Home Cikkek Különös villanások az éjszakai égbolton

Különös villanások az éjszakai égbolton

2392
1
Megosztás

Ha felnézünk az égre éjszaka, titokzatos égbolt tárul elénk megszámlálhatatlan ragyogó csillaggal. Időnként műholdak és repülők zavarhatják meg éjjeli vásznunk néma varázsát. Azonban feltűnt egy újabb megválaszolatlan jelenség, amit nevezzünk így: “Rejtélyes villanások.”

Egyre több megfigyelő számol be hasonlóan a jelenségről:
“Időnként kisebb, máskor nagyobb erejű villanások tűnnek fel, változó magasságból az égbolton, néha percre-másodpercre pontosan többször is egymás után ugyanazon a helyen.”

Vajon mik lehetnek ezek a különös fényvillanások felettünk?

Ez esetben nem beszélhetünk viharos időjáráskor jelentkező villámlásról, meteorról, sem más természetes jelenségről, ugyanis felhőtlen, tiszta időben is észlelték már a furcsa fényeket. Viszont felhős égbolton is jól lehetett látni a villanásokat.

csillagos égbolt

Másrészt a villámláskor megszokott, szerte ágazó fénycsóvák miatt, hamar bebizonyosodott volna miről is van szó. Itt viszont vaku-szerű, egy helyről felvillanó fényekről beszélünk.

Vajon ezek a fényjelenségek Gamma-kitörések lennének?

A Gamma-kitörések (GRB, az angol Gamma-Ray Burst-ből) látszólag véletlenszerű helyekről érkező gammafelvillanások, melyek 10-20 milliszekundumtól néhány percig tartanak és gyakran követi őket utófénylés nagyobb hullámhosszokon (röntgen, ultraibolya, látható fény, infravörös és rádióhullám). Ezek a legfényesebb jelenségek a világegyetemben az ősrobbanás után. Gamma-kitöréseket naponta átlagosan egyszer észlelnek az űrben keringő műholdak.

A megfigyelt gamma-kitörések többsége úgy tűnik, hogy nagy tömegű (legalább 30-40 naptömeg) csillagok élete végén jön létre (ezeket szokás kollapszárnak vagy hipernóvának nevezni). Az ilyen robbanások nagy részét kis tömegű, szabálytalan galaxisok csillagai okozzák. A progenitor vagyis az objektum amely létrehozza, általában gyorsan forgó csillag, ami a forgás miatt nem tud egyszerű szupernóvaként felrobbanni. Fémtartalma valószínűleg nagyon alacsony, emiatt a csillag viszonylag kevés anyagot veszít csillagszél formájában. A központi rész összeomlása révén a haldokló csillag közepén létrejön egy fekete lyuk. A többi anyag fekete lyukba való bespirálozása közben jönnek létre az ultra-relativisztikus kitörések, feltehetően jetek (anyagsugarak) formájában. Az összes ismert gamma-kitörés a Tejútrendszeren kívüli, és legtöbbjük több milliárd fényévre van.

gammakitörés

Egy 2008-as hatalmas volumenű gammakitörés adatai: 7,5 milliárd fényév távolsága ellenére (ez az Univerzum általunk látható teljes méretének fele) az optikai fényessége elérte az 5,76 magnitúdót, azaz körülbelül egy percig szabad szemmel is látható volt. A villanás nagy fényességének oka valószínűleg az, hogy a Föld nagy pontossággal a poláris anyagkidobás irányában feküdt, így ennek belső, sokkal intenzívebb része sugárzott bolygónk felé.

Idézzünk vissza egy sort a fenti leírásból:

“Gamma-kitöréseket naponta átlagosan egyszer észlelnek az űrben keringő műholdak.”

Ami azt jelenti, hogy annak az esélye, hogy valaki egy éjszaka alatt több tucat villanást is észleljen szabad szemmel, nemhogy csekély, hanem egyszerűen lehetetlen. Szóval még mindig nem találtunk magyarázatot a “rejtélyes villanások” eredetének keresése közben.

Műholdakról visszaverődő napfény okozza a jelenséget?

Az első világűrbe indított űreszköz, a Szputnyik?1 a Föld műholdja volt. 1957 óta több ezer műhold állt pályára a Föld körül, de a Naprendszerben már más bolygók és holdak körül is keringenek műholdak.

műholdak

Ezek között vannak amik alacsony Föld körüli pályán működnek (a föld felszínétől 200?1200 km-re), a közepes Föld körüli pályán (a felszíntől 1200?35 786 km-re) és vannak a magas Föld körüli pályán (35 786 km) felett. A műholdak az energiát általában a Napból nyerik, napelemek segítségével.

műholdfény

Mára az űrben keringő műholdak száma elérte körülbelül a 13,000 darabot. Ha a fellvillanást a műholdak napelemtáblájáról visszaver?d? napfény okozza, ennél a föld körül keringő műhold mennyiségnél, szinte egész éjszaka, talán még nappal is, csillagszóró effektusra hasonlító égi játékot láthatnánk.

