Hieroglifák nemcsak az ókori egyiptomiak írásában léteztek: a maja kultúra írásmódja is hasonló jelekre épült. A különbség azonban, hogy míg a titokzatos egyiptomi írást sikerült megfejteni a 19. században, a maja rejtély teljes megoldása még mindig várat magára.
Közép-Amerika különleges helynek számít az írástörténet szempontjából: a Közel-Kelethez és Kínához hasonlóan ugyanis itt is függetlenül alakult ki az írás. Bár legalább hatféle közép-amerikai írásmódot ismerünk, eddig csak egyet sikerült megfejtenünk ezek közül: a maják írását, amely a jelek szerint a legteljesebb és legfejlettebb volt mind közül. A különböz? kultúrák (az olmek, a zapotek, az epi-olmek, az izapan és az azték) eltér? írásmódokat fejlesztettek ki, ám mivel a maja kultúra és a maja írás tudott a leghosszabb ideig fejl?dni, a legtöbb emlék is t?lük maradt ránk.A maja kultúra nemcsak a képekr?l jól ismert piramisai és fejlett csillagászata révén hasonlít az ókori Egyiptom kultúrájára, hanem az írása alapján is. Az egyiptomiakhoz hasonlóan a maják is önálló írást hoztak létre, amely id?vel képes lett a beszélt nyelv szinte összes jellegzetességét kifejezni.
A klasszikus maja írás egy kombinált kép- és szótagírás, hasonlóan a mai japán bet?vetéshez. A kínaiból átvett japán kandzsi jelek elvont jellegével ellentétben a maja írásjelek vizuálisan sokkal felismerhet?bb formában maradtak meg, akárcsak az egyiptomi hieroglifák. A viszonylagos küls? hasonlóságok miatt ragadt a maja írásjelekre is a hieroglifa elnevezés. Maga a maja szó pedig valószín?leg a Yucatán-félsziget Majapan városának névéb?l származik. A maja kultúra klasszikus korának általában az i.sz. 300-tól 950-ig tartó id?szakot számítják. Maga a maja kultúra azonban ennél jóval hosszabb id?szakot ölel fel: a régészeti és nyelvészeti kutatások szerint i.sz. 300-hoz képest több ezer évvel korábban kezd?dött, és az utolsó maja város (Tajaszal) csak 1697-ben esett áldozatul a spanyol hódítóknak.
A maja nyelvcsalád kb. 30 nyelvét még ma is legalább 6 millióan beszélik a mai Guatemala, Mexikó, Belize és Honduras területén. A maja nyelvnek valószín?leg már a klasszikus id?szakban is sok változata létezett, de a ránk maradt feliratok túlnyomó többsége a maja nyelvcsalád csolti (a nemzetközi irodalomban ch’olti’) nyelvének klasszikus változata. (Noha léteznek jukaték–majául íródott leletek is, ezekb?l jóbal kevesebbet ismerünk.) A kutatók feltételezik, hogy a csolti egy lingua franca (nagy presztízs? közvetít? nyelv) lehetett a maják között: az elit és a papok nyelve, kicsit hasonlóan a latin nyelv szerepéhez a középkori Európában. A hódítások idején a maja társadalom már túl volt fénykorán, a klasszikus id?szakon.
A maja k?templomokat és piramisokat többnyire ebben az id?szakban építették, és a maja írásemlékek is jobbára ebb?l az id?b?l származnak. A fejlett csillagászat és a kalendáriumok révén sokáig egyfajta békés csillagászokként gondoltunk a majákra, egészen addig, amíg az írásuk megfejtéséb?l ki nem derült, hogy rájuk is jellemz? volt a viszály, az ármány és a háború ? csak úgy, mint a legtöbb más népre.Legalább tízezer maja feliratot ismerünk jelenleg. A legkorábbi fennmaradt írás az id?számítás el?tti harmadik évszázadból származik, a legkés?bbi pedig a 16. század végi.
K?be faragott maja feliratok fennmaradtak emlékm?veken és épületeken, továbbá barlangokban, fába vésve, kerámiákon és szinte minden lehetséges id?tálló tárgyi leleten. Egyebek mellett kódexekben is, ez utóbbiak azonban sajnos csak igen kis számban ? köszönhet?en a Diego de Landa püspök (1524-1579) által elrendelt kódex-megsemmisítéseknek. Jelenleg mindössze négy maja kódex létezésér?l tudunk, és ebb?l csak három eredetiségéhez nem férhet kétség. Ezeket ? a jelenleg ?ket ?rz? városok nevei alapján ? Drezdai, Párizsi és Madridi kódexekként ismerjük. Hogy hogyan kerülhették el a kódex-megsemmisítéseket, és miként jutottak át Európába, máig tisztázatlan. (Régészek további kódexeket is találtak helyszíni ásatásokon, ám ezeket a trópusi környezet annyira megrongálta, hogy mára már mind olvashatatlan.)A 16. század végére a maja írás szinte teljesen feledésbe merült. A tudósok és a kutatók értetlenül álltak a mívesen vésett maja jelek el?tt.
Csak az egyiptomi hieroglifák 1824-es megfejtése után merült fel a remény, hogy a maja jelek is megfejthet? nyelvet kódolnak. Amikor egy francia pap 1862-ben rábukkant a már korábban említett Diego de Landa püspök 1566-os Relación de las Cosas de Yucatán cím? kiadatlan kéziratának másolatára a madridi Királyi Akadémián, a kutatók azt hitték, hogy a maja hieroglifák rosette-i kövét találták meg. (A rosette-i k? az az 1798-ban talált három nyelv? k?tábla, amely alapján végül sikerült megfejteni a rejtélyes egyiptomi hieroglifákat.) Ebben a kéziratban de Landa úgy írja le maja jeleket, mintha azok egy ábécét alkotnának, ahogyan ? azt hitte. Sajnos azonban gyorsan kiderült, hogy de Landa tévedett. Alaposabb vizsgálatokat követ?en a de landa ábécét teljes mértékben elvetették a tudósok, és így a kézirat további 90 évre feledésbe merült.
