Nem tudni, hogy valóban az erre szálló és itt lemerül? UFO-k vezették-e nyomra a kutatókat – mint ahogyan azt néhány ázsiai ufológiai folyóirat sugallta. Sokkal inkább figyelemreméltó azonban az, hogy minden jel szerint a japánok egy olyan tenger alatti romvilágra leltek, amelynek kétségtelen kapcsolatai voltak Egyiptommal és a Kolumbusz el?tti amerikai civilizációkkal!
1997 tavaszán történt. Az Okinawa-szigeti Ryukyu Egyetem geológia-professzora, Maszaki Kimura a szigetek környékén víz alatti építményeket tárt fel. Minden jel arra mutatott már rögtön a folyamat elején, hogy az Okinawa és a Yonaguni szigetek mellett ? a két pont a térképen és a valóságban egymástól körülbelül 350 kilométerre található ? az építmények egy eddig ismeretlen civilizációhoz tartoztak.
A leletek egymástól is különböznek. Valamivel kés?bb kiderült, hogy még egy harmadik helyen: Aguni szigete mellett is vannak romok. Így tehát több száz kilométerre egymástól három ponton találtak rá mindarra, ami legalább 10 ezer éve van a víz alatt!
Régészeti szenzáció
Talán mondani sem kell, hogy a felfedezés egyszerre váltott ki nagy érdekl?dést a kívülállók körében, ugyanakkor mérsékelt lelkesedést a szakmabeliek között. A régészek ? akiknek többsége a ?hivatalos?, meglehet?sen merev, hogy ne mondjuk. vaskalapos tudomány embere ? nem kapkodtak elismerni a felfedezést. S?t bár sokakat meghívtak közülük, csak kevesen vállalták az utat. Pedig nem kellett volna mélyre merülniök: a romok mindenütt alig 25 méter mélyen találhatók.
Okinawa mellett egy kerek, k?b?l emelt egykori építményre leltek. Aguni szigete mellett hosszan húzódó falak állnak ebben a mélységben, a még gyönyör?en világos, áttetsz? tengervízben. A harmadik lel?helyen, Yonaguni szigete mellett pedig egy? víz alatti piramisra leltek!
Az építmények az els? felfedez?k szerint igen nagyok és méreteikkel akár az egykori Folyóköz zikkuratjaihoz, más kifejezéssel a mezopotámiai, közel-keleti lépcs?s piramisokhoz hasonlíthatóak. Minden jel arra mutat, hogy a talált objektumoknak semmi közük a kínai vagy a japán kultúrához ? sokkal régebben keletkeztek, mint ezek.
Kimura professzor el?tt senki sem foglalkozott a romokkal, pedig a halászok és a környékbeliek tudtak róluk, persze kutatásuk eszükbe sem jutott. Kimura az els?, aki felfogta és hirdetni merészelte, hogy nem a természet m?veir?l van szó, hanem ezeket valaha élt régi emberek emelték. ? kapcsolta össze a három helyszínen egymástól függetlenül felfedezett építményeket is és igen merészen azt állítja: ezek a leletek talán alapjaiban változtatják meg nem csupán a Kelet, de a világ eddig ismert történetét is!
Talán nem véletlen, hogy a régész szakmában ismert nev? kutatók is csatlakoztak az elmélethez ? de éppen azok, akik mindig is hittek Atlantisz egykori létezésében. Robert Schoch geológus és John Anthony West egyiptológus két elméleti kutató, Robert Bauval és a könyveir?l Magyarországon is jól ismert Graham Hancock támogatásával kiállt azon vélemény mellett, hogy itt messze nem természetes objektumokról van szó. A ?hivatalos? régészek természetesen viszont éppen ezt állítják – anélkül, hogy legtöbbjük valaha is járt volna a közelben.
Akadt olyan érvel?, aki szerint a víz alatti sziklákat az évmilliók során maga a tenger erodálta ilyen lépcs?sre. Túl azon, hogy a lépcs?k meglehet?sen szabályosak és egyforma méret?ek, Kimura professzor feltette a kérdést: ha ezt m?velte a tenger itt, miért nem tette ugyanezt pár száz méterrel, és sok kilométerrel távolabb is? Ahol szintén látni víz alatti sziklákat nagy tömegben. De egyiknek az alakja sem hasonlít ezekhez.