Előfordulhat hogy fényképeket készítenek éjszaka a magasból?

Hozzáértő szakemberek nélkül nehezen kapunk az ilyesfajta kérdésekre választ. Hazánkban és nemzetközileg is elismert Aranyi László (csillagász és űrkutató) már számos megkérdőjelezett témával foglalkozott pályafutása során. Nem lehetünk nála bölcsebbek ezekben a témakörökben, ezért megkérdeztük mit tud mondani a szóban forgó esetekről.

Aranyi László így válaszolt a kérdéses jelenségre:

“Villanófénnyel (“vakuval”) az 1960-as évek vége óta fényképezik műholdakkal a földet. Egy-egy villanás között néhány másodperc telik el (kb. 7-15), s a műhold pályája szépen követhető a villanások helyéből. Emellett, érkeznek a világűrből kozmikus részecskék, ezek becsapódnak az emberi szem retinájába, és a szem “felvillanásokként” érzékeli őket. Ezek iránya és fényereje esetleges. Olykor meteorok is érkezhetnek a légkörbe éppen “szemből”, ilyenkor is villanást láthatunk, csóvát vagy nyomot nem.”

műhold éjszaka

Lehetséges hogy megkaptuk a választ tőle? Vagy elképzelhetetlennek tarthatjuk a felvetést, hogy olykor ennyire intenzíven fényképeznének műholdak az űrből? Éjszaka hogy lehetne fényképeket készíteni teljes sötétségben, és miért készítik ezeket a képeket?

Igen, természetesen lehet készíteni teljes sötétségben is képeket az űrből, műholdak segítségével. Azért mert mi a földről a korom fekete űrt látjuk csak, attól még a föld fényben úszhat a számos energia forrás, és bolygónkat megvilágító csillagok fényereje miatt. Ezennel felmerül a kérdés, minek kellene vakuval fényképezni a földet, ha ilyen szépen látszik minden ahogy a lenti felvételen láthatjuk? Mit érhet több ezer kilóméter magasságból akár egy speciális villanófénnyel ellátott nagy hatótávolságú fényképező? Határoz ez valamit a végeredményben?

ejszakamuholdfelvetel

Biztosan készítettünk már éjszaka képeket  a fényképezőgép vakuját használva. Tudhatjuk hogy a távolság, ez esetben a magasság, eléggé meghatározza a vakuhasználat minőségét, képességét. A közelebb lévő tárgyak, fényképezni kívánt tájak szépen látszanak a felvételeken, viszont a távolabb lévő dolgok ugyan úgy elvesznek a sötétségben. A földön pedig mint láthatjuk, világosan kivehető szinte minden terület, földrész, városok, vizeink, stb.. Ezért megkérdőjelezni látszik a felvetés, semmi értelme, hogy vakuval készítsenek képeket földünkről a műholdak.

Továbbra is érthetetlenül állunk a felvillanó jelenségekkel kapcsolatban, és talán egyszer kielégítő választ kapunk erre is, mint megannyi különös dologra amik földünk titkait övezi.

 

paranormal.hu

1 COMMENT

  1. A soha véget nem érő fényként is emlegetett catatumbói villámok egyszerre varázslatosak és félelmetesek. És hogy mitől világhírűek? Leginkább attól, hogy a kísérteties és hangtalan villámok percenként akár 150-200-szor is lecsaphatnak a venezuelai éjszakában, nem akármilyen égi fényjátékot produkálva. A jelenséget kizárólag a Maracaibo-tó és a Catatumbo-folyó találkozásánál lehet megfigyelni Venezuelában. A tó déli és középső részénél szokott a legélénkebb lenni a villámok harca, amely olyan erős fényt kelt, hogy a beszámolók szerint még olvasni is lehet itt az éjszaka közepén. Ráadásul a jelenség regenerálja a Föld ózonrétegét, ami még inkább különlegessé teszi. Az egyik leggyakoribb magyarázat rá, hogy az Andokból leszálló hideg szelek találkoznak a tó feletti meleg és párás levegővel, és ez váltja ki az abban lévő részecskék ionizációját.
    Ez is lehet egy magyarázat.. Én az időkép.hu-n kérdeztem régebben hogy hogy lehet hogy éjszaka villan egyet és utánna se hang se semmi.. Ott mondták “irták” hogy ha felettem tiszta is az ég.. egy távolabbi ponton ha villámlik akkor annak a fényét lehet ilyenkor észlelni, a hangját szintén a távolság miatt nem hallani. De hozzátették hogy nem mindenesetben kiséri hang az éjszakai “néma villámokat”, ilyenkor gyakran még magát a villámot sem látni csupán a fényét lehet érzékelni.