csütörtök, december 14, 2017
Home Cikkek MUSSOLINI UFO-ÜGYOSZTÁLYA

MUSSOLINI UFO-ÜGYOSZTÁLYA

29
0
Megosztás

Hivatalos iratok támasztják alá, hogy Benito Mussolini, az olasz fasizmus atyja rendkívüli módon érdeklődött a megmagyarázatlan jelenségek iránt. Az égbolt és a világűr titkai olyannyira vonzották, hogy a földönkívüliekkel erre kijelölt római kormánybizottság is foglalkozott az 1930-as években. Az RS/33 fedőnevű iroda minden olyan tárgyat és jelenséget követett, amely idegenek tevékenységére utalt.

Mussolini UFO-ügyosztálya

Néhány évvel ezelőtt egy olasz ufológiai folyóirat szerkesztőségébe hat színes fotókópiát kézbesített a posta, amelyek a fasizmus idején keletkezett, állítólagos kormányzati iratok másolatai voltak. A dokumentumok számos utasítást tartalmaztak az Olaszországban lezuhant vagy leszállt, nem hagyományos légi járművekre vonatkozó hírek cenzúrázására, illetve maradványaik összesze-désére vonatkozóan. A bizonyítékok névtelen feladójától származó információk, valamint az iratok tartalma alapján meglepő kép bontakozott ki a két világháború közötti olasz UFO-kutatásról.

mussolini_ufo_001

A Nemzeti UFO-kutató Központ birtokába került dokumentáció szerint a fasiszta kormány – Benito Mussolini (1883–1945) utasítására – 1933-ban létrehozott egy RS/33-as kabinet nevű szervezetet. Ennek fő célja a mai értelemben vett UFO-jelenség kutatása volt, vagyis az Itália fölött észlelt ismeretlen légi járművek eredetének vizsgálata. Az akkori fasiszta rezsim természetét ismerve, valamint azt, hogy akkor ezeken az új elven működő járműveket egyértelműen valamelyik ellenséges európai hatalomnak – Nagy-Britanniának, Franciaországnak vagy Németországnak – tulajdonították, az RS/33-as kabinet nyilvánvalóan katonai szervezet volt.

A bizottság tagjai közé szinte kizárólag magas rendfokozattal rendelkező személyeket választottak, akik katonai hierarchia szerint dolgoztak együtt, és közvetlenül Mussolininek rendelték alá őket. Az 1933 és 1940 között tevékenykedő ügyosztály logisztikailag az Olasz Királyi Akadémia keretein belül működött, ám ez csupán formális, bürokratikus jelentőséggel bírt. Valójában nem kapcsolódott semmilyen intézményes szervezethez: önálló és titkos egységként személyesen a Ducénak tartozott felelősséggel. 1943 augusztusában a munkája során keletkezett összes iratot megsemmisítették, ezért tevékenységéről csak közvetett dokumentumok maradtak fenn, vagyis olyan anyagok, amelyek utalnak a kérdéses szervezetre, de nem az RS/33-tól származnak.

Bizalmas jelentések

Az olasz folyóirathoz eljuttatott, máig vitatott eredetű dokumentumok között található egy rövid magyarázó levél, valamint egy „igen bizalmas, személyre szóló feljegyzés”. Ezt az Olasz Királyság egyik szenátora állította össze, aki ismeretlen légi jelenségek észlelése után kialakult helyzetekre utasításokkal látja el egyik bizalmát élvező, közeli munkatársát és egyben barátját, bizonyos De Santit. Az előírás szerint ilyen esetekben haladéktalanul el kell rendelni az összes szemtanú előállítását, az esetlegesen lezuhant légi jármű elszállítását, majd rövid tudósításokat kell megjelentetni a sajtóban, amelyek a történteket valódi égi jelenségek – például meteorok, hullócsillagok, bolygók, fénylő holdudvarok, szivárványok, melléknapok – körébe utalják. „A légierő jelentéseinek továbbítása csak az RS/33-as kabinet előzetes jóváhagyásával történhet, melynek döntései megfellebbezhetetlenek. A rendelkezésre álló jelentések összegyűjtéséből és vizsgálatából határozottan ki kell zárni minden tudományos intézményt” – fogalmaz kategorikusan a feljegyzés szerzője.

