Jézus Krisztus, a megváltó életét sokan, sokféleképpen értékelték és értékelik ma is, mindannyian megegyeznek abban, hogy igaz ember, nagy próféta, isten-ember volt, illetve ma is az.
A különböz? ismert kutatások szerint, mint azt tapasztaljuk több néven is említik: Jézus, Nazareti Jézus (Jézus a nazarénus), Jehosua, ? Jehosua-ben József ?József fiának megváltója?; Jósua, Szent Issa, Jézus Emmanuel, Jézus Krisztus[7], Jézus a megváltó, Jézus a Messiás.
? Itt álljunk meg egy szóra: a héber messiás szó eredeti jelentése: trónörökös (az a személy, akire az uralkodás vár); a görögre ezt a szót krisztoszra (megváltó) fordították, így ez az egyik alapvet? bibliai ?ferdítés?. A keresztfára Poncius Pilátus ezt a feliratot függesztette ki: INRI [8]ez a bet?szó jelentése: Iesus Nazarenus Rex Iudeorum = Jézus a nazarénus a zsidók királya; mások szerint: Iesus Nazaremus Rex Iudeorum = Názáreti Jézus a zsidók királya.
Néhány képet szeretnék felvillantani azokból a kutatásokból, amelyek életének rejtélyes oldalát próbálták kideríteni, illetve megvilágítani.
?Nicolas Notovitch orosz utazó, 1858-ban született Krímben, nem ismert, hol és mikor halt meg. Leginkább franciául írt történelmi jelleg? könyveket. Több keleti utat követ?en 1887 ?szén eljut Tibetbe. Az orosz utazó Himisz nev? nagy szerzetházat látogat meg, itt a f?láma vendégeként ismerkedett meg azzal a hagyománnyal, hogy élt Indiában egy szent, akit Issának hívtak.
? Nemrégiben, az egyik gonpában[9] tett látogatásom alkalmával egy láma beszélt nekem egy bizonyos prófétáról, ahogyan ön mondaná: Buddha, akit Issának hívnak. Tudna nekem bármit is mondani róla? ? kérdezte a f?lámától. ? A buddhisták nagy tiszteletben tartják az Issa nevet ? válaszolta vendéglátója. Ám viszonylag keveset tudnak róla. Csak a f?lámák olvassák az írásokat, amelyek az ? életére vonatkoznak. Az érvényben lév? szokásoknak megfelel?en minden diák vagy láma, aki Lhászába látogat, el kell készítsen egy vagy több másolatot a tekercsek közül, amelyet aztán ajándékba visz abba a szerzetházba, amelyikhez tartozik. A mi gonpánk, mint más hasonló méret? szerzetház, már elég sok tekerccsel rendelkezik. Közöttük megvannak azok is, amelyek Issa Buddha életét és tetteit írják le. ? hirdette a szent tanokat Indiában és Izrael gyermekei között, és a pogányok megölték ?t. Most a pogányok magukhoz ölelték a tanításokat, amelyeket egykor ? hirdetett, és amelyekr?l mi úgy gondoljuk, hogy az önök tanai.
A Nagy Buddha a Világegyetem Lelke, Brahma megtestesít?je. ? szinte mindig passzív állapotában marad, megtartva magában mindent, ami az id?k kezdetét?l létezett, és lehelete élteti a világot. Az embert elengedte, hogy önerejéb?l éljen. Mégis, bizonyos korszakokban kiemelkedik örök mozdulatlanságából azért, hogy emberi testet öltve megmentse teremtményeit a teljes összeomlástól.
Majdnem kétezer évvel ezel?tt a Tökéletes Lény újra megtörte mozdulatlan állapotát és egy szegény család újszülöttjében testesült meg. Az ? akarata volt, hogy a gyermek egyszer? szavakkal világosítsa fel a tudatlanokat az örök életr?l ? saját példájával hozza vissza az embereket az igazság útjára, megmutatva nekik azt az utat, amely a legbiztosabban vezet az erkölcsi tisztaság eléréséhez.
Amikor az isteni gyermek még csak fiúcska volt, Indiába hozták, ahol feln?tt koráig tanulta a Nagy Buddha törvényeit ? aki az örökkévalóságig a mennyekben él.
? Milyen nyelven íródtak a fontosabb tekercsek, amelyek Issa életér?l szólnak?
? Azok, amelyeket Indiából Nepálban, majd Nepálból Tibetbe hoztak és amelyek az ? életére vonatkoznak, páli nyelven íródtak és most Lhászában vannak. De a szerzetházunkban található egy másolat a mi nyelvünkön, azaz tibeti nyelven.
? Hogyan tekintenek Issára Tibetben? Szentnek ismerik?
? A nép tulajdonképpen a létezésér?l sem tud. Csak a f?lámák, akik tanulmányozták életét, csak ?k tudnak bármit is róla. De mivel az ? tanítása nem szerves része a buddhizmusnak ? hiszen imádói nem ismerik el a dalai láma autoritását ?, Issa prófétát nem ismerik el Tibetben fontos szentnek.
1996-ban jelent meg egy angol szerz?páros, Christopher Knight és Robert Lomas könyve: A Hiram-kulcs. ?k elindulnak a történelemben megkeresni a szabadk?m?ves szertartások eredetét, és egészen meglep? dolgokat vélnek találni.
Az angol szerz?páros ebben a m?vében magyarázza a ?messiás? szó etimológiáját[10]. Szerintük a héber arameus szó annyit jelent: ?az a személy, aki a zsidók törvényes királya lesz?. Az eredeti írások és görög fordításaik között azért ferdül el néha az értelem, mert a két nyelv, a két nép gyökeresen különbözik egymástól. Így aztán nem is csoda, hogy két olyan szó, mint a ?messiás? és a ?krisztus? csak bizonyos fokig fedik egymást értelmileg, elvont szinten már komoly jelent?ségbeli különbségek vannak. A ?krisztus? magába foglalja a ?b?nökt?l való megszabaduláson keresztüli megváltás hordozója? jelentést. Szerintük a zsidó hagyományban az izraeli királyokat ?messiásnak? nevezték, tehát ez számukra mindössze annyit jelentett, hogy ?soron következ? király?. És amint a megfelel? személy elfoglalta volna Izrael trónját, a jöv? idej? ?messiás? cím már nem lett volna rá érvényes. A Kr. u.-i els? évszázadokban Izrael népe számára nagyon esedékes lett volna egy olyan vezet?, aki végre már nem az elnyomó néphez tartozik és aki törvényes örököse a trónnak. Knight és Lomas azt is megjegyzi, hogy az Ótestamentum hivatalos verziójában mindössze kétszer szerepel a szó, az Újtestamentumban pedig egyszer sem. Ezt azzal magyarázzák, hogy a görög fordítók minden alkalommal a ?messiás? szó helyett a ?krisztosz?-t használták. A görög khrisztosz szó jelentése: a felkent.
?Badiny Jós Ferenc szerint Jézus korántsem volt zsidó: pártus[11] herceg volt. (A pártusok azonosak azokkal a népekkel, akiket a történelem daha, szaka, massagéta, szarmata, szkíta és hun néven ismer. Vallásuk az ún. ?mágus-hit?, vagy sokak által Zoroaster ?fénytisztel?? szertartása, magaslatokra épített templomokkal, ahol a ?Fény Szüze? és a ?Fény Fia? felé irányulnak a könyörgések. ? Tehát a Galileának nevezett Adiabene tartomány ?slakói és a keletr?l jöv? pártus-mágusok vallási felfogása és hiedelme azonos, és messzire kirekeszt magából minden judaizmust). A pártusok nyelve az arámi volt.
Mária szülei Adiabene pártus herceg és Grapte-Kharax pártus hercegn?, kiknek házassága igen sokáig gyermektelen volt. Egy zsidó keresked? rávette ?ket, hogy térjenek át a zsidó hitre, hátha akkor ? Izrael Istenéhez imádkozva ? lesz gyermekük. A házaspár, immár Joachim és Anna, hiába imádkozott, mert a következ? húsz év sem hozott számukra gyermekáldást. Közben Jeruzsálemben palotát építtettek, és jövedelmük egyharmadát a Templomnak, egy másik harmadát pedig a zsidóság szegényeinek adták. Húsz év elteltével Adiabene herceg Parthiába utazott, hogy ott felkeresse a ?mágusok f?jét, akit gyermekkorától kezdve ismert?. Erre az id?re feleségét rábízta egy Yusef nev? unokatestvérére, aki a vidék halászatának felügyel?je volt, ezért nevéhez foglalkozását is csatolták, így Yusef Pandar[12] néven volt ismert. A mágusok feje azt tanácsolja, menjenek el egy Ywissa nev? mágusasszonyhoz. Így aztán megszületik Mirjam-Mária. Mire feln?tté válik, elveszti szüleit. Nagyon gazdag és ezért ? csellel ? bele akarják vinni egy zsidó rabbi fiával való házasságba, de a csalás meghiúsul. Ezek után felmerül a szüksége egy ?pártfogónak?, aki végül is Adiabene Yusef. Házasságuk kizárólag formális és a zsidó ?házasságlevélen? alapszik, hogy a zsidó közösség általánosan ismerje el, hogy Mária már férjezett és ne legyen kitéve további zaklatásnak.
A születés helyére vonatkozóan a Jeruzsálemi Talmudból idéz egy mondatot: ?Jézus a betlehemi királyi palotában született.? Szerinte ez nem lehet más, mint az Adiabene hercegi palota. Aztán egy gyönyör? idézet következik a ?Codex Arundel 404? jelzés? okmányból, a Liber de Infantia Salvatoris címen ismert apokrif evangéliumból. A szöveg egy Mária szülésénél segédkez? szülészn? elbeszéléseként van nyilvántartva. Amikor a szülészn? bement, Mária csak imádkozott, nem nézett rá és nem felelt neki. Aztán: ?? Amikor eljött az óra ? megnyilatkozott Isten ereje. A hajadon, aki az égre szegezte tekintetét, mintha teljében lév? sz?l?t?vé változott volna, és amikor megjelent a Fény, dicsérte Azt, akit?l megáldatott. A gyermekb?l sugárzott a Fény ? éppen úgy, mint a Napból? Ez a Fény úgy született, miként a harmat az égb?l leszáll a Földre.
? [?] szemem odaszegez?dött ahhoz a ragyogáshoz, mely a most született Fényb?l áradt ? És ez a Fény egyre jobban s?r?södött, gyermek formát vett lassan, addig, míg olyanná nem lett, mint egy emberi csecsem?. [?] karomba vettem és az volt a csodálatos, hogy semmi súlya nem volt, [?] testén nyoma sincs a szülésnek, tiszta volt, könny? és ragyogó. [?]
Robert Graves szerint Simon f?pap elmond egy elméletet Antipatrosznak, Heródes fiának, mely szerint ?Izraelben minden régi törzsf? vagy király a n?i ág jogán uralkodott; úgy került hatalomra, hogy feleségül vette a terület tulajdonosn?jét, aki örökség jogán bírta a földet. Ilyen házasságot kötött Ádám Évával; Ábrahám Sárával, Hágárral és Keturával; [?] Dávid kármeli Ábigaillal és a hebroni Mikállal; és utána minden egyes Dávid-házbeli király Mikál valamelyik matrilineáris leszármazottjával.?
Antipatrosz már társuralkodója Heródesnek akkor, amikor erre a beszélgetésre sor kerül. Arra panaszkodik, hogy úgy érzi, népe nem szereti és nem tiszteli eléggé ahhoz, hogy megfelel?en tudjon uralkodni: ha szigorú, akkor elnyomóként gy?lölik majd, ha elnéz?, megvetik mint gyönge akaratút. És Simon megtalálja a megoldást: vegye el feleségül az Éli házából való Miriámot.
