Home Cikkek K?be zárt állatok

K?be zárt állatok

518
0
Megosztás

Ennek a cikknek az olvasása 7 percig tart

Az egyik legérdekesebb dolog a k?be zárt állatok rejtélye. Józan ésszel ki gondolná, hogy egy sziklába vagy egy megkövesedett fába zárt állat még mindig éljen. Mégis vannak történetek olyan állatokról, melyek kövekbe, fák belsejébe voltak bezárva évszázadokon, évezredeken keresztül. Hogy hogyan kerültek bele, arra nincs épesz? magyarázat.

Van egy beszámoló az 1761-es ?Annual Report? cím? folyóiratban, melyet Ambroise Pare, III Henrik francia király f?orvosa publikált. Ennek részlete a következ?:

?Mialatt a Meudoni birtokomon tartózkodtam, segítenem kellett egy bányásznak köveket zúzni. Amikor feltörtünk néhány igen hatalmas és nehéz k?sziklát, azoknak a belseje tele volt él? békával: meg sem látszott rajtuk az id? múlása, olyan elevenen mozogtak. Egyik tudós barátom elmondta, hogy ez már nem az els? eset, hogy ilyet látott.?

Ez a beszámoló egy korai példája a rejtélynek. Ha logikusan nézzük, lehetetlen az eset. A k?szikla több ezer, hacsaknem több millió éves volt. A békák viszont nem lehettek többek pár évesnél. Ha valóban így történt minden, hogyan kerültek a k?be a békák?

A következ? történet az évszázadok során inkább csak népmesévé vagy szóbeszéddé vált, a valóságalapja mára már bizonytalan. 1865 április 7-én az angol Hartelpoolban munkások feltárást végeztek, hogy fosszíliák után kutassanak.. Egy jókora darab mészkövet nyitottak fel, aminek a belsejében egy él? béka volt. A Hartelpool Free Press akkori beszámolója: ?az üreg amelyben a béka volt, nem volt nagyobb mint maga a béka teste, így épphogy elfért benne. A béka szemei szokatlanul fényesek voltak és lehetett látni, milyen eleven, milyen jókedv? a szabadság miatt. Az állat színe nagyon halvány volt, csaknem olyan szín? mint a mészk?, melybe be volt zárva. Kés?bb a béka színe átalakult olívabarnává.?

Ahogy a béka a szabad leveg?vel érintkezett, rögtön lélegezni kezdett, de kissé nehézkesen, mintha meg akart volna fulladni. Mindez ziháló hang kíséretében történt. A vizsgálatok során kiderült, hogy ez a hang a béka orrnyílásain keresztül jött. A béka ezt követ?en Mr. S. Horner birtokába, a Természettudományi Társaság elnökéhez jutott. A béka elüls? lábain lév? karmok befelé fordultak, hátsó lábai pedig meglehet?sen hosszúak voltak a mai angol békákhoz képest.

Nézzünk meg most egy másik történetet Észak-Afrikából, mely szép példája a fába zárt állatoknak. 1876-ban az Uitenhage Times egy favágóról számolt be, aki favágás közben egy fa belsejében 69 kisméret?, sz?l?nagyságú békára lelt. ?A békák világosbarna szín?ek voltak és meglehet?sen boldogan viselkedtek, mintha semmi se történt volna. Semmi sem magyarázta meg, hogyan kerülhettek a békák a fa belsejébe, mennyi ideig lehettek ott, vagy hogyan élték túl egyáltalán ennivaló, víz vagy leveg? nélkül.?

A Francia Akadémia Tudományos Jegyzetei egy másik történetet mesélnek el 1719-b?l. A jegyzet szerint egy megkövesedett fatörzs belsejében, pontosan a közepén egy él? békát találtak. A béka közepes méret? és sovány volt. Az üreg, amelybe be volt zárva, akkora volt, hogy épp elfért benne.

