Home Spiritualitás INRI és a Solyma

INRI és a Solyma

0

I.N.R.I. – e négy bet?t íratta Pilátus egy táblára, amit felszögeztetett a keresztfára, a megfeszített Jézus Urunk feje fölé. Mindenki úgy tudta, hogy az I.N.R.I. jelentése: ?Jésus Nazarenus Rex Judeorum” – és ezt a szöveget ma úgy értelmezik: ?Názáreti Jézus, a zsidók királya”.

Azonban Názáret nev? helységnek Jézus korában való létezését a zsidó írások nem említik, a Talmud sem és Flavius Josephus sem, így a biblikusok nagy része azt mondja, hogy Jézus nem származhatott egy ?nem létez?” városból. Ez az oka annak, hogy az evangéliumoknak görög szöveg? eredeti írásaiban sem találjuk meg a ?názáreti” kifejezést Jézusra vonatkozóan.

Márk így írja (1:9): ?Nazarenoz”

Lukács pedig így írja: (4:34 és 24:19): ?Nazorais”

Felmerül tehát az a nagy kérdés: Hogyan lehetséges az, hogy az evangélisták nem azonos kifejezést használnak Jézus származási helyének a megjelölésében, mert a fentiek egyike sem jelenti azt, hogy ?názáreti”.

Az el?bbiekben már sokszor említett és forrásadatként használt Bibliai Szótárból megtudjuk azt, hogy görögül ?Nazorai” Jézus híveinek neve volt. ?Nazoraion” pedig a Talmudban lév? zsidó kifejezés a Jézus­követ?k kicsúfolására.

?Nazarenus” kifejezés alatt a Jézust-követ? galileai és szamáriai népet különböztették meg ugyan, de a mai biblikusok már azonosítják ezt a nevet az említett ?Nazorai” görög szó jelentésével és a nemzsidó ?Mandeus” nev?, gnosztikus ?eretnekeket” is ide sorolják. Nekünk itt most az a fontos, hogy a ?Nazarenus” sem jelenti a ?názáretit”, vagyis a Názáretb?l származót.

Mindegyiknek eredete azonban a ?Nazirit”, mely a zsidóknál olyan ?szent személyt jelölt, aki nem követett el ?tisztátalanságot”.

De azt is hangsúlyozza ez a forrásadat, hogy ezt a ?szent ember” fogalmat a zsidók a Közel-Kelet hitvilágából vették át. Idézem:

?This was also true in the Non-Israelit near East”…..magyarul: ?Ez igaz volt a nem-izraelita Közel-Keleten is.” (‘nazirit’ szó alatt, N. 526. oldalon.) Még azt hozzáteszi a felvilágosítás, hogy ?gentiles, azaz nemzsidók nem kaphatták meg ezt az elismerést. Köztük nem lehetett Nazirit.”

Jeruzsálemben azok a zsidók, akik látták Jézus csodatetteit, nem tudták azt, hogy honnan való. Az egyetlen, amit tudtak róla az volt, hogy ?galileai”. Nevét sem ismerték, tehát nem nevezték ?Jézusnak”, hanem csak azt kiabálták: ?Nazirit”…… ?Nazirit “…. ?itt van a ?szent ember.”

A zsinagóga rabbijai és ?papi hercegei”, akik maguknak követelték a ?nazirit”-i méltóságot, iszonyúan felháborodtak azon, hogy a nép az általuk galileai ?hamis prófétának” csúfolt Jézust nevezi ?Nazirit”-nek, ?szent embernek”.

De a hivatkozott Bibliai Szótár helyesen írja, hogy a zsidók ezt a ?Nazirit” kifejezést a nemzsidó közel-keleti hitvilágból vették át. Ugyanis a ma sumérnak nevezett mahgar, vagy káldeus nyelven a NA-ZI-RIB (összetett szó) fejezi ki ugyanazt, ami a zsidó ?Nazirit” értelme. It ta NA = ?ember”. (L.70.), ZI = ?élet” (L.84.) és RIB vagy KAL = ?er?s, hatalmas”. (L.322.) – Talán úgy értelmezhetjük: ?az élet hatalmának embere”, vagy ?káldeus”, ?szent ember”, aki istenes életet él. (Nasaru, Naseru jelentése az akkádban = vigyáz, megóv, meg?riz, oltalmaz; Nasiru = oltalmazó, véd?, pártfogó (Akk. Sum. Gloss. 313. oldal).

A zsidó ?Nazarit”-ok, ha b?nbe estek, vagy valami tisztátalanságot követtek el, galamb-áldozattal tisztultak meg. – Sok kis galamb vére ömlött ki a zsidó világban, hiszen ez volt a legolcsóbb áldozat.