Miriám/Mária szülei Joákim és Hanna. Hosszú ideig nincs gyermekük. Joákim Dávid örökösei közé tartozik; egy alkalommal megígéri, hogy a kenitáknak ajándékozza az Állkapocs Kútját és kilencven juhot, amennyiben felesége még áldott állapotba kerül. Nem derül fény arra, hogy miért és milyen módon voltak a keniták kapcsolatban Annával, a templomi szüzek gyámjával, de mindenképpen az ? közrem?ködésével sikerül Hannának teherbe esnie. ? pedig nem más, mint Mikál örökösn?je. Mária hároméves korától a Templom iskolájában nevelkedett és így Simon gyámsága alatt volt.
Simon tanácsára Éli házából való Miriámot szemeli ki feleségül. Megszeretik egymást, ám a házasságot titokban kell tartani.
Az életveszélyt így sem kerülik ki: Antipatroszt apja összeesküvéssel vádolja. (Simont, a f?papot is, de ?t csak egyszer?en elbocsátja.) Ezek után ? a már terhes Máriának pártfogót kell keresnie. A legkézenfekv?bb maga Emmauszi József, akivel a házasságlevelet már régebben aláírták azért, hogy az Antipatrosszal kötött házasságot senki se gyaníthassa. József ? bár nem fedik föl el?tte a teljes titkot ? befogadja ?t házába és oltalmába.
Mária tudja, Betlehemben (nem galileai, hanem efratai, júdeai, mert azt tartották Dávid városának) kell gyermekének megszületnie; és József olyan nagylelk?, hogy azt is megígéri: amikor közeledik majd a szülés ideje, akkor oda fogja kísérni ?t. [?]
Heródes megtudja a csodálatos születést, fél, hogy tényleg törvényes trónörökös született; elrendeli, hogy minden Dávid-házi személy menjen Betlehembe, hogy készülhessen egy teljes nyilvántartás. Mária is visszamegy, József kíséretében. Utazása el?tti nap tudja meg, hogy Antipatroszt már meg is ölték. Ekkor Jézus három hónapos. A Betlehembe egybegy?lt tömeget megrohanják a katonák azzal a paranccsal, hogy minden két év alatti fiúgyermeket meg kell ölni, aki Dávid házához tartozik. Józsefnek sikerül idejében, álruhában elmenekítenie családját. A kenitáknál találnak menedéket, akik kísér?t is adnak melléjük, így Egyiptomba szöknek. [?]
Jézus neveltetésére a legkomolyabban Graves tér ki. ? József a Betlehemben történtek után megsejti Mária titkát. Négy hónappal Jézus születése után meghal Heródes is, és József ismeri az érvényes végrendeletet: a trónörökös Jézus, Antipatrosz törvényes házasságából született gyermeke. Miután letelepedtek Leontopolisban, egy ideig bajban vannak Jézus taníttatásával: a rabbik nem bírják elviselni Jézus kérdéseit. Akinek mégis sikerül, az belátja, hogy a gyermek többet tud nála. Végül egy nyugalomba vonult alexandriai iskolamester, aki még oda is költözik a házukba, kedveli meg Jézust és tanítja. Utólag kiderül, hogy ez az iskolamester nem más, mint Simon, a volt f?pap. Napkeltét?l kés? délutánig tanul Jézus, utána pedig apja m?helyében dolgozik estig. Nagyon gyorsan tanul, és tíz-tizenegy évesen kijár Leontopolis szegény-negyedébe, az Elveszett Lelkek Táborába, tanítani a Szentírást. [?]
Mikor Jézus tizenkét éves, József úgy gondolja, ideje hazatérniük. Galileába mennek, József els? házasságából származó fiaihoz. ?Miután Jézus körülnézett Galilea Kertjében, amelynek lakossága zsidókból, görögökb?l, föníciaiakból, arabokból, szírekb?l, perzsákból és babilóniaiakból álló keverék nép, Józseffel és Máriával visszatér nyugatra, Betlehem városába.? A soron következ? húsvét alkalmával jár Jézus el?ször Jeruzsálemben; majd eltelik még két év, amíg a Templomba is bemehet. Kérdéseivel kivívja a törvénytudók iróniáját és gy?löletét. Felt?nik nekik az is, hogy Mária az, aki beszél Jézushoz és megfeddi azért, mert nem ment velük haza, és nem József, a családf?.
Amikor a következ? húsvétkor újra Jeruzsálembe megy, odacsalják a Templomhoz és letartóztatják. Majd közlik vele, hogy származása bizonytalan: anyja terhes volt akkor, amikor József befizette a tíz sékelt, a mátkapénzt, és még akkor is fél sékel híjával. (A hiányzó fél sékel Mária ötlete volt; ? akkor még reménykedett, hogy Antipatrosz megússza, másfel?l pedig a házassági szerz?dés ilyenformán nem lett volna kötelez? Józsefre nézve.) Mindebb?l az következik, hogy Jézus törvénytelen gyermeknek számít. Márpedig törvénytelen gyerek nem teheti be a lábát a Templomba. [?]
Miután elolvastatják vele szülei házasságlevelét, ?fehér köd? ereszkedik elméjére és még abban sem biztos, hogy megtalálja a hazavezet? utat. Senkit?l nem kérdez semmit és senkinek nem mond semmit származását illet?en. A következ? négy évben nem megy el Jeruzsálembe, mindig talál valamilyen kifogást. Az ötödik évben meghal József, és ezt követ?en kerül sor egy komoly beszélgetésre anya és fia között, amikor Mária végre elmondja Jézusnak a teljes igazságot. Azt is, hogy ki az igazi és törvényes apja, azt is, hogy születése napján aranykoronát kapott ajándékba az asztrológusoktól, és azt is, hogy valójában ki volt a tanítómestere. Az id?leges amnéziát, amelyben Jézus már öt éve szenvedett, eltörli a történet, amit Mária mesél. Egyszerre újraéled benne a Szentírás ismerete, és rászakad a felel?sség. Nem szeretné a rómaiak által jóváhagyott koronát, mint ahogy az a véleménye, hogy apja is jobban tette volna, ha azt a koronát leteszi. Anyja kérdésére, hogy milyen koronát viselne szívesen, a következ? a válasz: ?Olyat, amelyet saját népem tenne a fejemre.? Ez az a pillanat, amikor rájön: egész életében tulajdonképpen egy küldetésre várt; most rájön, mi az. Most már tudja, miért van a földön, de azt még nem, hogy mit kell cselekednie. Ezért aztán megkeresi az esszénusoknál Simont, régi mesterét. Az esszénusok fölveszik maguk közé, de nem sokáig maradhat ott, mert az ? agya keresi, fürkészi a dolgok értelmét, a dolgok igazságát, és nem képes alávetni magát a vak hitnek: ?Ez a hely nem tarthat itt, mert te szétfeszíted a rácsait? ? mondja a felügyel?. Tovább keresgél és minden alkalmat megragad, hogy tanuljon. [?]
Graves végigvezeti Jézust az összes legendán és prófécián, amelyeken a ?khrestos? ? a Felkent ? át kell essen, és amelyekr?l meg lehet ismerni. Negyven napig böjtöl a pusztában és legy?zi a ?Hóreb fenevadjait?: a Düh oroszlánját, a Bujaság kecskebakját, a Rettegés szeráfját; csak eggyel nem tud megküzdeni: a Sietség fehér bikájával. De ? az egyedüli aki ezt érzi, senki más, kivéve Máriát ? a ?hajbodorítót?. ?t azért keresi fel Jézus, hogy megküzdjön a N?sténnyel ? vagy az els? Évával ?, akinek Mária az els? papn?je. Itt, ugyanúgy mint a ?sz?z? születéssel, a mítoszok ismétl?dnek, visszatérnek. Létezik egy állandó harc, amelynek Jézus idejében a N?stény és az Él? Isten között kell eld?lnie. Miután Jézusnak sikerül hét démont ki?znie Máriából, úgy t?nik, ? a gy?ztes; de Mária figyelmezteti: az utolsó ?fenevadját? nem siketült legy?znie.
Folytatódik a próféciák beteljesítése: János megkereszteli és terebintusolajjal királlyá keni; aztán a Táborhegyre mennek, ahol az öreg esszénus ?rz? elfogadja ?t mint a Felkentet; felveszi az utolsó királyi jelet, amit legutóbb király csak ezer évvel azel?tt tett meg: elviseli az ?elcsúfítást?, azaz hagyja magát megalázni, sárral, k?vel dobálni; majd képletesen megvív a Láthatatlannal, minek következtében megsántul; ezek után feleségül veszi az ország örökösn?jét, Mikál legkisebb leány utódját, aki nem más, mint Lázár testvérhúga; házasságuk sohasem teljesedik be, hiszen meg van írva: az ember csak akkor gy?zheti le a halált, ha a n?k nem szülnek többé gyereket és a férfiak meg a n?k sz?zi szeretetben tudnak egymás mellett élni.
Aztán megkezd?dik az országolás: kiválasztja tanítványait, és teszi mindazt, amit az evangéliumok is megírnak róla. Két pásztorbottal jár, egyik virágfaragványokkal díszített, a másik pedig szalagfaragványos. (Feltehet?en Salamon templomának két oszlopára emlékszik ezekkel.) Tanítványai szeretik, az emberek csodálják, de lassan mégis kitiltják a zsinagógákból. A kétely mindinkább elhatalmasodik rajta. Egy alkalommal megkérdi a tanítványoktól: ?Kinek tartanak engem az emberek?? ? Különböz? válaszokat kap; ekkor azt kérdi: ?De ti, ti kinek mondotok engem?? ? Péter válaszol, mélységes meggy?z?déssel: ?Te vagy a Messiás, akir?l a mi Istenünk Dávid szája által mondotta: Fiam, ma nemzettelek téged.? ? Erre Jézus így fohászkodik: ?Mennyei Atya, ha most az igazságot nyilatkoztattad ki, úgy köszönöm Neked. Ha pedig d?rén szólt e férfi, bocsáttassék meg neki. Jóllehet felkenettem, egyedül csak te ismered sorsomat. Dávid király szavaival kiáltom én is. Tartsd távol a te szolgádat a kevélység b?nét?l, ne uralkodjék rajtam; akkor ártatlan leszek és tiszta leszek sok vétekt?l.?
Egy este, amikor Alacsony Simon házában tartózkodnak, ahol a szabad esszénusok szoktak találkozni, meglep? dolog történik. Mária, a hajbodorító jön el és meglocsolja Jézus haját, szakállát és tunikáját drága, illatos olajjal. Jézus megérti cselekedetét: azért jött, hogy felkenje ?t temetéséhez. Amikor az esszénusok megtudják, ki volt a n?, elfordulnak t?le. Jézust nagyon megviselik a történtek. Érzi, kevés a támogatottsága; ?de azért ? még mindig Izrael királya, egy ?si uralkodóház sarja?. A szomorúság er?t vesz rajta és furcsán viselkedik. Hirtelen kitör: ?Nem akarom táplálni a nyájat!? Összetöri a virágmintás botját, majd amikor Péter sajnálkozik, összetöri a másikat is; helyette azt kéri Pétert?l, hozzon neki másnapra mészáros-kampót a vágóhídról. Aztán átcsap féktelen jókedvbe, bort iszik és a tanítványokat is arra buzdítja, hogy vigadjanak. Júdás az egyedüli, aki nem iszik és nem érti, mi van Mesterével.
