Home Spiritualitás Jézus Urunk hagyatéka a Pártus Birodalomban

Jézus Urunk hagyatéka a Pártus Birodalomban

0

A Pártus Birodalom történetével kevés szakmunka foglalkozik. Leginkább rosszakaratú el?ítélettel említik azt a keveset is, amit írnak. De azt mindegyik elismeri, hogy a pártus királyok felépítették a régi sumér városokat és kegyelettel ?rízték a régi káldeus hagyományokat, amit még a Biblia is bizonyít, hiszen a ?három királyok” Napkeletr?l jöttek – mint írja. ‘Napkelet’ pedig Jézus idejében csak a Pártus Birodalmat jelentette, mert Palesztinától Indiáig és a déli óceántól a Kaukázuson túl, messze Északig létezett, mint Róma legy?z?je, még Jézus után jó 300 esztend?n át.

Ennek a hatalmas birodalomnak uralkodói – a régi káldeus hiedelem szerint, mely azt mondja: ?A földi uralkodás az Égb?l küldetett le” -, magukat ?karizmatikus” királyoknak tartották. Vagyis olyanoknak, akik az Istent?l nyert elhívással – Isten Gondviselését változtatták korláttá a népeik jólétét, békéjét és istenes életét szolgáló intézkedéseikkel. Itt tehát a Jézus-követés államvallássá lett.

A Hatra-i templom romjai

Miután pedig a minden zsidó vonatkozástól mentes egyházpolitikai érdekek azonosak voltak az állampolitikaival, Jézus feltámadása utáni 300 év alatt a teljesen egyéni pártus építkezési technika és formakincs gyönyör? templomokat épített és – mint Eusebius írja – a perzsák 360 pártus-keresztény templomot romboltak le. Bemutatjuk itt az egyik legnagyobb templom romjait Hatrából, ahol Jézus leple is lehetett.

Ez az államvallás azonban nem olyan volt, mint a júdeai, mely minden más vallást üldözött. A toleráns pártus királyok megtürték a többi vallásokat is (júdaizmus, buddhizmus, perzsa zoroastrianizmus), de magukat Isten földi meghatalmazottjának hitték és tudták.

A ?szent sólyom”

Miután pedig a Pártus Birodalom Vatikán-ja – a Sippar-i tudományos, hitbeli és csillagismereti központ – által hirdetett ?Istenvárás” teljesült Máriában és Jézusban, továbbá, hogy a földiek részére küldött ?fels? világi” jel Jézus Urunk küldetésének nyilvánosságra való hozatalára és megpecsételésére is megtörtént azzal, hogy: ?A Jézusra leszálló és a vállán megnyugvó szentfehér sólyom jelezte a Szentléleknek benne való megtestesülését. ” – Ezután nem volt kétséges többé az, hogy a ? Fény Fiát ” évezredek óta szimbolizáló sólyom madár valóban a Szentlélek hordozója.

Ett?l kezdve, Jézus feltámadása után, a pártus királyok fejükön viselték a koronájukra illesztett szent sólyom madarat annak jeléül, hogy: istent?l rendelt hivatásuk van és a Szentlélek-adta jósággal és igazsággal uralkodnak.

A történelem azt bizonyítja, hogy ezt meg is tették, mert birodalmukban a jólét, a szabadság, béke és b?ség honolt Jézus feltámadása után még csaknem 300 évig.

Jézusra küldött ?isteni kiválasztás” emlékeként vallási és politikai jelképük az itt bemutatott Szent Sólyom volt, mint magának az ?Isteni Gondviselésnek” megjelenése, mely a Fény által jut a Földre. A sólyom nyakán lév? díszítés ?szent” voltának jelképe.

EI kell fogadnunk és hirdetnünk kell azt, hogy ez a ?szent sólyom” – a ?Turul” – az ?si hagyományok próféciái szerint a pártus királyi vér? testben megjelent ?Fény Fiát ” jeleni nekünk – az ? népének, és lehet a nevünk galile­ai, szamáriai, arimatheai, pártus, hun, avar vagy magyar, a ?Világ Világosságának”, a minket vezet? TUR-UL-nak utódai vagyunk.

Így – a rendelés szerint – ?fénylátók”, a ?Fény Fiai” lennénk…. de hivatást vesztve bandukolunk ma, egy idegen hagyományú lelkiségnek a nyugtalanságával. És ez mindig így lesz és marad mindaddig, míg a ?Fény Fiát” – félrevezetett lelkivilágunkkal – ?b?neink bocsánatára” feláldozzuk.

