Home Spiritualitás Krisztus teste

Krisztus teste

0

Az emberiség kulturális kincsei közül kétségkívül a Biblia a legvitatottabb alkotás. Támadói, védelmez?i és persze hívei gyakran késhegyig men? csatározásokat folytatnak igazuk bebizonyítására. A Biblia alakjai közül pedig Jézus a legérdekesebb. ?t még a kereszténységt?l távoli vidékeken is ismerik. A Korán például Issaként emlegeti, s azt írja, öregkorában halt meg. Ez az állítás ugyan nem perdönt?, de elgondolkodtató. Annál is inkább, mert számtalan más írásm? ­ köztük egykorú munkák – állít valami hasonlót. Ezért aztán az sem csoda, hogy a keresztény tanítás alapján képez? dogmát, miszerint Krisztus meghalt a b?neinkért, majd testét elhagyva feltámadt, maguk a keresztények vonják kétségbe azáltal, hogy több templomban és kegyhelyen ?riznek egy-egy darabkát a Megváltó testéb?l. A katolikusok persze azt állítják, hogy ezek a relikviák nem ellentétesek a tanítással, hiszen Krisztus ezen apró testrészeit?l még halála el?tt vált meg, ám a világ több pontján olyan ereklyék vannak Jézus testéb?l, amelyek a Szentírás szerint nem is létezhetnének.

Jézus sírja

A legtöbb keresztény hív? úgy gondolja, hogy Krisztus igazi sírja a jeruzsálemi Szent Sír-templomban található. Pedig annak idején a Szentírás nem határozta meg konkrétan a sír helyét: ?És magához vévén József a testet, begöngyölé azt tiszta gyolcsba, és elhelyezé azt a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott; és a sír szájára egy nagy követ hengergetvén, elméne.” (Máté evangéliuma 27, 59-60}

Valójában a IV. század elején Róma els? keresztény császára, Nagy Konstantin (azaz Constantinus) 325-ben a níceai zsinat után megbízta Jeruzsálem érsekét, Makarioszt, hogy keresse meg Krisztus sírját, és építsen fölé templomot. Az érsek erre habozás nélkül leromboltatta Hadrianus 200 éves hatalmas pogány templomát és annak alapjai közt rálelt egy sírra. Ezt a helyi keresztény vezet?k egyhangúlag Jézus sírjává nyilvánították, ahová háromszáz évvel korábban Arimátiai József sietve elhelyezte a Megváltó testét, miel?tt a nap szombatra fordult volna. Gyanúsan egyszer?en ment minden, ráadásul ugye kett?s sikerrel. Egyrészt leromboltak egy pogány templomot, másrészt megtalálták, amit kerestek. De vajon valóban megtalálták?

Az evangéliumok szerint a rómaiak a Jeruzsálem falaihoz közeli kivégz?helyen feszítették keresztre Jézust, ahol a város lakói jól láthatták a b?nöz?kre kiszabott büntetést. A város északnyugati sarkánál volt egy bánya, ahonnan a Jeruzsálemben használt épít?kövek származtak. Régészek szerint ezt a bányát a Kr. e. VII.-VIII. században nyitották, majd használaton kívül helyezték s Jézus idejére már kerteket és gyümölcsösöket telepítettek a helyére. Történészek szerint azonban volt egy olyan területe a bányaként használt hegynek, amelyhez soha nem nyúltak, mert ott a szikla alkalmatlan volt építészeti célokra. Ezt a részt körben kiaknázták, és a ennek köszönhet?en a hely koponya formájúvá vált; ebb?l lett aztán a Golgota (azaz Koponya) hegy, ahol Krisztust megfeszítették. A közelben Jeruzsálem gazdag polgárainak a bánya sziklafalába vésett sírjai kaptak helyet, s nagy valószín?séggel ezek közt lehetett Arimátiai József nyughelye is. Ezt sugallja Máté evangéliuma is: ?egy nyilvános kivégz?helyhez közel, a város falai mögött.” S?t azt is tudjuk, hogy a sír bejáratát, egy nehéz, malomk? formájú szikladarabbal eltorlaszolták.

