Mi a menekültkérdést és a migránsokkal járó krízist két szemszögből közelítjük meg. Az egyik a politikai vonal, amely mögött összeesküvést sejtünk: a háttérhatalom munkáját, amely szüntelenül arra törekszik, hogy káoszt és az emberiség feletti teljes kontrollt véghezvigye. Hogy ennek milyen okai vannak és milyen hosszú múltra visszavezethető története van, azt nem ebben a cikkben fogjuk kitárgyalni, azonban meg lehet közelíteni a dolgot más oldalról is.
Most egy másik nézőpontot fogunk megvizsgálni. A menekülthullámnak ugyanis van egy sokkal mélyebb valósága, melyet az emberiség még nem ért. De szükség van a krízisre, hogy megértsük.
Annak oka, hogy menekültek áramlanak Európa felé, mindenki számára világos: a háború. A Közel-keleti harcok, az iszlám erőszakos terjeszkedése a legfőbb oka annak, hogy az emberek vándorolnak. Mert élni akarnak, ezért biztonságos helyre menekülnek.
Ennek azonban aligha lesz vége. A menekülthullám csillapítása csak a tünetek kezelése. Ennél sokkal mélyebbre kell menni. Egészen addig, amíg az ember szeret háborúzni, a vérében van a gyilkolás, addig nem csak a menekültkrízis, hanem sok más, háborúval járó kellemetlen mellékhatást is meg fog tapasztalni az emberiség.
Ezért hiába borogatjuk vizesruhával a tüneteket. A háború mint az emberi rosszindulat megnyilvánulása az oka annak, hogy beindít egyfajta népvándorlás.
Mert az emberek kapzsik, hataloméhesek, megbízhatatlanok és önzők. Ezt a történelem jól bizonyítja. Amint lehetőség van rá, az ember elkezdi kiszorítani, eltaposni a másikat. Harcolnak egymással. Mindig több kell nekik. Gyűlölnek.
A háború problémája azonban előbb-utóbb megtanítja: ha megölsz egy másik embert, az lényegében azt jelenti, hogy önmagad ölöd meg. Béke egészen addig nem lesz a Földön, amíg az emberiség meg nem tanulja a leckéket. Ha nem tanul, akkor annál közelebb fog kerüni a pusztuláshoz. Ha pedig semmiből sem tanul (márpedig ez tűnik napjainkban a legvalószínűbbnek), akkor ki fog pusztulni.
Ezt az utat pedig csakis magának köszönheti. A pusztulás azonban egy szükséges rossz: a környezetünket, azaz a bolygónkat védjük meg önmagunktól.
Előttünk, már jóval korábban is éltek más civilizációk a bolygón, akik szintén nem tanultak a leckékből és elbuktak. A Földön élt korábbi népek is kipusztították magukat, ami köszönhető volt az emberi gyarlóságnak, a hatolomért való harcoknak. Gondoljunk csak Atlantiszra vagy Lemuriába. Ha a emberiség ezúttal is kipusztítja önmagát, akkor ismét megnyomásra kerül az a bizonyos reset gomb. És az egész kezdődik megint előről. Mikor fogjuk már ezt felismerni?
Ha egyetlen fiatal férfi sem hajlandó háborúba menni, béke lesz. Amíg a mohóság, a szerzés, a hatalom miatt küzdelem folyik, mindaddig nem lesz béke. Amíg akár csak egyetlen ember is erőszakos cselekedetet követ el a béke érdekében, mindaddig háború lesz. Sajnos nehéz elképzelni, hogy minden országban minden fiatal egyszerre tagadja meg, hogy háborúba menjen. Ezért szembe kell néznünk az erőszakkal, melyet az erőszak teremtett. Ne feledjük: erőszakkal nem védünk meg semmiféle rendszert.
Az a nemzedék, amelyik gyűlöli a háborút, nem teremti meg a békét. A békét az a nemzedék teremti meg, amelyik a békét szereti.
Nincs olyan ember, aki gyűlöl, csak olyan, akiben visszatükröződik és valósággá válik a gyűlölet. És nincs olyan ember, aki szeret, csak olyan, akiben visszatükröződik és valósággá válik a szeretet.
Ha nem tetszik, milyen állapotban van a világunk, nekünk kell megváltoznunk: egyénenként és tömeges értelemben is. Ez az egyetlen módja annak, hogy változás következzék be.
