Home Cikkek Különleges haderők 2025-ben

Különleges haderők 2025-ben

545
0
Megosztás

Ennek a cikknek az olvasása 12 percig tart

A 21. században a különleges hadműveletek alighanem új dimenziókat hódítanak majd meg. A hozzáférhető irodalomban fellelhető előrejelzések 2025-öt jelölik meg a mélyreható változások éveként, miközben a fejlődés üteme valami egészen mást diktál.

A haditechnológiák jövőjére vonatkozó írásokban napvilágot látott feltevések hűen tükrözik, hogy a szakértőknek még nem igazán sikerült megragadniuk a tudományos-technológiai változások gyorsaságának ütemét. A jövőre vetített elképzelések számos esetben már realizálódtak, s néhány esetben megvalósulásuk csupán karnyújtásnyira van tőlünk.

“A Dim Mak (vagy Dim Shue), a kínai kung-fu egykoron tiltott technikája, szó szerinti fordítása, a ‘méregkéz’ (vagy a halál érintése). A Dim Mak technikája arra tanít, miként kell egy bizonyos pontot, bizonyos erővel, bizonyos időben megütve az ellenfélre halálos csapást mérni.

A technika tökéletes elsajátítása kemény edzést, türelmet, kitartást és tanulást igényel hosszú-hosszú órákon át. Mesteri módon összpontosít a pontos ütésre, mely a helyes testtartásra, az ütés irányára illetve az ütés megfelelő erősségére vezethető vissza, ami magától a becsapódási ponttól, mint célponttól is függhet.

Szintén szükséges az ellenség rendszerének közel tökéletes ismerete, de az ütés sikerét az időjárási viszonyok és a napszak is befolyásolják. A Dim Mak technika a megvalósulás számtalan szintjét biztosítja ismerője számára, az ellenfél harcképtelenné tételétől egészen a pár száz nap múltán bekövetkező halálig.

A 2025-ben feltűnő különleges hadműveleti erőkben, alapjában véve a Dim Mak jellegzetességei tükröződnek vissza. Egységei minden bizonnyal rendkívül elkötelezettek, tettre készek lesznek, s alighanem különleges képzésben részesülnek, és egyedülálló fegyverzettel, felszereléssel rendelkeznek majd…

2025-ben a KHE precíziós műveleti lehetőségek már folyamatos készenléti állapotot fognak követelni a globális szintű megfigyelésben, s megkívánják, hogy az egységek a legrövidebb idő alatt képesek legyenek specifikus célpontokat mozgósítani, hadrendbe állítani, lokalizálni és azonosítani. A hatékonyság változó szintjeit alkalmazva az akció után a KHE egységei képesek lesznek egyetlen árulkodó nyom nélkül visszavonulni, er?iket átcsoportosítani.

2025-ben kétségkívül léteznek majd olyan kormányok, melyek elég hatalommal rendelkeznek ahhoz, hogy az Egyesült Államok érdekei ellen irányuló esetleges fenyegetésüket komolyan vegyük. De lehetnek multinacionális vállalatok, terrorista szervezetek, drogkartellek, bűnszövetkezetek, és feltehetőleg energia- és erőforrások felett rendelkezni kívánó szövetségek is. Ezek az államhoz nem kapcsolható csoportok kevésbé lesznek érzékenyek a politikai befolyásra, a gazdasági nyomás pedig aligha gyakorolhat jelentős hatást szervezeteikre vagy működésükre.

Előfordulhat, hogy az amerikai érdekekkel szembeszegülő államok, vagy államokhoz nem kapcsolható csoportok bizonyos fokú technológiai előnnyel felvértezve bukkannak elő. Lehet, hogy lassan és nagy körültekintéssel közelítenek céljuk felé, ám az is megtörténhet, hogy váratlanul bukkannak fel a világszíntéren.

Az Egyesült Államoknak tehát képesnek kell lennie olyan célpontokat is támadással sújtani, melyeken a precíziós vezérlésű hadianyagokkal vagy hagyományos robbanószerkezetekkel nem lehet sebet ejteni. Ezeket a célpontokat valószínűleg a járulékos rombolást korlátozó vagy teljesen kiküszöbölő, szabályozható hatásfokú pusztító fegyverekkel kell célba venni. E különösen fontos célpontok lehetnek emberek, berendezések, vagy elektronikus adatbázisok. Az Egyesült Államok számára is fontos célpontok védelmét passzív és aktív eszközökkel fogják biztosítani. A legnagyobb kihívást a föld alatti bunkerek és mozgó célpontok jelentik majd a katonák számára.

