Elméletünk távlati lehet?ség, amely nem ütközik a fizika törvényekkel vagy kísérleti feltételeivel ? mondja Weiler, a Vanderbilt Egyetem fizikaprofesszora. A részecskegyorsító egyik f? célja megtalálni a nehezen megtalálható Higgs bozont. Ez az a részecske, amivel a fizikusok meg tudnák magyarázni, miért jutnak az olyan részecskék mint a protonok, neutronok és elektronok tömeghez. Ha a gyorsító képes lesz Higgs bozont el?állítani, néhány tudós szerint létre fog jönni egy másodlagos részecske is. Weiler és Ho elmélete szerint ezeknek a másodlagos részecskéknek megvan az a képessége, hogy egy extra, ötödik dimenzióba lépjenek, ahol el?re és hátra egyaránt tudnak mozogni az id?ben, vagyis megjelenni a múltban és a jöv?ben.
Az egyik legérdekesebb dolog ebben az elméletben, hogy választ adhat több nagyobb paradoxonra. ? állítja a tudós. ?Mivel az id?utazás csak e speciális részecskék számára lehetséges, nem teheti meg senki, hogy visszamenjen az id?ben és megölje a szüleit miel?tt megszületne.? A Higgs részecskék segítségével azonban üzeneteket küldhetünk a múltba vagy a jöv?be egyaránt. A teszt másik kérdése tehát az lesz, vajon a fizikusok meg tudják-e majd figyelni a Higgs bozon további részecskéit, ahogy megjelennek. Ha igen, Weiler és Ho hiszi, hogy ezek a részecskék a múltban fognak létrejönni, még azel?tt, hogy maga a gyorsító el?állítaná ?ket.
Weiler és Mo elmélete az M-elméleten alapszik, más néven a ?Mindenség Elméletén?. Az M-elméletet néhány fizikus dolgozta ki, amely összhangban áll minden olyan fizikai törvényszer?séggel mint a szubatomi részecskék és er?k, belefoglalva a gravitációt, annyi különbséggel, hogy a megszokott 4 dimenzión kívül 10-11 dimenziót társít világunkhoz. Ez meger?síti azt a feltételezést, miszerint az univerzumunk egy 4 dimenziós membrán, amely benne úszik a multidimenzionális tér-id?ben. Ez alapján univerzumunk alapvet? törvényei be vannak zárva a membránba, így képtelenség másik dimenziókba utazni. Ez alól nincsenek kivételek, habár egyes tudósok szerint a gravitáció azért gyengébb bármelyik alapvet? fizikai er?t?l, mert eloszlik más dimenziókba. Egy másik feltételezés szerint maga a Higgs bozon okozza a gravitációt.
Weiler hét éve kutatja az id?utazást, hogy megértsen bizonyos anomáliákat, melyeket neutrínókísérleteknél figyeltek meg. A neutrínók szellemrészecskéknek is hívják, mert nagyon ritkán lépnek kölcsönhatásba anyaggal. Neutrínók milliárdjai érintkeznek a testünkkel minden másodpercben, de nem érzékeljük ?ket mert egyszer?en átsuhannak rajtunk. Weiler valamint kollégája, Heinrich Päs és Sandkip Pakvasa, a Hawaii Egyetem kutatója egy olyan elmélettel állt el?, amely feltételezi az úgynevezett steril neutrínók létezését. Ezek a neutrínók kevésbé detektálhatók, mert egyedül csak a gravitációs er?vel lépnek kölcsönhatásba. A steril neutrínók egy másik dimenzió termékei lehetnek, melyek képesek átutazni más dimenziókon.
Weiler, Päs és Pakvasa szerint a steril neutrínók gyorsabban utaznak mint a fény, útjukat levágják azzal, hogy más dimenziókon is keresztülmennek. Einstein relativitáselmélete szerint adott körülmények között a fénysebességet elérni annyit jelent mint visszautazni az id?ben. Vajon ez a feltételezés mennyire van összhangban a neutrínók viselkedésével? A fizikusok számára mindez izgalmas kérdés. A kutatók 2007-ben cikket jelentettek meg ?A neutrínók id?utazása? címen, amely komoly spekulációt indított el. Az ötlet két sci-fi novellában is megjelent. Az egyik Mark Alpert m?ve, amely a New York Times-ban jelent meg. A történet gyakorlatilag a Da Vinci kód alternatív változata, melynek központi gondolata, hogy a neutríók megrövidítik útjukat extra dimenziókkal. Joe Haldeman novellájának címe ?A véletlen id?gép?, melynek f?szerepl?je egy egyetemi diák, aki megépít egy id?gépet. A történet szoros kapcsolatban áll Päs, Pakvasa és Weiler elmletével.
Az id?utazás kérdése mint láthatjuk továbbra is sokakat izgat. Talán egyszer rájövünk a titok nyitjára, bár nem tudjuk, milyen következményekkel fog járni az id?utazás. Talán jobb is ha nem tudjuk?