Az egyik építménynél például úgy t?nik, hogy egy sziklába faragott utat is felfedeztek, ami pontosan megkerüli azt az építményt. Nos, ilyent a természet aligha produkál csak úgy magától!
A nyitottabb régészek között akkor kezdtek lázba jönni, amikor egyre nyilvánvalóbbá lett, amit már fentebb írtunk: kiderült, hogy kapcsolat lehetett a ?japán Atlantisz? és egyfel?l az egyiptomi, másfel?l az amerikai civilizációk között. Lehet, hogy egy vallási központ volt valaha az épületek körül a szigeteken ? ám az biztos, hogy ezeknek az építményeknek semmi köze sem lehetett egy ma ismert, vagy bármikor létezett ázsiai típusú civilizációhoz.
Az egyik rom például igen nagymértékben emlékeztet az inka városokra. Több jel utal arra, hogy akik építették, ismertek egy fejlett technológiát ? csak éppen fogalmunk sincs arról, kik lehettek azok az emberek és honnan rendelkeztek ilyen ?modern? tudással?
Mivel más kutatók is ?beszálltak? az ügybe, többféle vélemény és eredmény született. A tokiói egyetem geológiaprofesszora, Teruaku Ishi szerint az épületeket minimum 8 ezer évvel Krisztus el?tt, vagyis 10 ezer éve emelték. Más geológusok ezt a korszakot 12 ezer évre tolják-tolnák ki.
Világ-civilizáció?
Ha egy pillantást vetünk a földgömbre, érdekes kép bontakozik ki el?ttünk. Az itt is említett felfedezés arra enged következtetni, hogy körülbelül egyazon id?ben a Föld számos pontján nagyon hasonló épületeket emel? nép lakhatott. Egyiptom, Mezopotámia, Okinawa és Közép-Amerika?Kik lehettek azok az emberek? Mert nem kétséges, sokkal magasabb szinten kellett állniok szellemileg, a tudomány és a technika, s?t a technológiaterületén is ? mint a más tájakon akkor kétségtelenül él? (?s)embereknek. Hiszen ha csak ezt a négy vidéket figyeljük, nem kétséges, hogy közöttük valamiféle közlekedésnek, információcserének kellett lennie. Az sem zárható ki ? s?t, nagyon is valószín?! ? hogy mind a négy helyen ugyanannak a társadalomnak a tagjai éltek?
Így már elmondható, hogy 10-12 ezer évvel ezel?tt (és korábban, és kés?bb is) létezett a Földön egy planetáris civilizáció! Vagyis olyan, amely gyakorlatilag belakta szinte az összes földrészt és mindenütt létrehozott építményeket. És még ki tudja, miféle egyéb célokat szolgáló objektumokat. Mindez a Vízözön el?tt volt, de persze abban nem lehetünk biztosak, hogy ez a civilizáció a legendás Atlantisz volt-e (vagy annak kés?bbi, kissé korcs maradéka), vagy egy másik globális civilizáció maradványait láthatjuk ezeken a helyeken?
A kutatók arra következtetnek, hogy a víz alá került piramis egy dologra utal kétségtelenül. Akik építették, nyilván nem a víz alá helyezték el. Valamikor a szigetek környéken, talán elég nagy területen, szárazföld volt. A Vízözön, vagy más természeti katasztrófa süllyesztette le a szigeteket, vagy emelte fel a vízszintet (globálisan, a világtengereken mindenütt), ennek következtében kerültek víz alá az épületek.
Voltaképpen nem csupán az Okinawa-szigetek környékén leltek piramisokat. Honshu-sziget mellett 1996 október 19-én egy régészeti expedíció teljesen véletlenül talált egy szépen lecsiszolt, miniat?r piramist. Olyan, mintha a kairói Kheopsz-piramist másolták volna le kisebb méretekben. A Kaszagi-hegyen Hang közelében talált építmény egyetlen gránittömbb?l készült, egy-egy oldala 4 méter 70 centiméter hosszú. A piramis-forma Japánban amúgy teljesen ismeretlen, soha nem alkalmazták sem az építészetben, sem az élet más területein.
