Tételezzük fel, hogy a Földön olyan katasztrófa pusztít, ami miatt megszűnik rajta az élet. Ebben az esetben mi történik a szellemekkel? Megmaradnak vagy elpusztulnak ők is? Ha a szellemek energiából állnak, de ez az energia a Földdel együtt eltűnik, akkor a szellemek is eltűnnek? Mi a helyzet olyan bolygókkal, ahol van élet, mi történik a földönkívüliek szellemével?
Néhány tudós szerint a Vénusz és a Mars a mi bolygónkhoz hasonlóan egykor hordozhatott magán életet. Ha azonban az élet valamilyen katasztrófa következtében megszűnt rajta, megmaradnak-e az ott élők szellemei?
Ennek megértéséhez először is el kell fogadnunk, hogy léteznek szellemek. Ha bizonyos lelkek, mint például a londoni Tower Szürke Ladyje, vagy a Glamis kastély szelleme, valamilyen oknál fogva máig ugyanoda kötődik -, akkor miért ne kötődhetnének ugyanahhoz a bolygóhoz a földönkívüliek szellemei is?
A fizikában elfogadott energia megmaradás törvénye szerint az energia nem vész el, csak átalakul. Ennek ismeretében sok kutató szerint lelkünk a halál után nem fog eltűnni, hanem energia formájában tovább fog létezni, akár itt ragadva a Földön, akár odaát a Fényben. Ha tehát egy globális katasztrófa sújtaná a Földet, azok kivételével akik nem mentek át a túlvilágra, több kóborló lélek maradna a bolygón.
Ha mindez lehetséges, és a Vénuszon vagy a Marson valóban létezett egykor intelligens élet, majd valaminek a következtében elpusztult, feltételezhetjük, hogy néhány lénynek szintén ott ragadtak a szellemei ismeretlen idők óta. Szerencsétlen sorsukat talán némileg ellensúlyozza, hogy legalább nyugodt helyen vannak és nem háborgatja őket senki.
Természetesen mindez csak feltételezés, mert nem ismerjük biztosan a tudat természetét, még kevésbé azt, mi történik vele pontosan a halál után.
Egy másik nagyon fontos dolog amit meg kell említeni, hogy egy élőlénynek nem feltétlenül kell meghalni ahhoz, hogy szellemként éljen tovább. Egyes médiumok és kontakták beszámolói szerint nagyon sok földönkívüli fénylényként, azaz a szellemekhez hasonló éteri testben élnek. Ilyenek például az inuakik, melyek a mi dimenziónknál magasabb rezgésszinten élnek.
A Monoceros csillagképben feltehetőleg szintén fénylények élnek, akiknek tagjai magas égi bölcsességgel rendelkeznek valamint hozzájárulnak a teremtő folyamatokhoz és a gondolatok megvalósulásához. Mentálisan részt vesznek a kreatív teremtésben. Ahhoz is hozzájárulnak, hogy önmagunkat magasabb rezgésű világokkal kapcsoljuk össze. Ugyanakkor fontos megjegyeznünk, hogy ez nem autómatikusan történik, hanem nekünk kell kérni.
A Monoceros nemzetség tökéletesen rálát hétköznapi életünkre és mesteri szinten értenek ahhoz, hogyan indítsuk be a teremtő folyamatokat. Képesek sorsok, helyzetek tér és időbeli összekapcsolására. Kapcsolódási pontokat, éteri hidakat tudnak a lélek elé állítani, hogy segítsék őt útja során. A szakrális ösvények elemzésével hozzásegítenek minket az élethelyzetek minél jobb kihasználására, ezáltal a hatékony tapasztalatszerzésre.
A Monoceros civilizáció gyógyító tevékenységet is folytat a nála alacsonyabb rezgésű fajok számára. Ebben a csillagképben feltárulnak a személyes és kollektív karmikus sorsbeli látens összefüggések, melyek tapasztalatainkat kontrollálják. Tehát a megértés tudatosságát kaphatjuk meg, így fény derülhet számunkra saját életünk mibenlétéről. Elmondhatjuk, hogy az Monoceros civilizáció lakói, más néven az unikornisok a teremtés tanítói.
Fénylények élnek az univerzum több pontján is, ők haláluk után is ugyanolyan magas rezgésszinten működnek tovább, de más valóságtartományban.
A szellemek – bármennyire is halottak – szorosan kapcsolódnak az életünkhöz. Azt azonban ma már széleskörűen elismerik, hogy minden élő létforma tudatossága – akár emberi akár nem – összekapcsolódik. Ez az összekapcsolódás legyőzi a teret és az időt. Mint azonban láthatjuk, egyelőre több a kérdés mint a válasz.