Sokféle galamb volt Palesztinában és – éppen úgy, mint a magyarban ­ sokféle volt a nevük is, de galamb kifejezés alatt, a zsidó társadalomban kizárólag az áldozatra szánt madarat értették.

Mint említettem, a ?Nazarit”-ok áldozati állata volt, de az asszonyok és n?k is ezt használták ?áldozati állatként”, a menstruáció, a szülés vagy szexuális szabálytalanságok utáni ?megtisztulásra”.

A zsidó Lukács evangélista is ilyen áldozattal akarja Jézus Urunk Édesanyját – Máriát – a zsidósághoz kapcsolni. (Vagy talán ezt is a zsidó származású ?egyházatyák” ragasztották az evangéliumhoz?… – Minden lehetséges.) – Ezek ismeretében nyugodtan mondhatjuk, hogy a galamb nem volt lélekhordozó, szent állat, hanem közönséges ?áldozati eszköz”, éppen úgy, mint például a KOS. Ugyanis ezeknek az állatoknak nem a ?tisztelete”, hanem a leölési rendelete van a zsidók ?szentirataiban” megörökítve.

És pontosan itt a ?galambnál” vet?dik fel egy kétség az evangéliumi szövegre vonatkozóan. – Ugyanis János evangéliuma Keresztel? Jánossal ezt mondatja:

?És bizonyságot t?n János, mondván, láttam a Lelket leszállni az égb?l, mint egy galambot és megnyugovék ? rajta. ” (Jn 1:32)

Márk így írja: ?…felj?vén a vízb?l, látta az eget megnyilatkozni és a lelket, mint egy galambot ? reá szállni. ” (Mk I:10)

Lukács (3:22) és Máté (3:16) ugyanígy mondják. De Keresztel? Jánost Máté, Márk és Lukács nem ismerte. Szemtanúi sem voltak a ?vízbemerítésnek” és ?k sem voltak így ?megkeresztelve”. Joggal mondhatjuk, hogy evangéliumi írásuk e részlete János evangéliumából ered.

Viszont pontosan János evangéliuma az, amit a ?paulinista” egyházatyák kezdetben a ?gnosztikus” írások közé soroltak és sok biblikusnak az a véleménye, hogy János evangéliuma sok változtatást szenvedett. Különösen az evangélium bevezet? része. Eleinte nem is vettek tudomást róla, mert létezésér?l legel?ször Valentiánus ?Gnosztikus Herakleon”-jában olvashatunk (Kr. u. 160.), aki úgy mondja, hogy ?János az egyiptomi eredet? nemzsidó forrásokat használta evangéliumának megírásakor. Miután pedig a ?paulinista” szemlélet ellenkezik azzal a Jézusi Igazsággal, amit a ?gnosztikusok” tanítottak, valószen?, hogy János evangéliumának ezeket a gnosztikus vonatkozásait átjavították, hogy a paulinizmusi ideológia követelményeihez illeszthet? legyen.

Nézzünk meg benne egy ilyen ?paulinista” változtatást: A mai szöveg így mondja: (Jn. 6:69):

?És mi elhittük és megismertük, hogy Te vagy a Krisztus, az él? Istennek fia.”

Az eredeti szöveg azonban így mondja a Krisztus szó nélkül görögül:

?És mi elhittük és tudjuk, hogy Te vagy az Istennek egyetlen dics?ítettje (szentségese, fényben dics?ségese).”

Ugyanis igen nagy különbség van a ?megismertük” és a ?tudjuk” között és nem ?krisztus” (messiás), hanem ?Egyetlen dics?ített”.

Ezt a lényeges változást észlelve igen nagy kétkedéssel kell fogadnunk azt a kitételt, hogy a Szentlélek egy ?galamb” képében szállt Jézusra. Ugyanis a galambnak rituális értéktelenségét már ismerjük és ?lélekhordozó” csak a zsidó-kereszténységben lett. Abban a zsidó környezetben, a Jordán mellett, ahol Keresztel? János ?vízbemerítette” a megújulásra vágyókat, az Isten nem küldhette ?Egyetlen megdics?ített” Szent Fiára a Szentlelket egy ilyen értéktelen áldozati állattal.

De János sem írhatta ezt így, hiszen az evangéliumát sokáig kiközösít? ?paulinista” egyházatyák megállapítása szerint: ?Egyiptomból származó, nem zsidó forrásokból vette adatait. ”

Itt tudni kell azt, hogy ebben az id?ben a Pártus Birodalomhoz tartozó Káldeáben, Kánaánban (vagyis Palesztinában), a hettitáknál és Egyiptomban a ?Melkizedeki hitszemlélet” uralkodott, a Melkizedek rendje szerinti mágus papság hirdetésével és ennek volt az utolsó csírája a ?gnoszticizmus”, amelyben Jézus tanítását találjuk meg.