(Ezzel a jeruzsálemi helyszínnel már eleve baj van. Pilátus a legritkább esetben tartózkodott ebben a városban, sokkal inkább Cezareában, hiszen ott volt a palotája. Heródes, mint a rómaiak által a zsidók élére állított bábkirály, szintén általában Cezareában élt. Jézust miért végezték volna ki Jeruzsálemben, ha ott sem Pilátus, sem Heródes nem tartózkodott?…

De gond van az evangéliumi szövegekkel is. Péter háromszor tagadta meg Jézust. Tettére akkor döbbent rá, amikor megszólalt a kakas. Nos, kakas nem szólalhatott meg Jeruzsálemben, merthogy nem éltek ott baromfik, mivel a baromfi-félék tisztátalan állatoknak számítottak, zsidók tehát nem tartottak ilyen állatokat. Kakas viszont Galileában – Cezareában – minden gond nélkül el?fordulhatott. Az ásatásokat át kellene tenni Cezareába tehát, ahol szintén megtalálták a “kövezett udvart”. – Aranyi)

Az ásatások során találtak is ilyen sírokat, méghozzá Jézus idejéb?l. Valószín?leg arisztokrata családok nyughelyei voltak, akik több nemzedéküket temették beléjük s hatalmas, kerek kövekkel zárták le a bejáratokat. Ezeknek az úgynevezett gördül? köveknek a mozgatásához meglehet?sen nagy er?re volt szükség, ezt jól tudjuk az evangéliumokból is.

Temetés el?tt a holttestet megfürdették és bebalzsamozták a korabeli zsidó szokásokhoz híven. Ezután halotti lepelbe burkolták, és a sírkamra oldalában található sziklapadra fektették. Éppen a mosdatás és balzsamozás elvégzésére tértek vissza az asszonyok Jézus testéhez a szombat (vagyis a Sabbath) elmúltával, amikor a bejáratot takaró sziklát elmozdítva találták, a megváltó teste pedig elt?nt.

A helybeli keresztények évekig jártak az üres sírhoz imádkozni; egészen addig, amíg Hadrianus a II. század közepén le nem romboltatta a várost, hogy romjain felépítse Aelia Capitolinát… 135-ben Aphroditének, a szerelem istenn?jének emeltetett templomegyüttest – a keresztény hagyomány szerint éppen Krisztus sírjának helyén. S?t, a Golgotán, az egykori kivégz?helyen egyes feljegyzések szerint szobrot állíttatott az istenn?nek. A kés?bbi keresztény szemlélet szerint Hadrianus azért építtette a templomot a szent sír fölé, hogy megakadályozza Krisztus követ?it legszentebb helyeik látogatásában. Az bizonyos, hogy új városában mind a keresztényeket, mind a zsidókat meggátolta vallásuk gyakorlásában. Mindezek ellenére bizonyos keresztény jelenlét túlélte a római uralmat Jeruzsálemben.

Mire Nagy Konstantin elrendelte Krisztus sírjának felkutatását, a város mérete és falainak kiterjedése jelent?sen megváltozott. Számos kutató kételkedik abban, hogy az üldöztetéseket túlél? kicsiny keresztény közösség évszázadokon keresztül pontosan emlékezett volna a szent sir helyére. Már csak azért is, mert Aph­rodité templom-együttese körülbelül egy mai lakótelep területét foglalta el, és ezen belül a teljesen átrendezett tájban lehetetlen egyetlen elbontott sírkamra helyét megjegyezni. Ráadásul Makariosz érseknek eszébe sem jutott, hogy a sírt az új városon kívül keresse, hanem rögvest a hatalmas római templomot romboltatta le a település szívében. Egyes kutatók szerint az érsek tudta, hogy Jézus idejében ez a terület még a város falain kívülre esett, ezért nem is keresgélt másutt.