mussolini_ufo_003

Három távirat az RS/33 cenzúrázó és dezinformációs tevékenységével kapcsolatos, amelyet egy 1933. június 13-án, az északi Lombardia tartományban leszállt ismeretlen légi jármű megtalálása alkalmából fejtett ki. A dokumentumok utasításokat tartalmaznak arra vonatkozóan, hogy „a Duce parancsára azonnal le kell állítani az ismeretlen természetű és eredetű légi járműről szóló hírek terjesztését”. Teljes hírzárlatot rendeltek el, s nyomatékosították, hogy a parancs megszegői a legsúlyosabb büntetésre, akár állambiztonsági bíróság elé állításra is számíthatnak. A „legfelsőbb parancs” szerint a légi jármű valójában meteor volt, így az ügynek a lehető legkisebb jelentőséget kellett tulajdonítani.

Mussolini UFO-ügyosztálya

Az olasz UFO-kutatók birtokába került jelentések alapján a legékesebb bizonyítékot három évvel később, 1936-ban szolgáltatta a kabinet a vezérnek. Ekkor egy korong alakú, fémes fényű „jármű” repült át a Velence szomszédságában fekvő Mestre egén, amit egy hosszú, cső formájú, ezüstös tárgy követett. Mindkettő a Sóhajok Hídja felé vette az irányt, és rövidesen eltűnt a megfigyelők szeme elől.

mussolini_ufo_004

Az észlelésről egy Andrea nevű ügynök számolt be kézírásos levelében, amelynek végére még egy rajzot is skiccelt. „Hétfő reggel vettük észre, s nem pedig este, azt a fémből készült, diszkosz formájú testet, amely ragyogott és fényt bocsátott ki magából – írja. – Tíz-tizenkét méter hosszú lehetett. Egy közeli légitámaszpontról felszállt két vadászgép. Az ismeretlen objektum óránként 130 kilométeres sebességnél is gyorsabban repült. Nem adott hangot, amit pedig az irányítható léghajók mindig keltenek. Igaz, nem volt tudomásunk ilyen könnyedén szálló léggömbökről. A nagyobb hitel kedvéért tudom, hogy más pilóták is látták. Később, egy óra elmúltával, egy szürke és csillogó tubusra emlékeztető tárgy húzott el Mestre felett. A jelentés eljutott a külügyminiszterhez is.” Andrea egyik megbízható szemtanúja még ezt tette hozzá: „Amolyan égi torpedónak tetszett, világító ablakokkal, amelyek hol fehér, hol vörös fényben égtek.”

Hogy a megmagyarázatlan jelenségeket mennyire komolyan vették Rómában, azt jól bizonyítja a Duce utasítása, amely szerint a fasiszta titkosszolgálat, az OVRA is részt vett a korabeli UFO-kutatásban. Ráadásul a kabinet tagja volt a Nobel-díjas Guglielmo Marconi (1874–1937), a drót nélküli hírközlés megvalósítója, akit Mussolini személyesen választott ki, nemzetközi tekintélyét is figyelembe véve. S az is természetesnek tetszett, hogy a bizottság tagjai kapcsolatba léptek a német szakértőkkel, hiszen a rejtélyes diszkosz alakú tárgyakról – mint köztudott – akkoriban többször tett említést a náci sajtó.

