Home A múlt rejtélyei Idegen teremtésről ír a hopi eredetmítosz – eszerint nem is létezett evolúció!

Idegen teremtésről ír a hopi eredetmítosz – eszerint nem is létezett evolúció!

931
0

A hopi indiánokhoz köthető történet egy ősi történést mesél el, amikor az égiek három nagy világot teremtettek.

Létezik egy hopi indiánokhoz köthető nagyon régi történet, melyet már annak idején is egymásnak meséltek az indián törzsek.

Sokak szerint maga az indán teremtésmítosz is rengeteg információval szolgála felől, hogy pontosan hogyan is jött létre a világ, és az emberiség.

Ezeket az információkat valakinek annak idején át kellett adnia az indiánoknak, akik csak az égből érkezett csillagközi utazók lehettek a paleoasztronautika hívei szerint.

Az indián teremtésmítosz szerint kezdetben csupán a Végtelen Űr létezett. Semmi sem rezzent, mert nem fújt a szél, semmi sem vetett árnyékot, mert nem világított semmiféle fény. Később Tawa, azaz a Nap-lélek létezett, és néhány kisebb isten. Ezek feltételezhetően idegen lények voltak, egy sokkal magasabb szinten, mint mi emberek.

Tawa sajnálta, hogy olyan kietlen a mindenség, ezért a Végtelen Űrből és a saját lényegéből létrehozta az első világot.

Az első világ szülötte nagyon furcsák voltak. féregszerű lények, melyek a Föld mélyén, sötét, és feneketlen üregekben voltak, és ott is éltek.

Tawa csalódott volt a teremtményeit bámulva, mert szerinte nem fogták fel az élet értelmét, és nem tudnak mit kezdeni magukkal ezek a lények, hiszen saját tudatuknál sincsenek.

“Nem tökéletes, amit alkottam. Ezek a lények nem fogják fel az élet értelmét. Viaskodnak egymással, látnak, de nem értenek. Változtatok ezen és új világot teremtek.” – mondta.

Hamarosan meg is alkotta a Második új világot, melynek élőlényei már sokkal fejlettebbek voltak. A kutyákhoz, farkasokhoz, medvékhez váltak hasonlóvá fejlődésük során. Eleinte boldogan éltek a Második Világban, de még mindig nem értették az élet értelmét, és marakodni kezdtek egymás között.

Tawa még mindig nem volt elégedett, ezért új világot teremtett ismét, melyet Harmadik világnak nevezett el. Az előző világ lényei ekkor alakultak át kezdetleges emberekké.

“Mostmár emberek vagytok. Tawa ezt a helyet adta nektek, hogy békességben éljetek és felejtsétek el a gonoszságot. Ne bántsátok egymást, és próbáljatok megérteni a dolgok értelmét.”

A Harmadik világ látszólag teljesen tökéletes volt. Az emberek fejlődtek, békében, és összhangban éltek egymással, és a természettel. Azonban később boszorkánymesterek – „Kétszívűek” –, zavarták meg az emberek közti egyetértést. Varázsszereik hatására az ember jelleme elkezdett lezülleni.

Egyre gyarlóbbá, önzőbbé váltak az emberek. A Harmadik világ sorsa felett végül a nagy főnökök – feltehetőleg idegen lények, akiket istennek tekintettek, és az emberek oldalán álltak – kezdtek el tanácskozni. Nem voltak benne bizonyosak, hogy a Harmadik világ a végleges világ lesz, mert még mindig tele volt hibával.

Az emberek aztán végül egy madarat küldtek fel a Harmadik világ tetején található nyíláshoz, mert onnan léptek zaja hallatszott időnként le Sokak szerint ez Bábel tornyával azonosítható, azzal a próbálkozással, amikor az ember megpróbált “feljutni” Istenhez.

Mások szerint viszont arról van szó, hogy az ekkorra már az idegenektől elsajátított technológiát hellyel-közzel jól alkalmazó népek megpróbáltak feljutni az égbe. Sőt, létezik egy olyan értelmezés is, miszerint a Harmadik világ tetején találhat nyílás valójában egy az egész égboltot eltakaró, több száz kilométeres anyahajó közepén található bejárat volt.

A Legfelső világ sötét volt és hideg. Pókanyó –, aki szintén felment oda – az egyik főnök segítségével, fehér ruhájából egy nagy kört vágott ki, és arra rárajzolta a Hold képét.

Énekeltek fölötte, aztán Pókanyó keletre vitte. Nemsokára a látóhatár szélén felkelt a Hold, de csak kevés fényt adott és szinte semmi meleget. Pókanyó meg a főnök ezután szarvasbőrből vágtak ki jókora kört, ráfestették a Nap jelképét és énekeltek fölötte.

Pókanyó azt is elvitte, és hamarosan keleten felkelt a Nap, fényt és meleget árasztva a világra.

Érdemes elgondolkodni az olvasottakon. Nem véletlen, hogy a hopi eredetmítosz valójában egy rejtett – mások szerint nem is annyira rejtett – utalás arra, hogy valójában idegenek teremtették a világot, illetve az emberiséget, és soha nem volt evolúció.

A hopi indiánok körében nagyon sok a csillagokkal, csillagászattal és egyes égitestekkel – mint amilyen a Nap – kapcsolatos összefüggés.

Ez pedig komoly csillagászati ismereteket feltételezett, ami sokak szerint nem lehetett meg az indiánoknak, és azok őseinek sem, tehát nem tudták megmagyarázni, honnan voltak ezen információk birtokában, ha nem az idegenek adták át számukra az ősi tudást.

A hopi teremtésmítoszhoz még több tucat olyan hasonló irat, és feljegyzés maradt fenn a történelem folyamán, melyek alááshatják a mai történelemkönyvek igazságtartalmát.

Már csak az a kérdés, hogy az emberiség mikor ébred már fel végre az apátiából…

Avilagtitkai