Kilátás egy Krisztus korabeli sírból

Magáról a sír felfedezésér?l csupán egyetlen feljegyzés tudósit; jellemz?en Konstantin életrajza, melyet Szent Ózséb, Caesarea püspöke írt. Szerinte még az ásatást végz?k is csodálkoztak azon, hogy milyen gyorsan találták meg a sírt, amelyet ráadásul semmi sem jelölt vagy különböztetett meg más kamrák maradványaitól. Honnan tudta hát Makariosz, hogy Krisztus sírját találták meg? Nos, err?l nem beszélnek az emlékiratok, így a legfontosabb válasz alighanem örökre homályban marad.

Mindenesetre Jeruzsálemben gyorsan felépítették a Vértanúság-templomot, amely a mai Szent Sír templom el?dje volt. Maga az állítólagos sír az épület mögött, egy ligetben állt, majd körülkerítették egy kis bárnak nevezett szentéllyel. Napjaink temploma már e szentély köré épült. A templomot lehet ugyan látogatni, a szentélybe viszont tilos belépni, így azt sem tudhatjuk, van-e abban valami. Ez azért is kérdéses, mert az id?k folyamán a templom többször megsemmisült t?zvész, földrengés vagy emberi pusztítás következtében. Utoljára 1808-ban építet­ték újjá, de 1927-ben a földmozgások ismét megrongálták. Ahhoz, hogy ismét teljes pompájában ragyogjon, le kellene bontani és újra felépíteni, az egyházatyák azonban hallani sem akarnak arról, hogy munkásokat eresszenek Krisztus állítólagos sírjának közelébe.

Krisztusi relikviák

.Az újszövetségi régészettel foglalkozó irodalom olvasása közben furcsa érzésünk támad. A könyv- és folyóiratlapok tucatjain és százain írják le, hogyan szervezték meg az ásatásokat, milyen az illet? helyek és tárgyak külseje, milyen az adott tárgy történelmi és bibliai háttere, viszont amikor befejezésként az egész munka gyakorlati eredményére kerül sor, Felhadarnak néhány értelmetlen és szégyenkez? mondatot – a ,problémát még nem oldották meg, de megvan a remény arra, ahogy a jöv?ben megoldják stb. Teljes bizonyossággal és határozottsággal elmondhatjuk, hogy egyetlenegy, a szó szoros értelmében vetten egyetlenegy újszövetségi történetnek sem találták eddig valamennyire is megbízható régészeti bizonyítékát. Teljes mértékben vonatkozik ez többek között, Jézus Krisztus személyére és életrajzára.

A helyek közül, amelyeket a hagyomány az egyes újszövetségi események színterének tekint, egyetlenegy sem azonosítható valamely mai hellyel, még a legminimálisabb bizonyossággal sem. Vegyük például a betlehemi barlangot, ahol Jézus állítólag született. Arról a barlangról, amelynek ma ezt a nagy megtiszteltetést tulajdonítják, Szent Hieronymus (Jeromos), aki a IV. században járt ott, azt írta, hogy az a pogány kultuszban régóta szerepet játszott mint Adonisz rituális elsiratásának helye. Ez azt jelenti, hogy az illet? helyet már a kereszténység keletkezése el?tt szentnek tekintették, és így semmi különös sincs abban, hogy egy id? után más min?ségében kezdték tisztelni – Jézus születése helyeként. Egyébként egyes apokrif evangéliumokban Jézus születési helyeként pedig nem Betlehem, hanem a Makpela-barlang szerepel, ahol az ?sanya, Sára van eltemetve. Az isteni kisded állítólag akkor született ott, amikor szülei Betlehemb?l visszatér?ben voltak Názáretbe. (Nem is lehet azonosítani, Jézus születési helyeként semelyik barlangot sem, annál az egyszer? oknál gofva, hogy nem barlangban született… – Aranyi)

