A tudósok egyik célja már régóta az, hogy fejlesszék az idegen élet kutatásának módszereit. A kérdés, hogy egyedül vagyunk-e a világegyetemben, továbbra is korunk egyik legnagyobb filozófiai fejtörője. Bár szinte elképzelhetetlennek tűnik, hogy civilizációnk egyedül van az űrben, eddig mgsincs hivatalos, kézzelfogható bizonyítékot az ellenkezőjére.
De miközben a csillagászok évtizedeken át keresték a csillagok között az intelligens földönkívüli élet bizonyítékait, a Liege-i Egyetem és a Massachusetts Institute of Technology (MIT) két kutatójának nemrégiben megjelent tanulmánya teljesen a feje tetejére állíthatja ezt az elképzelést.
A tanulmány szerzői ahelyett, hogy a felénk küldött jeleket figyelnék, más szemszögből vizsgálták a dolgokat: mi van, ha a Naprendszerünkben most is vannak idegen szondák, amelyek nem felénk, hanem tőlünk távolabb, a világűrbe küldenek jeleket?
Feltételezve, hogy ezek a szondák kialakítottak valamilyen módot a teremtőikkel való kommunikációra, akkor – elméletileg – lehetségesnek kellene lennie az általuk küldött jelek lehallgatásának.
A mélyűrbe történő jelátvitelhez – a feltételezések szerint – ezek az idegen szondák egy galaxisokon átívelő kommunikációs hálózatot hozhattak létre, amely a csillagokat gravitációs lencseként használja.
Ennek alapján a szerzők szerint a legjobb hely, ahol az idegen kommunikáció bizonyítékait kereshetjük, a Wolf 359 vörös törpecsillag, amely körülbelül 7,9 fényévnyire található.
“A Földnek évente egyszer a Wolf 359 felé sugárzó feltételezett napszonda kommunikációs sugarában kellene feküdnie” – mondta Michael Gillon, a tanulmány társszerzője.
“Elvégeztem néhány számítást, amelyek alapján arra a következtetésre jutottam, hogy ha a szonda a Wolf 359 felé sugároz az optikai tartományban, amikor a Föld a sugárban van, akkor még egy szerény méretű teleszkóppal is észlelni kellene a kibocsátását.” – tette hozzá.