Úgy vélem, hogy csodálatos újdonságot képez ?félrecsúsztatott” kereszténységünkben a szent sólyomnak ?Szentlélek hordozójakét? való felismerése és a Pártus Birodalom uralkodóinál – általa és vele jelképezem – karizmatikus hivatástudatnak a felfedése. Ugyanannak, mint amit Dümmerth Dezsö, az ?Árpádok nyomán” haladva, I. István elölti királyaink sajátjának bizonyít. (Dümmerth Dezs?: ?Az Árpádok nyomában”, Panoráma, 1977.)

A ?szent sólyom” utáni nyomozásom azonban azt a következtetést eredményezi, hogy a korai és minden zsidó gyökért?l és vonatkozástól mentes kereszténység – Jézus Urunk titkos szimbólumának vallotta ??t” és a Pártus Biroda­lomhon ?TUR-UL” (kisebbik fény) volt a neve.

Ugyanis 1983-ban, az anatóliai kiállításon, Isztambulban találtam egy hajdani ?péteri keresztény” templomból származó képet (domborm?vet), amelyen a szétterjesztett szárnyú szent sólyom látható. – Valószín?leg Edessa-i vagy Antiochia-i eredet?. Az alatta lév? ?kopt” felirat bizonyítja a saul-páli       ideológiától mentes, ún. ?korai kereszténységhez” való tartozását, mert Jézus Urunk igaz és valódi alakját és nem-zsidó voltát bizonyító gnosztikus evangéliumok nyelve is ugyanaz.

Az Edessa-i sólyom

Miután pedig az oltárszer? ábrázolás fels? háromszögében egy háromjogú, nap kulcs látható, így a szent sólyom – minden bizonnyal – a ?mennyei birodalomba” vezet? Jézust ábrázolja, hiszen az ? igéjét az ?üdvösség kulcsának” nevezik a gnosztikus evangéliumok. Így fedi fel önmagát az az eddig eltitkolt valóság, hogy Jézus Urunk legrégibb szimbóluma nem a kereszt, sem a feszület, hanem a szárnyát széttáró, repülésre lendül? ?szent sólyom “, a Pártus Birodalom TURUL madara.

Ezt meger?síti a már kései Kr. u. 7-8. századbeli és az írországi kereszténység ereklyéjét képez? sólyom is, melynek fejét a Napkorong zárja körül, a beléje illesztett és a szentháromságot jelképez? három kereszttel. Ez a sólyom – az írek hiedelme szerint – Keresztel? Szt. János szimbóluma, vagyis ?t jelképezi.

Mintha közelednénk a János evangéliumából idézett szöveghez. Ahhoz a valósághoz, hogy Keresztel? Szent János valóban ?sólyom képéhen” látta a Szentlelket Jézus Urunkra leszállni és vállán megnyugodni. Ugyanis, ha ?galamb” lett volna, amint az ?átfésült” szöveg írja, az írek is galambnak jelképeznék Keresztel? Szent Jánost.

Ugyanis semmi indokot, történést vagy vonatkozást nem találunk a mai zsidó-kereszténység irataiban, mely ?t a sólyommal kapcsolatban említené, vagy – miként a hiedelem teszi – ?t a sólyommal azonosítja és szimbólumának használja. A logikus következtetés tehát azt mondja, hogy az íreknek feltétlenül ismerniük kellett János evangéliumának – még meg nem változtatott – eredeti szövegét, ahol az van írva, hogy a ?sólyom” hozza a Szentlelket Jézusra.

Ugyanis, ha nem így lenne, a sólyom feje körüli napkorongba – mely az ?örökkévalóság” jelképe – nem illesztették volna be a 3 egyenl? szárú keresztet, a ?Szentháromság Szentlelkének” szimbólumaként. (A képet átvettem: a ?Treasures of Early Irish Art” kiállításnak a katalógusából, /Fol. 27.v.,i – ahol ?The Eagle, Symbol of St. John’ címen van, Trinity College Library, Dublin)

Úgy vélem, hogy ezek után senki elölt sem lehet kétséges az, hogy a sokezer éves próféciákat beváltó és teljesít? Adiabani Mária fiának – a Földre szállt ?Világ Világának” – feltámadása után az ? ?rejteki” szimbóluma a Szentlelket hozó és égbeemelkedésre kitárt szárnyú sólyom volt. – Ez a ?szent sólyom” – a Pártus Birodalom hagyatékaként – Attilánál és a magyari népeiknél ?Turul”-ként volt tisztelve – és mint a hiedelem szent jelképe népet és nemzetet az igazság útján vezet? Istent?l rendelt ?irányítóul” elismerve.