Lényegében így van ez az Újszövetség minden földrajzi és topográfiai elnevezésével. Semmiképp sem tudjuk megállapítani, hol volt Emmaus város, amelynek környékén Jézus feltámadása után a Biblia szerint megjelent tanítványainak. Nem tudjuk, hogy hol volt a Táborhegy, (Ez nem így van, tudjuk hol volt. Názáret közelében. – Aranyi) Jézus színeváltozásának a helye. A régészek még magában a Golgotában is kételkednek, ahol Jézus állítólag kínhalált szenvedett. A ?golgota” szó ?koponyát” jelent, és a ?kalvaria” szóval fordították latinra a ?calva” – koponya – szó után. Így hát koponya alakú dombot kell keresni. Az, amit ma a Golgotának számítanak, egyáltalán nem hasonlít koponyához. Lehetséges, hogy az elmúlt kétezer esztend? alatt megváltozott a domb alakja? Nos, 1867-ben a Damaszkuszi kaputól nem messze egy kriptát fedeztek fel egy olyan hely közelében, amelyr?l több-kevesebb képzel?er?vel azt mondhatják, hogy egy koponyához hasonlít. 1882-ben az akkor Jeruzsálemben tartózkodó Gordon tábornok egy öreg hadfira jellemz? határozottsággal kijelentette, hogy ezt a helyet kell a Golgotának tekinteni. Ett?l kezdve ezt a helyet Gordon Golgotának nevezték. Egy és más körülmények ellene szólnak annak is, hogy a mai Golgotát tekinthessük az igazinak. Az Újszövetség szerint a Golgota a városon kívül, a falakon kívül feküdt. 1925-1927-ben feltárták a jeruzsáIemi városfal maradványait, ezek azonban jóval kijjebb húzódtak, mint azt korábban feltételezték. Az ásatás és a kutatás 1940-ig folytatódott, és az eredményük rendkívül vigasztalan a hagyományos verzió hívei számára. Ha a városfal vonalán belül van, akkor a Golgota korántsem lehet az igazi Golgota… (Az is lehetséges, Jézust, nem Jeruzsálemben végezték ki – Aranyi)

Ám a Gordon Golgota ugyancsak nem felel meg a történelmi hitelesség követelményeinek. Gondos vizsgálattal megállapították, hogy a Gordon által feltárt sír a bizánci (V-VI. század) korszakból származik. Egyesek olyan megoldást javasoltak, hogy válasszák el egymástól a Golgota és a sírbolt ügyét. E változat esetén, igaz, további nehézséget kellene megoldani ­ meg kellene magyarázni, miért nem tudósit az evangélium arról, hogy Krisztus testét eltemetés végett más helyre szállították, ezzel azonban valahogy még megbirkózhatnának. Az egyház emberei mást tekintenek fontosnak: ha változtatnának a dolgon, és azt kezdenék magyarázni a hív?knek, hogy az eddig tisztelt Golgota nem volt az igazi, és ezért most egy másik helyet kell tisztelni, ezzel túlságosan nagy kockázatot vállalnának – azt, hogy elvesztik erkölcsi hitelüket. Hiszen ebben az esetben a hív? tömegek abban is kételkedni kezdenének, amit a papok más szent helyekr?l mondtak nekik, hiszen ha évezredeken át tévedtek a Golgotát illet?en, hol a garancia arra, hogy a betlehemi barlangot és Názáretet illet?en nem tévednek-e? Ezért minden marad a régiben, és azt kell hinni, hogy itt, és nem másutt feszítették keresztre és temették el Jézus Krisztust.

Schwegler ezzel kapcsolatban a következ?ket írja: ?Itt kezd?dik annak a hív?nek a tragédiája, aki legel?ször azt szeretné tudni, hol van a Földnek az a helye, ahol a Megváltója élt és szenvedett. Ám halálának színhelyét, ha régészeti fogalmakban gondolkodnunk a legmélyebb homály rejti.” –  Természetesen együtt érezhetünk ezzel a hív?vel azon okból, hogy a bibliai régész említette iménti vallási szükségletét nem tudja kielégíteni. Ez azonban nem változtat a helyzeten – bár a legnagyobb intenzitással folyik a régészeti kutatás, mégis nincs olyan ember, aki valami határozottat tudna mondani Jézus Krisztus halálának és eltemetésének helyér?l.

