Bármely kultúráról legyen szó, 3 sámánizmus legjellegzetesebb vonása a lélek utazása. Látomásai révén a sámán más világokba is eljut, ezért a ?szent dolgok szakértőjének” és az ?eksztázis mesterének” tartják. A földi lét és a természetfölötti birodalmak közti közvetítőszerepe kiváltságossá teszi, mert istenektől és szellemektől nyeri el szent tudását, azon képessége pedig, amelynek révén vissza is tud térni e magasztos ismeretekkel, társadalmi szempontból is rendkívüli fontosságot kölcsönöz neki.
A sámánok lelki utazását tulajdonképpen egyfajta irányított tudathasadásként is felfoghatjuk, amelyet különböző módokon lehet elérni. Az első lökést olykor a szentként tisztelt, tudattágító hatású növények adják, máskor a böjtölés, a rituális ének vagy a dobpergés váltja ki a kívánt hatást, megint máskor pedig erős, víziószerű álom sodorja transzba a sámánt.
Az indonéziai menangkabau népek szerint az életerő, azaz a szumangat az álmodás és a betegség idején elhagyja a testet, és amíg azon kívül tartózkodik, a áukun, vagyis a sámán Feladata, hogy ellensúlyozza a gonosz szellemek ellenséges hatását. A hátún lüstáldozatot mutat be, és megidézi a barátságos szellemeken takaró alatt fekszik a földön, reszket, s közben kivetíti tudatát a szellemi világra. A Szumátra közelében fekvő Mentawei-szigeteken a sámánok addig táncolnak, amíg transzba nem esnek. Ekkor egy sasok által repített hajó felviszi őket az égbe, ahol találkoznak a mennyei szellemekkel, és kif aggatják őket a betegségek gyógymódjairól.
A hagyományos eszkimó sámánokat a dobpergés energiája és a megidézett segítő szellemek juttatják el az eksztázis állapotába. Egyes eszkimók karjukat és lábukat szorosan a tesrükböz kötik, hogy ezzel is gyorsítsák a belső fényerő kiszabadulását és a lélekurazást. Knud Rasniussen az ötödik Thule-expedícióról írt beszámolójábanmegemlít egy természetfölötti utazást, amely a Tenger Istennőjéhez vezetett. A sámán feladata az volt, hogy közbenjárjon az istennőnél a közösség érdekében, és szellem testében az óceán mélyén utazzon. A szertartás kezdetén a közösség felnőtt tagjai a sámán köré gyűlnek, aki csendben mereng magában.
Amikor úgy érzi, körülvették segítő szellemei, bejelenti, hogy ?nyitott az út” előtte. A közösség tagjai kórusban énekelnek, miközben a sámán belefog nehéz feladatába: óvatosan kikerül három hatalmas követ, amelyek a tenger fenekén görögnek, és fürgén eloson az Istennő vicsorgó házőrző kutyája mellett. A sámán ?szinte siklik, mintha egy pontosan a testéhez méretezett csatornán csúszna lefelé, melyben ha kinyújtja a kezét, lassíthatja az esést, és nem csapódik a tengerfenékbe. Amíg vissza nem tér a földre, rokon lelkei nyitva tartják számára a csatornát.”IS A tenger mélyén a sámán találkozik az Istennővel, aki szinte fuldoklik az emberi gonosztettek tisztátalanságától. Amikor a sámán engesztelésképpen a baját simogatja, az Istennő szellemnyelven elmondja neki, hogy a nők titkos magzatelhajtásokat végeztek, a tabut pedig a főtt hús fogyasztásakor szegték meg. A sámán ezzel az üzenettel tér vissza a földre, a vétkesek pedig meglakolnak bűneikért.
Ebből a beszámolóból is láthatjuk, hogy a sámán nem élvezetből indul lelki utazásra, hanem konkrét ügyben jár el: azért utazik, hogy szembeszálljon a betegséggel, megértse a tabuszegés természetét, visszaszerezzen egy elveszett vagy megkínzott lelket, vagy segédkezzen a világegyetem harmóniájának helyreállításában. A sámán feladatának lényege ugyanis az, hogy más világokba utazzon, majd az ott kinyilatkoztatott tudással visszatérjen, és kedvező változásokat étjén el, egyszóval közvetítsen az istenek és az emberek között.