Mario Borunda (Oklahoma State University) fizikus az elmúlt hetekben kifejtette véleményét arról, hogy a csillagközi űrutazás talán nem is olyan elérhetetlen.
A hozzánk legközelebbi csillag, a Proxima Centauri, amely 4.25 fényévre van tőlünk. Még a leggyorsabb űrszondának, a Parker Solar Probe-nak is több mint 6600 évbe telne odaérni. Ahhoz tehát, hogy csillagokhoz is eljussunk, sokkal gyorsabban kell haladnunk mint a fény. Csakhogy jelenlegi ismereteink szerint semmi sem haladhat gyorsabban a fénynél.
Egyes sci-fi filmekben féreglyukakon keresztül jutnak el egyik helyről a másikra, de más filmekben térmódosító hajtóművel rendelkezik az űrhajó. A kutató szerint az úgynevezett tértömörítés nem lehetetlen, de még messze lévő technológia. 2021 márciusában már komolyabban vizsgálták kutatók ezt a technológiát. De hogyan működne mindez a gyakorlatban?
Az általános relativitáselmélet azt mondja ki, hogy a tér és az idő összetartozik és a fénynél semmi sem haladhat gyorsabban. Az elmélet azt is elmondja, hogy az tömeg és az energia hogyan hajlítja a teret – csillagok és fekete lyukak például képesek erre. Néhány író azonban már korábban is gyanította, hogy tér módosításával kiaknázható a fénysebesség határa.
Miguel Alcubierre mexikói fizikus 1994-ben egy úgynevezett tértömörítési technológiáról beszélt, amely révén egy űrhajó sokkal hamarabb el tudna jutni egyik pontból a másikba. A tértömörítés úgy néz ki, hogy a cél és a közöttünk lévő teret összetömörítjük, így kisebb távolságot kell megtenni a célig. Ugyanazon a sebességen haladva tehét hamarabb eljuthatunk a célba. Ez a technológia nem sérti az általános relativitáselméletet sem, hiszen nem haladunk gyorsabban mint a fény. Így az a technológia, amit a Star Trek használ, akár meg is valósítható.
Van ezzel azonban egy probléma: a tér tömörítéséhez antienergiára és antianyagra van szükség. Az űrhajó körül megjelnő buborék előállításához szükséges ezen anyagot és energiát azonban még nem tudták megfigyelni a tudósok. Ahhoz azonban, hogy negatív energiát állítsunk elő, óriási mennyiségű anyagra van szükség, így egyensúlytalansági állapot áll be a részecskék és az antirészecskék között. Tehát a gondolatkísérletben negatív energiát használunk, hogy a téri-idő buborék létrejöjjön az űrhajó körül.
1999-ben Chris Van Dek Broek meghatározta, hogy csupán egy ilyen buborék előállításához valamivel ngyobb anyagra lenne szükség, mint a Nap tömege.
Három kutató később arra jutott, hogy nem is lenne szükség negatív energiára a tér tömörítéséhez. Erre a következtetésre különböző számításokkal és elméleti megoldásokkal jutottak. Alexey Bobrik és Gianni Martine szerint tértömösítéssel közlekedő űrhajók nem lennének képesek gyorsabban menni a fénynél, Erik Lentz szerint azonban a technológia lehetővé tenné a fénynél gyorsabban történő mozgást. Minderre az általuk létrehozott matematikai modellek engednek következtetni.
Mario Borunda azonban nem bízik ezekben a modellekben egészen addig, amíg át nem lehet ültetni őket a gyakorlatba. Mégis, eljött az idő, hogy beszélhetünk ilyen jellegű technológiáról.
A képet Thomas Budach készítette a Pixabay -en