Az ?Ecce Homo” (Íme az Ember) árkád minden bibliai régészeti könyvben megtalálható, képét közlik a vallásos folyóiratok, és levelez?lapokon is óriási példányszámban terjesztik a zarándo­kok között. Jól tudjuk azonban, hogy mind a diadalívet, mind a környez? épületeket Kr. u. 117-t?l 138-ig uralkodó Hadrianus császár építtette, és hogy ilyen módon Krisztushoz a legcseké­lyebb köze sem lehetett. Pedig milyen csábító bemutatni a zarán­dokoknak azt a helyet, ahol Krisztus Pilátus el?tt állt, azt a dia­dalívet, amely alatt mindez történt. És ráadásul üzletnek sem rossz…

A mai szent Sír-templom hosszmetszete. A legmagasabb rész közepén látható a kis ház, az ún. edikula, amely magát a sírt rejti

L. H. Vincent francia katolikus szerzetes régész azt a célt t?zte maga elé, hogy felderíti, hol történt Jézus kihallgatása. János evangéliumában az áll, hogy Jézust a ?törvényházba” vitték, s Pilátus ?üle a törvénytev? székbe, azon a helyen, amelyet K?padolatnak (lithostrotonnak) hivlak, zsidóul pedig Gabatbának”. Ez görögül ?k? útburkolatot” jelent. Meg kellett tehát keresni a törvényházat és a hozzá tartozó nagy udvart.

Jeruzsálemben abban az id?ben semmiféle praetorium, törvényház nem volt. Pilátus júdeai helytartó rezidenciája pedig egyáltalában nem Jeruzsálemben, hanem Caesareában, a Földközi-tenger partján volt. Az evangéliumoknak ama állítása, hogy Jézus elítéltetése idején Pilátus Jeruzsálemben ténykedett volna, éppen ezért eléggé különösen hangzik. Azzal próbálják megmagyarázni ezt, hogy Pilátus valami miatt szükségesnek tartotta, hogy a zsidók pászka ünnepének idejére Jeruzsálembe utazzék. Tegyük fel, hogy ez megtörténhetett, és most térjünk át arra a kérdésre, hol lakhatott Pilátus jeruzsálemi tartózkodása alatt. Két eset lehetséges: Heródes Antipas palotájában vagy abban a várban, amelyet még I. Heródes király építtetett, és Marcus Antonius tiszteletére Antonius-várnak nevezett el. A bibliai régészek között elkeseredett vita indult: hol kell keresni Jézus elítéltetése nevezetes evangéliumi jeleneteinek a nyomait – Heródes palotájában vagy az Antonius várban? Vincent is azok közé tartozott, akik szerették volna tisztázni ezt a kérdést.

Ebben a kis házban van elrejtve Krisztus sírja

Az ásatások nem voltak eredménytelenek. Azon a helyen, ahol a Kr. u. I. században az Antonius-vár állhatott, pontosabban ott, ahol annak udvara lehetett, nagy k?burkolat maradványait tárták fel. A polgári, de különösen az egyházi lapok diadallal harsonázták: megtalálták azt a lithostrotont, azt a k?padozatot, ahol Jézus Krisztus kihallgatása lejátszódott. Ez az üdvrivalgás azonban eléggé mesterkéltnek t?nt.

Abból, hogy Jeruzsálem egyik utcájában vagy udvarában egy, az ókorban létez? és az evangéliumban megemlített k?padozatot fedeztek fel, csak arra következtethetünk, hogy az evangélista tudott annak létezésér?l, és semmi különös sincs abban, hogy a legendás eseményr?l úgy képzelte, hogy az éppen ezen a környéken, a város központjának ezen, a legkiemelked?bb, legnevezetesebb helyén játszódott le. Am az eseményekkel összefügg? tanúbizonyságot semmi mást nem találtak. Annak a következtetésnek a levonásához, hogy az evangéliumokban leírt események valóban megtörténtek, mégpedig a szóban forgó helyen, egymagában a k?padozat felfedezése túlságosan is kevésnek tekinthet?.

