A “Titkok és kincsek” (Secrets and Treasures) címmel kiadott mű arra vállalkozott, hogy a déli szigetország Nemzeti Archívumának olyan ritka történelmi gyöngyszemeit gyűjtse egy csokorba, amelyek ugyan az irattárakban eddig is elérhetők és kutathatók voltak, ám mostanáig senki nem vállalkozott arra, hogy a hatalmas polcokról leemelje és fellapozza őket.
“A Nemzeti Archívumban közel száz kilométernyi polc van roskadásig tele érdekesnél érdekesebb anyagokkal és a könyv megírásával az volt a célom, hogy az ott őrzött anyagok közül kiemeljem a legérdekesebbeket” – mondta Ray Waru, a könyv szerzője az AFP hírügynökségnek.
“Amikor először beléptem és megláttam a végeláthatatlan hosszúságú iratkötegeket, szörnyen nyomasztó érzés fogott el. Néhány alapvető konkrétumtól eltekintve, mint Új-Zéland alapítási dokumentuma, vagy a függetlenségi nyilatkozat, nem is igazán tudtam, mit keresek, csak úgy belevetettem magam. Ahogy aztán egyre jobban beleástam magam, az egyik sztori hozta a másikat, nekem pedig csak mennem kellett az orrom után” – fogalmazott a szerző.
Az évek, évtizedek, vagy éppen évszázadok óta az irattár polcain porosodó dokumentumok egy jelentős része az ország katonasága által jegyzőkönyvezett több száz UFO észlelésről tanúskodik, melyek közül többet is beválogatott könyvébe Waru.
Az új-zélandi hadsereg által készített akták főként helyi lakosok észlelésein alapulnak, de nem ritkák a katonai tisztek, vagy a kereskedelmi pilóták közeli találkozásai sem, melyek főként az égen megjelent különös fényekről tanúskodnak.
Az egyik legfurcsább ilyen dokumentum azonban a repülő csészealj részletes leírása mellett, annak egyik földönkívüli utasát is megemlíti, aki ?fáraó maszkot? viselt és valamiféle idegen írásjegyeket tartalmazó eszközt tartott a kezében.
Új-Zéland leghíresebb UFO észlelésének adatait is őrzi az archívum (A felvétel itt megtekinthető). Az 1978. december 31-én, a déli sziget, Kaikoura nevű városában történt esetet, egy profi televíziós stábnak sikerült megörökítenie.
Sokaknak okozott csalódást, amikor később a katonaság, saját vizsgálata után arra a hivatalos megállapításra jutott, hogy a jelenségnek minden bizonnyal természeti okai voltak, és a “furcsa fényjáték” vagy egy hajó fénye volt, amely visszaverődött egy felhőről, vagy pedig a Vénusz bolygó nyújtott szokatlan látványt, az adott légköri körülmények miatt.
A cikk kapcsán eszembe jutott az egyik álmom, ami fáraó-maszkos figurákról szólt. Amikor nem sikerült beírnom a fórumra… “v nov 18 2012, 06:14″… Akkor most, ha már van aktualitása, gondoltam leírom, amire emlékszem…
Az álomban magas, fáraó maszkos idegenek jöttek, akik felvittek rengeteg embert a “hajójukra”. Nem igazán tudtuk, hogy melyik a “f?nök”, mert mindegyiken maszk volt (talán kutya). Nem ellenkezett senki, mert leny?gözött minket a technológia. A hajónak gondolt repül? szerkezet belülr?l akkora volt, mint a város ahol éltünk. Az ételt tálak híján a kezünkbe öntötték… Miközben ettünk (valami borsóféle) akkor vettem észre, hogy egy csapatnyi ember követi az egyik maszkos figurát. A kezében volt egy bot, amit a majorettekhez hasonlóan pörgetett (vajon ez honnan származik…) s közben ismeretlen nyelven kiabált, így meneteltek a kijárat felé. Azt hiszem ekkor esett le, hogy harcba visznek minket. Az ételt még meg sem ettük, de már hozzánk is lépett az egyik “fáraó”, akit így jobban megfigyelhettem. Karcsú alakjából és vékony hangjából ítélve n? lehetett, de ez nem derült ki végül. A nyelvük ismeretlen volt, testüket pedig díszes, keménynek látszó ruha fedte. Pár embert köztük engem is egy másik helyiségbe tereltek, ahol feladatot kaptunk, feliratokat kellett készítenünk. Az anyag, amibe be kellett vésnünk a jeleket, mintha túl puha lett volna, vagy csupán az az eszköz volt túl er?s, amit a véséshez adtak. Ennyire emlékszem. Az ilyen pillanatokban éreztem késztetést régen, hogy jól beleolvassak a témába, de ma már beérem a “bizsergéssel” is, ami a felismerést követi. Kár, hogy akkoriban nem volt elég merész ember, aki odavéste volna, hogy “itt jártunk”, mert akkor sok kérdés nem lenne. 🙂
Ezekszerint láttad a Csillagkapu c. filmet, nekem is tetszett!
Senki! Kutya? nem inkább sakál? Egyiptomban sok más közt az volt a módi.. Ám milyen egy érdekes hir.. ki gondolta volna a különböz? katonai szervezetekr?l, hogy b?ven van mint a tejbe aprítaniuk ufó ügyben:)
Szabi, persze hogy láttam a filmet, s?t az els? két évadot is megnéztem, nem véletlenül és ha valaki a fáraókról álmodik, logikus, hogy a hieroglifa is bekerül, de… Évek óta nem láttam egyiptomi filmet és nem foglalkozom fáraókkal. Az álomban ami történt, elég ha összeveted a hírrel, ha képtelen vagy akkor mit mondhatnék még. Nem az álmom a lényeg és nem is a hír, hanem a kett? közelsége, aktualitása. Hogy mi a jelent?sége, azt nem tudom, talán nem is lényeges, honnan tudhatnám… Miel?tt felhozná valaki, álmodtam Egyiptomról már, mikor hatalmas vihar tört ki, a valóságban másnap a híradásokban egész nap Egyiptom szerepelt. (akkor kezd?dtek a dolgok) Erre is mondhatnád, hogy de tanultad az iskolában, hogy létezik Egyiptom, s?t vihar is szokott lenni biztos… 🙂 Lüty?nek meséltem csak azt hiszem, de lehet fórumon is itt van. Egy másik (egyiptomi) álmomban egy férfi egy szobrot, vagy képet mutatott, ami egy kör és benne egy szem volt, majd rámnézett és azt mondta “mata”. Mata harin kívül, a mata szót még nem hallottam azel?tt. Utána lehet nézni, mit is jelent. (wiki szótár talán segít…) Más egyiptomi álmomra nem emlékszem. Szóval ha ezek után úgy gondolod, hogy az enyhe iróniának van, volt helye, akkor… tégy belátásod szerint.
optimista a sakál valószín?leg találóbb, jogos. Na megyek, mert hiányolnak, elvegyülök az illumin-ati tagok között…….. 😀