A különleges haderők 2025-ben, akárcsak napjainkban, a nagy kockázatot hordozó, rendkívül speciális, kudarc esetén végzetes következményekkel járó küldetésekre fognak összpontosítani, a sikeres végrehajtásra közel száz százalékos garanciát követelnek, gyakorlatilag zéró hibalehetőséggel. A politikai érzékenység olyannyira jelentős, hogy a sikert kizárólag egy különleges képességekkel, képzési rendszerrel, és felszereléssel bíró szervezet szavatolhatja.

2025-ben a tömegpusztító fegyverek között találunk majd nukleáris, biológiai és kémiai fegyvereket, és kétségkívül felleljük majd a sorban az új gyilkos tömegpusztító eszközöket, az “információbombákat” is.

Az Amerikai Elektronikus Kommunikációs Haderő parancsnokság ellenőrzése alatt a 21. századi Szárazföldi Hadászati Program egy egyedülálló katonai számítógép/rádió-vezérlésű felszerelés fejlesztését és helyszíni tesztelését végzi. A számítások szerint a felszerelés alig egy kilogramm súlyt nyom majd, s szíjjal lesz rögzítve a katonára. A parancsláncon keresztül hangot, adatokat, képeket továbbít. A rendszertől a hadsereg harci egységei ütőképességének növekedését várják. Noha egy alig egy kilogrammos felszerelést mai mércével mérve egyáltalán nem tekintünk súlyosnak, kiszerelése a jövőbeni precíziós hadműveleti csapatoknak már nem felelhet meg. A csapatközi kommunikációs felszerelésnek, mint kommunikációs rendszernek, könnyűnek, mobilisnak, észrevehetetlennek kell lennie.

A miniatürizálásnak lehetővé kell tennie, hogy a kommunikációs- és segédfelszerelést a katonák ruházatába ágyazhassák be. A berendezéssel való érintkezés a fülbe vagy a torokba ültetett alkatrészeken keresztül történhetne. A holnap kommunikációs felszerelésének képmezejét normális látóteret biztosító kontaktlencsék alkothatnák. A lencsék képesek volnának a feladat végrehajtás közben szükséges képi információt megjeleníteni, továbbá – a mai éjjellátó eszközökhöz hasonlóan – adatgyűjtű vagy adatkiemelő szenzorként működni. Az efféle felszerelések vezérlőszerkezetének szintén észrevehetetlennek vagy felismerhetetlennek kell lennie, így legmegfelel?bb volna, ha a katonák meghatározott kézmozdulatokon, hangon, érintésen vagy akár szellemi irányításon ( a gondolat erején ) keresztül hozhatnák működésbe.

Az ARPA egy neuron-alapú bioszenzor kifejlesztésén dolgozik, mely mikrochipre növesztett idegsejtek segítségével képes a mérgező anyagok érzékelésére.

A technológiai fejlődés a repülőgép-hajtóművek és hajtóműmeghajtási-rendszerek terén is nagy reményekkel kecsegtetett. A NASA, néhány repülőgépgyártó céggel együttműködésben, a repülőgépmotor-fejlesztést jelentős beruházásokkal támogatja. Egyik törekvése – nevezetesen a csökkentett nitrogén-oxid kibocsátású és csendesebb motorokkal működő Mach 4 utasszállító kifejlesztése – mögött közvetlen katonai érdekek húzódnak. Egy másik ígéretes lehet?ség az ionizált leveg? mágneses alapon történ? rotációja az anyagi formát ölt? turbinalapátok helyettesítésére.

További hiperszonikus kutatási területek jelen pillanatban a rendkívül gyors reakciójú/teljes hatókörű repülőgép-rendszerek és rakétakilövő segédrendszerek. A tervek szerint a rendkívül gyors reakciójú/teljes hatókörű repülőgép-rendszer nagyobb sebességgel repülne, mint a teljes hatókör: Mach 8.

A megtévesztést szolgáló technológiák azonban – mint például a kaméleon álcázás és a holografikus képmások használata – nagymértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy a KHE észrevétlen tudjon maradni. További lehet?séget jelentene a hajszálpontos célmegjelöléshez a nanotechnológia optimalizálása, és egy ún. ROBOUG kifejlesztése, amit meg lehetne jeleníteni egy falon idéző légy formájában, vagy pedig a célpont előirányzott ütközési f?pontján kellene elhelyezni, mely azután csupán egy megfelelő harci töltettel felszerelt légi rendszertül származó jel befogására várna.