Egy cseppet sem jártak nagyobb sikerrel azok, akik fáradhatatlanul keresték a többi evangéliumi elbeszélés valamilyen bizonyítékát vagy illusztrálását. Íme, néhány példa.

János evangéliumának 5. részében azt olvashatjuk, hogyan gyógyított meg Jézus a Bethesda nev? tó mellett egy súlyos beteget. Az evangélium azt mondja a tóról, hogy annak ?öt tornácza van”. Sok találgatás folyt akörül, hogy a Jeruzsálem környéki természetes tavak közül melyik azonosítható a Bethesdával. Végül találtak egy tavat, amelynek környékén eléggé régi boltozatok romjai voltak láthatók, és nem volt kizártnak tekinthet?, hogy éppen öt volt valamikor bel?lük. Ha az árkádokat azonosítjuk a “tornácokkal”, ami már egymagában is nyilvánvalóan er?ltetett dolog, akkor feltételezhetjük, hogy amikor az evangélista a Bethesda tóról beszélt, erre a tóra gondolt, bár erre nincs határozott bizonyíték. Ám a maximum, amit ez esetben az evangélium történeti valóságának bizonyítására felhasználhatnak mindössze az, hogy az evangélista tudott annak a jeruzsálemi fürd?nek a létezésér?l, amelynek öt tornáca, illetve folyosója volt. Azt azonban, hogy egy Jézus nev? embernek volt-e valami köze ehhez a tóhoz, és ilyen nev? ember egyáltalán létezett-e, azt semmiképpen sem tisztázza a víztároló megtalálása.

Jézus Krisztusnak az evangéliumokban leírt tevékenységében fontos helyet foglal el Kapernaum városa. A Gertezáret-tó északi partján, ahol Jézus idejében e város állhatott, Kohl és Watzinger német régészek a század elején ásatásokat végeztek a célból, hogy feltárják e vidéken Jézus tevékenységének nyomait. Megtalálták egy épület maradványait, amely valaha zsinagóga lehetett. Vajon azt a zsinagógát találták-e meg, amelyet a kereszténység alapítója felkeresett? Gaudenzío Orfali franciskánus szerzetes 1922-ben gondosan tanulmányozta ezt a kérdést, és egy m?vet írt, amelyben határozottan állítja, hogy a zsinagóga romjai a Kr. u. I. századból származnak. Ha ez így van, akkor az épület Jézus idejében már létezhetett, jóllehet teljesen újnak kellett lennie. A régészek véleményei azonban megoszlanak a kapernaumi zsinagóga korának kérdésében, többségük szerint a romok nem származhatnak a Kr. u. II. századnál korábbi id?b?l. Ha ez így van, akkor ez nem az a zsinagóga, amelyben Jézus igét hirdetett. De íme, segítségül kínálkozik egy újabb hipotézis, amelynek – igaz – eddig semmiféle meglapozása sincs: a megtalált romok annak a zsinagógának a romjai, amelyet egy régebbi zsinagóga romjai fölé építettek, s az volt az, ahol Krisztus tanított. Teljesen nyilvánvaló, hogy a Kapernaumban talált romok alapján semmiképpen sem dönthet? el az a kérdés, hogy Krisztus ottani igehirdetése történelmi valóság-e. (Újabb példa arra, hogy Jézust zsinagógákba akarják kényszeríteni. Képesek odáig elmenni, hogy Jézus létezését tagadják, csak azért, mert nem találtak zsinagógát… Az fel sem merül az elméleteket gyártók többségében, hogy Jézus esetleg nem is zsinagógákban tanított, hanem hegyeken, tópartokon, stb. Ebben az esetben természetesen Jézus zsidó voltát is el kellene vetni. Az pedig messzire vezetne. Egészen az igazságig. – Aranyi.)