A Jeruzsálemi Templomban létezett egy helyiség, amelyet a ?t?zhely termének? neveztek. Állandóan égett benne a t?z a Messiás számára, és egy aranyozott rácsokból készült korlát mögött ott állt a Messiás trónusa. Ide vonul be Jézus a húsvéti el?készületek alatt, díszes ruhában. Az ?r nem akarja beengedni, mert az a ?Felkent trónusa? és aki oda bemegy, elemészti a t?z. Jézus kérdésére, hogy ?kicsoda a Felkent?, az ?r azt válaszolja: ?A Felkent Dávid Fia, aki majd az elnyomók ellen fogja vezetni Izrael seregeit.? ? Kés?bb ez lesz az egyik vád ellene: szentségtörés.
Josephus Flavius szerint az esszénusok nagyon hasonlítanak egy ókori misztikus iskola szerzetesrendjére. A jelentkez?nek hároméves próbaid?t kell letöltenie. Tanaik szerint a lélek halhatatlan, de foglyul ejtette a halandó és romlandó test. Flavius egyik leírásában az esszénusok nagyon hasonlítanak a Masada harcos véd?ire, a zélótákra: ?Minden csapást nyugodtan t?rnek; a fájdalmon nagy lelki er?vel úrrá lesznek, és a tisztes halált többre becsülik a leghosszabb életnél is. Ez a magatartásuk különösen a rómaiak elleni háborúban állta ki a próbát: kínpadra vonták ?ket, kicsavarták, égették, összetörték tagjaikat, minden elképzelhet? kínzóeszközökkel meggyötörték ?ket, hogy rákényszerítsék a törvényhozó szidalmazására vagy tiltott ételek élvezetére.? Amikor kialakult az általánosan elfogadott kép err?l a közösségr?l, valahogy ezt a passzust nem vették figyelembe, hiszen békeszeret?, jámbor emberekként éltek a köztudatban. Ám a kumráni romok között találtak egy épületmaradványt, ami hasonlít egy katonai véd?toronyhoz és még valamit, ami kovácsm?hely lehetett.
Mikor Jézus megjelenik ?elveszett évei? után, a kumráni közösség valószín?leg legtiszteltebb embere Jakab, Jézus öccse. Esszénusok voltak a nazarénusok is, vagyis az eredeti jeruzsálemi egyház; ma már nagyon sok bizonyíték vall arra, hogy ez a két közösség szorosan egymáshoz tartozott.
Jézust úgy emlegetik, hogy ?a názáreti?, tehát Názáret városából való. Ezzel csak egy gond van, mégpedig az, hogy Názáret abban az id?ben nem létezett. A korabeli kifejezés helyesen így hangzott: ?Jézus, a nazarénus?. Jézus tehát tagja volt a szektának, nem okvetlenül vezet?je és semmi esetre sem alapítója.
A holt-tengeri tekercsek úgy írják le az esszénus csoportot, mint amelynek a világnézete, egyedi terminológiája, eszkatológiai hite teljesen megegyezik a jeruzsálemi egyházéval. A Kr. u.-i els? évszázad negyedik és ötödik évtizede táján a kumráni közösség vezet?je Jakab volt, az Igazságos, akit az egyház Jeruzsálem els? püspökének ismert el. Úgy emlegetik, hogy az ?Igazságos? vagy ?az Igaz?. ? Tudjuk, hogy a jeruzsálemi f?pap Kajafás volt. Igen ám, de ? szadduicens volt és ahhoz a réteghez tartozott, amelyik Róma-barát volt. Azokat képviselte, akik a hatalommal lepaktáltak, hogy saját kisebb hatalmukat megtarthassák, valamint azok közé, akik az esszénusok szerint tisztátalanná tették a Templomot. Feltehet?en létezett egy másik, párhuzamos templomi hierarchia, amelyben Jakab volt a püspök.
Jézus halála után az az ember, aki a legnagyobb hatást gyakorolta a mai keresztény világra és akinek a legnagyobb szerepe van az elterjedt tanok szempontjából, az Pál apostol.
?Knight és Lomas szerint Pál volt a kumráni tekercsekben ?a hazug?. Zsidó családban született, de bevallottan nem volt körülmetélve. Római állampolgárként az volt a feladata, hogy a rómaiak nevében elfojtson minden további lázadást, függetlenségi törekvést az ország déli részén. Leginkább a nazarénusokat üldözte, akik a szerz?páros szerint ?a legzsidóbb zsidók voltak?. A f?pap bérence volt, de amikor csatlakoznia kellett el?meneteli reményeiben, elpártolt a f?paptól és saját vallást alapított. ?Lopkodta a kumráni közösség titkait?, hogy azokat beépítse saját tanításaiba. Csakhogy ?, aki soha nem ismerte Jézust, nem hallotta soha beszélni és sohasem fogadták be a nazireusok, nem ismerhette az ? terminológiájukat, nem tudhatta a szavak jelentését, így hát szó szerint értelmezte a tanokat. Innen ered a sok félreértés, amely a kereszténységben máig fennmaradt. Pál hamis krédója mögött gyakorlatilag elrejt?ztek Jézus nazarénusi tanításai.
?Egy másik m? ?A Három Próféta könyve? címet viseli, ez a forrás ?szentsége a X. Panchen Láma hagyatékából származó Guru Shantipada TRIRATNAMAH?CHARYASH?STRA c. értekezés, valamint TRISONG DECEN TESTAMENUMA alapján készült fordítás szerint:
?Amikor Kínában Shi Huang Ti uralkodott, az ázsiai hunok nagysámánja Ajtony volt. Fia Ár Sah (Népek Ura), más néven Árszák i.e. 256-ban a hun Mah-nemzetséggel ? Mah Gar (maha = nagy, gar = család, nemzetség) ? megalapítja a pártus birodalmat, Urgyan országát, ahol a médek és más szkíta népek éltek. A birodalom Palesztinától Indiáig, és az Indiai óceántól a Volgáig terjedt, magába foglalva a mai Szíriát, Kurdisztánt, Irakot, Iránt, Pakisztánt, Afganisztánt, Kaukázust, és a Turáni-alföldet az Aral-tóig.
I. e. 53-ban a hunok legy?zik a rómaiakat Carrhaeánál, így egész Galilea és Palesztina pártus kézre kerül. Galilea kormányzója Adiabene Nakheb herceg lesz (héber neve: Joákhim), akinek Jeruzsálemben is hatalmas palotája van. Felesége, Anna i.e. 24-ben, a T?z Kakas évében szüli lányát, Miriamot. Anna egész életében medd? volt. Mikor a templomi szüzek f?papn?je, Hanna megjósolja neki, hogy öregségére mégis leánygyermeke lesz, fogadalmat tesz, hogy templomi sz?znek adja. Miriam hét hónapra születik, s már fél éves korában járni kezd. A fogadalomhoz híven 3 éves korában valóban elindulnak vele a Maghar-ret (ma: Názáret) városában álló kolostorba. Amikor az épület közelébe érnek, a kislány magától beszalad oda, majd egy templomi táncot kezd lejteni. Mindenki a csodájára jár. Szülei hamar meghalnak. Ekkor egy magas rangú pap ? Abiathar ? hatalmas összeget ad a templomnak, hogy kikerülve onnan Miriam a fia felesége legyen. A lány templomi évei alatt nem eszik szilárd ételt, viszont ? a korabeli feljegyzések szerint ? id?r?l id?re valami csodás fény sugárzik reá, amely szemlátomást táplálja ?t. Amikor 12 évesen jelentkezik els? mensese, a hagyomány szerint el kell hagynia a templomot. Miriam azonban megtagadja a házasságot, szüzességi fogadalmat tesz. Hanna prófétan? el?tt, így gyámot kell neki kijelölni. A f?pap összehívja mindazokat, akik szóba jöhetnek. Az akkor 94 éves emmauszi József, aki a Hirám-féle szabadk?m?ves vonal templomépít? papja, szintén a jelöltek között van. Váratlanul egy fehér galamb röppen a fejére, majd a botjára telepszik. Ezt égi jelnek tekintik, így ? lesz Miriam gyámja. Az öreg József felesége ? Abigai, aki Miriam anyjának testvére volt ? régen meghalt, Józsefnek pedig már hat feln?tt gyermeke volt. Miriamnak, hercegi származása miatt öt templomi szüzet adnak kísér?nek, akikkel együtt ett?l a naptól kezdve József házában laknak.
Ebben az id?ben a Tan akkori központjában, Bodhgayában egy nága uralkodó kerül trónra. Fosztogatni kezdi a templomokat, a szerzeteseket pedig világi munkára fogja. Padmaszambhava ? a lótuszból született ? ekkor Sippar városának f?papja, ezzel a pártus birodalom és a karák nagysámánja, éppen Avalokitéshvara egyik égi világában tartózkodik. (Izaiás prófétának még Ezékiás király udvarában látomása támadt, amelyben meglátta ezt a világot. Látomásában Padmaszambhava felszólított egy isteni lényt, akinek senki nem tudhatta a nevét, hogy le kell szállnia a Földre, s el kell indítania a mahayánát, a tömegeknek szóló tanokat.) Padmának tudomására jut, hogy a Tan kezd szétesni, rivális iskolák harcolnak egymással. El?re látja, hogy egy brahman leány és fia ? akinek a hal lesz a szimbóluma ? fogja megtörni a nága király uralmát, és állítja vissza Bodhgaya szentségét.
A templomépít? József igen sokat utazik, ezalatt Miriam anyjának másik testvére Erzsébet (Eli-Sa-Beth) és férje Zakariás f?pap viseli Miriam gondját. A lány és az öt templomi sz?z a Frigyládát takaró új függönyt szövi. Zakariás éppen a jeruzsálemi templom bels? szentélyében tartózkodik, amikor hatalmas fényben egy Hírnök jelenik meg neki, s közli vele, hogy fia fog születni. A megrémült pap azt mondja, nem hiszi, mivel ? is, és felesége is már igen öregek. A fényes alak megszidja hitetlenségéért, mire Zakariás megnémul. A gyermek megszületése után, a névadás szertartásán tér csak vissza a hangja. Az els? szó, ami elhagyja száját: Jahja, más írásokban Jeho Hánán (ami annyit tesz: Jahve kegyes). Így a gyermek neve Jahja[13] lesz. Ezen a néven addig még nem neveztek senkit. A hagyományban jóslat volt Illés (Eli-Jah) újraszületésér?l, akinek meg kell el?znie a Messiás születését. (Ezt a jóslatot még régen éppen Zakariás tette, akit halála után prófétaként, és Mózes inkarnációjaként tiszteltek.) Zakariás így már sejti, hogy ki lehet a fia, mivel felesége terhességének hatodik hónapjában különös esemény történik. Miriam éppen zarándoklaton van Rebeka sírjához, ahova ugyancsak Zakariás küldi. (Ábrahám fiának, Izsáknak volt a felesége a kasmíri születés? arámi-szkíta Rebeka. Miriam ugyancsak ebb?l a pártus nemzetségb?l származik. A sokáig medd? Rebeka szüli meg azután Jákobot, a sémi népek pátriárkáját, akit kés?bb Izraelnek, vagyis az Úr harcosának hívtak.) Rebeka sírjánál egy vihar a barlangba kényszeríti a zarándokokat, ahol mindannyian álomba merülnek. Miriam arra ébred, hogy egy csodaszép ifjú áll mellette, aki egy lótusz magját teszi a szájába, majd szeretkezni kezd vele. Eközben Miriamnak a jöv? képei kezdenek peregni a szemei el?tt. (Élete további részében ez a képszer? el?relátás hol áldásként, hol átokként kísérte végig.) Ez a fényes lény Padmaszambhava volt, akit Sipparban Gábrielnek is neveztek. (Gábriel neve a rovásokban azt jelentette: a Szív erejének Istene.)
