Ha Alaszka déli részén végigautózunk az ún. Tok-Highwayn, a 11-es mérföldk?nél, Gakona település közelében az út mellett több kilométeren át szögesdrótkerítés húzódik. A kerítés mellett tábla figyelmeztet arra, hogy itt katonai terület kezd?dik. Ez az ún. HAARP Project (haarp = hárfa) fellegvára. A HAARP a High Frequency Active Auroral Research Program, azaz aktív magas frekvenciás program az auróra kutatására elnevezést takarja, vagyis hivatalosan az északi fény létrejöttét és tulajdonságait vizsgálja. Közrem?köd?i az US Navy (haditengerészet), a US Air Force (légier?), valamit néhány egyetem és beszállító cég. A terület tulajdonosa az USA Védelmi Minisztériuma. Egy kívülálló számára már az is elgondolkodtató lehet, hogy vajon miért érdekl?dik az amerikai hadsereg az északi fény iránt?
A projekt hivatalos leírása szerint a HAARP az ionoszféra fizikai folyamatait vizsgálja. Az ionoszféra a Föld légkörének fels?bb rétegei közé tartozik, a felszínt?l számítva 60-1000 km között található. Nevét onnan kapta, hogy különösen gazdag elektromosan töltött részecskékben, ún. ionokban. A Napból és a kozmikus térb?l ered? természetes sugárzás folyamatosan újabb töltéseket hoz létre és süt ki. Az Északi- és a Déli-sark környékét s?r?n hálózzák be a földi mágneses tér er?vonalai, ennek következtében itt gyakran fordulnak el? nagy felületre kiterjed? kisülések. Ezeket a földfelszínr?l is látható jelenségeket hívjuk északi fénynek vagy aurórának.
A HAARP kutatásainak alapját a fenti képen is látható antennaerd? képezi. Az ún. dipólusos antennákból jelenleg 48 van, a végleges kiépítettséghez 180 antenna felállítását tervezik. A kereszt alakú antenna egyik karja a 2,8-7 MHz-es tartományért, a másik a 7-10 MHz-es frekvenciasávért felel?s. Az antennák úgy vannak kapcsolva, hogy az ionoszféra sz?k tartományát is képesek pontszer?en magas frekvenciás rádióhullámokkal bombázni. Az ionoszféra megcélzott tartományában ez elektromágneses folyamatokat gerjeszt, ami rádióhullámok kisugárzását eredményezi.
Már régóta ismert, hogy az elektromosan pozitív ionoszféra az összességében negatív töltés? földfelszín ellenpólusa, így a két réteg között folyamatos az elektromos feszültség. Ez a feszültség rendszeresen kisül, amikor valahol a Földön kitör egy vihar.
Az ionoszféra fizikai tulajdonságait használja a technika a drótnélküli információátvitelhez. A földi adók által kisugárzott rádióhullámok számára az ionoszféra olyan, mint egy hatalmas homorú tükör. Visszaveri a rádióhullámokat, amelyek így nagy távolságokat is képesek áthidalni. Aki már megpróbálkozott azzal, hogy egy a középhullámú sávon egy távoli adót hallgasson, tapasztalhatta, hogy a vételi viszonyok naplemente után jelent?sen javulnak. Ennek oka, hogy ekkorra megsz?nnek azok a zavaró effektusok, amiket a nap sugárzása okoz az ionoszférában.
Tesla és Schumann felfedezései
A fentiekben körülírt fizikai tényeket el?ször Nikola Tesla horvát fizikus és feltaláló írta le a XX. század elején. Tesla akkoriban Colorado Springsben folytatott kísérleteket a drótnélküli energiaátvitellel. Kísérleti berendezéseivel több százezer volt elektromos feszültséget hozott létre, amellyel képes volt mesterséges villámok el?állítására is. Rájött, hogy a villámlás mellékjelenségeként rendkívül alacsony frekvenciájú rádióhullámok kerülnek kisugárzásra, amelyek gyakorlatilag akadálytalanul képesek behatolni a földfelszínbe is. Ezzel a felfedezésével megtalálta azt a frekvenciát, amellyel Föld elektromágnesesen rezonál. Tesla munkáját akkoriban nem támogatta a tudományos közélet, és mivel felfedezéseinek gazdasági hasznát sem látták, munkájához nem talált szponzorokat, így az félbeszakadt. Majdnem egy fél évszázad telt el addig, amíg a müncheni egyetem egyik fizikusa – inkább véletlenszer?en – ugyanezt a felfedezést tette: Schumann megállapította, hogy az ionoszféra és a földfelszín közötti energia kisülések melléktermékeként rendkívül alacsony frekvenciájú rádióhullámok sugárzódnak ki, amelyek képesek rezonálni a Földdel. Ezek a rádióhullámok nemcsak behatolnak a Földbe, hanem ezáltal még fel is er?södnek, emiatt hatalmas állóhullámok képz?dnek, s ezek képesek hosszú id?n át stabilak maradni. A Schumann-frekvencia pontos értéke: 7,8 Hz.
A rendkívül alacsony frekvenciájú hullámok (ELF-hullámok) katonai hasznosítása szinte kézenfekv?. Miután ezek a hullámok majdnem veszteség nélkül képesek behatolni a földfelszínbe és az óceánok vizébe, kit?n?en alkalmazhatók földalatti objektumok lokalizálására, de tengeralattjárók felderítésére és a velük folytatott kommunikációhoz is.