A Tom Selleck főszereplésével vetített Runaway című hollywoodi filmben a lövedékek egy érdekes formájával találkozhattunk. Egy puskára emlékeztető lőfegyverből lőtték ki, de lényegében egyéni DNS ismertetőjeggyel ellátott önirányító lövedékeket foglalt magában, s a célpont érzékelési hatósugarában történő kilövésekor a lövedék aktivizálódott.

A Star Trek, az új generáció című sorozat 157. epizódjában az emberi célpontok elleni támadás egy meglepő formáját mutatta be, mely 2025-re akár KHE precíziós hadműveleti eszközzé válhat. A történet egy bolygón játszódik, ahol történelmi klánok vívnak háborúkat egymással. Az egyik klán egy olyan bio-vírust fejlesztett ki, mely kizárólag egy adott klán tagjait támadja meg. A vírust kitenyésztő klán közvetlenül nem fertőződik, noha tagjai a vírust észrevétlenül saját vérrendszerükben hordozzák. Elegendő csupán az ellenséges klán valamely tagját megérinteniük, s az eredmény biztos halál. Az a lehetőség, hogy a precíziós hadműveleti csapat képes az ellenséges célpont területére észrevétlenül beszivárogni, s egyszerű érintés által el?re meghatározott vagy szabályozható hatékonyságot alkalmazni az ellenséges célpontokkal szemben, minimalizálja a további segédeszközök és fegyverek szükségességét – következésképpen lehetővé válik, hogy az egységek a kultúrális közegbe olvadjanak.

Egy különleges hadműveleti egységnek képesnek kell lennie egy tucat ember között sétálva, egy másodperc törtrésze alatt semlegesíteni az összes bűnözőt (természetesen a döntés alapjául szolgáló megfelelő adatok biztosításával a különítmény minden egyes tagja számára), s a műveletből az ártatlan jelenlévőket kihagyni. Ennek a lehetőségnek elsősorban túszmentési akciók során vehetnék nagy hasznát.

Az érvényesülési terület e szintjének biztosításához két területen kell jelentős lépéseket tenni. az egyik az érzékelés/kivetítés területe, a másik pedig a felfegyverzés/tűzvezetés. A szenzort úgy lehetne beállítani, hogy a célpontot DNS-érzékelésen keresztül fogja célkeresztbe, vagy esetleg a feromon-érzékelés egy formáját lehetne alkalmazni, mint például a burkolt célmegjelölésnél, vagy az olyan egyszerű esetekben, amikor rögtön látszik, hogy a kezükben fegyvert tartó személyek a rossz fíúk, a többieket pedig még kikérdezésnek kell alávetni.

A szenzor által betáplált adatok azután némi szűrésen mehetnének keresztül, majd a csapat más tagjai által gyűjtött információkkal, csaknem azonnal össze lehetne kapcsolni, és a katona védősisakjának, vagy egy külön e célra létrehozott, módosított taktikai információs sisak szemellenzőjén megjeleníteni. Az érzékelő/célmegjelölő rendszernek természetesen mindenféle fény- és időjárási viszonyok között működnie kell. A célmeghatározáshoz szükséges adatokat azután nyomban egy kézi segédfegyver-rendszerbe kellene táplálni, mely a foglyul ejtőket a megfelelő módon célba tudja venni.

Az éteri környezeteben való célmegjelölés szintén különleges képességeket és felszerelést igényel. Az ellenfél minden bizonnyal él majd a torzításmentes szenzorok nyújtotta lehetőségekkel, hogy a hálózatba való behatolást dekódolja. 2025-re feltehetőleg – a DNS-hez hasonlóan – már az elektronok is azonosíthatók lesznek. A legtöbb szokványos hadviselési metódustól eltér?en a cyber- és a kereskedelmi háború minden bizonnyal felnyitja Pandora szelencéjét – és az igazság napvilágra kerül.

Tulajdonképpen a valóság potenciális meghatározásának kérdése húzódik meg az információs háború és az új technológiák kifejlesztése mögött, amelyek oly módon olvadnak egybe, hogy a képi megjelenítés, a hangfelvétel manipulációja, de még a mentális funkciókba való közvetlen beavatkozás is könnyen lehetségessé válik. A valóság lényegének módosítása elérhető, ha a hatalom birtokosai képesek bármely gondolatunkat, érzelmünket, vagy ami sokkal nyílánvalóbb és elérhetőbb – a médiában megjelenő híreket befolyásolni.