Tehát a mi ?Turul hagyományunk” nem egyszer? népi monda vagy mese, hanem minket a Földre szállt ?Világ Világosságához”, Jézushoz kacsroló és a magyari népek lelkivilágát Istenhez emel?, hitbeli valóság. A gondviselés tudata, a jöv?benézés biztossága és nem a reményt vesztett ellankadás.

Ezt a tudatot tartották fenn bölcs mágusaink – még az I. István féle ?áttérítés” után csaknem 300 éven át, amikor nemzetünk legnagyobb ünnepén – karácsonykor – a fiatalság az els? ?kerecseny-sólymokat” felrepíti. Fehér M. Jen? így írja le: mint az inkvizíció tanúvallomásait:

?A mágushit legnagyobb ünnepe a karácsony volt. Így vallotta 1245-ben Dala fia, Undo perében Rufus segesvári polgár: ?Krisztus születése ünnepén a régi magyarok a sólyom ünnepét tartják. ….Ekkor a sólymokat vadászatra eresztik és sok nép viszi oda madarát, amit a mágusok megáldanak”…..Amikor karácsonykor a fiatalság az els?, új sólymokat felrepteti, a mágus szokott énekelni és buzdítani az ifjúságot, hogy ezeket a dolgokat soha emlékezetéb?l kiveszni ne hagyja”… ?A solymárok ünnepén, amelyet népi nyelven ‘karasun’-nak neveznek.” (“Középkori Magyar Inkvizíció”, Transsylvánia ­Bs. As. 1956, 336. oldal)

De Fehér kimutatta azt is, hogy: ?Szent István… nem tartotta kívánatosnak azt, hogy az ?si Turul ‘totemjelvény? vagy nemzetiségi szimbólum, mint pogánykori hagyomány szerepeljen és jóid?re tilalmazták e név használatát.” (Op. cit. 244. oldal.)

Fehér magyarázatából kit?nik, hogy a ?Turul” is eretnek, az inkvizíció üldözöttje volt és a ‘karasun? (mai karácsony szavunk, mint a sumér ?guruson” változata) csak a nép nyelvén élt és maradt fenn.

Említettem azt, hogy a zsidók Jézus Urunkat ?mágus papnak” nevezték és az evangéliumi ?Belzebub” kifejezés az eredeti szöveg ?átfésült” változata, mert eredetileg ?magus” van írva a görög szövegben is.

Érdemes tanításként nézni Fehér megállapításait a középkori mágus inkvizíció jegyz?könyveiben lelt adatokkal:

?A ‘sámán’ nevet a jegyz?könyvek soha nem említik. Minden mágust, vagy ha tekintélyes öregr?l esik szó ?pontifex magorum’, mágus pap néven illetik….. A mágusok osztályon kívül álló, félig kuruzsló, félig misztikus csodabogár számba mentek a középkor hajnalán és még kés?bb a 13. században is…… Az inkvizítorok ezt a félig megvet? kifejezést használták egy olyan vallás papjaival szemben, melyet eredetét?l pogánynak tekintettek…..Semmi sem hangzott el?ttük megvetend?bben, mint a ‘mágus’ név. ” (Op. cit. 198. oldal.)

Az inkvizíció jegyz?könyvei leírják, hogy ezek a mágustok mily kegyetlen kínvallatásokat szenvedtek a ?keresztény” papságtól, akik azt akarták kiszedni bel?lük, hogy milyen az Istenük, akihez imádkoznak?….Ma már tudjuk, hogy Jézus Urunk Igéjét hirdették az ? ?szeretet-vallásának” h?séges papjai, a ?mágus papok”, miképpen a Megfeszített volt az is, aki er?t adott az ? h?séges követ?inek, akiken beteljesült jövendölése, amit az ?t – minden korban és id?ben – követ? tanítványainak adott, mondva:

?A gyülekezetekb?l kirekesztenek titeket; s?t jön id?, hogy aki öldököl titeket, mind azt hiszi, hagy isteni tiszteletet cselekszik ” (Jn. 16:2j

Érthet? és indokolt tehát az, hogy a ?kirekesztett”, de hitéhez h?séges magyar ?seink a ?szent helyeken”, ligetekben, berkekben gy?ltek össze és szeretet-vendégségben ünnepeltek. Szegények voltak, mert a faluk, földek, birtokok mind az idegen és zsidó-keresztény egyháznak a tulajdonában voltak és ?ket szolgaságba taszította az az ?új hit”, amelyik a feltámadt Jézust minden nap ?feláldozta.” – Anonymus úgy írja, hogy “áldumást tartottak”. Vagyis ették a közösen megsütött lóhúst. A mai ember csodálkozik ezen, mert most a marhahús a f?eledel. A mi hun-avar-magyar ?seinknek hatalmas lótenyésztésük volt és százszorta több lovuk volt, mint marhájuk. Így a népeledel a lóhús volt. Amikor azután I. István rákényszerítene a népre az ?új hitet”, azzal bizony a szolgaság szegénysége is ránk jött. A szegények örülhettek, ha lóhús jutott nekik, de szívesen ették, mert ez is a ?hagyomány” teljesítése volt. Talán ezért nevezi szörny? b?nnek a lóhús evését a Thúróczy Krónika. (Chronica Hungarorum 39. fejezetben.)

De nem ?áldoztak” még lovat sem ?seleink. Én biztos vagyok abban, hogy ez a szeretet-vendégség egybe volt kötve a megújhodást, újraéledést adó és Jézus emlékében meg?rzött ?úrvacsora” szertartással. De ezt is ?rejteki” módon, tehát titkosan végezték, úgy, hogy az inkvizítorok nem tudtak rájönni. Az ?áldomás” mindig borral történik. A ?bor vétele” és a mágus pap által való kiszolgáltatása tehát az áldomás kiegészít?je volt. A tanúk úgy vallották, hogy ettek is és ittak is utána.

A probléma a ?kenyér” vételében volt, mert az egymás utáni ?kenyértörést” pogány vallási ceremóniának min?síthették volna az inkvizítor, zsidókeresztény papok. Ekkor keletkezett a pogácsa. (Több, mint ?különös?, hogy Leonardo da Vinci, az Utolsó Vacsora cím? festményén éppen pogácsányi kiscipókat festett meg! – Aranyi) Az ?él? kenyér “, amit a mágus papn?k kosarából vett ki mindenki, mialatt a mágus f?pap (pontifex magorum) énekelve imádkozott. Titkos és Jézust követ? istentiszteletek voltak, tehát ezek az ?áldumas?-ok az Isten szabad ege alatt, ahol az égbolt képezte isten temp­lomának a tetejét.

De ezek az ?áldumás”-ok is valószín?leg valami szent id?ponthoz voltak kötve. Ahogyan ?gurusun-karácsonykor” a Szentlélek madarát, a Naphoz emelked? kerecseny-sólymokat repítették Jézusra való emlékezésként, valószín?nek tartom, hogy az áldumás húsvétkor, az ?utolsó vacsora” emlékére volt megrendezve.

Másik lehet?ség a ?pünkösdi király” választása lehetett, amelybe már az idegeneket kiutasító László királyunk (Szent László) köré fonódó legendák is belekapcsolódtak, és így az ?új vallás? által szentté avatott, de a nép lelkében igaz magyar királyként él? és a népet véd? királyunk dicséretének köpönyege alatt végezhették, a mulatság és öröm melletti istentiszteletüket is.

Sajnos csak egyetlen vagyok a történelmünkkel foglalkozók között, aki Szent István el?tti magyar vallásunkban, a Magyar Hitben, jézusi örökséget lát. És ez azért van így, mert ismerem a Pártus Birodalomnak 500 éves történetét, melyb?l csaknem 300 esztend? a Kr. u-i id?be esik. – Sok jóakaratú és az igazságot keres? munkatárs azért nem jut a helyes eredményhez, mert a Pártus Birodalom helyett Perzsiát emlegetnek és a perzsák vallásából akarnak valamit átsz?rni ?seink ?fénylátó” hitébe.

Ismerjék meg a pártusokat, akkor Jézusunkat is látni fogják!