Mindegyik mitológiának, mondavilágnak megvannak a maga varázslatos, gyakran rémisztő teremtményei, melyek létezésében gyakran még ma is sokan hisznek. Az egyik legérdekesebb, lenyűgöző ősi kultúra a keltáké. Ebben a cikkben a leghíresebb kelta szörnyeket és démonokat ismerhetitek meg!
1. Dearg Due
Az ír vámpírként is emlegetett teremtmény egy olyan női démon, aki férfiakat csábít el, majd kiszívja a vérüket. A legenda szerint többszáz évvel ezelőtt élt egy csodaszép lány, akinél szebbet még sosem láttak.
Ez a gyönyörű és gazdag hajadon beleszeretett egy parasztfiúba, amit apja azonban nem nézett jó szemmel. Megengedhetetlennek tartva a rangon aluli házasságot, hozzákényszerítette gyermekét egy vagyonos, de kegyetlen férfihoz, aki folyamatosan bántalmazta újdonsült feleségét. A lány nem bírván tovább a kínzásokat és szenvedvén a beteljesületlen szerelem érzésétől, öngyilkosságot követett el. A Délkelet-Írországban található Waterfordban temették el. A nyughatatlan lélek azonban egy éjjel felkelt sírjából, hogy bosszút álljon kapzsi apján és szadista férjén és kiszívta a vérüket.
Azóta a Dearg Due nevű női vámpír évente egyszer, halálának évfordulóján visszatér az élők világába, hogy férfiakat csábítson el és végezzen ki.
Állítólag, ha az ominózus éjjel előtt minden évben köveket halmoznak a sírjára, meg lehet akadályozni, hogy kiszökhessen sírjából. Sokak szerint viszont a bosszúvágytól fűtött lányt semmilyen módon nem lehet megakadályozni abban, hogy revansot vegyen a férfi nemen, amelyben még életében többszörösen csalódott?
2. Kelpie
Ezt a kelta tengeri szörnyet J. K. Rowling is megemlíti a híres Harry Potter sorozatban. A híres mitológiai lény sokféle formát képes ölteni, ám leggyakrabban ló képében látható. A férfiak ezúttal biztonságban érezhetik magukat, ugyanis ez a teremtmény elsősorban nőkre és gyerekekre vadászik, bájos, eltévedt pónilónak álcázva magát. Azonban ha a gyanútlan áldozat felül a hátára, meg sem áll vele otthonáig, a tengerig, ahol szerencsétlen lovasát, miután megfulladt, víz alatti barlangjába viszi és bekebelezi. Egyféleképpen különböztethetjük meg ezt a lényt egy valódi pónilótól: folyton víz csepeg a sörényéből.
A másik legnépszerűbb alak, amit a Kelpie előszeretettel ölt magára, az a jóképű férfi álcája, amivel nőket csalogat magához, a történet vége azonban ugyanaz, mint az előbb. A becserkészett hölgy a tengerbe vész és a szörny táplálékává válik. Azonban itt is találunk egy jellegzetes ismertetőjegyet: ha a tengerparton sétáló, megnyerő ifjú hajában hínárt látunk, kerüljük el jó messzire!
Érdemes tehát vigyázni, bármilyen esendő, vagy vonzó külső mögött megbújhat a gonosz!
3. Dullahan
Ezt a szintén legendás kelta alakot a halál hírnökeként tartják számon. A Dullahan lényegében egy fejnélküli lovas, aki egyes források szerint szintén fej nélküli, mások szerint vörösen izzó szemű, fekete lován vágtat, saját kobakját pedig a hóna alatt szorongatja.
Többféle verzió van arra, hogy miként jelöli ki a halálra ítélteket. Egyesek szerint, aki mellett megáll, az rövid időn belül biztosan elbúcsúzhat az életétől. Mások úgy tartják, vérrel teli vödröt dob a kiszemeltekre, vagy egyszerűen csak hangosan kimondja az áldozat nevét.
