Home Pszichikus képességek Kik vannak a Holdon?

Kik vannak a Holdon?

0

Mielőtt belevágunk ennek a kérdésnek a fejtegetésébe, ismerkedjünk egy olyan emberrel, aki meglehetősen sokat tett az UFO kutatásért. Ingo Swann az 1990-es években kezdte el vizsgálni annak a kérdését, hogy lehetséges-e kapcsolatba lépni a földönkívüliekkel telepatikus úton. A pszichikus képességekkel 1969-ben kezdett el foglalkozni. Az 1970-es években Harold Puthoffal és Russel Targ kutatókkal dolgozott együt, vizsgálva a távolbalátás képességét.

A két kutató azonban eltérő módon vélekedik Ingo Swamról: Puthoff szerint úttörő munkát végzett a paranormális jelenségek vizsgálatában, míg Targ szerint Swam munkái a fikció világába tartoznak.

Ingo Swann és a kormány kapcsolata

Azt tudni kell még, hogy maga Ingo Swann is rendelkezett a távolblátás képességével. Társával, Harold Shermannal kezdell el ezzel kísérletezni 1973-ban, amikor mentális úton megtekintették a Jupitert, majd 1974-ben a Merkúrt. 1975-ben azonban jelentős esemény történt Swann számára. Egy magasrangú tisztségvezető feltehetően egy kormányszervtől felhívta őt azzal, hogy hamarosan kapcsolatba fog lépni vele egy Axelrod nevű személy és amennyiben ez megtörténik, ne tegyen fel neki kérdéseket. Körülbelül egy hónap múlva Axelrod kpcsolatba is lépett Swannal, akit felvett két katonának kinéző személy. Szemét fekete kendővel bekötötték és egy földaltti létesítménybe vitték. Itt találkozott ezzel a bizonyos Axelroddal, aki elmondta neki, hogy ez nem a valódi neve és a küldetésük papíron nem létezik.

A küldetés

Axelrod meghívta Swannt vacsorára, ahol a távolbalátásról és a telepátiáról beszélgettek. Kiderült, hogy Axelrod célja a Hold nem látható oldalának a felderítése Swann segtségével. Swann elfogadta a felkérést és elég jól meg is fizeték: 1000 dollár kapott naponta. Azt viszont utasításba kapta, hogy senkinek nem beszélhet a projektről. 2013-ban kiderült, hogy legalább hétszer próbáltak dokumentumokat kikérni az üggyel kapcsolatban, az Információ Szabadságának a Törvényére hivatkozva, sikertelenül. Az író aki ezt a tényt könyvében közölte, beszámol arról, miket látott Swann a Holdon: többek között tornyokat, gépezeteket, különböző színű fényeket, különös kinézetű épületeket. Látott hidakat is, kupolákat különféle méretekben, némelyik kis ablakokkal rendelkezett. Látott továbbá alagútszerű építményeket, traktorszerű gépeket, melyek fel-alá mentek dombokon, de utakat is.

Az egész szituáció azonban olyan, mintha nem lett volna ismeretlen Axelrod számára. Az ülés alatt ugyanis megkérdezi Swannt hogy biztos-e abban amit lát, majd amikor ezt Swann megerősíti, kettétöri a ceruzáját idegességében, mintha nem meglepett lenne, hanem inkább mérges. Még hajmeresztőbb Swann azon állítása, miszerint a Hold azon részén van légkör és meztelen emberek járkálnak fel-alá. Kettő közülük észreveszi Swann asztráltestét – ekkor Axelrod közli, hog menjen onnan.

A kísérlettel kapcsolatban Swannak aggályai merültek fel: megkérdezte Axelrodot, nem árthatnak-e neki ezek a lények. Axelrod szerint a telepatikus ártalomra egyelőre nincs semmiféle bizonyíték. Swannt azonban ez nem nyugtatta meg, a kísérlet meglehetősen megviseli őt és nehezen dolgozza fel a történteket. Miután elvonul, rajzokat készít a Holdon látottakról.

Idegenek közöttünk

1976-ban Swann úgy véli, hogy a holdi civilizációról már régen tud az amerikai és a szovjet kormány és mivel a bolygó lakott, ezért nem terveznek további küldetéseket oda. Swann ezt követően egyre jobban belemélyül az UFO ügybe és úgy véli, hogy a földönkívüliek már közöttünk járnak: be is számol olyan esetről, melynek során szembesül velük a nyílt utcán. Úgy véli, hogy egyes fajok olyan nyersanyagokért jönnek a Földre, mint például a víz és ők a felelősek egyes állatok elpusztulásáért.

Swann ír arról is, hogy szerinte a telepátia veszélyes, mert nem cak információcserére lehet használni, hanem ártani is lehet vele – néhány földönkívüli pedig pontosan ezt teszi.

A Marson is lehet valami

Nem csak a Hold és a Jupiter az egyetlen, melyet távolbalátással meglátogattak. 1975-ben és 1984-ben a Marsot is meglátogatta Swann és Sherman. Itt ugyancsak felfedeztek építményszerű objektumokat, pontosabban romokat, valamint néhány ott élő entitást is.
Sokan kétségbe vonják a távolbalátást és úgy hiszik hogy mindaz amit Swann és Sherman látott, csupán az akkori sci-fi irodalom hatása. Mások szerint valójában a Föld jövőjét látták.

Mindenesetre különös dolog a távolbalátás. Ha valóban létezik, akkor számos előnye lenne: felfedezhetnénk új világokat, megpillanthatnánk mindazt a környezetet, ahova ember nem léphet. Viszont egy lépéssel mindenképp előrébb lennénk világunk megismerésében.

Society for Psychical Research | Ponciano képe a Pixabay -en