Home Cikkek Madárház

Madárház

300
0
Megosztás

– Minden 1947-ben kezdődött, állítják azok, akik valamilyen szinten részt vettek az amerikai kormány azon magas szintű kutatásaiban, amelyek kapcsolatban álltak a földönkívüliekkel. E kutatásokat az úgynevezett Majestic-csoport koordinálja mind a mai napig, s bár sokan még a csoport létezését is megkérdőjelezik – mondván, kitaláció az egész -, mára egyre többen vállalják a kockázatot, hogy leleplezzék ennek a hatalmas összeesküvésnek a részleteit. Ők a Kinyilatkozók akik a Madárház tagjain keresztül hozzák nyilvánosságra az eltitkolt tényeket.

Bár a közvélemény úgy tudja, a Madárház először 1988. október 14-én, Michael Seligman világhírű dokumentum-műsorában, az UFO-k és ködösítés élőben (nálunk UFO Cover Up Live – Moszkva-Washington műholdlánc néven vált ismertté – a szerk.) című műsorban lépett először a nyilvánosság elé, a történet ennél sokkal messzebbre mutat. A műsorból ismertté vált madárnevet viselő kormányzati ügynökök, Falcon (sólyom) és Condor (keselyű) ugyanis már évekkel korábban kapcsolatba léptek ismert UFO-kutatókkal, újságírókkal, médiaszakemberekkel azért, hogy nyilvánosságra hozzák mindazt, amit UFO-ügyben eddig elhallgattak az emberiség elől. Részletesen beszámoltak a lezuhant űrhajókról, a foglyul ejtett földönkívüliekről, a hollomani UFO-leszállásról, amely lehetővé tette a kozmikus csereprogramot és arról, miként romlott meg az együttműködés a titokzatos árnyékkormány, a Majestic 12 és az ufonauták között, hogy vezetett mindez a Dulce-háborúhoz és a Majestic csoporton belüli szakadáshoz.

1
A bennfentesek egy része úgy vélte, semmi esetre sem lehet nyilvánosságra hozni a földönkívüliekkel kapcsolatos kutatások eredményeit, mert az azzal járna, hogy el kellene ismerniük: Hiába zajlottak évtizedeken keresztül olyan dollármilliárdokat felemésztű fekete projektek, amelyek célja a földönkívüli technológia feltárása volt, lényegében semmilyen előrelépést sem voltak képesek tenni ezen a téren. Hiába vannak a birtokukban földönkívüli űreszközök, ufonauták átverték őket, és e technika megismerésére tett erőfeszítéseik sorra kudarcot vallottak.

A titkolózóknak volt(van) egy másik sokkal fontosabb érvük is: Ha lelepleződnének, fel kellene adniuk mindazt a hatalmas politikai és gazdasági erőt, amit az évtizedek során megszereztek, beépülve a politikai vezetésbe, a katonai, tudományos intézményekbe, hírszerző szervezetekbe létrehozva ezzel egy titkos árnyékkormányt.S ennek az árnyékkormánynak a szerepe már régóta nem csak a földönkívüliekre korlátozódik. Ők úgy vélik, az idegenekkel csak egyetlen módon vívhatják meg a harcukat: ha az egész Földre kiterjesztik hatalmukat, és ha elérkezik az idő, a globalizált világ minden erőforrását mozgósítva szembe tudnak nézni a kozmikus fenyegetéssel.

A Kinyilatkozók azonban úgy vélik, az emberiséget nem lehet erőszakkal és gazdasági nyomással, katonai vagy politikai erővel egyesíteni. Szerintük folyamatosan fel kell készíteni minket arra a fenyegetésre, amit az idegenek jelentenek, és nyilvánosságra kell hozni az UFO-kkal kapcsolatos információkat. Hogy kilétüket és biztonságukat megóvják, létrehoztak egy magas rangú kormányzati tisztségviselőkből, katonákból, tudósokból álló nemzetközi csoportot, a Madárházat, akik a kapott dokumentumokat közvetett vagy közvetlen úton megosztották (megosztják) azokkal az UFO-kutatókkal, újságírókkal, akik révén mindez nyilvánosságra kerülhet.

1980-ban még csak arra voltak kíváncsiak, mit és milyen mélységben ismernek az UFO-kutatók, illetve, hogy leteszteljék az ufológusok felkészültségét, hogy képesek-e leellenőrizni a részükre eljuttatott dokumentumok hitelességét.

