Home A múlt rejtélyei Mindent az alkímiáról – 1. rész

Mindent az alkímiáról – 1. rész

277
0
Megosztás

Alkémia! Mennyi vágyat, örömöt, boldogsá­got és mennyi keserűséget, csalódást, kétségbeesést takar ez az egyetlen szó. Aranyat ígér. Ennél nagyobb vonzóerő nincs a földön. Minden lépé­sünknél ott cseng, minden jóhoz rajta keresztül vezet az út. Egészséget nyújt. Mit ér az élet egészség nélkül, lehet-e annak szépségét roskadozó testtel élvezni? örök életet ad, hogy a földi gyönyör időtlen időkig tartson. Nincs mesterség, nincs tudomány, amelyik ennyit kínáljon. Társai: az asztrológia, a mágia, a kabala meg sem közelítik.

Az asztrológia csak csillagzatokat, jövendő sorsokat vizsgál, de azokon változtatni nem áll módjá­ban; a mágia csak rejtelmes hatalom, amely termé­szetfeletti erővel csodákat mivel; a kabala csak vallásbölcseletből fakadó jóslás, varázslás. Szemben ezekkel az alkémia aranyat, egészséget, örök­ életet kínál egyszerre. Valóban csodálkoznunk kellene, ha nem akadt volna müvelője. Volt is bőven. Az alkémisták már a bibliai személyek között is társakat kerestek. 1 Elődüknek tartották MÓZES nővérét, MÁmÁst (Mirjám), aki titokzatos erőknek parancsolt. Maguknak követelték MÓZESA, aki az aranyborjút hamuvá égette, pedig „aranyat el­égetni nehezebb, mint előállítani”. Azt állították, hogy a bölcs SALAMON király szintén ismerte az aranycsinálás titkát, különben sohasem lett volna annyi aranya, amennyivel a jeruzsálemi templomot felépítette és díszítette. De Hermes titkos tudományának más nemzetek körében is voltak híres művelői. Az ókor szépséges királynőjét, KLEOPÁTRÁ-T, KOMARIUS adeptus 1 tanította a mesterségre. „Különben alig sikerült volna borban oldania az igazgyöngyöt, amellyel szépségét tartotta fenn.” A smaragd?tábla, ez a rejtélyes írás, amelynek megoldásán évszázadokon át hasztalan fáradoztak, egyiptomi eredetű. Az alexandriai görögök között, ZOZIMOS, OLYMPIODOROS, 2 HELIODOROS voltak a híresebbek, de kívülük még sokak nevét jegyezte fel a történelem. Nagy szerepet vittek az arab aranycsinálók. Sokat emlegették GEBER-T, 3 AVICENNÁ-T CALiD-ot. De virágzott a mesterség a későbbi időkben is. ALBERTUS MAGNUS, AQUINOI SZENT TAMÁS, ROGER BACO.

1

Ismeretlen alkémista és gyógyszerész nő. (Az Országos Magyar Gyógyszerész Egyesület tulajdona.) ARNOLD DE VILLANOVA, 1 NICOLAUS FLAMELLUS, BASILIUS VALENTINUS,THEOPHRASTUS PARACELSUS, GEORGIUS AGRICOLA, LEONHARD THURNEYSSER, ALEXANDER SETONIUS SCOTUS, MICHAEL SENDIVOGIUS, BÁ­ RÓTZI SÁNDOR — hogy csak a legkiválóbbakat említsem — mint láncszemek kapcsolódnak egymásba. Az alkémia terjedését bizonyára lelki ok is elősegítette. Az ember ugyanis ellenállhatatlanul vonzódik a rejtelmeshez, a titokzatoshoz. Keresi kutatja a homályosat és nem nyugszik addig, amíg tisztán nem lát. Minél sejtelmesebb valami, annál erősebb a vonzódás. Az alkémia is ilyen. Kacskaringós, gyakran csekély értelmű jelölések, idegenszerű, szemet kápráztató kísérletek, olyan sűrű ködbe borították az egész tudományt, hogy azt megérteni alig lehetett. És ez a titok vonzotta az embereket, mint éji fény a bogarakat. Jaj volt annak, aki körét átlépte, mert sohasem szabadult tőle. Mikor R. BOYLE (1621—1691), de különösen A. L . LAVOISIER (1743—1794) kimondta, hogy a fé­mek elemek és fel nem bonthatók, egyben az aranycsinálást is lehetetlenségnek minősítette. Ez a tétel később nagyon megmerevedett. H. KOPP2 (1817—1892) azt mondja: „Die Geschichte der Alchemie ist die Geschichte eines Irrtums”, más helyen pedig: „Exzessen in der Verirrung des menschlichen Geistes”. KOPP szavait sokan idézték, hogy rámutassanak az aranycsinálók meddő működésére. Az aranycsinálás lehetetlenségének gondolata terjedt. Mind mélyebb és mélyebb gyö­keret eresztett. Az eredmény is hamar jelentkezett. Az aranycsinálókat úgy tekintették, mint a tévedések szerencsétlen áldozatait. Mosolyogtak rajtuk, pedig logikusan gondolkoztak. Már az EMPEDOKLES—ARiSTOTELES-féle elemsorozattal is (víz, levegő, föld, tűz) lehetséges az átmenet egyik anyagból a másikba. Még élesebb ben kidomborodik ez a princípiumok (mercurius, sulfur, sal) bevezetésével. A fémek a princípium mok és a görög elemek közreműködésével keletkeztek és a legrégibb idő óta, mint összetett testek szerepeltek. De ha valamely test összetett, akkor alkotórészeiből felépíthető. Ebből indultak ki a régi aranycsinálók; nincs itt szellemi eltévelyedésről szó, hanem egyszerű és logikus következtetésről. A görög elemek és princípiumok bevezeté­sével egy különleges természettudományi elmélet alakult ki, amelynek következményeit vállalták. Ugyanolyan joggal elítélhetnők a flogisztonistákat is. Persze kiemelendők a társaságból a csalók és szélhámosok, akikkel elvégre mindenhol találkozhatunk. KOPP szavai tehát javításra szorulnak. A ké­mia történetének új kutatói nem is mulasztják el ezt hangsúlyozni. Az aranycsinálás csak látszólag szűnt meg.

