Szinte mindenki álmodott már arról, hogy üldözik, elkésik a munkából vagy lezuhan egy szikláról. Az, hogy újra és újra ugyanazt az álmot látjuk, jól ismert jelenség – a lakosság közel kétharmada számol be visszatérő álmokról. Üldözés, kétségbeesetten meztelenül lenni nyilvános helyen, természeti katasztrófa kellős közepén lenni, a fogaink elvesztése vagy az, hogy elfelejtünk órára menni féléven át mind tipikusan visszatérő forgatókönyvek ezekben az álmokban.
De honnan ered a jelenség? Az álmok tudománya szerint a visszatérő álmok az álmodó életében fennálló megoldatlan konfliktusokat tükrözhetik.
A visszatérő álmok gyakran stresszes időszakokban, vagy hosszú időn keresztül, néha több éven át, sőt akár egy életen át is előfordulnak. Ezeknek az álmoknak nem csak a témái azonosak, hanem éjszakáról éjszakára ugyanazt a történetet is megismételhetik.
Bár a visszatérő álmok pontos tartalma minden egyénnél egyedi, vannak közös témák az egyének között, sőt kultúrák és különböző időszakok között is. Például az üldözés, az elesés, a vizsgára való felkészületlenség, a késés, vagy az, hogy valamit ismételten meg akarnak tenni, a leggyakoribb álmok közé tartoznak.
A visszatérő álmok többsége negatív tartalmú, olyan érzelmeket foglal magában, mint a félelem, a szomorúság, a harag és a bűntudat. A visszatérő álmok több mint fele olyan szituációval kapcsolatos, amelyben az álmodó veszélyben van. Néhány visszatérő téma azonban pozitív, sőt eufórikus is lehet, például olyan álmok, amelyekben új szobákat fedezünk fel a házunkban, erotikus álmok, vagy amelyekben repülünk.
Egyes esetekben a gyermekkorban kezdődő visszatérő álmok felnőttkorban is megmaradhatnak. Ezek az álmok eltűnhetnek néhány évre, majd egy új stresszforrás jelenlétében újra megjelennek, majd a helyzet elmúltával ismét eltűnnek.
Megoldatlan konfliktusok
Miért játssza agyunk újra és újra ugyanazokat az álmokat? A tanulmányok szerint az álmok általában segítenek szabályozni az érzelmeinket és alkalmazkodni a stresszes eseményekhez. Az érzések álmokba való beépítése lehetővé teheti az álmodó számára egy fájdalmas vagy nehéz esemény feldolgozását.
A visszatérő álmok esetében az ismétlődő tartalom jelentheti az ilyen nehéz élmények integrálására tett sikertelen kísérletet. Számos elmélet egyetért abban, hogy a visszatérő álmok az álmodó életében fennálló megoldatlan nehézségekhez vagy konfliktusokhoz kapcsolódnak.
A visszatérő álmok jelenlétét összefüggésbe hozták a pszichológiai jólét alacsonyabb szintjével, valamint a szorongás és a depresszió tüneteinek jelenlétével is. Ezek az álmok általában stresszhelyzetekben ismétlődnek, és megszűnnek, amikor az illető megoldotta személyes konfliktusát, ami javuló jólétet jelez.
A visszatérő álmok gyakran metaforikusan tükrözik az álmodók érzelmi aggodalmait. Például a cunamiról való álmodozás gyakori trauma vagy bántalmazás után. Ez tipikus példája a metaforának, amely az ébrenlétben tapasztalt tehetetlenség, pánik vagy félelem érzelmeit jelenítheti meg.
Hasonlóképpen, ha valaki álmában nem megfelelően van felöltözve, meztelen vagy nem találja a WC-t, az mind a szégyenérzet vagy a szerénység forgatókönyvét jelenítheti meg.
Ezeket a témákat úgy is felfoghatjuk, mint forgatókönyveket vagy álomra kész történeteket, amelyek olyan teret biztosítanak számunkra, ahol megemészthetjük ellentmondásos érzelmeinket. Ugyanaz a forgatókönyv újra felhasználható különböző helyzetekben, ahol hasonló érzelmeket élünk át. Ezért van az, hogy egyesek, amikor stresszes helyzettel vagy új kihívással szembesülnek, azt álmodják, hogy felkészületlenül jelennek meg egy matematikavizsgán, még évekkel azután is, hogy betették a lábukat egy iskolába. Bár a körülmények eltérőek, a stressz hasonló érzése vagy a kiválóság iránti vágy újra kiválthatja ugyanazt az álomforgatókönyvet.