Történelmi hitelesség

Az olasz UFO-kutatókhoz eljuttatott dokumentumok történelmi hitelességét több független szakértő is megvizsgálta, elemezte a kor bürokratikus stílusának és szókészletének szempontjából, s formai tévedésekre egyikük sem bukkant. „Nem zárhatjuk ki az RS/33-as ügyosztály létét” – jelentette ki Andrea Benedetti, a fasiszta korszak egyik legkiválóbb ismerője. A nemzetközileg elismert történész azt állítja, ha az iratok hamisítványok, akkor olyan ember munkáját képezik, aki alaposan ismerte a harmincas évek ideológiáját. Mert – bár a vegyi elemzés igazolta a dokumentumok korát – papírt lehet szerezni, tintát lehet hamisítani, sőt, még fejléces papírok is fennmaradhattak. Viszont több tucat iratot tökéletesen a kor szellemének megfelelő szókészlettel és stílusban megírni anélkül, hogy a szakemberek rájönnének a turpisságra, szinte elképzelhetetlen.

mussolini_ufo_005

Mussolini UFO-ügyosztálya

Az RS/33-as kabinet létezése mellett szóló érv, hogy amikor 1933 és 1940 között Mussolini hatalma csúcsán volt, az olasz ipar – különös tekintettel a repülőgépgyártásra – az európai élvonalhoz tartozott, így a Duce érdeklődése indokolt lehetett az UFO-k iránt. Mussolini 1941. február 23-án egyik beszédében mintegy megfenyegette későbbi ellenfelét, az Egyesült Államokat azzal, hogy ismeretlen helyről, „szokatlan égi erődökön” érkező jövevények fogják megostromolni és megszállni országukat. Hogy ez az állítás mennyiben volt a fantázia szüleménye, s mennyiben állhat összefüggésben a titokzatos ügyosztály tevékenységével, egyelőre nem tudható. Lehet, hogy Mussolinit csak az a vaklárma ihlette meg, amelyet Orson Welles keltett a Világok harca című H. G. Wells-regény rádiós feldolgozásával? Mint ismeretes, e „harmadik típusú” megszállás 1938-ban, majd 1941-ben is elmaradt…

További kutatásoknak kell megállapítania azt is, hogy egy ilyen különös – és a maga korában nagyon is eredetinek számító kezdeményezéssel – valóban nem foglalkoztak a brit, a német és az amerikai titkosszolgálatok, vagy megsemmisültek az RS/33-ra vonatkozó külföldi feljegyzések. Kérdéses továbbá, miért nem bukkantak a kutatók a hivatkozott jelenségekre utaló hírekre vagy jelzésekre a korabeli sajtóban, s hogyan kerülhette el korábban az ufológusok figyelmét egy előzmények nélküli vizsgálódás az UFO-jelenségről – évekkel a kormányszintű amerikai kutatások megkezdése előtt. Mussolini UFO-ügyosztályának ismerői nem adják könnyen féltve őrzött titkaikat.

 

Marconi és az idegenek

Marconit, a rádiózás úttörőjét – aki 1933-tól 1937-ben bekövetkezett haláláig volt az RS/33-as kabinet tagja – személyes élmények is motiválták a földönkívüli értelem kutatásában. Huszonkét évvel azután, hogy 1899-ben először sikerült 80 kilométeres távolságra sugároznia a V betű morzejelét, ezt a kódot újra felfogták a Földön, mégpedig olyan körülmények között, amelyekből arra kellett következtetni, hogy a jelek egy űrbéli „adóállomásról” érkeztek. 1902 első napjaiban Marconi már az Atlanti-óceán fölött sugározta át első rádióüzenetét, az S betű morzejeleit. Huszonkét évvel később, 1924 augusztusában ez az S betű is visszatért valahonnan a kozmoszból. Mindez persze lehet merő véletlen. Mivel azonban a jelzések természete értelemmel felruházott forrásra enged következtetni, s e jelek azokat az információkat reprodukálták, amelyeket a Földről sugároztak, kevéssé valószínű, hogy puszta véletlenről lenne szó.

Idegenzona.Blog