2

Hol titokban, hol nyiltan újra meg újra felbukkant, napjainkban pedig éppenséggel renaissance-át éli. Ezt mutatja a következő kis történeti áttekintés. 1836-ban az olasz J . A. ROTTI szabadalmaztatott eljárást. 1853-ban C . TH . TIFFERAU1 hozott nyilvánosságra recepteket. 1868—69-ben aranycsinálás folyt I. FERENC JÓZSEF király rendeletére Bécsben, amelynek vezetője a bécsi műegyetem tanára, A. SCHRÖTTER2 volt. 1910-ben szabadalmat kapott Roux, aki ezüstből és vasból akart elektromos kemencében aranyat előállítani. Azt is sokan tudják, hogy a bécsi származású br. HELLENBACH, a híres természettudományi író, mikor élete végén Milánóba visszavonult, laboratóriumot rendezett be, ahol a mindent gyógyító bölcsek kövét kereste. A svédek hí­res írója, A. STRINDBERG meggyőződéses alkémista volt, aki e tárgyról értekezést is írt. 3 1910-ben JOLLIVET CASTELOT Douai-ban, Franciaországban folytátott kísérleteket. A kísérletek célja volt ezüstöt arannyá alakítani arzénnel és vörös antimónszulfiddal. Ő egyébként a francia alkémista társaság jelenlegi elnöke (1927) ; ugyanis Franciaországban az alkémisták társulatba tömörültek.

??????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????
??????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

 

1 SZATHMÁRY: A biblia és az alkémia. Természettud. Közl. Pótfüzet, 1927, 24. 1. Dr. Szathmáry L. : Magyar alkémisták. 1 o BEVEZETÉS.

1 Különbség teendő alkémista, adeptus és hermet vagy hermetikus filozófus között. Az alkémisták azok, akik alké­ miai műhelyekben önművelés útján szerezték meg a kémiai gyakorlatot. Ez megfelel a mai kézművesnek. Az adeptus ismeri a bölcsek kövének előállítását is, módjában áll nemtelén fémet nemesre változtatni. A hermetek azok, akik rejtelmes tudományukat rendszeresen tanulták és elméleti alapon művelték.

2 OLYMPIODOROS alexandriai filozófus az V. század első felében élt. HONORIUS császár Kr. u. 412-ben őt küldte követnek ATTILA udvarába.

3 Ujabb vizsgálatok azt mutatják, hogy GEBER nem volt. élő személy.

1 Munkáját az erdélyi születésű Tamás nyomdász adta ki 1472 és 148 1 között, kinek nyomdája előbb Mantuában, később Modenában állt.

2 H . KOPP : Beiträ◙ge z. Gesch. d. Chem. I. 17. 1. — H . KOPP : Die Alchemie. I. köt, előszó. (Természettud. Társ. könyvt.)

1 „Les 1 C. TH . TIFFEBEAU: Les métaux sont des corps composés. Paris, 1853.

2 Geheimakten aus d. k. u. k. Hauss, Hofs u. Staatsarchiv. Wien, Allgem. Zeitung, 1925.

3 Lettres sur la chimie par A. STRINDBERG. Paris, 1896— 1897.

 

Szathmáry László
Magyar alkémisták
K. M. Természettudományi Társulat (Budapest) , 1928