Az ismétlődés folytonossága
William Domhoff amerikai kutató és pszichológus az álmok ismétlődésének folytonosságát hangsúlyozza. A szélsőséges álmok közvetlenül reprodukálják az átélt traumát – ez a poszttraumás stressz zavar egyik fő tünete.
Ezután következnek a visszatérő álmok, amelyekben ugyanaz az álomtartalom részben vagy egészben ismétlődik. A traumatikus álmokkal ellentétben a visszatérő álmok ritkán játszanak le közvetlenül egy eseményt vagy konfliktust, hanem metaforikusan tükrözik azt egy központi érzelem révén. Ezek az álmok általában egy hasonló helyzetet játszanak le, mint például a késés, az üldözés vagy az eltévedés, de az álom pontos tartalma egyik alkalommal a másikról a másikra eltér, például a vonatról való késés, nem pedig a vizsgáról való késés.
De bizonyos álomelemek, például szereplők, cselekvések vagy tárgyak is ismétlődnek az egyén álmaiban. Mindezek az álmok különböző szinteken bizonyos érzelmi aggodalmak megoldására tett kísérletet tükröznek.
Fiziológiai jelenségek
De miért ugyanazok a témák? Az egyik lehetséges magyarázat az, hogy ezen forgatókönyvek egy része az evolúciós előnyök miatt maradt meg az emberekben. Azáltal, hogy fenyegető helyzetet szimulál, az üldözéses álom például teret biztosít az ember számára, hogy álmában gyakorolja a ragadozók észlelését és elmenekülését.
Néhány közös téma részben az alvás során lejátszódó fiziológiai jelenségekkel is magyarázható. Egy izraeli kutatócsoport 2018-as tanulmánya azt találta, hogy a fogak elvesztéséről való álmodozás nem kifejezetten a szorongás tüneteivel, hanem inkább az alvás közbeni fogösszeszorítással vagy az ébredéskor jelentkező fogászati kellemetlenségekkel függ össze.
Amikor alszunk, az agyunk nincs teljesen elzárva a külvilágtól. Továbbra is érzékeli a külső ingereket, például hangokat vagy szagokat, illetve a belső testérzeteket. Ez azt jelenti, hogy más témákat, például azt, hogy nem találjuk a WC-t vagy meztelenül vagyunk egy nyilvános helyen, valójában az éjszakai vizelési kényszer vagy a bő pizsama viselése az ágyban serkenthet.
A REM-alvásra – az alvás azon szakaszára, amikor a legtöbbet álmodunk – jellemző fizikai jelenségek is szerepet játszhatnak. A REM-alvásban az izmaink megbénulnak, ami olyan álmokat idézhet elő, amelyekben nehéz lábakkal vagy az ágyban bénultan álmodunk.
Hasonlóképpen, egyes szerzők azt javasolták, hogy az esésről vagy repülésről szóló álmokat a vesztibuláris rendszerünk okozza, amely hozzájárul az egyensúlyozáshoz, és spontán módon reaktiválódhat a REM-alvás során. Természetesen ezek az érzések nem elegendőek ahhoz, hogy megmagyarázzák ezeknek az álmoknak a visszatérését egyes embereknél, illetve hirtelen megjelenésüket stressz idején, de valószínűleg jelentős szerepet játszanak a legjellemzőbb álmaink felépítésében.
A ciklus megtörése
Azok az emberek, akik visszatérő rémálmokat élnek át, bizonyos szempontból megrekedtek az álomforgatókönyvre való reagálás és az álomra való várakozás egy bizonyos módján. Terápiákat dolgoztak ki arra, hogy megpróbálják feloldani ezt a visszatérést és megtörni a rémálmok ördögi körét.
Az egyik technika az, hogy ébrenlétben vizualizáljuk a rémálmot, majd átírjuk azt, vagyis módosítjuk a narratívát egy-egy szempont, például az álom végének megváltoztatásával valami pozitívabbra. A világos álmodás is megoldás lehet.
A világos álmokban tudatosítjuk, hogy álmodunk, és néha befolyásolni tudjuk az álom tartalmát. Ha tisztánlátóvá válunk egy visszatérő álomban, az lehetővé teheti számunkra, hogy másképp gondolkodjunk vagy reagáljunk az álomra, és ezáltal megváltoztassuk annak ismétlődő jellegét.
Azonban nem minden visszatérő álom önmagában rossz. Még hasznosak is lehetnek, amennyiben személyes konfliktusainkról tájékoztatnak bennünket. Ha figyelmet fordítunk az álmok ismétlődő elemeire, az egy módja lehet annak, hogy jobban megértsük és megoldjuk legnagyobb vágyainkat és kínjainkat.
Leandro De Carvalho képe a Pixabay -en.