Az ítélet azonban könnyen kicselezhető: a rossz hír hozója ugyanis halálosan retteg az aranytól. Elég, ha van nálunk egy valódi aranyból készült apró ékszer, vagy dísztárgy és nyert ügyünk van a fejvesztett kísértettel szemben.
4. Caorthannach
Néhányan minden gonosz anyjának tartják ezt a kígyótestű női démont, aki a legenda szerint Szent Patrikkal harcolt annak idején, amikor a férfi egy hegy tetején állva a tengerbe száműzött minden kígyót és démoni lényt az Ír-szigetről, hogy ott megfulladjanak.
Caorthannach volt az egyetlen, aki elkerülte a halált. Menekülni kezdett, azonban Patrik észrevette és lóháton vette üldözőbe. Végtelenül hosszú hajsza következett, és a szörny tudta, hogy Patrik hamarosan megszomjazik és innia kell majd, ezért amerre csak jártak, tüzet és mérget köpködött.
A szent azonban megállta, hogy igyon a mérgezett vizekből és Istentől kért tanácsot. Ekkor jó ötlete támadt. Levágva az utat a kígyódémon elé került és elrejtőzött egy szikla mögé. Mikor a gonosz beérte, ráugrott és egyetlen szóval kiűzte őt a ?smaragd szigetről?. Így végül égig érő hullámokat vetve Caorthannach is a tengerbe veszett.
5. Questing Beast
Egy másik kígyószerű lény a kelta mondavilágból ez a különös teremtmény, akinek egy kígyó feje, egy leopárd teste, egy oroszlán háta és egy szarvas patája alkotja a testét. Jellegzetes, folytonos sírásra emlékeztető hangja a leírások szerint harminc kutya együttes ugatásának hangerejével ért fel. Egyesek szerint a bekebelezett kutyák ugatását lehet hallani a szörny gyomrából. Ez a teremtmény átlagemberre nem veszélyes, kizárólag lovagokra vadászott. Elképesztően gyorsan futott, ezért nemigen tudták utolérni, a küzdelemből mindig ő került ki győztesként.
A Questing Beast több irodalmi műben és a klasszikus arturiánus mondakörben is szerepel. Ezekben szerepel róla az a történet is, miszerint a szörnyeteg emberi anyától született, egész pontosan egy hercegnő adott neki életet. Ez a hercegnő bűnös vágyat rejtegetett magában ? megkívánta saját bátyját. Az ördög azt mondta neki, hogyha elhál vele egy éjszakát, cserébe egy alvilági varázslat által a bátyja szerelmes lesz belé. A lány hitt neki és lefeküdt vele. Ezután az ördög arra kényszerítette a lányt, hogy vádolja testvérét erőszakkal. Mihelyt a hamis hírek a király fülébe jutottak, a kutyákkal tépette szét egyetlen fiát, amit a hercegnő a saját szemével nézett végig. Utolsó perceiben a herceg így szólt húgához: ?Tudd, hogy a pokolban töltött éjszaka gyümölcseként egy bestia növekszik a hasadban! Ennek a bestiának a kiáltása olyan hangos és iszonytató lesz, mint a harminc kutyáé, amik engem széttépnek.? Így született meg a legenda szerint a Questing Beast.
6. Banshee
Széles körben az egyik legismertebb kelta démon minden bizonnyal a Banshee, vagy sikítószellem. A Dullahanhez hasonlóan ez a női démon is a halált jósolta meg jellegzetes, jajveszékelő hangján, ami állítólag kilométerekre elhallatszott és minden emberben megfagyott a vér, aki fültanúja volt. Akinek a háza előtt megjelent, biztos lehetett benne, hogy az ott lakók közül valakinek az élete hamarosan véget ér.
Sok történet szól a Dullahan és a Banshee társulásáról, amelyekben a két vészjósló alak egy hat fekete ló húzta szekéren rója a sziget útjait. Az állatokat emberi gerincoszloppal korbácsolták.