A közép- és dél-amerikai inka városokban gyakorta látunk hatalmas k?tömböket. Ezekb?l állnak a falak. De semmilyen összetartó maltert nem alkalmaztak, inkább alaposan összecsiszolták a köveket és azok súlyuknál fogva kapaszkodnak egymásba, kibírva még a nagy földrengéseket is. Nos, ezt a technikát találták meg Aguni szigete mellett a tengerben. Ott is hosszú falakat látunk és nem kétséges, hogy ezeket is állnak ilyen technikával emelték.
Az okinawai tengerfenéken hatalmas, egyben kifaragott sziklatömböket is láthatunk. Ezek némelyike imponáló méret?. És ami még inkább szembeötl?: a szabályosság. Nehezen hihet?, hogy maga a természet gondoskodott volna a falak vagy a piramisok széleinek ilyen szép és f?leg sok-sok méteren keresztül nyílegyes kidolgozásáról. Jelenleg nem ismerünk olyan er?t a világóceánokon, amelynek munkálkodása ilyen szabályos k?zet-feldolgozást eredményezne.
És ezzel voltaképpen még mindig nem értünk a folyamat végére. Japánban másutt is felfedeztek már olyan tárgyakat vagy építményeket, amelykehez hasonlókat csak távoli világrészekben láthatunk. Például Nabeyamában 1996-ben két menhirt találtak. Pontosan ugyanolyan k?oszlopok ezek is, mint amilyeneket százával láthatunk a francia nyugati tengerparton. A breton és a kelta ?sid?kre utalnak ott ? ám itt vajon mire utalnak? Nyilván nem a bretonokra. Kellett tehát lennie valamiféle összeköt? kapocsnak a két világ között.
Ha pedig elfogadjuk, hogy a breton, kelta stb. k?oszlopok és építmények kalendárium-szerepet töltöttek be, egynémely építmény pedig ráadásul el?re meghatározott csillagászati eseményeknek felelt meg, azok mérésére, el?rejelzésére vagy használatára épült ? hát azt kell mondanunk, hogy a japánok el?tt a szigeteken élt ismeretlen civilizáció egyedei is feltehet?en ugyanezen okból emeltek ilyesmiket.
Nos, a japán monolitekhez hasonló k?oszlopokat találtak már? Egyiptomban is! Az 1998-as leletcsoport két ilyen nagy k?b?l áll. Az egyik 3,6 méter, a másik 2 méter magas és a megállapítások szerint Krisztus el?tt 7 ezer évvel faragták, vésték ki ?ket.
Megint csak arra a következtetésre jutunk, hogy ezek a tárgyak nem véletlenül állnak egymástól oly messze ? mindegyik egy másik kontinensen. Van, ahol csak néhányat találtunk (eddig), van, ahol százával felfedezhet?ek. De ha ilyesmit látunk egyszerre négy világrészben? Amerikában, Európában, Afrikában és Ázsiában ? akkor egyértelm?en helyes a következtetés, hogy ezeknek közös lehet az eredetük. Ugyanazok állították ?ket ugyanakkor, ugyanazon célból, legyenek bárhol is.
Tehát mind kevésbé tagadható ? és az Okinawa-szigeti leletek után f?leg! ? hogy minimum 10, maximum 15 ezer évvel ezel?tt létezett a Földön egy globális civilizáció, amely mindezt létrehozta, amely az akkori fejl?dést megszabta ezen a bolygón.
Ha pedig mindehhez hozzátesszük, hogy még azokból a régesrégi korokból is maradtak fenn UFO-ábrázolások és ma már aligha kétségtelen, hogy az ?semberek találkoztak ezekkel az égi járm?vekkel és utasaikkal (hisz lerajzolták, megfestették, sziklába vésték ?ket!) ? akkor nem lehet vita tárgya, hogy azoknak a járm?veknek a régi korokban igen sok közük lehetett ahhoz a még rejtélyes, de igen kiterjedt civilizációhoz.