Egy új elemzés szerint a Rómában található Santi Apostoli tempom nem biztos, hogy Szent Jakab maradványait rejti. Kaare Lunkd Rasmussen (University of Southen Denmark) és Lautaro Roig Lanzilotta (University of Groningen) szerint azok a maradványok, melyek a templombna vannak, úgy tűnik valami egészen mások.
A római Piazza Venezia-ról tudni kell, hogy ez egy 556-ban épült templom és Michelangelo sírján kívül itt van még Szent Fülöp és Szent Jakab maradványa – melyek a keresztény egyház igen fontos ékkövei. Szent Jakabot egyébként sokan Jézus testvérének gondolják.
A maradványok kormeghatározása során kiderült, hogy a személy 2014 és 340 között hunyhatott el és úgy vélik, hogy nem Szent Jakabé hanem egy másik személyé, akit a Közel Keletről hoztak Rómába.
Az ókori Rómában ugyanis szokás volt, hogy a halottak születésnapján a hozzátartozók a sírnál ünnepelnek; nem volt ez másképp a szentek esetében sem. Volt ezzel azonban egy probléma: sokszor túl sok ember gyűlt össze a szentek sírjainál, ami kockázatos volt, ráadásul ezek a sírok a város külterületén voltak, így biztonsági okokból kiásták a maradványokat és azokat templomokba vitték – egy folyamat, amit a történelem transzlációnak nevez.
A transzláció hagyománya Törökországban kezdődött: először Szent Babylas maradványait vitték egy bizánci templomba, majd őt követtők további szentek: Szent Timóteus, Szent András és Szent Lukács, akiket mind Konsantinápolyba (Isztamul) vittek.
Hogy még biztonságosabb legyen ezeknek a maradványoknak az állapota, később Rómába, a keresztény egyház székhelyére szállították a szentek csontjait a Közel Keletről. Sajnos azonban több szent csontváza csak részletekben maradt meg: Szent Fülöp és Szent Jakab csontváza csak töredékben maradtak meg. Szent Fülöp egyébként a 12 apostol egyike volt. Szent Jakabot magas pozíciót kapott a keresztény egyházban, de Ananus zsidó pap halálra köveztette 70-ben.
Szent Pál sokszor Jézus tesvérének tekintette Szent Jakabot és ez alapján vélik úgy, hogy rokonsági kapcsolatban állhattak.
Ahhoz, hogy megállapítsuk a csontok eredetiségét, a kutatócsapatnak először meg kellett határozni, mikor haltak meg a személyek. Ennek során higanyra bukkantak a csontok szöveteiben, amely utólagos mummifikációra utal: vagyis arra, hogy később időközönként bebalzsamozták a testeket. Találtak még rovarirtószerre utaló vegyi anyagokat is, melyek az 1950-es évekre vezethetők vissza. Így elmondhatjuk, hogy a maradványok erősen szennyezettek.
A combcsontot egy anyagspektrométerbe akarták tenni, de az is túlságosan szennyezett volt. Ehelyett a csont kollagénállományából hidroxiprolint nyertek ki, amely egy aminosav. Ennek elemzése során derült ki, hogy az illető 201 és 340 között halt meg, így ez a comcsont nem lehetett Szent Jakabé. Vagyis a csontok nem elég öregek.
A sír környékén szőlőmag kivonatot is elemeztek, melynek a származása 267 s 539 közé tehető, ami meghaladja a templom korát. Gyanítható, hogy ez is a Közel Keletről jött, a transzláció során a még fel nem épített templomhoz.
A csont tehát nem tekinthető Szent Jakab maradványának, de a kutatást fényt vetett arra, hogyan került több szent csontja Rómába.