Home Cikkek Lefényképezett gondolatok

Lefényképezett gondolatok

493
0
Megosztás

Gyakran olvasni, hallani arról, hogy valaki épp lefotózott egy szellemet családi kirándulása során. Sajnos azonban a fotó önmagában nem elegend? ahhoz, hogy megfejtsük a rajta lév? jelenség mibenlétét. A legtöbben automatikusan kísértetnek vélik a fotókon szerepl? titokzatos alakokat. Azonban mennyire lehetünk biztosak abban, hogy az amit a képen látunk, az valóban szellem? Elképzelhet?, hogy a képeken látott jelenségek nem szellemek, hanem mások, vagy akár a saját gondolataink, melyet véletlenül lencsevégre kapott valaki?

Mindenek el?tt rugaszkodjunk el egy kicsit a fényképekt?l. Ismerjük már az unalomig kitárgyalt kísértet történeteket, nem újdonság számunkra a londoni Towerben Boleyn Anna szelleme, aki néhanapján megjelenik fejét a kezében tartva. Ezenkívül ott van a Glamis kastély szürke Lady-je is, ami gyakran áthalad a kastély félhomályos folyosóin. De megemlíthetjük a Queen Mary hajó belsejében id?nként ide-oda rohangáló gyerekek szellemeit is.

Egy fontos dolgot azonban nem veszünk észre. A legtöbb szellemtörténetben van valami közös: a kísértet vélt jelenség szinte mindig ugyanazt csinálja. Némelyik szellem id?nként ugyanabban a fehér ruhában ugrik le ugyanarról a szakadékról, van amelyik ugyanazt ordítja állandóan. El?fordul olyan is, amelyiknek az a mániája, hogy lánccal csörög állandóan. Nincs jobb dolguk a szellemeknek, minthogy ugyanazt csinálni folyamatosan? Lássuk be, aligha lenne izgalmasabb embereket ijesztgetni, mint a túlvilágon új világokat, új fejl?dési lehet?ségeket felfedezni.

Tény, hogy a szellemeknek nincs id?érzékük, de ne felejtsük el, hogy azok értelmes tudattal, identitással rendelkeznek. Valóban léteznek itt ragadt lelkek, mégis abszurdnak t?nik, hogy egyesek folyamatosan ugyanabban a házban legyenek leragadva, ugyanazokat a cselekvéseket ismételgessék id?r?l id?re. Ez rettenetesen unalmas lehet egy kísértetnek, amit egész biztosan nem élvez, hacsak nem mazohista. Tegyük fel a kérdést: mi van, ha ezek nem is kísértetek és a legtöbb lencsevégre kapott jelenség, valójában nem szellem? Ha viszont nem szellem, akkor micsoda?

Ezzel el is érkeztünk témánkhoz. Induljunk ki abból, hogy a minket körülvev? világ nagy részét nem érzékeljük.

Amit érzékelünk, az a fizikai anyag és azok a szemmel nem látható tartományok, melyeket már csak a fizikai m?szerek érzékelnek. Ilyenek például az elektromágneses hullámok, az ultrahangok, az atomok, molekulák, különböz? részecskék, stb.

A szellemvadászok, médiumok és a paranormális jelenségekkel foglalkozók jól tudják, hogy egy szellem képes bármilyen alakot magára ölteni, képes bármilyen formában megjelenni.

Nem túlzás azt mondani, hogy egy szellem felvehet akár medve, elefánt, kutya, de még egy bálna alakját is. Mindebb?l az következik, hogy tudatával teremti meg az ? kinézetét. Amire gondol, azzá válik. Elmondhatjuk tehát, hogy a szellemvilágban a gondolat teremti az anyagot. Ugyanez érvényes a fizikai világra is. Az anyagot a tudat teremti és nem megfordítva. Ennek bizonyításául vegyünk egy egyszer? eseményt alapul: a fejünkben kigondoljuk, milyen házat szeretnénk venni. Kés?bb, ha mindent megteszünk annak érdekében, hogy olyan házunk legyen, mint amilyet elképzeltünk, a gondolatunk valósággá válik, azaz materializálódik.

Talán maguk a gondolatok valamilyen elektromágneses hullámok formájában létez? egységek, melyeket még nem képesek érzékelni a m?szereink?

Mindazonáltal gondolatokat minden percben, minden pillanatban kibocsátunk magunkból. A gondolatok attól a perct?l kezdve megkezdik vándorútjukat a fizikai megvalósulás felé, hogy kigondoltuk ?ket. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy hirtelen arra gondolunk, hogy baleset ér minket és másnap ez meg is történik. Arról van szó, hogy minél jobban koncentrálunk egy adott dologra, az annál inkább magához vonzza annak elektromágneses valóságát. A kis intenzitású gondolatok más energiákkal egyesülnek, de egy gondolat sem veszlik el. De hogy a témánál maradjunk, mi köze ennek a kísértetekhez?