Az esemény után Miriam kábult marad, s a visszafelé vezet? úton végig nem tudja eldönteni, vajon álmot látott, vagy valóban megtörtént vele az egész. Kísér?i ugyanis semmire nem emlékeztek. Hazatérte után jön rá, hogy valóban terhes. Azonnal Erzsébethez rohan. Beléptekor a hat hónapos terhes Erzsébet hasában megmozdul a magzat. Miriam elmeséli, hogy fogadalma ellenére elvesztette szüzességét, és véget akar vetni életének. Elkeseredésében elátkozza a gyermeket, akit hord, s a napot, amikor meg kell szülnie. Erre Erzsébet beszámol neki saját terhességér?l, Zakariás jóslatairól és jelenlegi némaságáról. Ezzel lebeszéli szándékáról. Intézkedik, hogy a dolog ne tudódhasson ki, majd házukban bújtatja el Miriamot. Jahja születéséig maradhat itt, majd egykori rendf?nöke, Hanna prófétan? utasítására visszatér József házába, ahol még további három hónapig sikerül titokban tartania terhességét. Csak szolgálóján keresztül érintkezik mindenkivel. Ekkor azonban hazatér az öreg József, akit mindenképp köszöntenie kell. József rémülten pillantja meg az akkor hat hónapos terhes Miriamot, és dühödten felel?sségre vonja. Egy templomi szüzet halálra köveztek, ha kiderült, hogy megszegte fogadalmait, ráadásul magát Józsefet is igen kellemetlen helyzetbe hozta. Álmában azonban Józsefnek megjelenik Padmaszambhava lótuszvirággal a kezében, és azt mondja: a leány miatt ne aggódj, fiút fog szülni, és te Megment?nek ? Jósuának ? fogod nevezni. Így aztán a templomépít? hónapokig titokban tartja Miriam terhességét. Egyszer azonban Annás, a farizeus meglátogatja, és egy szerencsétlen pillanatban meglátja Miriamot. Elrohan a templomba, ahol bevádolja Józsefet, hogy megszentségtelenített egy templomi szüzet. Éppen Zakariás látja el a templomi szolgálatot, aki mindenr?l tud, így sikerül megmentenie Józsefet és Miriamot az azonnali halálra kövezést?l. De be kell ?ket vinnie a szentélybe, és a kor szokásai szerint meg kell ?ket itatnia az Úr Próbájának Vízével. Ez egy mérgez? növényi f?zet, de ha igazat mondanak, az Úr megtartja ?ket. Az ital elfogyasztása után még körbe kell járniuk a templomot is, de mindketten kiállták a próbát. Józsefet ezzel tisztázzák, de Miriamra még egy próba vár. Izrael Istene a sivatag istene, ezért ki kell mennie a sivatagba. Ha negyven napig életben marad, visszatérhet az emberek közé. Miriam elindul, és már-már az éhhalál szélére kerül, amikor egy pálmafát pillant meg. A fa tövében, félig ájultan jönnek rá a szülési fájások. A pálmafa meghajlik Miriamnak, hogy belekapaszkodva megszülhesse gyermekét. Amint a gyermek világra jön, a fa tövéb?l forrás fakad fel, és datolyák kezdenek hullani a fáról. Így mindketten életben maradnak. Az ekkor tizenhat éves Miriam a szüléskor az írások szerint így kiáltott fel:
? Bár meghaltam volna azel?tt, s lettem volna romlott, s elfeledett!
Lelki állapota indokolt, hisz úgy érzi, nemcsak templomi fogadalmát, hanem szüleinek tett ígéretét is megszegte. Ekkor azonban az újszülött felfénylik, és megszólal:
? Ne bánkódj! Vigasztalódj, egyél, igyál, s ha bármi halandót látsz, mondd: lám, én felajánlottam a böjtöt a Mindenhatónak, s megtartott.
Miriam igazán csak ekkor veszi észre a forrást, s csodálkozik rá az éppen megszületett gyermekre.
Hajnalban útra kelnek, s csodálatos módon a negyven napos utat visszafelé egyetlen nap alatt teszik meg. Ezzel bizonyítottá vált, hogy a sivatag Istene kegyeibe fogadta ?ket. Az írások szerint a környéken is furcsa dolgok történtek, a szülés éjszakáján szinte megállt az id?, minden megdermedt, elnémult. Mindezen csodák miatt visszatértükkor már áhítattal néztek Miriamra és gyermekére. A kor szokásai szerint nyolc nap után bemutatják az újszülöttet a templomban, ahol elvégzik rajta a körülmetélést, mely az Égi Szövetség jele. (Az égi világokban született lények ugyanis az ún. el?b?r nélkül születnek. A Földre áttelepített népek erre emlékeztek meg, s ezért nevezték a szövetség jelének. Eredetileg minden szkíta nép körülmetélte az újszülötteit!)
A szertartáson részt vesz Simeon, aki az esszénusok f?papja. Kezébe veszi a gyermeket, aki ekkor újra megszólal:
? Én Isten szolgája vagyok, ? megadta nekem az Írást, és megtett engem prófétává.
Ekkor Simeon zokogni kezd. ? készíti el ezek után Jósua horoszkópját. A gyermek i.e. 8-ban, a Víz-Bivaly évében, a téli napfordulón a T?z-Bivaly hónapjában, és a Fa Bivaly órájában, hajnali fél kett? körül született. (Ez éppen a Hanukka ünnepére esett, melynek eredete i.e. 165-re nyúlik vissza. Ekkor Júda Makkábi vezetésével a felkelt zsidó nép legy?zte a görög-szír megszállókat, és felszabadították Jeruzsálemet. A templom újraszenteléséhez csak egyetlen korsó olajat találtak, ez azonban csodás módon nyolc napig égett. Ennek emlékére nyolc napon át minden nap egy-egy gyertyát gyújtanak. A Hanukka azt jelenti: avatás. Az ünnepet a Fény szétáradása ünnepének is nevezik.) Jósua hagyományos ázsiai horoszkópja szerint életútjának jósjele az ?Önkéntes megalázkodás?, bels? személyiségét a ?Kirobbanó?, míg küls? személyiségét az ?Egyértelm?ség? jósjele határozza meg.
Ebben az id?ben jelent meg az égen a sumérok által Nibirunak nevezett bolygó, mely 3600 évente tesz meg egy kört a Nap körül, és pályája mer?leges a naprendszer pályasíkjaira. Ezekben a napokban az éjszakai égbolton a Jupiter és a Szaturnusz között volt látható, melyek teljes együttállása csak kés?bb következett be. A sumér jóslatok már régóta megjövendölték, hogy a Messiás születésének ideje a Nibiru felbukkanásakor jön el. A jelek láttán Simeon így szólt:
? E gyermek sokak romlását és sokak feltámadását hozza majd.
I.e. 6-ban, a Fa Nyúl évében, a Halak csillagképben együtt áll a Jupiter és a Szaturnusz. Küldöttség érkezik Heródeshez, és tagjai engedélyt kérnek t?le, hogy egy isteni inkarnációt, egy tulkut megkeressenek. A küldöttség Kasmírból érkezett, Sipparon keresztül. Tagjai között a szkíták mindhárom nemzetségének (Sém, Hám, és Apát) f?papjai jelen voltak. Heródes királyi pompával fogadja ?ket, de amikor megtudja, hogy országában egy próféta született, összeáll benne a kép. Arra a következtetésre jut, hogy Zakariás becsapta ?t annak idején, és azért sikerülhettek a próbák egy megbecstelenített templomi sz?zzel, mivel valójában Zakariás az apa, és úgy intézte, hogy életben maradhasson a leány. Heródes a küldöttségt?l megtudja, hogy mikor született a Messiás, és hogy király lesz bel?le. Elküldet Zakariáshoz, hogy mondja meg, hol rejtegeti a fiát. Zakariás viszont valódi fiára, Jahjára gondol, és azt üzeni vissza: nem tudja, ez az asszonyok dolga, ? el van foglalva a templomi szolgálattal. Titokban Erzsébetet és a fiát elküldi az esszénusokhoz, hogy elrejt?zzenek. Erre Heródes megöleti Zakariást másnap hajnalban a jeruzsálemi templomban, az oltár el?tt. Reggel az els?nek érkez? rabbi megtalálja a holttestet, kirohan, és elbeszéli mindenkinek, hogy Zakariást meggyilkolták. A betóduló papok azonban nem találják meg a holttestet, csak kiontott vére marad a kövön. Három napos gyász után Simeont választják Zakariás helyére, mivel jóslat szólt arról, hogy ? még megéri a Messiás tanításait. Heródes nem találja ?Zakariás fiát?, ezért parancsára elkezdik lemészárolni a két évnél fiatalabb gyerekeket. (Ennek az évnek a jósjele a ?Zavarodottság, örvény?.)
Ekkor érkezik váratlanul Heródes udvarába egy perzsa feketemágus, Zephir. Elmondja, hogy az ? feladata megölni a Messiást, rendje az esszénusokat, a Fény Fiait az ellenségének tekinti. Heródes rájön, hogy az esszénus rend becsapta ?t. Zephir elmeséli Heródesnek mindazt, amit a napkeleti bölcsek szándékosan elhallgattak el?le, nevezetesen azt, hogy kiknek inkarnációja a megszületett tulku.
El?ször Széth-ként jött a Földre. Eredetileg a Bootes csillagképben, az Arkturusz naprendszer egyik világában élt, mint halhatatlan tanító. Azt a feladatot kapta, hogy a Göncöl bukott népeit a Földre hozza, jó 20 ezer esztend?vel ezel?tt. Széth a Földre érkezvén megérti, hogy ezzel halandóvá lett, így fellázad az Orion és a Kilencek Tanácsa ellen. De a Sas fiai legy?zik, és elviszik a Kilencek elé, ahol elmondják neki küldetése, és következ? földi megjelenéseinek értelmét. (Az egyiptomi mitológia még ?rzi ennek a tanácskozásnak a szónoklatait!) Széth életében két oszlopot állít, a vízönt?ig tartó id?szak tanait egy k?b?l készült törvényoszlopra, az utána következ?, a t?zözönig tartó id?szak tanait egy égetett téglából rakott oszlopra véseti. Így a sémi és a kara népek az Égi Jeruzsálemet a Bootesbe helyezik.
Másodszor Noáh testvérének, Nirnek medd? felesége esik teherbe, aki szégyenébe belehal. De sírján egy gyermeket találnak, aki azt mondja: én vagyok a megszületend?. ? Melkizédek, aki a gyertyagyújtás, a kenyér, és a bor hármas áldozását vezeti be a rítusok közé. A Melkizédek név azt jelenti: a Papok Királya, a Jupiter Ura. Ekkortól nevezik ?t az apa és anya nélküli halhatatlan papnak, Sálem Királyának, az Új Jeruzsálem Királyának. A vízözön el?tt ? is megfordul a Mánu által alapított Élet Templomában, ?t innen viszik el, nem a Noáh által vezetett népekkel hagyja el a Földet.
Harmadszor az i.e. 8000 ? 3000 közötti Tíz Uralkodó id?szakában jelenik meg prófétaként, Zarduszt néven, kb. i.e. 7000 táján.
Negyedszer Abu Rámu, azaz Ábrahám Palesztinába való érkezésekor jelenik meg Melkizédek néven, újra bevezeti a t?zzel, kenyérrel, és borral való áldozás szertartását, és megáldja Ábrahámot. Ábrahám ekkortól tizedet rendel Melkizédek Rendjének.
Ötödször i.e. 1300 táján Jesua ben Lévi néven egy ideig Mózes tantrikus mestere. Mindenki halhatatlannak tartja, és azt írják róla: ? az egyetlen, akit beengednek a Paradicsomba. Ezt az inkarnációját Indiában máig is tisztelik, mint a Források és Kutak Istenét.