Ebben az is közrejátszott, hogy a 19. század vége felé egy német könyvtáros, Ernst Förstemann elkezdte megfejteni a maja kalendáriumok logikáját. Azt fedezte fel, hogy a maják húszas számrendszert használtak, és ezután hamarosan már a maja kalendáriumok dátumait az európai id?számításhoz tudták egyeztetni. A maja kalendáriumokban azonban a hieroglifák jobbára mind logogrammok, azaz szójelek, és ezért a kutatók körében kezdett az a nézet kialakulni, hogy maga a maja írás is teljes egészében képírás. A maják számmisztikáját vizsgálva egyes szerz?k úgy vélik, hogy a 13. baktun (egy baktun nagyjából 394 és egynegyed évet, azaz 144 ezer napot jelöl? id?egység) végén nem csak az id?számítás, de a világ is véget ér. E kutatók igen jól keresnek az utóbbi id?ben apokalipszis-irodalmukkal.
Számukra elkeserít?, de a kiskertekben elkeseredett tempóban atombunkerekeket épít? polgárok számára talán reményt kelt? információ lehet, hogy az e cikkben taglaltak alapján megfejtett feliratok bizony 13. baktun utáni eseményeket is taglalnak ? evilági környezetben. A maja hieroglifák megfejtésében végül Jurij Knorozov (1922-1999) szovjet nyelvész 1952-es Közép-Amerika ?si Írása cím? tézise hozta meg a várva várt áttörést. Berlin elfoglalásával a második világháború végén ugyanis szovjet kézbe került a Porosz Állami Könyvtár számos értékes kötete ? többek között egy ritka kiadás, amely a ma még létez? három maja kódex másolatait tartalmazta.
Knorozov ezt tanulmányozta egyetemi évei alatt, és jó megfigyel?képessége, illetve egy még él? maja nyelv ismerete hozzásegítette a sikerhez. (Érdekes módon ez utóbbit addig alig próbálták más kutatók felhasználni.) Knorozovnak felt?nt, hogy a de landa ábécében egy pulyka képe felett szerepelt a latin bet?s cu és egy addig azonosítatlan jel, amely a kódexekben is gyakran állt pulykák képe mellett, továbbá jukatán-majául a pulyka kutz ? régiesen írva cutz. Ehhez hasonló apró lépésekb?l jött rá, hogy a de landa ábécé jeleit és a maja hieroglifák többségét szótagjelekként kell értelmezni.Knorozov 1952-es tézisének másik jelent?s és kés?bb beigazolódott felfedezése pedig a szóvégi magánhangzó-egyeztetés (szinharmónia) elmélete volt. A maja szavak egy jó része mássalhangzóra végz?dik, míg a szótagjelek mind magánhangzóra.
Knorozov javaslata szerint egy mássalhangzó-magánhangzó-mássalhangzó (Má-Ma-Má) felépítés? szót két Má-Ma szótagból állítottak össze a maja írnokok, ahol a második magánhangzó az els?t ismételte. Kés?bb kiderült, hogy lényegesen bonyolultabb rendszerr?l van szó, de Knorozov alapelképzelése helyesnek bizonyult. A hieroglifák megfejtése Knorozov publikációjának ellenére még b? húsz évig igen visszafogott tempóban haladt, mert a hidegháború, a vezet? maja szakért? Eric S. Thomson ellenállása, illetve a nyelvi korlátok miatt a világ maja kutatói csak lassan fogadták el Knorozov elveit.A maja jelek négyzetes alakúak és balról jobbra, fentr?l lefelé, kettes oszlopokban kell ?ket olvasni.
Az évszázadok alatt a maják kb. 1000 hieroglifát használtak ? bár ezekb?l valószín?leg egy id?ben maximum 300-at ? melyeknek 70 százalékát jól értjük, 20 százalékát pedig csak többé-kevésbé. A jelek közül 200 darab szótagokat jelölt, amivel elméletileg a beszélt nyelv minden apró részletét ki lehetett fejezni. Mivel sok szótagnak több jele is volt, valójában összesen csak 80 szótagról van szó. A többi hieroglifa f?neveket jelölt, és sok embléma-jel is létezett, mint például a maja városok jelei. A hieroglifák megfejtését a mai napig megnehezíti, hogy két vagy több ?logikailag egymás után következ? ? jelet többféleképpen is összekombinálhattak a maja írnokok. Az egyik jel a másikat félig eltakarhatta, vagy egyik a másikon belülre kerülhetett, mi több, a két jel akár teljesen is egybeolvadhatott, az eredeti jelek különböz? tulajdonságait meg?rizve. Fél tucat különböz? jelet használtak pédául az ?-re, az egyes szám harmadik személyére.
Akár a legtöbb írott nyelvben, a majában is van többhangérték?ség (mint például magyarban a n? lehet a f?név asszony vagy a növekedni ige), valamint rokonhangzás (például a folyt és a fojt igék), de a képírás jelleg miatt ezeket lényegesen nehezebb megkülönböztetni. Bár b?ven van még teend?, a maja hieroglifák megfejtése a 80-as évek óta felgyorsult tempóban halad.