Mint említettem, minden percben kiküldünk magunkból gondolatokat. Ezek a gondolatok megjelennek valahol, mivel energiát adtunk nekik. Könnyen küldhetünk magunkból gondolati képmásokat, akárhova. Ha például szívesen emlékszünk vissza egy kellemes tengerparti helyre, ahol korábban nyaraltunk, akkor kiküldünk oda egy képmást tudatunkból, mintegy odagondolva magunkat. Minél er?sebb intenzitást adunk ennek, annál elevenebb lesz, de én-tudattal nem fog rendelkezni. A gondolatainkból kiküldött formákat úgynevezett pszeudo-anyagnak nevezzük. Ilyen pszeudo-anyag szerepelhet rengeteg fotón, felvételeken, melyet szellemeknek, kísérteteknek vélünk. Könnyen lehet, hogy a képeken található szellemek valaki másnak a gondolatai, valaki más tudatából származó materializálódott képmások.

Miért jelenik meg tehát Boleyn Anna folyton ugyanabban a ruhában, ugyanabban a pozícióban állva, fejét a kezében tartva? Miért ugrik le mindig arról szakadékról ugyanaz a kísértet? Miért mindig ugyanolyan ütemben kopog a padláson egy másik?

Úgy vélem, ezek többsége nem szellem, azok ugyanis már rég a túlvilágon vannak. Ezek valójában az ? teljes identitásuk egy része lehet, személyiségtöredéke, mely nem rendelkezik önálló tudattal, de a meghalt személy adott nekik annyi intenzitást, hogy egy cselekedetet ugyanúgy ismételgessenek.

Azok a szellemek, melyek úgy jelennek meg, ahogy haláluk pillanatában éppen kinéztek, valószín?leg az épp akkor meghalt személy gondolatai lehetnek, melyet a halállal járó hirtelen sokk teremthetett meg. Tehát egy lefejezett kísértet, amely valójában személyiségtöredék, akkor keletkezhetett, amikor annak tulajdonosát épp meggyilkolták (lefejezték). Az áldozat nyilván arra gondolhatott, hogy most meg fog halni és ezt olyan er?sen képzelte el, hogy azóta is ott bolyong a halála színhelyén a szellem, azaz a gondolatforma, miközben maga a lélek már odaát kell, hogy legyen s?t, akár már reinkarnálódhatott is.

Ejtsünk pár szót az EVP felvételekr?l. Páran már beszélgettek ily módon a szellemvilággal. A legtöbb EVP felvételen azonban csak beszéd vagy szófoszlányok hallhatók. Elképzelhet?, hogy ha ezek a hangok gondolatok és mások gondolatait rögzítjük a szalagra? Ha ez így van, akkor egy teljesen új, ismeretlen terület vár felfedezésre a tudomány számára. Gondolatainknak valahol tovább kell léteznie, hiszen eleve energiából keletkezik, mégpedig agyunk energiájából és mint tudjuk, az energia nem vész el, csak átalakul.

A másik, szintén ide tartozó jelenség a tulpa. A tulpa olyan gondolatforma, melyet igen er?s koncentrálással egyes kínai tanítók képesek láthatóvá tenni, megjeleníteni azt. Erre csak a ?kiváltságos? tanítók képesek, akiknek megadatott az a képesség, hogy gondolataik testet ölthessenek. A kínai vagy a tibeti irodalomban olvashatunk olyan tanítókról, akik képesek voltak képzeteiket megjeleníteni. Mi van akkor, ha sokan közülünk szintén képesek vagyunk kivetíteni gondolatainkat látható formában, anélkül, hogy tudnánk róla? Lehetséges-e, hogya tudattalanul kiküldött képmások itt-ott megjelennek és egy gyanútlan turista épp a mi gondolatainkat fényképezte le? Lehet, hogy a szellemvadászok valójában nem kísérteteket, hanem gondolatokat üldöznek? Talán nem véletlen, hogy nem történik meg minden azonnal amire gondolunk. Képzeljük csak el, mi lenne a világgal, ha mindenki hirtelen azt kapna, amire gondol. A káosz határtalan lenne. Alapvet?en azonban nem vagyunk képesek fizikailag láthatóvá tenni képzeteinket mint a nagy tanítómesterek ami önmagában nem is baj, hiszen, hiszen sok agresszív és rosszindulatú gondolat rendkívül káros lehet. Ez lehet az egyik oka annak, hogy a legtöbb szellemnek vélt jelenség miért olyan ellenséges, talán a poltergaist jelenség is csupán valakinek egy dühében keletkezett kósza gondolata lehet.

Nem árt tehát odafigyelni, hogy mire gondolunk. Ezt ne úgy értsük, hogy a képzeletünk minden egyes kockáját elemeznünk kell, hanem érdemesebb elvetni a negatív ideákat, mert ahogy Andrew Matthews is mondta: gondolataink körülményeket vonzanak és teremtenek. Ahogyan mi változunk, úgy változnak a körülményeink is.