Mint ismeretes, Jézus evangéliumi élettörténetében különleges szerepe van Názáret galileai városnak. Jézus szülei Názáretb?l származtak, s az, hogy az istenember nem sz?kebb hazájában, hanem Betlehemben született, csupán a véletlen m?ve, ugyanis a szüleinek a ?beírattatás” miatt Betlehembe kellett menniük. (Emlékezzünk vissza! Jézus születi tehát Názáretben, Galileában, az “idegenek” földjén születtek, azaz nem voltak zsidók. Názáret mellett található az eredeti Betlehem. Tehát Jézus is galileai volt, ahogy a születi. Azonban ez a tény nem felelt meg a jézusi tanítást az ószövetségi szentíráshoz er?szakkal kényszerít? törekvéseknek, a saul-páli törekvéseknek, tehát a kineveztek egy falut Jeruzsálem mellett “Betlehemnek”, melynek hasonló volt a neve, oda “születtették” Jézust, és kitalálták a történetet a népszámlálásról, mint okot Sz?z Mária és Szent József “elvándoroltatására.” A gond ugye az, ha Jézus Galileában született, názáreti szül?kt?l, tehát “idegen” azaz nem zsidó szül?kt?l, akkor vajon miért kellett volna népszámlálás ürügyén egy egészen más nép által uralt területre elvándoroltni!? – Aranyi)

Az evangéliumok Jézust nem egy ízben ?názoreusnal~’ (názáreti) nevezik, s ez a jelz? Názáret város nevéb?l származik. A ?názoreus” szónak ez az értelmezése önmagában is mesterkélt, és helytelen, mert tulajdonképpen az evangélium ebben a jelz?ben valójában azt az ószövetségi hagyományt követi mely szerint názoreusnak nevezték az isten el?tt különösen kedves embert, a ?necer” – ?ág” szó után. Ami pedig Názáret városának, Jézus hazájának a kérdését illeti, azzal szintén koránt sincs minden rendben.

A bibliakritika már régen felhívta a figyelmet arra, hogy a Názáret elnevezés el?ször csak az Újszövetségben fordul el?. Józsué könyvében, amely felsorolja az izraeliták által meghódított palesztinai városokat, Názáret nem szerepel. A Kr. u. I. század második felében élt Josephus Flavius m?veiben 45 galileai várost sorol fel, s ezek között szintén nem fordul el? Názáret. S?t a Kr. u. III-V. századból származó Talmud sem említi Názáretet. Azt hihetnénk, hogy abban az id?ben, amikor az Újszövetség szerint Jézus élt, ilyen nev? város vagy egyáltalán nem létezett, vagy pedig olyan jelentéktelen település volt, amelyet senki sem tartotta szükségesnek megemlíteni. A régészeti ásatások nem döntik meg ezt a feltételezést. Bárhogy igyekeztek is a bibliai régészek az újszö­vetségi Názáret nyomait felfedezni, mindössze néhány cseréptárgyat sikerült találniuk, amelyek megközelít?leg ebb?l a korból származnak. Az evangéliumoknak azt az állítását, hogy Názáret, Jézus Krisztus hazája létezett, egyel?re semmi sem bizonyítja. (Ismét helytelen következtetés. Ugyanis, érdekes módon, fel sem merül a bibliakritikusok fejében az, hogy esetleg Názáret nem tartozott a “zsidók által meghódított galileai városok….” közé. De ha felmerült volna bennük, ismét csak azt a következtetést kellett volna levonni, hogy bizony, Jézus nem zsidó településr?l és nem zsidó területr?l, pláne nem zsidó szül?kt?l származik. S?t, meg kellett volna említeni a pártus-hun birodalmat, azon belül pedig az Adiabene-királyságot. A tisztelt biblia-kritikusok ennyire már nem mertek “kritikusok” lenni…. – Aranyi)