Mrs Rosemary Brown londoni háziasszony az ezerkilencszázhatvanas, -hetvenes évek egyik legismertebbé vált, és legnagyobb port kavart, úgynevezett zenei médiuma volt. Az akkortájt középkorú, egyszerű és zeneileg alapfokon művelt hölgy ugyanis különös transzállapotaiban nem kisebb elhunyt zeneszerzőkkel ?találkozott?, mint Liszt, Chopin, Schubert, Beethoven, Bach, Brahms, Schumann, Debussy, Grieg, Berlioz, Rachmaninov és Monteverdi.
A zeneszerzők ?szellemei? Liszt Ferenc vezetésével Rosemary-nek zenéket ?adtak át?, amit ő lekottázott, sőt zongoráján tőle szokatlan tehetséggel le is játszott. A több mint négyszáz lejegyzett ?túlvilági? szerzeményt, olyan neves zenei szakértők vizsgálták meg, mint például Leonard Bernstein, aki például azt nyilatkozta, hogy ha nem tudná, hogy a szerzők már halottak, a műveket nekik tulajdonítaná. A Philips cég a szerzeményekből a hetvenes években egyébként nagylemezt adott ki.
Rosemary egyébként saját médiumi tevékenységét természetesnek tekintette, ugyanis Liszt Ferenc, akivel a legszorosabb kapcsolatot tartotta, már gyermekkorában is párszor megjelent neki. A zeneszámok leírása szintén örömteli élményeket jelentett számára, ilyenkor úgy érezte, mintha a kezeit egy varázskesztyű vezetné, amit a jelenlévő zeneszerzők szelleme irányít. Rosemary transzállapota szintén rendhagyó módon alakult ki, ugyanis többnyire fényes nappal, különösebb rituálék nélkül jutott egy könnyű révületbe, ami alig különbözött az éber tudatállapotától.
Miután a ?túlvilági? szerzemények páratlan színvonala vitathatatlan volt, a korszak parapszichológiai kutatói Mrs. Brown-t alapos vizsgálatoknak vetették alá. Tenhaeff professzor, a hollandiai Utrecht egyetem parapszichológiai intézetének igazgatója úgy nyilatkozott, hogy Rosemary-nél semmilyen szokásosan abnormális pszichés folyamat nem észlelhető, így kizárható a kriptomnézia és a disszociált tudattevékenységek működése is. Ez volt ugyanis az a két magyarázatkísérlet, amit a szkeptikus megfigyelők felvetettek, vagyis az első esetben rejtett, eltemetett emléknyomok aktivizálódására gyanakodtak, a második feltevés szerint pedig Mrs Brown-nál egy az agyában leválasztódott személyiség tehetsége eredményezte a zseniális művek születését.
A vizsgálatok ezeket a hipotéziseket nem igazolták, a túlvilági közvetítés lehetősége azonban a már korábbról ismert paradoxonokkal volt terhes. Ez változatlanul a pszi képességek szerepének a kizárhatatlanságából adódik, elméletileg ugyanis elképzelhető, hogy Rosemary tudata, az említett zeneszerzők múltbeli tudattartalmaiból merített telepatikusan. Nyilvánvaló, hogy itt nem a valójában megszületetett művek felidézéséről, hanem az illető zeneszerző esetleges terveinek múltbaható megérzéséről kellett szó legyen, ennél viszont egyszerűbbnek tűnik az eredeti spiritiszta magyarázat. Eszerint tudatunk és személyiségünk a testi halál után egy másik dimenzióban tovább él, sőt akár tovább alkot, ez a másik világ pedig a médiumok útján érhető el.
A Rosemary Brown által lejegyzett szerzemények eredetét illetően nem adhatunk megnyugtató választ, tény azonban, hogy személye annak a kreatív médiumitásnak vált az egyik kiemelkedő példaképévé, amelynek lényegét talán a jövő pszi kutatása fejti meg.
Elixír Magazin