A Michigan Argus 1871 december 1-i száma arról ír, hogy volt egy ember, aki olyan kíváncsi ezekre a történetekre, hogy elhatározta, önálló kísérletbe kezd és utánajár a dolgoknak. 1771 februárjában M. Herissan, egy francia jobbágy három él? békát három különböz?, egymástól elkülönített gipszdarabba tette, majd lezárta ?ket. 1784 áprilisában Herissan felnyitotta a gipszdarabokat melyekben a három béka közül kett? életben maradt, a harmadik a ?tudomány mártírja lett?. Az állatok ezt követ?en a Tudományos Akadémiához kerültek, ahol megvizsgálták ?ket, majd ott is meger?sítették, hogy az állatok nem kommunikáltak semmivel, nem érintkeztek a leveg?vel, és élelem hiányában is túlélték a bezártságot.

Nem csak a békák e különös történetek szerepl?i. Az 1821-es Tilloch-i Filozófiai Magazinban egy cikk van arról, hogy egy David Virture nev? k?fejt? egy nagyobb k?darab belsejében egy gyíkot talált. A mindössze 4 cm hosszú gyík sárgásbarna szín?, ragyogó szem? volt. A gyík már halott volt, miután érintkezett a leveg?vel, öt percig azonban még mutatott életjeleket. A k?szikla, amiben a gyík feküdt, a föld alatt 11 méter mélyen volt. Az üreg tökéletesen illeszkedett az állat méretéhez, majdnem pontosan ugyanakkora volt mint a gyík. Az üreg nyirkos volt és érdekes módon ugyanolyan szín?, mint maga a gyík. A k?darabon nem volt lyuk, sem hasadék, melyen keresztül bejuthatott volna a gyík, ugyanolyan egyszer? k?nek t?nt, mint a többi a Cullaloe-i bányában.

Ejtsünk szót a tekn?sökr?l is.

1975-ben Texasi munkások Forth Worthben egy jókora méret? szikladarabot törtek fel, aminek a belsejében él? tekn?sbéka volt. Azonban el?fordul olyan eset is, amikor nem csupán egy állatot találtak már sziklákban, hanem többet is.

A II. Világháborúban Algériában egy brit katona olyan csoportvezet?i megbízást kapott, hogy építsenek utakat a tankoknak és egyéb katonai járm?veknek. Feladatuk volt többek között az is, hogy a bombák által létrehozott krátereket megtöltsék, hogy át lehessen menni rajtuk. Éppen egy k?szenet próbáltak egy sziklaegyüttesr?l lefejteni, amikor annak belsejében békák tucatjai és egy kaméleon bukkant el?. Az állatok éltek és elevenen mozogtak. A katona szerint nem volt semmiféle bejárat, hasadék vagy törés a sziklán, amin keresztül bejuthattak volna oda az állatok.

Az Scientific American cím? tudományos amerikai folyóirat egyik 1890-es számában megjelent egy cikk err?l a témáról, melyben kijelentették, hogy számos feljegyzés, beszámoló támasztja alá, a jelenségek valódiságát. A Nature magazin egyik szerkeszt?je viszont azt írta, hogy ha mindez igaz volna, akkor a geológia és a biológia egy tévhiten alapuló badarság lenne. Sokan úgy vélték, hogy a beszámolók csupán kitalációk, vagy rossz megfigyelésen alapulnak. “Valószínüleg a békák arra vártak egész életükben, hogy majd valaki felnyissa a követ és a tudósok elcsodálkozzanak, milyen kitartó volt a béka” – írja a szerkeszt?. Az ellenvetésekkel sok újságíró, akik cikkeket írtak a környékükön megtörtént esetekr?l, nem tudtak mit kezdeni. Konkrét bizonyítékuk ugyanis nekik sem volt.

Vannak beszámolók még ezeknél is hihetetlenebb történetekr?l:

1856-ban francia munkások egy vasúti alagútat építettek, miközben néhány igen régi, k? és sziklamaradványokat törtek össze. Az egyik szikladarabban egy szárnyas hüll?szer? állatot pillantottak meg, amelynek a felnyitást követ?en megrándultak merev szárnyai, károgó hangot adott ki, majd meghalt. Paleontológus hallgatók azonosították az állatot. Egy Pterodactylus volt.

A k?be zárt állatok rejtélye megmaradt a misztikum szintjén. A Scientific America azzal zárta a cikket, hogy úgy t?nik nincs válasz erre a kérdésre, ez a biológia és a geológia titka
marad. Tény, hogy biztosan akadnak kitalált történetek, vagy hibák a megfigyelésben, de a rejtély feltárása alighanem a jöv? tudósaira hárul.