Hatodszor i.e. 800 körül egy papi családban születik Perzsiában, Dávid nemzetségében. Anyja álmában el?re látja fia sorsát és hivatását. Mikor megszületik, teste felfénylik. A helyi uralkodó, Durasrav király varázslói meg akarják ölni az újszülöttet, de a f?mágusnak elszárad a karja, mikor ráemeli kardját. Egész életén át üldözik, különösen egy feketemágus, akit?l csak halála el?tt nem sokkal szabadul meg, mikor is egyik tanítványa a mágust megöli. Ennek a sötét lénynek inkarnációja Zephir. A próféta fiatal korában 10 évig él egy különös barlangban, melynek falán csillagképek és bolygópályák láthatóak. Kés?bb több uralkodót megnyer tanításainak. Egyszer tanítványaival együtt száraz lábbal kel át egy folyón. A nemesi és papi családok gy?lölik, mert a szegénység és egyszer?ség szentségét tanítja, ennek ellenére 77 évig él, és a szent t?zoltár el?tt, elmélyült állapotban éri a halál. ? volt Zarathustra, más néven El-Isa. Halála el?tt megjövendöli következ?, egyben utolsó inkarnációját, és a bölcseket, akik megtalálják majd. Csak egy titkos társaság tudja, hogy ? volt Melkizédek inkarnációja. Feladatuknak tartották, hogy tanításait meg?rizzék. Kés?bb Buddha egyik tanítványa ? aki Kis-Ázsiában Pitagorasz néven válik ismertté ? lesz a rend feje. Ekkor már nyíltan Melkizédek Rendjének nevezik magukat. Buddha tanainak hatására létrejön egy zsidó rend is, akik magukat Anávoknak, vagyis az Alázatosaknak nevezik, és a pitagoreusok zsidó követ?i. E rend utódja lesz az esszénusok, azaz ?jámborok? rendje.
Hetedszer most született meg, jóslatok szerint ?megment?? a neve, azaz Jósua, Yuz Asaph, vagyis Bódhiszattva.
? Az esszénus rend tagjai elrejtik Jahját, akir?l megállapítják, hogy Eli-Jah, azaz Illés inkarnációja. A küldöttség közben megtalálja Miriamot és gyermekét emmauszi József házában. Azonosítják a tulkut, és a Nazír (Megment?) nevet adják neki, majd közlik Miriammal, hogy Egyiptomba kell a gyermeket vinni, ahol egy alexandriai kolostorban már várják. Ennek egyik oka, hogy elt?njenek Zephir és Heródes szeme el?l, akik vélhet?en a pártusoknál fogják keresni ?ket. A másik ok, hogy akkoriban Alexandria volt mind a buddhizmus egyik központja, mind az egyiptomi mágikus tudás fellegvára. Iszkandár (Nagy Sándor) volt a város alapítója, aki Buddha által kinyilatkoztatott tanok komoly követ?jeként számtalan helyen bevezette a Dharma oktatását, lévén, hogy az semmilyen vallási gyakorlatot nem üt, viszont tiszta logikával magyarázza a törvényt. Elmondják Miriamnak, hogy a gyermeknek kés?bb Indiában kell tanulnia. Simeon segítségével szöknek át Júdeán keresztül Egyiptomba. A f?papot ezért Heródes szám?zi országából, aki elvonul a sivatagba, s kis id? múltán már mindenki halottnak hiszi. Valójában Egyiptomba megy, hogy Jósua tanításában részt vegyen.
Amikor Miriam az akkor már száz éves Józseffel és a gyermek Jósuával megérkezik Alexandriába, hatalmas földrengés rázza meg a várost, és led?lnek a templomi szobrok. Jósua jelenlétében elmúlik a város uralkodójának három éves fiáról a megszállottság, így titokban maradhat ittlétük, és megkapnak minden anyagi támogatást. Jósua három ágon kapja els? tanításait, a buddhista Dharmát, az egyiptomi-görög hagyományokat, és Simeontól az esszénus-héber tanokat. Jósua eljut Memphisbe is, ahol találkozik a f?pappal. A memphisi orákulum hasonló jelent?ség? volt akkoriban, mint a görög delphoi, vagy kés?bb a tibeti nechungi állami jósda. A gyermek rengeteg szertartáson vesz részt. Számtalan csoda is történik a környezetében.
I.e. 4-ben meghal Heródes. Simeonnak rendszeresen különös álmai vannak, melyeket minden reggel megfejtenek. Álmaiban különböz? bet?k és számok jelennek meg, melyek mindig egy-egy szentkönyv valamelyik fejezetére, annak szavaira utalnak. Így els?nek tudja meg Heródes halálát, de azt is, hogy még nem szabad visszatérniük. Valóban Heródes fiai közt osztják föl a provinciákat, és egyre er?södik a római jelenlét. Miriam egyáltalán nem akar visszatérni Palesztina földjére, de az álmok három év múlva azt mondják, hogy azonnal indulniuk kell haza.
Útközben visszafelé találkoznak Zephirrel. A mágus leül hozzájuk egy fa alá, és beszélgetni kezd a gyermekkel, de nem képes rájuk támadni. Elképed azon az er?n, ami Jósuából árad, és rádöbben, hogy küldetését nem tudja végrehajtani. Visszatér Perzsiába, ahol érkezése el?tt rendjének vezet?je iszonyú kínok közt váratlanul meghal. Mikor megtudják, hogy nem végezte el feladatát, a rendf?nök hirtelen haláláért engedetlenségét jelölik meg okként, és meggyilkolják.
Palesztinában nazarénusok fogadják be ?ket. Visszatérnek Mag-har-ret városába, ahol egykor Miriam töltötte kolostori éveit. Jósua itt ismerkedik meg Júdással, akinek születése óta epilepsziás rohamai vannak. Jósuával való találkozása után rohamai többet nem térnek vissza. ? Találkozik kés?bbi tanítványával, Simonnal (Péter), akit kígyómarásból gyógyít ki. ? Egy szombati napon sárból 12 verebet formál. Ezt meglátva a helyi zsidók felel?sségre akarják vonni. Jósua tapsol egyet, mire a verebek megelevenedve felröppennek és elszállnak. ? Máskor játék közben 7 kis tavat épít, közöttük csatornákkal, melyekben a víz, szavaira és kézmozdulataira áramlik. Ezt meglátva egy gonosz gyerek odamegy, és összerombolja az egészet. Erre Jósua egy szavára a gyerek kiszárad és holtan esik össze. A gyerek szülei azonnal hívják Miriamot, hogy lássa, mit tett a fia. Jósua azt mondja: méltó volt a halálra, hisz lerombolta a m?vemet. Miriam fél, hogy a tömeg rájuk fog támadni, így Jósua megrúgja a holttestet, mire a gyerek fölkel és elszalad. ? Ebben az id?ben Jósua sokakat megátkoz, mire azok meghalnak. Akik bepanaszolják, azok megvakulnak. A gyermek megzabolázásának érdekében szigorú farizeusokhoz íratják be tanulni, hogy ne átkozni, inkább áldani tudjon. De ? kezdi tanítani a tanárait, s azt mondja:
? Én fentr?l jöttem ide, hogy megátkozzalak és felfelé hívjalak benneteket, ahogy Az parancsolta, aki miattatok küldött engem.
Ebben a pillanatban mindenkir?l elmúlt az átok, a vakok újra láttak, a halottak pedig feltámadtak.
Három f? tanítója közül Zákeus ? miután Jósua kifejti neki a héber bet?k leírásában a vonalak elhelyezkedésének hieroglifikus értelmét ? döbbenten így szól: ez a gyerek még Noáh el?tt született! Ekkor Jósua elmeséli Zákeusnak, hogy negyedik földi életében Ábrahám környezetében már találkozott vele.
Második tanítója a gyermek tudását látva elzavarja ?t. Harmadik tanítója, egy magas rangú farizeus pedig egyenesen meg akarja verni, mikor egy feltett kérdésre Jósua visszakérdez. De amint felemeli karját, az elszárad, a farizeus pedig összeesik és meghal.
Jósua még nincs tizenkét éves, amikor az öreg József megrendelést kap Jeruzsálemb?l egy trón elkészítésére. Azonban a trón nem sikerül. Jósua a rajzokat nézegetve megtalálja a hibákat, majd keze érintésével a megfelel? méret?ekre alakítja a darabokat. Kés?bb a Jordán partján esszénus szerzetesek megdöbbenve látják, hogy a gyermek a folyó vízfelületén oroszlánokkal játszadozik. [?]
Zsidó szokás szerint a fiúkat akkoriban 12 esztend?s korukban bemutatták a templomban, ett?l kezdve a vallási közösség teljes jogú tagjai lettek, és felolvashattak a Tórából. A nazarénusok így Jósuát is elviszik Jeruzsálembe. A szertartás után Miriam és a szerzetesek elindulnak vissza, Jósua viszont elkeveredve a tömeggel a f?templom melletti ún. Pogányok Udvarába kerül, ahol rendszeresen nyílt hitviták zajlottak. Jósua eleinte csak hallgatja a vitát, kés?bb azonban maga is bekapcsolódik. A vita éppen azon dúl, hogy évekkel ezel?tt a jeruzsálemi kurtizánok pénzadományt ajánlottak fel a f?templomnak, melyet az akkori f?rabbi el is fogadott, s ebb?l építették a templom környékén a tisztálkodó helységeket. Az egyik vitatkozó fél szerint ezzel meggyalázták a templomot, mivel tisztátalan cselekedetb?l fakadó pénzt fogadott el a f?rabbi. A másik fél erre nem tud válaszolni, mire Jósua váratlanul el?lép. Azt mondja, a f?rabbi igen bölcs volt, hiszen a tisztátalanságból fakadó pénzt a megtisztulásra fordította. Amíg az embernek teste van, testi szükségletei is vannak, függetlenül attól, hogy éppen egy templomban van, vagy máshol. Ilyen módon akár a rabbik is tisztátalanul vannak jelen a templomban. Mivel a vitázók erre végképp nem tudnak semmit mondani, megkérdezik t?le, milyen jogon szól bele a vitába. Azt akarják, ismertesse a családi vonalát, amire is Jósua természetesen nem tud válaszolni. (Kés?bb innen ered az ?t ért egyik legnagyobb vád, hogy nem tudja igazolni származását, tehát fattyú, és nem lehet tagja a zsidó közösségnek, még a templom területére sem léphet be.)
De az egyik jelenlév? rabbi elcsodálkozik a fiú bölcsességén, és elviszi magával egy igen sz?k körbe, hogy folytathassa vele a beszélgetést. Ebben a körben mindenféle vallás papjai és képvisel?i jelen vannak, többek közt Orisszai Rávana indiai herceg. Három napig tart a beszélgetés, melynek során mindenféle kérdéseket intéznek hozzá. Amikor a Messiás kilétér?l kérdezik, kiderül, hogy tökéletesen ismeri az Ószövetség írásait. Ez azért is meglep?, mivel hajdanán az eredeti, száznyolc kötetb?l hetvenhetet azonnal a szóban átadandó tanítások közé soroltak, így a hozzáférhet? írásokban nem szerepeltek. (pl. Bel és a Sárkány könyve, Ezdrás könyve, Tóbiás könyve, Judit könyve, A három szent gyermek dala, stb.) Kérdezik Jósuát asztronómiai tudásáról is, mire ? ?feltárta a szférák és égitestek számát, a bolygóer?k természetét és hatásait, harmonikus és diszharmonikus kapcsolataikat, el?re- és hátramozgásuk értelmét, és a különböz? számítási módszereket?. Egy másik bölcs orvoslási és természettudományi ismereteir?l érdekl?dik, mire ? kifejti ?a fizikát, metafizikát, az északi és déli félgömb csillagképeit, végigmondja a test er?it, nedveit, és ezek hatását, a végtagok, csontok, vénák, artériák, és az idegek számát, a meleg-hideg és nedves-száraz hatásokat, és azok következményeit, valamint hogy miképpen hat a lélek a testre, annak érzékeire és er?ire, miképpen jön létre a beszéd, a hang, és a vágyakozás, végül más alkímiai témákra, és a keletkezés és elmúlás törvényeire tér rá?.