A légierő albuquerque-i Kirtland légitámaszpontjának különleges nyomozóirodájának magas rangú kémelhárító ügynökét bízták meg a feladattal, aki kapcsolatba lépett William Moore kutatóval, aki korábban szintén a Légierő Különleges Nyomozóhivatalának ügynöke volt. Moore ez idő tájt Charles Berlitz-cel, az ismert íróval közösen írt könyvükhöz végzett igen feltűnő nyomozást a roswelli UFO-katasztrófával kapcsolatban, amelynek eredményeként 1981-ben megjelent A roswelli UFO-incidens című könyvük (magyarul Roswelli UFO Katasztrófa, Új Vénusz kiadó 1992) Az ügynök arra kérte William Moore-t, hogy segítse őt abban, hogy titkos információkat juttasson el Paul Bennewitz UFO-kutatóhoz, aki a Kirtland légitámaszpont közelében végzett kutatásokat a földönkívüliekkel és a Dulce bázissal kapcsolatban, valamint segítse Bennewitz kutatásait, és természetesen rendszeresen informálja őt.

Az ügynök felajánlotta Moore-nak, hogy szolgálataiért cserébe segíti a Roswellel kapcsolatos nyomozásai. Ezzel kezdetét vette a kiszivárogtatás. Moore titkos kapcsolata révén segítette Bennewitzet, jelentett összekötőjének és folyamatos információkat kapott a kormányzat hivatalos UFO-kutatásairól. Ám az információk sokaságát Moore már nem volt képes egyedül feldolgozni, ezért 1982 júliusában segítségért fordult Jaime Shandera UFO-kutatás iránt érdeklődő filmproducerhez, akivel elemezve a helyzetet arra a megállapításra jutottak, hogy hírforrásukat meg kell óvni. Első lépésként fedőnevet választottak számára. Így kapta a magas rangú kémelhárító a Falcon azaz a Sólyom nevet, s ezzel akaratlanul is ő lett a Madárház első tagja.

A Sólyomtól kapott anyagok feldolgozása során Moore és Shandera még ugyanebben az évben több olyan magas rangú kormányzati tisztségviselővel került kapcsolatba, akik szintén információkat kívántak kiszivárogtatni a kormány és a földönkívüliek kapcsolatáról. Köztük volt például a CIA Tudományos és Műszaki Osztályának (STD) igazgatóhelyettese Ron Pandolphi, aki egyúttal a Fehér Ház tanácsadója, valamint a Rockefeller Alapítvány UFO-bizottságának tagja volt. Az újabb és újabb informátorok egy-egy újabb madárnevet kaptak fedőnévként, s ezzel folyamatosan nőtt a “beszédes kismadarak” csoportja, vagyis a Madárház. Pandolphi a Pelikán (Pelican) nevet kapta, míg főnöke a Tudományos és Műszaki Osztály (STD) vezetője, Albert Stubblebine, a pszichikai hadviselés szakértője lett a Gém (Heron).

Az első komolyabb információ, amit a Kinyilatkozók a Madárházon keresztül több szálon is nyilvánosságra hoztak, a holloman-i UFO leszállással volt kapcsolatban, amellyel Robert Emenegger valamint Allan Sandsler filmproducer már a hetvenes évek elején foglalkozott, sőt Emenegger 1974-ben megjelent könyvében (UFO’s Past, Present & Furure, Ballantine Books 1974, New York) már számos, az incidenssel kapcsolatos részletről is beszámolt.

A Madráháznak köszönhetően először John Learrel (ismert repülési szakértő és UFO-kutató) léptek kapcsolatba, aki nem tárta fel információforrását, így nem lehetett az ügyben hiteles tanú. Ezt követően 1983 tavaszán a Pentagon két magas rangú ezredesének, William Colemannek és George Weinbrennernek az engedélyével bemutatták a hollomani leszállást megörökítő, több kamerával készült felvételeket Emeneggernek és Sandslernek, ám a filmet nem használhatták fel. Végül Richard C. Doty-n, a légierő Különleges Nyomozóirodájának kémelhárító ügynökén keresztül kapcsolatba léptek az ismert dokumentumfilmessel, az orvosi, környezetvédelmi és tudományos filmjeinek köszönhetően többszörösen is Emmy-díjas Linda Multon Howe-val. Doty részletesen beszámolt Howe-nak a hollomani leszállásról, valamint arról, hogy létrejött a kapcsolat a földönkívüliekkel.