Az emberi agy frekvenciái
Az emberi agy elektromos áramainak EEG-vel történ? mérései megállapították, hogy agyunk 1-20 Hertz közötti elektromágneses hullámokat termel. Az orvostudomány ezt a spektrumot négy f?bb tartományra osztja, amelyek különböz? tudatállapotokhoz kapcsolódnak:
1. A delta-hullámok (1-3 Hz) az álom nélküli mélyalvásban és a komatózus állapotokban dominálnak.
2. A théta-hullámok (4-7 Hz) azokra az alvási fázisokra jellemz?ek, amikor álmodunk.
3. Az alfa-hullámok (8-12 Hz) a nyugalmas ébrenléti állapotokban lépnek fel (pl. meditáció során, röviddel az elalvás el?tt, illetve közvetlenül az ébredés után).
4. A béta-hullámok (13-20 Hz) a normális ébrenléti állapotra jellemz?ek. A Schumann-frekvencia (7,8 Hz) tehát az agy alfa és théta-állapotának határán helyezkedik el. Ezenkívül ez az agyfrekvencia jellemz? a legtöbb eml?sállatra is. Ez az azonosság minden bizonnyal nem véletlen: az evolúció folyamán alkalmazkodtunk az életterünk sajátosságaihoz, hiszen az el?bbiekben láthattuk, hogy ez a frekvencia jellemz? bolygónk egyes természetes állapotaira.
A HAARP projekt lehetséges hatásai az emberi tudatra
Az eddigi adatokból következik, hogy a HAARP projekt antennái tevékenységük mellékjelenségeként nagy mennyiségben termelnek olyan elektromágneses hullámokat, amelyek frekvenciája 7,8 Hz. A kérdés az, hogy ez a véletlen m?ve, vagy szándékosan el?idézett jelenség?
Mérések szerint az emberi agy hipnotikus állapotban is dominánsan alfa-hullámokat termel. A vizsgálatok ugyanakkor azt is igazolják, hogy hipnózis alatt az ember huszonötször könnyebben befolyásolható szuggesztiókkal, mint normál éber állapotban. Nem kell túl sok fantázia ahhoz, hogy ezen információkat összekombináljuk.
Alaszka messze van? Az ionoszféra tükrözési effektusát kihasználva egy kisugárzott jel nagy pontossággal juttatható el Földünk bármelyik pontjára.
Amennyiben csak természetes állapotú Schumann-hullámokról van szó, nem feltétlenül kell rosszra gondolni, hiszen ezek a hullámokkal természetszer?en egyébként is napról napra találkozunk. Azonban könny? visszaélni a Schumann-hullámok természetével:
1. A mesterséges sugárzás intenzitásának növelése befolyásolhatja az ember tudati állapotát, érzékenyebbé teheti a mindennapi normális szuggesztív befolyásolások iránt (pl. reklámok).
2. A rádiótechnikából ismerjük, hogy az adók közismert frekvenciái csak viv?hullámok, amelyekre a tulajdonképpeni információt ráültetik (felmodulálják). Ha például a rádiónkon beállítjuk az FM 104 MHz-es tartományt, nemcsak egy monoton hangot hallunk, hanem egy komplett rádióprogramot, beszédet, zenét. Ezeket a komplikált információkat a 94 Mhz-es viv?hullám segítségével juttatják el az adótól (rádióadól) a vev?ig (rádiókészülékig), majd a rádiókészülék ezeket ismét hallhatóvá alakítja. Az adó és a vev? közötti útszakaszon semmit sem hallunk a m?sorból. Mindennapjainkat ilyen jelleg? elektromágneses hullámok sokasága között éljük, szervezetünk mégsem érzékeli ?ket. Ennek nyilvánvalóan az az oka, hogy a hagyományos rádiófrekvenciák egy olyan elektromágneses tartományhoz tartoznak, amiket az emberi agy nem képes érzékelni.
Mi történik azonban akkor, ha egy alfa-tartományú ELF-hullámra, pl. egy teljesen szokványos Schumann-hullámra ültetünk információt? Feltételezéseink szerint pont ezzel kísérleteznek, többek között a HAARP projekt keretein belül. Könnyen elképzelhet?, hogy ily módon gyanútlan emberek ezreinek agyába lehet észrevétlenül információkat eljuttatni.
A HAARP projekt irányítói azzal nyugtatják a közvéleményt, hogy az alaszkai antennák teljesítménye nagyon alacsony. Azonban az emberi agy reakciója elektromágneses hullámokra még jobbára feltáratlan terület. Érdekes példa: egy hagyományos, kereskedelmi forgalomban is kapható játékmágnes térereje mintegy 1000 gauss, vagyis kerekítve kb. kétezerszer olyan er?s. mint a Föld mágneses mezeje (0,3-0,7 gauss). Ha a testünk vagy fejünk közelébe tesszük az el?bb említett mágnest, semmi jelét nem tapasztaljuk annak, hogy hatással lenne ránk. Ezzel szemben tudjuk, hogy az emberek és állatok a Föld mágneses terének legkisebb ingadozására is rendkívül érzékenyen reagálnak. Ezen alapul pl. az id?járási érzékenység, hiszen a közeled? vihar el?tt lokálisan csökken a földmágnesesség.
Egész egyszer?en nem tudjuk még, hogy miért reagál az emberi agy gyenge impulzusokra ilyen er?teljesen, ugyanolyan jelleg? er?s impulzusokra pedig egyáltalán nem.