A három nap után több rabbi mesterének nevezi, s tanakodni kezdenek, hogy kinek az inkarnációja a gyermek. Közben Miriam és a szerzetesek mindenhol keresik ?t. Mire rábukkannak erre a templomra, Jósua már nincs itt. A bölcsek közlik Miriammal, hogy Orisszai Rávana herceg magával vitte Indiába, mint tulkut. Miriam nagyon megijed, de eszébe jut a jóslat, miszerint fiának Indiában kell tanulnia.?
Az írás részletesen foglalkozik tanításával, beavatásával és tanításának állomásaival:
?A következ? tizenkét év a Chakrasamwara-tantra gyakorlásával telik, mely szigorú mester-tanítvány kapcsolatot feltételez. Hagyományosan ennek a tizenkét lépcs?s beavatási rendszernek az els? lépése mindig az, hogy a tanítvány különböz? látomások alapján megkeresi mesterét, aki a találkozáskor szatori-szer? élményt okozva felvillantja a tanítványnak elkövetkezend? praxisát. Esetünkben ez történt Bodhgayában, a bódhi-fánál.
A második lépés, az Egylényeg?ség tana, azaz minden dolog egységének átélése, melynek végs? próbája, hogy a tanítványnak lobogó t?zbe kell lépnie, ami nem égetheti meg, mivel egy ?vele.
A harmadik lépés az Elkötelezettség tana, melynek gyakorlása alatt a tanítványnak alamizsnából kell élnie, kitéve magát az emberek gúnyjának, veréseinek, de hite, elkötelezettsége a tanítványságban nem inoghat meg. E harmadik lépésb?l a Mester kézrátételes felavatása vezeti át a tanítványság magasabb fokára.
Ekkor Padmával (Gábriel) már a Himalája magas hegyei között járnak, itt kezdi el tanulni a negyedik lépést, a Lelki h?, a Tu-Mo gyakorlatát. Ehhez a csakrák ismerete tartozik. Ennek a fokozatnak az elérését azzal bizonyítják, hogy igen nagy hidegben, gyakorlatilag ruha nélkül napokig képesek életben maradni.
Az ötödik lépés a Látszattest tana, melyhez a vezetékek m?ködésér?l és az auráról szóló tanok tartoznak. Itt minden formát ? a saját testét is ? illuzórikusnak fog fel a tanítvány, s akaratával szabadon bánik a fizikai világ tárgyaival. (lebegés, vízen járás, tárgyak mozgatása, megsokszorozása, stb.)
Hatodik lépés az Álomtan és annak hét szintje. Ezeken a szinteken megtanul akaratlagosan és ébren álmodni, végül az álomszféra segítségével el?relátni a soron következ? nap eseményeit. Ezt a három lépést ismét a Mester kézrátételes avatása zárja.
A hetedik lépés a Tiszta Fény tana, mely az álom és ébrenlét határán a Tiszta Fény megélése, azaz valódi meditációs állapot álélése és az abban való minél hosszabb tartózkodás. Ennek a lépésnek végs? foka az, amikor a gyakorlónak nincs szüksége alvásra.
Nyolcadik lépés a Powa, a Tudatáthelyezés tana. Ennek a gyakorlatait titokban kell tartani, ezért az alacsonyabb szint? írásokban a Powát szándékosan a más világokba való átkerülés gyakorlatával azonosították, holott ez még csak a gyakorlat egyik fele. Viszont így a tanítvány valóban megismerkedhet számtalan egyéb világgal és testetöltési lehet?séggel. Meditatív állapotban ? mint a történelem minden prófétája tette is ? ellátogathat ún. Paradicsomi helyekre, ahol akár tanításokat, vagy próféciákat kaphat. Ennek ugyancsak két fajtája van, egy aktív és egy passzív módszer. A tudatáthelyezés gyakorlatának második fele a jelen világgal foglalkozik. Végs? formájában a gyakorló képessé válik pl. a démon?zésre.
A kilencedik lépés a Feltámadás és feltámasztás tana. Ez a legmagasabb szinten saját holttestének feltámasztása, a fizikai testbe való visszatérés, és az evilágban már ismert istenségként való megjelenés szintje. Ezt nevezik az írások a ?templom lerombolásának és újraépítésének?. Ezek után képes egy elhalt személy szellemének jelenlétét érzékelni, s megfelel? feltételek közt visszahívni azt testébe, azaz feltámasztani. Ezután a harmadik kézrátétes felavatás következik, mellyel átlép a tanítvány az utolsó három lépés területére. Ez a kozmikus szinten való mesterré válás három lépése.
Ennek els? szintje, azaz a Chakrasamwara-tantra tizedik lépése a Vég nélküli Gyönyör tana. Ennek gyakorlata nyomokban sem hasonlít a földi értelemben vett szexualitásra, ez egy magas szint? jóga gyakorlat, mely laya-jóga, shakti-jóga, stb. neveken maradt fenn az ázsiai hagyományban. Els? része a megfelel? partner kiválasztása az ún. vajrayána viselkedési mód alapján, mely szerint a partner az aktus idején nem menstruálhat, nem lehet kellemetlen szaga, nem lehet beteg, ?s amikor a vágytól megmámorosodik, ne érezzen szégyent, s ne fogja magát vissza jógi-partnerével szemben?. A második rész az ún. négyféle gyönyör megtapasztalása, az életer? leáramlásának, megtartásának, fölfelé áramlásának, s végül szétáradásának átélése. Ennek következtében a jógi felszíni csakrái megtisztulnak, aurája megváltozik. A harmadik rész az ún. végnélküli gyönyör átélése, mely a függ? keletkezést?l való megszabadulásnak, a tizenkét nidána felosztásának pillanata, a teremtés megtapasztalása. Ezzel elt?nik a szenvedés utolsó csírája. A gyakorlat szigorú el?írások szerint, meghatározott légzéssel, stb. zajlik. (Anyaga nem nyilvános, az err?l megjelen? könyvek általában nem korrektek! A gyakorlatok átadása szigorú fogadalmakhoz van kötve, így a publikálásával járó fogadalomszegést egyetlen valódi mester sem vállalja fel.)
A tizenegyedik lépés a Mahamudra, a Nagy Szimbólum tana, a teremtés mandalájának átélése, a tiszta éberség útján való megvilágosodás gyakorlata, ahol a tanítvány saját magát, mint ok nélkülit, önmagától létez?t tekinti, és a folyamatos éberségen kívül nincs semmilyen gyakorlat, amit végezne.
A tizenkettedik lépés a Bardó tana, a halál utáni Köztes állapotról szóló tanítás, melynek során a fizikai létet, az álombeli létet, valamint a meditatív átélést is, mint köztes állapotot szemléli a tanítvány, majd mestere végig vezeti a halál és születés közti fázisokon.
Mindezen utak bejárása után Jósua valóban a Kozmikus Tudományok Mestere lesz. Kés?bbi életében és cselekedeteiben számtalan helyen alkalmazza ezt a tudást.
E tizenkét év során Jósua Padmával elvándorol Bodhgayától Kasmírig, onnan a Brahmaputra mentén Cetangig, a Yarlung dinasztia f?városáig, majd egészen a Bels?-Mongóliában lév? Ordoszig, mely a vízözön el?tti ? Mánu alapította ? Élet temploma helyén áll. Itt avatják a Kozmikus Tudományok Mesterévé. Itt olvashatja el a nágák Szent Sugallatú Iratait, a Naacal-táblákat, tanulmányozhatja Mu-föld történetírását és szent könyveit.
Visszaútján Cetangban beavatják a Mánu-féle törvényekbe.
Mindez i.sz. 23-ban, a Víz Bárány évében történt. Jósua ekkor 30 éves.
I.sz. 24-ben, a Fa Majom évében egy látomásában megjelenik anyja, amib?l megérti, hogy vissza kell térnie Jeruzsálembe, beteljesíteni másik küldetését Sém (Szem) népeinek tanítójaként. Akkoriban a sémi népek Kasmírtól Júdeáig mindenhol megtalálhatóak voltak. (Ilyenek pl. a kazárok, akik Erdélybe behozzák a szombatolást, a sabbath megtartását.) A Közel-Keleten már csak két törzs él, Júda és Benjámin törzse. Még i.e. 600-ban két törzs, Néfi és Lámán népei elhajóznak Amerikába, ahol ezer éven át élnek, gyakorlatilag kihalásig. Err?l az ezer esztend?r?l szól az utolsó királyukról elnevezett Mormon Könyve, melyet a király fia, Moróni állít össze és véset arany lemezekbe. A többi törzs szent helye Kasmír volt, melynek jelentése Földi Paradicsom. Kés?bb a muzulmánok a Boldogok Völgyének is nevezik.
Jósua el?ször Perzsiában kezd tanítani. Itt mágikus harcokba bonyolódik az egykori Zephir rendjével, akik ?t Zarathustra ?fiaként? emlegetik. Ez i.sz. 25-ben, a Fa Kakas évében történik. Ennek az évnek a jósjele az ázsiai asztrológiai rendszerben a ?Gonosz mágia?. Perzsiában újra bevezeti Zarathustra tiszta tanait, majd Sáhor földjére megy, ahol az ottaniak buddhista f?papként fogadják. Végül 33 évesen, i.sz. 26-ban megérkezik Galileába.
Ahhoz, hogy érthet? legyen mindaz, ami életének legismertebb néhány évében történik, vissza kell nyúlnunk Buddha idejéig.
Régen a szkíta népeknél mindig a szakrális király volt az uralkodó, a hatalom ? akárcsak Tibetben ? a f?templom orákulum-rendszerére alapult. Palesztinában a Tan különböz? tanítási módszerei alapján elkülöníthet? rendek m?ködtek. A szadduceusok egy Salamon által kinevezett Cadok nev? f?paptól származtatták magukat, ?k a f?papi arisztokrácia. A farizeusok ? az elkülönül?k ? nevüket onnan kapták, hogy vallásosságukkal és tisztasági törekvéseikkel elkülönültek a népt?l. A rekhábiták olyan zsidó nemzetség, mely megtartotta nomád, sátoros életmódját és tiltotta az alkohol fogyasztását. A nazoriták az aszkéták voltak, akik fogadalmat tettek, hogy életüket a Mózes negyedik könyvének hatodik részében el?írt szabályok szerint élik, vagyis tartózkodnak a hústól, a bortól, és hajuk nyírásától. A szamaritánusok egy Szamária vidékén él? közösség volt, akik szemben álltak a jeruzsálemi szentély f?papja által vezetett zsidó egyházzal. Csak Mózes Öt könyvének és Józsué Könyvének egy, a hivatalos zsidó szövegt?l eltér? változatát tekintik szentírásuknak. Központjuk ezért nem Jeruzsálemben, hanem a Garizim-hegyen állt.
I.e. 150 körül egy Jonathan nev? f?pap kerül a jeruzsálemi f?szentély élére, akir?l kés?bb kiderül, hogy nem valódi fölkent, és így megszentségtelenítette a templomot. Ez a f?pap új, világi célokat hirdet, melynek hatására több iskola leszakad a jeruzsálemi vonalról. Magukat ett?l kezdve az Új Szövetség iskoláinak nevezik, a jeruzsálemi vonalat pedig ?hamis vonalnak?. Az Új Szövetség iskolái az Izaiás jóslataiban megjövendölt három prófétát várják. Jóbot ? Shákyamunit ? el is fogadják az els?nek.