Dokumentumokat mutatott a kutatónőnek arról, hogy az amerikai kormány már 1949-ben fogságba ejtett egy ufonautát, akivel egy magas rangú katonatiszt, fedőnevén Héja (Hawk) éveken át kapcsolatot tartott fenn, sőt arról is tájékoztatta, hogy a Howe által 1980-ban bemutatott, állatcsonkításokkal foglalkozó Különös Aratás című dokumentumfilmet washingtoni illetékesek igen rossz néven vették, mivel az egyértelműen bizonyította az idegenek és az állatcsonkítások közötti kapcsolatot. Doty ekkor még csak nem is sejtette, hogy Howe magas kormányzati kapcsolatai révén hamarosan lenyomozza őt, és arra is fényt derít, hogy Doty valójában nem más, mint ugyanaz a Sólyom fedőnevű ügynök, aki évekkel korábban William Moore-al kapcsolatba lépett. Howe ezt az információt nem tárta a nyilvánosság elé, mivel újabb Falcon által kiszivárogtatott információkra várt, elsősorban saját, állatcsonkításokkal kapcsolatos kutatásait illetően, valamint minden áron kapcsolatba akart lépni Héjával (Hawk).

A kémtörténetnek is beillő sztori itt még nem ért véget. A Madárház tagjai még ugyanezen a nyáron újabb információkat juttattak el Howe-nak, Emenegger-nek és William Moore-nak. Többek között azt az 1977. június 14-ei keltezésű elnöki tájékoztató dokumentumot, amely Jimmy Carternek szólt, és amely részletesen beszámolt az Aquarius Projektről és a project keretei közé tartozó Sigma, Snowbird és Pounce programokról. Ezek a dokumentumok részletesen beszámoltak a hivatalos UFO-kutatások révén az USA űrkutatási programjánál hasznosítható vált technikai információkról a földönkívüliekkel történt kapcsolatfelvételről, a lezuhant és elfogott UFO-kon történő próbarepülésekről, és az űrtechnológiával kapcsolatos információkról.

S mindez csupán a kezdetnek bizonyult, mert 1984 decemberében az ismert hollywoodi producer, Jaime Shandera felbontotta azt az albuquerque-i postai bélyegzővel ellátott csomagot, amely egy 35 mm-es előhívatlan fekete-fehér filmen az azóta már világszerte ismertté vált 1952. november 18-i keltezésű, 8 oldalas eligazító dokumentumot, a Majestic 12 dokumentumokat tartalmazta. A Majestic-12-vel kapcsolatos dokumentumok bombaként robbantak be az addig egy helyben toporgó UFO-kutatás színterére, mivel kerek-perec kimondták, hogy az 1947-es roswelli UFO-katasztrófa során földönkívüliek jártak szerencsétlenül Új-Mexikóban. A kutatók és a szkeptikusok évtizedekig tartó vitája ekkor vette kezdetét. Mindezek fényében már-már elhomályosult Michael Seligman UFO-k és ködösítés élőben című dokumentumfilmje, amelyben már a Madárház tagjai is nyilvánosság elé léptek.

De kik is ők valójában? – tette fel magának a kérdést néhány lelkes UFO-kutató.

Mint tudjuk, Falcon, azaz a Sólyom nem más mint az albuquerque-i Kirtland légitámaszpont Különleges Nyomozóirodájának ügynöke, Richard C. Doty. Mára az is kiderült róla, hogy a Légierő Tudományos Intézetének tagjaként Veréb (Sparrow) állnéven is informálta a kutatókat, s ezért többen joggal vélik, hogy a Kinyilatkozókat is a légierő berkeiben kell keresni. Az egyik legnehezebb feladat a Seligman filmjében szereplő másik ügynök, Condor, vagyis a Keselyű kilétének feltárása volt. Dotty környezetében keresték az illetőt, akit mindenki a kémelhárítás terén vélt megtalálni. Ám amikor kiderült, hogy Doty Veréb néven is tagja a Madárháznak, a nyomok Robert Collins századoshoz, a Légierő Tudományos Intézetének különleges ügynökéhez vezettek. Hamarosan Collins főnökéről, az intézet vezetőjéről, Barry Hennessyről is lehullt a lepel, amikor kiderült, ő a Császármadár.

