?Tudják, hol vagyunk, mit csinálunk?
Egy virtuális térképen egy útvonalat mutattak.
Végül egy pontot jelöltek ki.
Másnap rájöttem, hogy az a pont Székesfehérvár.
Ott él a lányom.?
Hatalmas kérdőjel ? vagy talán nem is ? a világ számára, vajon van-e földi létünkön kívül más bolygón is civilizáció? Régi kérdés ez. De vajon miért ne lehetne? Civilek és hivatásos kutatók, tudósok próbálják megfejteni ezt a rejtélyt. Munkájuk eredményéből az emberek számára csak minimális információ szivárgott ki, kézzelfogható bizonyíték pedig máig nincs a ?hivatalos? álláspont szerint. Ha mégis van, letagadjuk, nevetségessé tesszük, nem fogadjuk el.
Vajon milyenek is az ?idegenek? valójában? Erre is számtalan variáció született az évtizedek során. Voltak és vannak olyan állítások, melyek szerint alacsonyak és szürkék,vagy éppen magasak és zöldek. Mások pedig hozzánk hasonlítanak. Mára már egyre több hétköznapi ember számol be ufó jelenséggel kapcsolatos élményekről, találkozásokról. Egy ilyen személy élményeit mutatom be most. A hölgy nevét nem közöljük, legyen tehát Katalin.
Katalin egy kis faluban él, szinte ott nőtt fel. Két gyermeke van, egy fia és egy lánya, ő is az ufó-találkozások egyik szereplője.
Soha nem zártam ki a létezésüket, de nem gondoltam volna, hogy részese leszek az újságokban megjelent történeteknek. Először nem is velem történt az eset, hanem édesanyámmal, 1990 környékén. A kislányom nyaralni ment. Anyukámmal feküdtünk a szobában, már késő este volt. Egyszer csak szólt, hogy miért nem zártam be az ajtót, valaki járt itt. Én rögtön rácáfoltam: már miért ne zártam volna be? De azért felkeltem, és körül néztem. Valóban zárva volt. Egy teremtett lelket sem láttam a lakásban. Visszamentem a szobába, és megnyugtattam az anyukámat, hogy minden rendben van, biztosan álmodott. Kis idő múlva ismét megszólalt, és azt mondta, hogy valaki megérintette az oldalát. Nem erősen, de jól érezhetően. Nem tulajdonítottam az esetnek túl nagy jelentőséget, de elgondolkodtam rajta.
Telt-múlt az idő, míg egy este én is láttam az alakokat. Nem mertem mozdulni sem. Azt sem tudtam mi történik. Kezdetben nem voltak feltűnőek, csak később kezdtek hosszabb időre feltűnni.
A látogatóknak öt fajtáját tudnám felsorolni, de most csak azokat említeném, akikkel folyamatosan találkozom a mai napig. Két típus. Az egyik alacsony növésű, karjai a testéhez képest hosszúak. De mozgásuk igen gyors és rugalmas. Köpenyszerű ruhát vagy szkafandert viselnek. Ennek a típusnak a tagjaival szinte semmilyen kommunikáció nem történt. Arcukat alig láttam. Jelenlétükbe nem gondolhatok mindenféle dologra. Energiát adnak át kézrátétellel arra a testrészre, ahová szánják. A másik típusúak hozzánk hasonlóak. Nem tudom, honnan jöttek, csak ábrán mutatták.
Kép 2.Hihetetlenül hangzik, de életformájuk szinte hasonló a mienkkel, földi emberekével. Ugyan úgy dolgoznak, földet művelnek. Arra gondoltam, lehet, tőlünk figyelték el ezeket. Nem agresszívak, békés ?emberek?. Sőt, mosolyognak. Náluk is vannak növények, élelmiszerek. De technikájuk elképesztően fejlett. Életükről videó-vetítés formájában mesélnek, de értik és beszélik a nyelvünket. A falon vagy a számítógépünk monitorján jelennek meg a vetítések.
Évtizedek óta figyelhetnek bennünket, mert a fiamról és a kislányomról is mutattak képeket korábbi időszakokból is. Tudják, hol vagyunk, mit csinálunk. Egy virtuális térképen meg mutatták, hol lakunk mi. Egy útvonalat is mutattak. Végül egy pontot jelöltek ki. Másnap rájöttem, hogy ez a pont a térképen Székesfehérvár. Ott él alányom.
Egyébként ők is családban élnek. Képeken láttam az egyikőjük családját is. Még gyermekük is volt. Kultúrájuk is van. A ?színházban? általában a hétköznapi életet dolgozzák fel színdarabként. Meglepő és hihetetlen, de szeretik a balettet, amely lenyűgöző számukra. A gyerekek ugyan úgy néznek ? szeretik a mesét is ?, mint itt a Földön. Írásmódjuk inkább jelekre hasonlít.
2007. január 07-én egy virtuális képeslapszerűséget is kaptam tőlük.
Továbbá állíthatom, tudásuk magasan fejlett. Tisztába vannak a Föld eseményeivel a régmúlttól kezdve napjainkig, a háborúktól a természeti katasztrófákig. Teljes egészében ábrázolják a Földet, a kontinenseket, a vizeket. Jelölik rajta az eseményeket is. Egy alkalommal az egyiptomi piramisokról és Tutanhamonról is mutattak képeket. Az egyik éjszaka újra megmutatták a Földet, Sűrű füst és tűz látszott Ezeket a képeket többször láttam már. A korábban említett teljes Föld-térképen különböző pontokat jelöltek, északról nyugatra és délről keletre irányultak a jelzések.
Ami a járműveiket illeti, messze túlszárnyalják a nálunk fellelhető legmagasabb technológiát. Az ?űrhajó? vezérlő pultja körbe helyezkedik el. Előttük a székek egyenlő távolságra vannak egymástól, állni is lehet közöttük. Az ajtó a járműalján található, lefelé nyílik. Liftszerű fénynyalábon vagy lépcsőszerűségen közlekednek ki-be. Az előbbihez valószínű energia kifejtés szükséges, látszik az arckifejezésükön.
Róluk röviden ennyit szerettem volna mondani. A mai napig látogatnak, és képekben mutatják nekem az eseményeket. A többi fajtáról ? ha lesz ? egy másik alkalommal beszélnék. Hogy ki hiszi el és ki nem, azt mindenki döntse el maga. Egy biztos léteznek és céljuk van velünk. Nem ellenségesek, csak mi vagyunk velük szemben azok. Bár szerintem nem sok esélyünk lenne velük szemben.
Érdekes kétkedést kiváltó történetet ismerhettünk meg Katalin segítségével. Ezek szerint valóban mindent tudnak rólunk, követnek. De miért nem mutatkoznak előttünk? Esetleg vannak ?kiválasztottak?? Mire utalhat a füst és a tűz? Vajon pusztulásra van ítélve a Földünk? Mind csupa olyan kérdés, amelyre mi nem tudjuk a választ. Találgatnak tudósaink, de lehet, hogy ők már tudják az igazságot.