Ugyanis Jeremiás még i.e. 587-ben, a ?Megfontoltság? évében ? el?re látva a jöv?t ? elviteti az eredeti frigyládát Kasmírba, és felépítik a kasmíri Salamon-templomot az ?rzésére. (Frigyládája egyébként sok szkíta népnek ? még indián törzseknek is ? volt. Ebben tartották a nép uralkodójának koronáját, hatalmi szimbólumait, és a nép hagyományait, arany lemezekre vésve. Az ilyen ládák el?tt tették az esküket is, mivel ezek el?tt nem lehetett hazudni.)
A Fa Disznó évében ? i.e. 586-ban ? Nabukodonozor babiloni király elfoglalja Jeruzsálemet. Júda és Benjámin törzseinek nagy részét áttelepítik Babilonba, feladatuk a város templomainak újjáépítése lesz. Itt lép fel prófétaként a Fém Sárkány évében Ezékiel, akit egy hatalmas vimánán ? ?tüzes szekéren? ? elvisznek a szkíta népek akkori összes szent helyére, majd megmutatják neki a jöv? képeit, köztük az eljövend? nagy prófétát, Jóbot, s a megpróbáltatásokat, amelyeket éppen ekkoriban kellett kiállnia. Ezékiel megérti, hogy nem véletlenül kerültek a törzsek keletre. Be kell olvasztaniuk tanaik közé Jób tanításait, s a f? cél mostantól a Föld elhagyása. De Jóbot, azaz Buddhát sokan nem fogadják el prófétának.
Mikor Júda i.e. 164-ben újra önálló királyság lesz, a világi hatalom azoknak a kezébe kerül, akik Jób tanai helyett a rómaiakat választják. (Ez ekkor már egy egyiptomi-görög-szír tanítási vonal.) A f?papságnak nem célja a Föld elhagyása, megtagadja saját szkíta származását is. Rómával egy új világuralom ideológiáját kezdik kidolgozni?
Az eredeti sémi tanítási rendszert a Tökéletesség Útjának nevezték. A ?Szent Névt?l? vettek menedéket, mely kimondhatatlan volt, mert tilos volt kimondani, és csak kevés beavatott ismerte valójában. Ezt nevezték a Hatalom Igéjének, mellyel akár feltámasztani is lehetett.
A Tökéletesség Útjának négy ún. arkangyali iskolája létezett.
Az els? Miháel arkangyal vonala volt. ?k voltak Zadok fiai, a Fény Fiai, vagy Melkizédek rendje. Tagjai a sámán-nemzetséghez tartoztak, egyik águk a Próféták Rendje volt. Mind tulkuk ? tudatos inkarnációk ? voltak, a törvény felett álltak, még a szent napokat sem kellett betartaniuk. Jóslatok jelezték születésüket, a Rend tagjait már gyermekkorukban megkeresték. Ez volt az ún. Guru-vonal, melynek névsorát a szertartásokon végig recitálták. ?k voltak a Szövetség Hordozói. (I.e. 150-ben a történelemben el?ször a f?pap nem a tulkuk közül kerül ki.) A Rend tagjaira a Messiási Törvény vonatkozott, melynek fontos része volt az utolsó id?k jeleinek ismerete. ?k a hagyomány tanítási vonalainak viv?i voltak, ismerték az égi világokat, gyakran el is vitték ?ket ezekre a helyekre.
A második Gábriel arkangyal vonala volt. ?k voltak az Áron-papok, a Bírák testülete. Az ? törvényüket nevezték kés?bb Damaszkuszi Törvénynek. Ez a Háború Törvénye és a Stratégia M?vészete. Mindig hét Áron-papnak kellett a seregek el?tt mennie ? szkíta szokás szerint. ?k voltak a Táltosok Rendje, akik a Miháel-féle törvények tökéletes ismer?i és a világi hatalom gyakorlói voltak. Épp ezért rájuk nagyon szigorú szabályok vonatkoztak. Ha egy pap hibázott, akár tíz év megtisztulást is róhattak rá, csak utána folytathatta hivatását. Akkor lehetett valaki Áron-pap, ha legalább egyszer volt elragadtatása ? látomásban, vagy fizikailag.
A harmadik Száriel arkangyal vonala volt. Ez volt a Lévi-papok rendje, feladatuk a nép tanítása, a Szentírás felolvasása és magyarázása volt. Törvényük a Közösség Törvénye, ?k a garaboncok, (kara bonc) akik tanulnak és tanítanak, valamint példát mutatnak. A világi hív?k, szerzetesek, és mesterek életmódját és kötelességeit az ? törvényeik tartalmazták. A Lévi-papoknak nincsen felhatalmazásuk házasságkötésre, s nem ítélkezhetnek másokon.
A negyedik Rafael arkangyal vonala volt. Ez volt a Gyógyítók Rendje, mely nem tartozott bele az el?z? három hierarchiájába. A gyógyító er? informatikai tanai nem engedték meg, hogy a Rend tagjai politikával, vagy más világi ügyekkel foglalkozzanak. Tanításaik forrása a Kígyó-csillagkép egyik világában az ún. Orvosmester (Baishajyaguru) Hagyományában található.
Az Új Szövetség iskolái megtartják a négy vonal tanításait, de ?k világi hatalmat már nem gyakorolnak. Viszont Buddha ? Jób ? tanait Ezékiel jóslatai alapján felveszik a tanítások közé. Így az Esszénus Rend is a fenti négy vonalat követi, s Ezékielt tartja alapító mesterének. Gyakorlatuk a Rafael-féle vonal, életüket pedig a Theraváda-buddhista szabályok szerint alakítják ki. Az esszénus f?papnak mindig el kell sajátítania a Meditáció Könyvét, s a negyven napos sivatagi elvonulások révén válik valódi f?pappá. Csak ? ismerheti Ezékiel próféciáinak titkos jelentését. A Rend tanításai szerint Mózes, halála után a Nyugati Paradicsomba, a Tiszta Földre került, melyet ?k az Almafák Szigetének neveznek. Ezen a földön ?soha nem esik hó, nem perzsel a h?ség, nem dúlnak viharok, a megtisztult lelkek fényl? üvegpalotákban laknak, s tüzes kerekeken közlekednek?. Az Új Szövetség iskoláinak célja ezen világ elérése. Gábriel ? Padmaszambhava ? is innen származik.
(A ?t?zkerék? tanítása a Merkabah-hagyomány, melynek átadására igen szigorú szabályok vonatkoztak. Annak idején Eli-Jahot ? Illést ? egy merkabah elviszi a Fölr?l, de egy napra visszaengedik. Jeruzsálemben a papok éppen a Merkabah-tanításról vitatkoznak. Ekkor nagy meglepetésükre Illés odalép hozzájuk, s elmondja az igazságot. Ezért kés?bb igen szigorúan megdorgálják az égiek. A Törvény szerint ugyanis csak mester-tanítvány viszonyban lehetett err?l beszélni, egyszerre csak egyetlen tanítványnak, és kizárólag akkor, ha a tanítvány úgymond jó kérdést tett fel a dologról.)
Az esszénusok napkeltekor a kolostor keleti kapujában végeztek szertartást, emiatt a jeruzsálemi f?papok bálványimádónak nevezték ?ket. Az esszénusok viszont a hús-áldozatot vetették el, mondván, hogy az Istenség ? Jób tanításai szerint ? ilyet nem kívánhat. Fehér köntösben jártak, így a jeruzsálemi templomokban fehér köntöst akkoriban nem lehetett látni. Ünnepeiken folyamatosan eljátszották az Új Szövetség próféciáit egészen az apokalipszisig, s?t annak lezajlását is. Ezzel a misztérium-játékkal szabályosan programozták a jöv?t. Ehhez új id?számítást vezettek be, az új évet mindig Merkúr napjával ? szerda, Budhwar ? kezdték, így minden évben minden ünnep ugyanannak a bolygónak a napjára esett. Mint látható, a tiszta Tan letéteményesei ekkortól már a Közel-Keleten az esszénusok, a pitagoreus Melkizédek Rendje, s mindazok, akik Ezékiel nyomán Jóbot elfogadják a megjövendölt els? prófétának. ?k együtt az Új Szövetség iskolái.?
Ezek után a könyv Jósua (Jézus) tanításának állomásait ?A Szív Tana?, ?A Fejsze Tana?, ?A Kereszt Tana? néven tárgyalja.
?Galileába való visszaérkezésekor ? i.sz. 26-ban ? senki sem ismeri föl, ezért Jósua úgy dönt, hogy nem fedi fel kilétét. Rejt?zködni próbál, míg ki nem derül számára, hogy mi a feladata. Egy napon azonban összetalálkozik Júdással, aki akkor már tanult filozófus, asztrológus, és a Zelóták mozgalmának kiemelked? alakja. Júdás eredetileg nagybátyja üzlettársaként tíz évig volt keresked?, de egy nap megrágalmazták, hogy vérfert?z? viszonyban van nagybátyja feleségével. Az asszony ezt meghallva felakasztotta magát, Júdás pedig beállt az ebjoniták közé, és hét évet töltött az esszénusok szegénységi fogadalmat tett rendjében. Rendkívül m?velt ember volt, keresked?i múltja miatt pedig számos nyelven beszélt. Titokban annak az esszénus Simeonnak volt tanítványa, aki még annak idején Jósua horoszkópját elkészítette, s tanította a gyermekeket Egyiptomban. Ebben az id?ben már Simeon nagyon öreg, így nem ? a f?pap, de ? a Hóreb szent hegyének ?riz?je, akit csak a Hegy Öregének neveznek.
Júdás elviszi Jósuát Magdalénához, akit érkezésükkor éppen meg akarnak kövezni. Magdaléna kurtizánként szombatokon is fogadott vendéget. Jósua megvédi ?t (?az vesse rá az els? követ, aki maga b?ntelen?) s ezzel akaratlanul is kimondja els? tanítását. Magdaléna, miután elmúlik az ijedtsége, nekiesik Jósuának, hogy hol volt ennyi ideig, már rég halottnak hitték. Magdaléna tulajdonképpen gyermekkoruktól szerelmes Jósuába. Júdás bíztatni kezdi, hogy tanítson, ? majd egyengeti a dolgait, hisz Simeon elmondta neki, milyen jóslatok szólnak Jósuáról. De Jósuának ez így egyszerre sok, nem igazán akar szembeszállni az itteniekkel, így éjszaka elszökik, és kimegy a sivatagba egy ebjonita közösséghez. Érkezésekor egy öreg szerzetes fogadja és elszállásolja a kunyhójában. Másnap reggel a szerzetesek hívják, hogy vegyen részt ? is mesterük temetésén. Mikor Jósua meglátja a kiterített öreget, felismeri, hogy ? fogadta el?z? éjjel. Ezt meg is említi, mire a többiek megdöbbenve közlik vele, hogy akkor az öreg remete már halott volt. Jelnek tartják, hogy a mester átadta neki kunyhóját, és kérik, hogy legyen mesterük. Maradni is akar, de tanításaitól megijednek az egyszer? remeték. Egyik nap többek szeme láttára két kígyó jelenik meg váratlanul Jósua házában, és beszélnek hozzá. Ekkor az egyik szerzetes azt mondja neki: te vagy az Ördög, vagy a Felkent lehetsz. Mindkét esetben távoznod kell innen. Mindez a T?z Kutya évében történik, melynek jósjelei az ?Úr Szava?, illetve a ?Rágódás, fel?rl?dés?. Jósua megérti, hogy már megkezd?dött az ? tanítói útja ezen a vidéken. Visszatér Júdáshoz és Magdalénához. Úgy dönt, hogy tanítani fogja a Szív Tanát, a szeretet tanát. Ez volt a Középút Ösvénye, ezt tanította Buddha is, melynek jele a kör. A Nemes Nyolcrét? Ösvény analógiájára felépített Nyolc Mennyei Boldogság tanítása képezte a Szív Tanának gerincét. Ezek: egyszer?ség, a szent célért való szenvedés, a tisztaság, a szelídség, az igazság keresése, az irgalmasság, a békesség, és a küzdeni tudás. Ez volt a Hegyi Beszéd lényege, s ebb?l származott kés?bb az Út megidézése cím? tanítás Tamás apostolnál is, mely a Fölt?l az Égig, a Szent Lélek megjelenéséig vezetett. Tamás, amikor Jósua nevében áldott, a következ?ket mondta:
?Jöjj tökéletes könyörület, jöjj szerzetesség szentsége, jöjj, aki ismered a Kiválasztott misztériumát, jöjj, a Nemes Bajnok minden küzdelmének részese, mely feltárja a Teljes Nagyság nagyszer?ségét, jöjj Szent Galamb, aki feltárod, ami rejtve van, jöjj Titkos Anya, jöjj, aki fényes vagy tetteidben, s örömet, megpihenést adsz azoknak, akik köt?dnek hozzád.? Ezzel gyújtotta meg a gyertyákat, majd utána azt mondta:
?Jöjj, és légy együtt velünk ezen a szeretet-lakomán, melyet nevedben végzünk, melyre hívásodra egybegy?ltünk?. Ezzel magukhoz vették a bort és a kenyeret. Ez a szertartás eredetileg esszénus szertartás volt akkoriban, és Melkizédek Szertartásának, a Három Test Szentségének is nevezték.