Hamarosan újabb madár lépett a színre C. B. Scott Jones, a Haditengerészeti Hírszerzés magas rangú tisztjének, majd a Human Potential Alapítvány elnökének személyében, aki szintén részt vett a Rockefeller Alapítvány már említett kutatási programjában. Ő nyíltan elismerte, hogy Kolibri (Hummingbird) néven tagja a Madárháznak, és tudja, hogy a Haditengerészet egyik fizikusa Sirály (Seagull) fedőnéven segíti a kiszivárogtatást. Még a kutatók sem gondolták, hogy Sirály nem más, mint az UFO-kutatásban jól ismert Dr. Bruce Maccabee fizikus és lézerfegyver-szakértő a Haditengerészet Mariland-i Felszíni Fegyverzetfejlesztési Laboratóriumából. (USNSWL)
Bár napjainkra egyre több Madárház-tag személye vált ismertté, ők természetesen nem hajlandók elárulni egyetlen megbízójuk kilétét sem, így a Kinyilatkozók továbbra is biztonságban érezhetik magukat. Nyilatkoznak azonban egymásról, s így egyre nyilvánvalóbb, hogy a Madárház tagjait a lehető legmagasabb szintről válogatták.

Pingvin (Penguin) például nem más, mint az Amerikai Katonai Hírszerzési és Biztonsági Parancsnokság (USAISC, INSCOM) ezredese, az agykontroll-specialista John B. Alexander, aki Los Alamosban a távolba látási kísérletek (Mind Controll, Remote Viewing) egyik meghatározó személye volt. Részt vett a CIA pszichikai hadviselési programjaiban is akárcsak egy másik agykontroll-specialista, Jack Verona, aki Holló (Raven) néven tagja a Madárháznak.

S ha már a CIA szóba került, meg kell említeni az egyik összekötő tisztjét, a Biomedicial Sciences vezetőjét, Christopher Cit Green-t, aki a Kékszajkó (Bluejay) fedőnevet viseli.

Green a CIA-nál végzett, úgynevezett fekete programokkal kapcsolatos titkos munkája során együtt dolgozott a Stanford Egyetem és a texasi Austinban található Fejlett Kutatások Intézetének (IUR) professzorával, Harold Putholffal, aki nem más, mint a Bagoly (Owl).

S ha már korábban szóba hoztuk a Wright Petterson légibázis földönkívüliekkel kapcsolatot tartó tisztjét, nevezzük meg őt is: Héja (Hawk) nem más, mint Ernie Kellerstraus. Armen Victorian kutató szerint a Madárház tagja volt Brent Scrowcroft is, a Fehér Ház volt nemzetbiztonsági főtanácsadója, Teller Ede, Henry Kissinger, de felvetődött a nemrég elhunyt John E. Mack neve is.
A Harward egyetem professzora nem az egyetlen UFO-kutató, aki bekerült a kiválasztottak e szűk csoportjába. Rosemary Guiley, az amerikai gabonaköröket kutató csoport vezetője elismerte, hogy Vadgalamb néven tagja a Madárháznak.

Dr. Bruce Maccabee-hoz hasonlóan nagy meglepetést jelentett a kutatók számára, amikor kiderült, hogy a Védelmi Minisztérium számítástechnikai szakértője, a francia kormány korábbi UFO-kutatója, számos témában megjelent könyv szerzője, Jacques Vallée szintén tagja a Madárháznak Fogoly (Partridge) fedőnéven, míg egy másik ismert UFO-kutató, Dan Smith a Csibe (Chicken Little) nevet kapta.

Ahogy azt igyekeztünk felvázolni, a Madárház tagjai valóban a tűz közelében vannak, de a legfelsőbb vezetés és a bennfentesek dokumentumaiba nyilvánvalóan még ők sem nyerhetnek betekintést. Kapnak ugyan információkat, amelyek hitelessége nem egy esetben megkérdőjelezhető, ám céljuk mégis az eredmények nyilvánosságra hozatala. Néhány kutató úgy véli, bizonyítékuk van arra, hogy a Madárház tagjai ma már megtalálhatók a világ minden részén. S hogy van-e tagja a Madárháznak Magyarországon? Ezt jelenleg még nem lehet tudni. Talán csak akkor, ha végre fény derül az egyetlen ismert közép-európai Madárház-tag, Vörös vércse (Windhover) kilétére?

Látogatók