A Banshee-t írták már le ráncos, vén hárpiaként és gyönyörű, fiatal nőként egyaránt, abban azonban megegyeznek a beszámolók, hogy hátborzongató sikolyát háromszor egymás után hallatja, mielőtt valakiért eljön a halál.
7. Púca
Ezek az alakváltó teremtmények a legenda szerint a természet szellemei, akik egyaránt lehettek a jó és a rossz szerencse hozói is, függően attól, hogy milyen kedvük volt éppen. Megjelenhettek gyakorlatilag bármilyen alakban, leggyakrabban fekete ló, kecske, vagy nyúl testében mutatkoztak. Képesek voltak azonban növényi formát is ölteni, egy régi hiedelem szerint annak idején megtiltották a gyermekeknek, hogy túlérett szedret szedjenek a bokrokról, mert úgy tartották, hogy azokban a szemekben púca lakozik, ami megbetegíti a kicsiket, miután megették a gyümölcsöt. Más források szerint ezek a szellemek képesek voltak arra, hogy megakadályozzák, hogy a farmokon a tyúkok tojást tojjanak, vagy, hogy a tehenek tejet adjanak, ezzel éhínségbe taszítva az embereket.
Lady Jane Wilde 19. századi ír költő kutatásai alapján, középkori feljegyzésekre hivatkozva azonban jóságos lényekként írta le őket. Ő elevenítette fel az alábbi régesrégi történetet is: Phadraig, egy idős, beteg farmer fia egyik éjjel arra ébredt, hogy egy fénylő, ködszerű, fehér, alaktalan árnyat lát elsuhanni a szobájában. A fiú azon kevesek közé tartozott, aki képes volt észlelni egy púca jelenlétét. Nem tudta, mit tegyen, gondolta, akár jóságos, akár gonosz teremtmény áll előtte, felajánlja egyik kedvenc tárgyát, egy meleg kabátot, hogy jelezze a lény felé békés szándékát. Ezután a púca minden éjjel visszatért a farmra segíteni, a régi malomban felhalmozódott gabonát, amit a fiú nem győzött egyedül lisztté őrölni, megőrölte. A fiú, hálásan a segítségért, felajánlott a szellemnek egy gyönyörű selyemköpenyt, amit még gyermekkorában kapott a városban élő rokonaitól és a legértékesebb dolog volt az egész farmon. Ennek a púca úgy megörült, hogy elutazott világot látni. Azonban addigra már annyit és olyan hatékonyan dolgozott a földeken és a malomban, hogy az idős farmernek soha többé nem kellett dolgoznia, Phadraig pedig egyetemre mehetett, amire mindig is vágyott.
8. Leanan Sidhe
Ez a női démon egyszerre volt múzsa és gyilkos szörnyeteg. Hasonlóan a Dearg Due-hoz, a Leanan Sidhe-nek is szokása a vérszívás.
Ez a gonosz tündér költőknek és zenészeknek ad ihletet, azonban a művészeknek nagy árat kell fizetniük az ötletekért. A lény a szeretőjükké válik, megosztja velük intelligenciáját, kreativitását és varázsát, ezzel segítve az alkotást, ám amikor rövid idő elteltével elhagyja a férfiakat, azok depressziósak lesznek, úgy érzik, nélküle nem tudnak alkotni, sem élni és hamarosan meg is halnak. Ekkor a gyilkos múzsa visszatér a holttestekért és a barlangjába viszi őket. A kiszívott vér egy részét összegyűjti feneketlen, vörös üstjében, abból merítve később az ötleteit és vonzerejét, amit továbbadhat a következő szerencsétlen áldozatainak.
9. Carman
A kelta mitológiában rendszeresen tűnik fel a gonosz női testben, a következő démon egyenesen a gonosz varázslatok istennője, Carman.
Ez a pusztító boszorkány Athénból ment Írországba, egyszerűen mindent elpusztítva, ami az útjába került. Ebben három gonosz fia volt a segítője, Dub, Dother és Dain (nevüket általában Sötétségnek, Gonosznak és Erőszaknak fordítják).