A Szív Tanához tartoznak a következ? bibliai idézetek:
?Tágas a kapu és széles az út, amely a veszedelembe visz, sokan járnak rajta. Sz?k a kapu és keskeny az út, amely az Életre visz, kevesen vannak, akik megtalálják.?
?Hogy érthessétek az Égi Országok titkait: akinek van, annak adatik, de akinek nincs, az is elvétetik t?le, amije van.?
?Nem az fert?zteti meg az embert, ami a szájon bemegy, hanem ami kijön. Amik pedig a szájból j?nek ki, a szívb?l származnak, mert a szívb?l származnak a gyilkosságok, lopások, paráznaságok, hamis tanúbizonyságok, és a gonosz gondolatok.? (A buddhista Öt Fogadalom éppen az élet kioltásától, az önként oda nem adott dolog elvételér?l, a paráznaságtól, a hamis beszédt?l, és a tudat elbódításától való tartózkodás fogadalma!)
A Szív Tanához tartozott a könyörületesség, melynek lényege, hogy b?n nincs, csak b?ntudat: ?Azt lehet bántani, aki önmagát bántja.?
Ebben a tanítói periódusban Jósua maga is könyörületes cselekedeteket hajt végre, sok embert meggyógyít, a hozzá fordulóknak pedig a szív tisztaságának tanítását adja. Olyan életmódra buzdítja ?ket, mellyel a hétköznapi életükben is elérhetik a szentséget. Az Öt Fogadalom betartása és a Nyolc Mennyei Boldogság a következ? öt képességet eredményezi: er?s aurikus tisztaság, mely el?zi környezetéb?l a tisztátalanságot; beszédt?l független kommunikáció képessége; megszelídül körülötte az er?szakosság (pl. állatok nem támadnak rá); halálos mérgek nem ártanak neki; kézrátétellel képes gyógyítani. Ezt eredményezi a Szív Tanának gyakorlása.
A nép azonban ? keveseket kivéve ? kigúnyolja Jósuát és elfordul t?le. Jósua keser?en megállapítja: senki sem lehet próféta a saját hazájában. Júdás sem érti a kudarcokat, azt mondja neki: er?sebb embert vártam. Javasolja neki, hogy keresse fel unokabátyját, Jahját. Jahja gyermekkora óta tagja az esszénus közösségnek, fölismerik benne Eli-Jah, azaz Illés inkarnációját, s törvényeik értelmében 30 éves korától már taníthatna. Azonban el?bb el kell hagynia a kolostort egy régi eset ismétl?dése miatt. Jahja éppen Kallirrhoé kolostorában tartózkodik, és ? engedély nélkül ? a merkabahról szóló tanításokat kezdi fejtegetni. Ekkor égi t?zoszlop csap le a kolostorra, de valójában semmit sem gyújt föl. A rendf?nök azonnal hívatja Jahját, s elmeséli neki Illés történetét. Jahja erre azt válaszolja: a rengeteg szabály és a testi tisztaság megtartása valójában nem véd meg a világban lév? gonosztól. A rendf?nök azt válaszolja neki: békességgel elküldelek, szétfeszítetted a kolostori szabályok ketrecét, ez az élet rendje.
Ett?l kezdve ? mint annak idején Illésként ? Jahja fehér tevesz?r ruhát visel, ?sáskát és vadmézet eszik?, egyedül vándorol és tanít. Jahja a nyári napfordulón született, ami a szkíta népeknél a vízbe való alámerítés napja volt. Így Jahja hívatása az alámerítés, a vízzel való megtisztítás lett. Tanítványainak a végs? id?kr?l tanít, valamint közli velük, hogy nem ? lesz igazi mesterük, hanem az, akit neki kell egy napon felkennie.
Jósua a nyári napforduló napján érkezik meg a Jordánhoz, ahol óriási tömeg várja, hogy Jahja alámerítse ?ket. Jósua csendben leül, s megvárja a naplementét, míg mindenki elmegy. Ekkor lép oda Jahjához, aki el?ször nem akarja alámeríteni, mondván: Te nagyobb vagy nálunk, neked kéne engem alámeríteni. Jósua azonban ragaszkodik hozzá, hogy avassa ?t rendje tagjává. Az alámerítés után egy fehér galamb ereszkedik Jósuára ? ahogy annak idején Józsefre ? amib?l Jahja megérti, hogy valóban unokaöccse az, akit vártak. Jósuának még mindig kételyei vannak küldetését illet?en. Elmeséli kudarcait, mire Jahja azt mondja neki: Júda fiait csak er?vel lehet meggy?zni, szeretettel nem. Azt javasolja neki, hogy menjen el a Hóreb-hegyre Simeonhoz, s végezze el a 40 napos sivatagi elvonulást. A sivatag istene majd válaszolni fog neki. Jósua ekkor magára hagyva gyülekez? tanítványait, Júdással elmegy a Hóreb-hegyhez.
Simeon elkészíti neki a Kört, vagyis azt a mandalát, amelyb?l 40 napig nem szabad kilépnie. A négy égtáj szerint osztja fel, Jósuának pedig a közepén kell helyet foglalnia. Este Jósua, a Chakrasamwara mestere leül a körben. Hajnalban, a kel? napból el?kúszik egy fekete kígyó, és elhelyezkedik a kör keleti negyedében. Az érzékiség, a vágy képei kezdenek peregni el?tte, sokszor Magdaléna alakjában, s próbálják eltéríteni ?t útjáról, illetve kizökkenteni elmélyüléséb?l. De Jósua rendíthetetlen marad, mire a képek szétfoszlanak, s a kígyó összekuporodik a helyén. Ahogy a nap delel?re ér, kilép bel?le egy oroszlán. Hirtelen a harag és a félelem legváltozatosabb élethelyzetei kezdenek peregni szemei el?tt, sokszor az egykori nága király fenyeget? képében, de Jósua nem retten meg. Ekkor a jelenések ismét szétfoszlanak, s az oroszlán letelepedik a déli negyedben. Napnyugtakor egy hétágú fa jelenik meg nyugaton, s el?z? életeinek képei villannak fel el?tte. Végigtekint egész eddigi pályafutásán, de Jósua arra összpontosít, hogy nincs szüksége életeinek gyümölcseire, képes róluk lemondani, mert a Földet elhagyni akarja. Erre a képek megsz?nnek, s a fa kiszáradva ott marad a nyugati negyedben. Éjszaka megjelenik Simeon, s vízzel és kenyérrel kínálja, mondván: legy?zted az ember három legnagyobb ellenségét. Jósua szétszórja a kenyeret, magára locsolja a vizet. Azt mondja, neki negyven napig kell a körben maradnia, nem szegheti meg fogadalmait. Erre Simeon azt mondja: látod kiálltad a negyedik próbát, méltán tied most már a Föld 153 népe. Vezesd ki híveidet a sötétségb?l, s pusztítsd el a hitetlenséget a Földön. De Jósuának hirtelen eszébe jut Széth élete, s azt mondja Simeonnak: kard által vész, ki kardot ragad. Csak az egyes emberhez szólhat a Tan, nem a tömeghez. Ha tömeghez beszélek is, mindig az egyes emberhez szólok. Erre Simeon alakja, aki az északi negyedben áll, hirtelen dörg? lángoszloppá változik, s nevetve annyit mond: még találkozunk. Ekkor Jósua kimerülten összeesik. Júdás kezei közt tér magához, akit?l megtudja, hogy látomásai alatt letelt a negyven nap. Jósua beszélni akar Simeonnal, erre Júdás közli vele, hogy Simeon az elvonulás alatt meghalt. Utoljára még elmondta Júdásnak, hogy Jósua valóban a Felkent, akire vártak. Ezzel az elvonulással elérte azt, amin Heródes hajdan elbukott, s bizonyította, hogy ? Júda népeinek szakrális királya. A jóslatok szerint Jahjának kell fölkennie, ahogy régen is Eli-Jah kente föl El-Isát.
Júdás visszaviszi ?t Jahjához, közben kéri, hogy Jósua tanítványa lehessen. Az úton Jósua elmeséli Júdás el?z? életét, melyben Buddha (Jób) tanítványa volt. Angulimálának ? Ujjfüzérnek ? hívták, s egy olyan szektának volt a tagja, amely azt tanította, hogyha ötven embert képes megölni szent célja érdekében, akkor eléri a megvilágosodást. ? valóban elkezdte megölni az embereket, s ujjaikat f?zte fel egy f?zérre, innen kapta nevét is. Gyilkosságaiért üldözték, s éppen a negyvenkilencedik ujj megszerzése után találkozott Buddhával. Buddha szavai mélyen megrázták, s kérte felvételét a közösségbe. A rendi szabályzat szerint egy gyilkost nem lehet felvenni, de Buddha kivételt tett vele, s?t felel?sséget vállalt érte, ezért nem ölték meg üldöz?i. Angulimála valóban arhattá ? szentté ? vált, mégis elindultak azok az események, melyek során levezekelte korábbi tetteit. Többször is súlyosan bántalmazták, megverték. Buddha azt mondta neki: hogyha megvilágosodtál, önmagadnak többet már nem okozol szenvedést, de karmádat akkor is be kell teljesítened.
Jósua így folytatta: ebben az életedben valóban egy szent célért miattad fog meghalni valaki. ? lesz a hajdani fogadalmad szerinti ötvenedik, de ezzel földi adósságaid véget érnek.?
Ez a részlet bizonyítja, hogy Júdás nem volt áruló, mint ahogy azt a Bibliában Pál apostol és az evangélisták beállítják. Jézusnak nem volt célja önként felvállalni a kereszthalált. A zsidó papok cselszövésének köszönhet? a keresztre feszítés. Poncius Pilátus helytartó nem akarta az ártatlannak tartott Jézus életét kioltani, ezért küldte vissza a zsidó f?papokhoz, illetve a negyedes zsidó fejedelemhez, hogy békésen egyezzenek meg. A zsidó f?papok azonban Pilátust megfenyegették, ha nem hajlandó Jézust kivégeztetni, nem barátja a császárnak, bepanaszolják és leváltatják; ha viszont megöleti, arannyal teli erszényt ajándékoznak szolgálataiért cserébe. Így Pilátus kényszerhelyzetbe került és nem volt más választása, mint Jézus kereszthalálát elrendelni.