Az Endurance nevű hajót ugyan megtalálták, de a jövőjét továbbra is jelentős mennyiségű bürokrácia fogja lefedni. Több mint 800 millió ausztrál dollárt különítenek el, hogy Ausztrália hangsúlyozza tudományos vezető szerepét az Antarktiszon. A pénzeszközöket drónokra és helikopterekre fordítják, miközben egyre nagyobb aggodalmak merülnek fel a kínai tevékenységgel kapcsolatban a régióban.
A sarkvidéki politikai eszközök azonban nem csak drága, korszerű játékszerekből állnak. A Weddell-tengerben – az Antarktisz több nemzet által is igényelt részén – felfedezték a történelem egyik leghíresebb hajóroncsát, Sir Ernest Shackleton Endurance-ját.
Az Endurance
Az Endurance felfedezése óriási izgalmat keltett. A roncs fizikai kapcsolatot biztosít az emberi túlélés nagyszerű történetéhez, mivel ez volt az a hajó, amelyet a brit felfedező 1914-1916-os birodalmi transzantarktiszi expedíciója során használt.
A hajó elakadt a jégben, és végül elsüllyedt. Figyelemre méltó, hogy a férfiak egyike sem halt meg a megpróbáltatások során, annak ellenére, hogy hónapokig a jégen kellett táborozniuk egy ausztrál tél alatt.
De most, hogy az Endurance-t megtalálták, kié a hajó, és kinek kell vigyáznia rá?
Az antarktiszi szerződés
Az Antarktiszt másképp szabályozzák, mint a világ más részeit. Az Antarktiszi Szerződést 1959-ben írták alá, és első rendelkezése kimondja, hogy “az Antarktisz kizárólag békés célokra használható”. A szerződés rendelkezik továbbá a befagyott kontinensen és annak környékén végzett szabad és együttműködő tudományos kutatásról.
Az aláírás idején hét országnak – Argentína, Ausztrália, Chile, Franciaország, Új-Zéland, Norvégia és az Egyesült Királyság – voltak területi igényei a térségben. A szerződés értelmében azonban egyetlen ország sem tarthat igényt területi szuverenitásra az Antarktiszon.
Ezen erős jogi alap ellenére a kulturális örökség lehetőséget nyújt a nemzeteknek – ebben az esetben Nagy-Britanniának -, hogy érvényesítsék múltbeli, valamint tervezett jövőbeli jelenlétüket a térségben.
Történelmi helyszínek az Antarktiszon
Az Antarktiszt a szerződést aláíró felek részvételével évente megrendezett találkozókon szabályozzák. Ezeken az üléseken az országok történelmi emlékhelyeket jelölhetnek ki hivatalos történelmi helyszíneknek vagy műemlékeknek.
A 2019-es találkozón az Egyesült Királyság sikeresen javasolta az Endurance roncsát hivatalos történelmi helyszínnek, annak ellenére, hogy akkor még nem tudta, hol és milyen állapotban van. Miután tudomást szerzett a nem kormányzati szervezetek roncskutatási terveiről, az Egyesült Királyság azt mondta, hogy “meg akarja erősíteni a hajó védettségi státuszát abban az esetben, ha megtalálják”.
A “történelmi helyszín” státusz védelmet nyújt: “minden olyan tárgyi emléket, amely a hajóban található vagy korábban a hajóban volt, és amely a roncsban vagy annak közelében, 150 méteres körzetben a tengerfenéken heverhet”.
Ki a felelős az elsüllyedt hajóért?
Az Endurance 22 expedíció, amelyet a Falkland-szigeteki Tengeri Örökségvédelmi Alap támogatott, alig több mint három hete találta meg a figyelemre méltó állapotban lévő roncsot. Ez az expedíció a hajóroncs felkutatását és felmérését tűzte ki feladatául.
2019 óta az Egyesült Királyság gyakorlatilag a helyszín kezelőjének jelölte ki magát – ami magában foglalja a benne lévő személyes tárgyakat és a közelben a tengerfenéken heverő összes leletet. Az Egyesült Királyság azt is kijelentette, hogy a roncsot nem szabad mozgatni vagy megzavarni, és csak szigorú örökségvédelmi irányelvek szerint szabad fényképezni.
Ez összhangban van Shackleton unokájának, Alexandra Shackletonnak a megjegyzéseivel is, aki szerint nem szabad keresgélni és ami ott van, az ott is marad.
Ezek a megelőző lépések némileg ellentmondásosak, mivel a tengerfenék, amelyen az Endurance nyugszik, az Egyesült Királyság és Argentína között vitatott terület.
Bár a meghatározás szerint a tengerfenék nem a követelt területen belül van, a követelt területhez tartozó vizek alatt fekszik – ami azt jelenti, hogy a roncsot a szélesebb nemzetközi közösség úgy értelmezheti, hogy az Egyesült Királyság joghatóságán kívül fekszik.
Érdemes megjegyezni azt is, hogy az expedíciót vezető örökségvédelmi alapítvány a két ország között hevesen vitatott területről – a Falkland-szigetekről/Islas Malvinasról – származik.
Egyéb bonyodalmak
További kihívást jelent az ENSZ tengerjogi egyezménye. Ez előírja, hogy a tengeren talált régészeti és történelmi tárgyakat védeni kell.
A roncs felkutatására használt hajót Dél-Afrika bocsátotta rendelkezésre, míg a finanszírozást elsősorban brit magán- és kereskedelmi forrásokból biztosították. Dél-Afrika aláírta az egyezményt, míg az Egyesült Királyság vállalta, hogy betartja annak szabályait, de nem írta alá.
Ez nyugtalanságot keltett a szakértői közösségben, akik megértik, hogy bár a roncs jelenleg nem könnyen megközelíthető (egyrészt több mint 3 kilométerrel a felszín alatt van), a technológiai fejlődéssel ez a helyzet megváltozhat.
Mi történik most?
Végső soron a helyszín kezelése precedenst teremt a térségben a víz alatti kulturális örökséggel való bánásmód tekintetében.
A politikai döntéshozók és a diplomaták előtt álló nagy kérdés most az, hogy vajon meghúzódik-e a határvonal a még meg nem talált hajóroncsok nemzetközi elismerése tekintetében.
Ezt a kérdést valószínűleg még két helyszín fogja próbára tenni: a San Telmo és az SS Hampson. Spanyolország a San Telmót – egy spanyol hadihajót, amely 1819-ben süllyedt el a Drake-átjáróban, és állítólag az első “embereket szállította, akik az Antarktiszon éltek és haltak meg” – a 2021-es találkozón hivatalos történelmi helyszínként javasolta.
Az SS Hampson várhatóan az Elefánt-sziget Hampson-öblénél roncsolt nagy, azonosítatlan fából készült vitorlás hajó lesz. A helyszín kezelője ismét az Egyesült Királyság, mivel még 1998-ban hozta létre az öböl hivatalos műemléki státuszát.
Más roncsok, az Erebus és a Terror közelmúltbeli felfedezéséhez hasonlóan a magas sarkvidéken ezek az elsüllyedt hajók is többet jelentenek, mint pusztán romló műtárgyak.
Lehetőséget biztosítanak az országok számára, hogy demonstrálják történelmi megszállásukat egy olyan régióban, ahol a területi szuverenitás hagyományos megnyilvánulásai tiltottak.