Carman a történetek szerint minden évben eljött, hogy a parasztok által megtermelt gabonát aratás előtt elfonnyassza, vagy kártevőkkel lepje be, amíg Danu, a nép istennőjének követői fel nem vették a harcot ellene és mágiájukkal le nem győzték a sötét boszorkányt, fiait pedig a tengerbe vetették.
Carman sírját állítólag Danu varázsló-követőinek királya ásta meg a Délkelet-Írországban található Wexford település mellett fekvő tölgyerdő fái között. Sokak szerint még ma sem ajánlatos éjjel betévedni a rengetegbe, a gonosz istennő mágiája ugyanis még halála után is él?
10. Leprechaun
Az egyik legismertebb, tipikusan Írországhoz és a középkori keltákhoz köthető mágikus lények a leprikónok. Noha az előbbi teremtményekkel ellentétben ezek az apró, leggyakrabban zöld, esetenként vörös kalapot és ruházatot viselő manók nem nevezhetők igazán gonosznak, mégsem lehet az említésük nélkül felállítani egy toplistát a kelta mitikus lényekről.
A pöttöm, szakállas emberkék idejük nagy részét cipők készítésével töltik, szabadidejükben pedig emberek ellen elkövetett kellemetlen csínyekkel szórakoztatják magukat.
A leprikónokról legkorábban egy ?Fergus Mac Léti? című, középkori történet tesz említést. Eszerint egy király elaludt a tengerparton, majd nem sokkal később arra riadt fel álmából, hogy három leprikón ráncigálja be a tengerbe. Nem sok erőfeszítés kellett hozzá, hogy ellenálljon és foglyul ejtse támadóit, akik életükért cserébe felajánlották, hogy teljesítik a király három kívánságát.
Másik ismert tény ezekről a csintalan kis lényekről, hogy különleges aranypénzüket egy szivárvány lábánál, egy kis üstben tartják. A tallérok azért is különlegesek, mert ha emberhez kerülnek, pár óra múlva köddé válnak. Közkedvelt tréfa a leprikónok körében, hogy kereskedő-kocsik előtt felbukkanva mindenféle értékes dolgot vásárolnak az először meglepett, majd a töméntelen sok, csillogó arany láttán mohó árustól, aki nem sokkal később szitkozódva kénytelen rádöbbenni, hogy a mágikus fizetőeszköz nem sokat hoz majd a konyhára. Addigra azonban az apró mókamesterek már rég? az erdő mélyén járnak.
A leprikónok egy másik, éjjelente aktív fajtája a klurikón (clurichaun). Ezek a folyton részeges kis manók éjjelente, miután nappali munkájukkal végeztek, előszeretettel tartanak mulatságokat. Kedvenc szórakozásaik közé tartozik a házaknál élő birkákon, kecskéken, vagy kutyákon lovagolni, élelmet lopni a kamrákból, megdézsmálni a boroshordókat. Azonban, a babona szerint, aki jól bánik ezekkel az iszákos kis lényekkel, azok cserébe számíthatnak rá, hogy a klurikónok megvédik a borospincéjét a tolvajoktól. Ha viszont ellenük szegültek, lerombolták az egész készletet, eltörték a hordókat, és addig keserítették meg a lakók életét, amíg el nem költöztek. Általában még ezután is követték őket új otthonukba, hová máshová rejtőzve, mint egy-egy épen maradt boroshordóba.
A leprikónok manapság is az egyik legnépszerűbb mitikus lénynek számítanak a világon, még napjainkban is sok bejelentés érkezik az észlelésükről.
Az elképesztően gazdag kelta mitológia és mondavilág még az itt felsoroltakon kívül is rengeteg titokzatos lényt említ meg történeteiben. A valaha élt egyik legvarázslatosabb nép legendái közül úgy tartják, soknak valóságalapja van. Néha az ember úgy érzi, a misztikus smaragd sziget szemet gyönyörködtetően zöld erdőiben barangolva, vagy vad, sziklás tengerpartjain kutatva valóban különös dolgoknak lehetünk szemtanúi.
Dénes Emília