetlen kiterjedés? vidékeken és azoknak a vad népeknek hirdették? (Meg kell jegyezni, Perzsia ebben az id?ben nem létezett, hanem a kés?bbiekben Perzsiának nevezett ?mérhetetlen kiterjedés? területet? az apostolok idejében Pártos birodalomnak hívták.)
András (Péter testvére): ?Jézus szenvedése és feltámadása után András, mid?n Európa Szkítiájába jött, mely provincia neki Krisztus hitének a vetésére osztályrészül jutott?
Tamás: ?a galileai Tamás apostol, a Szentlélek eljövetele után különböz? országokba indult, hogy Krisztus Evangéliumát hirdesse. A párthusoknak, médeknek, perzsáknak, hírkánoknak és baktriaiaknak átadta a Krisztus-hit és az Életnek a Törvényeit. Végül a hindukhoz ment, ?ket a krisztusi vallásra nevelte.
Bartalomé: ?galileai apostol, mid?n az innens? Indiába indult, amelyik neki a földkerekség elosztásakor Jézus Krisztus evangéliumának prédikálására jutott, Jézus Urunk jövetelét Máté evangéliuma szerint hirdette azoknak a népeknek. De amid?n abban az országban nagyon sokakat Jézus Krisztushoz térített, és sok munkát és kellemetlenséget elszenvedett, a nagyobb Arméniába jött. Ott Polimus királyt és feleségét, azonkívül 12 várost a Jézus-hitre vezetett, ami az azon nép papjainak nagy irígységét váltotta ki? az ? teste Albanusban, mely Armenia-mayor városa, ahol kiszenvedett – ott van eltemetve.
Fülöp: Bethsaidában született és a Szent-Lélek erejével az Szkítiájába ment evangéliumot hirdetni – és sok hívet szerzett A hitnek.
Jézus apostolai tehát a Pártos Birodalomban szervezték meg els?sorban a jézusi tanítás szerinti igazi Egyházat, amelyben teljesen ismeretlenek voltak a saul-páli spekulációk. Ez az egyház mentes volt a zsidó vonatkozástól és zsidó tanítástól. A Szeretet egyháza volt, ahol nem ismerte senki a ?szemet szemért, fogat fogért? doktrínát; sem a tanítók, sem a hív?k. A Szeretet vallása élt itt, valóban vallva és gyakorolva. Ebben a ?vallásban? az élet a fény és a sötétség együttes létezése. A Fény teremti a Tudást és a Jóságot, míg a sötétség birodalmává esik a nemtör?dömség, tudatlanság, irigység, gy?lölet, bosszú, hazugság, kapzsiság, lopás, csalás, kétszín?ség, dologtalan lustaság. A Fény teremti a m?vészeteket és bel?le fakad az ihlet is.
Párthia területén már az ? igehirdetésük el?tt is a ?szeretet? volt az alap, melyre a szkíták életüket felépítették. A szkítáknál a ?szeretet egyházának? megszervezése semmiféle nehézségbe nem ütközött, hanem a megértésben jó követ?kre és hív?kre talált.
Hová lettek az apostolok írásai?
Fel kell tenni a kérdést: ha annak a Saul-Pálnak az írásait meg?rizte a ?kereszténység?, aki sohasem hallotta Jézust, és sohasem tanult t?le, akkor miért nem viselte gondját a jézusi tanítványok, az igazi apostolok írásainak?….
A helyes válasz megfogalmazásában igen sok történelmi valóságot kell felsorolni, és már a Kr.u. 2. századtól kell elindulni, amikor is a római központú ?paulinista és zsidó gyöker?? kereszténység teljesen átvette azt a ?zsinagógás felfogást?, mely szerint: ?minden olyan tanítás és írás, mely nem a zsinagógából ered, mint eretnekség, elpusztítandó a hirdet?kkel együtt.?
A magát ortodoxnak nevez? római egyház már a Kr.u. 2. században felégette, elpusztította az apostolok írásait. Amikor aztán ezt a ?paulinista ortodoxiát? véglegesen megszilárdítja Konstantin császár Kr.u. 306-ban és az állam vallásává rendeli, így a valódi tudás – a ?gnózis? – eretnekséggé min?sült és követ?ire halálbüntetés várt. Minden büntetés ellenére azonban a ?gnózis?, a Tudás haladt és már Kr.u. 140. körül Egyiptomban és Alexandriában is megjelentek az Apostolok Evangéliumának kéziratos másolatai. Ezt az állítást bizonyítja az az 52 darab kézirat, amit 1945-ben az egyiptomi Nag-Hammadiban (Nagy Harmat? – Aranyi) talált egy arab.
A Nag-Hammadi kéziratok között találjuk többek közt a következ?ket: Tamás Evangéliuma, Fülöp Evangéliuma, János Apokrifonja (Titkok könyve), a Hit Evangéliuma, Egyiptomi Evangélium (A láthatatlan lélek szent könyve), Péter levele Fülöphöz, Péter Apokalipszise (Beszélgetés a Megment?vel), Mária-Magdala Evangéliuma, stb.
Jézus azt tanította, hogy Isten el?tt minden ember egyforma érték és a tudás fénye az, amivel az ember jobban és jobban közeledhet Istenhez. Így történt aztán, hogy az ún. ?gnosztikus keresztények? nem értettek egyet azzal, hogy a püspökök és egyházi ?méltóságok? Isten és a hív? közé állnak, és magukat és beszédüket ?Isten akaratának? nyilvánítják, s ezzel tulajdonképpen a hív? nem az Isten, hanem az egyház és az egyházi hierarchia szolgájává válik. Ezt az álláspontot azonban csak a társadalmi rend felforgatásának tulajdonították.
Lényeges teológiai különbségek a gnosztikusok tanításában:
1. Jézus Isten-emberi mivoltának és küldetésének értelmezése, és
2. A n? szerepe az isteni rendeltetés? életben.