Helytelen átkokat szórni egy virágra, és helytelen átkokat szórni egy emberre. Helytelen nem tartani tiszteletben minden embert, és helytelen nevetségessé tenni valakit. Tisztelnetek kell önmagunkat, és meg kell látnunk magunkban az örök vitalitást. Ha nem így teszünk, elpusztul minden, amihez hozzáérünk. És tisztelnünk kell mindenki mást is, mert mindenkiben benne van az örök vitalitás szikrája.
Amikor megátkozunk valakit, önmagunkat átkozzuk meg, és az átok a ti fejünkre hull vissza. Ha erőszakot alkalmazunk, az erőszak visszaüt. Előttünk áll a lehetőség a világ jobbá tételére, és előttünk áll, elérkezett az idő is. Ne tévedjünk azonban vissza a régi utakra, mert azok pontosan ahhoz a világhoz vezetnek, amelyből jöttünk.
A túlnépesedés problémája azt tanítja meg, hogy ha nem szeretettel foglalkozunk a környezettel, amelyben élünk, akkor az többé nem fog eltartani bennünket – nem leszünk rá méltók. Ezért a környezet fog elpusztítani bennünket.
Ezt a problémát a saját viszonyítási rendszerünkben állítottuk önmagunk elé. Mindaddig nem fogjuk megérteni saját helyünket a természet rendszerében, míg konkrét veszélyben nem látjuk önmagunkat amiatt, hogy szétbontjuk ezt a rendszert.
A válság azonban terápia. Olyan tanítási módszer, amelyet azért állítottunk önmagunk elé, mert szükségünk van rá.
A háború látszólagos oka pedig – az iszlám mint szélsőségesek vallása olyan torz ideákat követ, amely erőszakot szül. Azzal egyik vallás sincs tisztában, hogy Istent csak megtapasztalni lehet, és saját létezésetek által meg is tapasztaljuk Őt, akár tudunk erről, akár nem. A háborúk másik oka, a vallások, s így az iszlám is – nem rendkívül korlátozott képet ad Isten fogalmáról. A személyiségről alkotott ideáink túlságosan korlátozottak ahhoz, hogy magukba foglalják az Ő sokdimenziós létezésének megszámlálhatatlan oldalát.
Másfelől azonban Isten is ember, amennyiben minden egyes ember részét képezi, és mérhetetlen létezésében Neki is van emberi ideaképe, amelyhez viszonyulni tudunk. A szó szoros értelmében testté lett, és közöttünk jár, hiszen Ő alkotja a mi testünket, és Ő adja az energiát, amely életerővel és érvényességgel ruházza fel a ti mi egyedi sokdimenziós lényünket, amely aztán saját ideáiinknak megfelelően formálja ki anyagi képmásunkat.
A néptömegek számára megjelenített, külső manifesztációk mégis annyira eltorzultak, hogy végül odalett a vallás eredeti egysége, annak megértése, hogy mi magunk teremtjük a valóságot és a mindenkor létező Isten bennünk van, mint ahogy mi vagyunk Őbenne. Mert minden vallás ugyanarról az Istenről beszél, csak más formában, amely érthető az adott nép számára és még a pszichológiai értelmezési tartomány keretein belül van. Allah ugyanaz az Isten, mint a keresztélység Istene. A háború tehát olyan torz ideákon alapszik, mely teljesen torz utat követ.
De hogyan is keletkeztek a vallások? Miért vannak jelen? Miért ölnek miatta az emberek?
Minden egyénben lejátszódik a belső dráma, amikor megkérdezi, hogyan keletkezett a világ, amely aztán nagy erővel kivetítődik a történelem terepére. A nagy vallási események a belső vallási drámák nyomán keletkeztek. Maga a dráma bizonyos értelemben pszichológiai jelenség, mert minden fizikai irányultságú Én úgy érzi, egyedül van, idegen környezetbe vetve, és még eredetét, célját vagy akár csak okát sem ismeri saját létezésének.
Ez az ego dilemmája, különösen a kezdeti szakaszokban. Kívül keresi a válaszokat, mert ez a természete. A fizikai valóságban működik. Érzi, hogy mély és állandó kapcsolatban áll az Én többi részével, amelyek fölött nincs hatalma – érzi, de nem érti. Az sem titok előtte, hogy a belső Énnek birtokában van a tudás, amelyen az ő léte alapul.
Ahogy az ego növekszik, e belső tudás megerősítéséért kifelé fordul. A belső Én támogatása tartja fenn az egót. A belső Én fizikai jellegű adatokká fordítja le a rendelkezésére álló tudást, hogy az ego tudjon mit kezdeni vele, majd kivetíti a fizikai valóságba. Ha az ego ilyen, megragadható formában találkozik ezekkel az igazságokkal, könnyebben el tudja fogadni őket.