Saul-Pál Jézust ?a Melkizedek rendje szerinti örökké való ” f?papnak ne­vezi (Zsid. 6:20). – Ezt azért mondja, mert nagyon jól tudta, hogy Palesztinában ez volt a galileai és szamáriai ?gentiles” (nem zsidó, gojimnak nevezett) nép vallása, mely vallás alapja a ?Fény Szentháromsága”. Ezt a Szentháromságot Egyiptomban és Palesztinában – Jézus Édesanyjának, Adiabene Máriának küldetéséig ?Isis-Osiris-Horus” képezte, ahol ISIS = ?Fény Sz?ze”, OSIRIS = ?Fény Atya” és HORUS = ?Fény Fia” és ?Isis” ebben az id?ben már ?szepl?telen titulust” visel, miután a méd-perzsa király, II. Xerxes (Gaumata a méd f?mágus) annak nyilvánította (Kr. e. 4. században). Azt is tudnunk kell, hogy a ?Horus” azaz a ? Fény Fia”, a szent SÓLYOM képében jött a Földre, a Melkizedek rendje szerinti hitvilági tudat szerint. Ezen a vidéken a ?fehér sólyom” volt a lélekhordozó szent állat. Hiszen Palesztina f?városának neve is a ?szent sólyom” dicsérete így: ?Uru-Solyma”, vagy ?Sólyom város”. Ebb?l csináltak a zsidók ?Uru-Salem” változatot. (1. “uru” sumér/mahgar nyelven = város 2. Vagy pedig, a görögös “Hierosolyom”-ból Napsólyom, azaz “szárnyas napkorong – Egyiptomból ismert jelkép). Az egyiptomi fáraók magukat ?Horus” földi kiválasztottjának hitték és a vállukon nyugvó ?szent” sólyom jelképezte ez ?Istent?l” nyert hatalmat.

Bemutatom Chephren fáraó szobrát és Tutankhamon sírjában talált ?Horus”-t, a ? Fény Fiát” ábrázoló sólymot, melynek fején a Napkorong, karmaiban az ?élet” és az ?örökkévalóság” jelképei.

De helyezzük magunkat vissza Jézus idejébe, a Jordán mellé, ahol Keresztel? János ?bemeríti” az embereket a vízbe, hogy megújhodva lépjenek ki onnan. – Jézus is bemerül és felj?vén a vízb?l, nála nem megújulás, hanem a Rá es? ?Isteni kinyilatkoztatás” pillanata ez, mert a szent ?fehér sólyom” csapott le az Égb?l és a vállán megnyugodott. A sokaság megb?völten látta ebb?l, hogy Jézus a ?Nazirit” – maga a ?Fény Fia”, akit eddig ?Horus”-ként tiszteltek és a nép leborult el?tte, hiszen az Isten-küldte ?fénymadár”, a vállán nyugvó szent fehér sólyom jelezte, hogy ? az Isten Fia, aki leszállt a Földre.

Csakis így lehetett ez a csodás történés, hiszen Istennek megnyilatkozása nem hétköznapi, szürke dolgokkal történik, hanem sohasem látott csodák mutatják Isten hatalmát. – Itt is, és János, aki nem volt tanúja ennek a csodának és arra sincs adat, hogy Keresztel? Jánossal beszélt volna valaha, az egyiptomi források alapján, csakis igy írhatta le evangéliumában ezt a csodát.

János tehát így írta evangéliumának ezt a versét:

?….láttam a Lelket leszállni az égb?l, mint egy fehér sólymot és megnyugovék ? rajta. ” (Jn. 1:32)

Jézus Urunk “küldetésének kinyilatkoztatása” a már halott Lázár feltámasztásával zárul. Ezzel bebizonyosodott az ? emberfeletti Istenfiúsága.

A szent fehér sólyomnak vállán való megnyugvását viszont joggal vélhetjük a ?küldetés-kinyilatkoztatás” kezdetének. Ugyanis az égb?l lecsapó sólyom csak Isten rendeléseként szállhatott Jézus Urunkra, mint Isten szentlelkének hordozója. Valóban isteni jel volt arra is, hogy ?t a nép ?Nazirit”-nak nevezze és leboruljon el?tte. – E kinyilatkoztatás után következik a csodák sorozata, majd – Lázár feltámasztása után – a zsidóság ?papi hercegei” összegy?lnek a zsinagógában és Jézus Urunk halálos ítéletét mondják ki. Jön nagypéntek, Pilátus, a keresztre feszítés és aztán (Jn. 19:30)