Ez az oka annak, hogy gyakran találkozunk paranormális képességekkel rendelkező emberekkel, prófétákkal, zsenikkel, az emberi arányoknál nagyobbnak látszó uralkodókkal.
Ezeket az embereket a többiek választják ki, hogy általuk megjelenítsék a belső igazságot, amelyet intuitív módon valamennyien tudnak. Itt több nagy jelentőségű szintet különböztethetünk meg. Egyfelől az ilyen egyének embertársaiktól kapják földöntúli képességeiket, hogy birtokolják és megmutassák a fizikai világnak, hadd lássátok mindannyian. Ők játsszák az áldott belső Én szerepét, hiszen az a test álruhája nélkül nem működhet a fizikai valóságban. Ez az energia azonban a belső Énből származó, teljesen érvényes kivetülés.
Az így megérintett személyiség bizonyos értelemben valóban azzá válik, aminek látszik. Örök hőssé lesz a külső vallási drámában, ahogy a belső Én a belső vallási dráma örök hőse. De mindez csak azért történik, hogy a számunkra felfogható módon megértsük a valóság működését. A vallások szereplői is tehát csupán felruházott egyének (Mózes), akik segítenek megérteni a valóság működését. Ehhez azonban szorosan hozzákapcsolódik az emberi természet. S mivel az emberiség eredendően rossz: a vallás eszköze maga az erőszak. Lásd a középkori inkvizíciót a keresztes hadjáratok idején. És lásd a terrorizmust napjainkban, valamint az Iszlám Állam erőszakos tevékenységét.
Amikor egy nagy vallás ereje hanyatlik, fizikai hatása csökken, akkor ismét felgyorsulnak a belső dráma eseményei. A legmagasabb rendű emberi törekvések kivetülése ezért mindig megmutatkozik a fizikai történelemben.
Az iszlám követői azonban feltehetik a kérdést: milyen Isten az, aki szereti a háborút és aki elvárja, hogy áldozatokat hozzanak érte?
Ugyanezt a kérdést persze feltehetik az olyan vallások követői is, ahol szintén szükséges áldozatot hozni.
A vallás tehát mint láthatjuk, egyáltalán nem a békét szolgálja. A vallás akkor szolgálná a békét, ha szeretné azt. Így hiába fojtjuk el a menekültáradatot, hiába pusztítunk el mégtöbb embert, ameddig az emberi természet nem változik meg gyökerestül és nem tanulunk meg harmóniában élni a természettel, addig pusztulásra vagyunk ítélve. Mit gondolunk, miért nem léptek még velünk kapcsolatba pozitív szándékú földönkívüli fajok? Miért nem keresik a társaságunkat?
Ennek megválazolására egy kérdés adhatja meg a választ: méltók vagyunk hozzájuk? Méltók vagyunk egyáltalán saját bolygónkhoz?
paranormal.hu
o
van más elmélet is. hazánkat is elboritotta az ezoteria utvesztője. ahol a keresztény Isten, már nem létezik, ahol mindenki egyenlő, ahol mindenkit el kell fogadnod, ahol mindenki fényküldött, szellemláto, felemelkedett mester… ezek a “tanitások” elpuhitották az embereket. csirájában ölték ki az ősi europai nép hitét, kulturáját, reményét.
ha ez a sok hamis hit nem terjed el ilyen mértékben, most megvédhetnénk magunkat. mivel? a hitünkkel. mondhatnám én keresztény vagyok, az én uram azIsten, az ő könyve a Biblia, ha ezt elfogadod, ha a nőket embernek tekinted, ha akarsz dolgozni, hogy eltarsd a családod, ha tanulsz a népem történelméből, a kulturámat tiszteletben tartod, úgy maradj és légy velem egyenlő. máskülömben, menj oda ahonnan jöttél. otthagytad az otthonod, otthont, amiért én egy életen át dolgozom, fogod a gyerekeidet és szögesdrotkeritésen dobod át őket, elhozva őket egy világba, ahol, mint rühes kutyák fekszenek egy aluljáróba. biztos nem tudtál volna küzdeni a hazádért, gyerekeid jövőjéért, földedért , műveltél egyáltalán valaha f?ldet? szántottál, vetettél, nézted ahogy naprol napra egyre nagyobb a buza? ……erősek vagytok, fiatalok, sokan vagytok megvédhettétek volna ami a tietek. én biztos megvédem ami az enyém.