Nagy valószínűséggel nem embertől származó kézlenyomatokat találtak egy egyiptomi barlangban. A kutatóknak van pár tippjük arra, milyen élőlény végtagját ábrázolhatják az őskori alkotások.
A Líbiai-sivatag Egyiptomhoz tartozó részén van egy különleges barlang, amely több mint 5000 ősi műalkotást tartalmaz. A Wadi Sura II néven is ismert helyet 2002-ben fedezték fel amatőr kutatók. A falakon látható számos ábrázolás közt láthatók állatok, táncoló emberek és természetesen festékkel körbefújt kézlenyomatok, amelyeket körülbelül 8000 évvel ezelőtt hoztak létre az őskori művészek.
A kézábrák kavalkádja azonban 13 kisebb kézlenyomatot is rejt, amelyeket a nagyobb tenyerek belsejébe festettek. Eddig úgy gondolták, ezek csecsemőktől származnak, és azt hivatottak bemutatni, mennyire szorosnak számított a felnőttek és gyermekek közötti kötelék. Egy új kutatás viszont most felboríthatja ezt az elképzelést, ugyanis több tudós úgy véli, az apró kézlenyomatok nem emberektől származnak.
A Cambridge-i Egyetem McDonald Régészeti Intézetének munkatársai megmérték a szóban forgó különös kézlenyomatokat, és összehasonlították őket emberek kézfejeivel. Összesen 36 újszülött, 25 koraszülött és 30 felnőtt ember kézfejét vetették össze a festményekkel. Azt találták, hogy a kézlenyomatok méretileg és morfológiailag különböznek az emberi kéztől, így ?nagy valószínűséggel? más élőlénytől származnak. A kérdés az, milyen lénytől?
Lehet, hogy földönkívüliek kéznyomait örökítették meg a barlangok falán? Lehet, hogy valamelyik kisebb testméretű földönkívüli fajjal való találkozásnak láthatjuk az emlékeit? A tudósok azt gyanítják, hogy gyíkoké lehetnek a lenyomatok, igaz ezek csak szimpla hüllők és nem földönkívüli humanoidok.
Erre elsősorban az ujjak elhelyezkedéséből és egymáshoz viszonyított távolságából következtetnek a szakemberek. Ebből kiindulva megnézték, milyen állatok élhettek akkoriban a Líbiai-sivatagban, illetve tanulmányozták a különböző élőlényeket ábrázoló barlangfestményeket is. A vizsgálatok alapján a szakembereknek pillanatnyilag a pusztai varánusz (Varanus griseus) a leggyanúsabb. A másik lehetséges jelölt a nílusi krokodil (Crocodylus niloticus), aminek a mellső végtagját használhatták fel a készítők.
Egyelőre nem világos, miért alkalmazták sablonként a hüllő végtagját a művészek. A világ e részén ugyanis ? ellentétben Ausztráliával vagy Dél-Amerikával – nem nagyon vannak állatok végtagjairól készített lenyomatok. Léteznek ugyan bizonyítékok arról, hogy a varánuszok fontos szerepet töltöttek be az ősi szaharaiak hitvilágában, a kutatók azonban egyelőre nem vonnak le messzemenő következtetéseket ebből.
Vagy csak azért állnak elő a tudósok ezzel az egészen nem életszerű magyarázattal, hogy gyorsan mondjanak valamit, csak mert nem tudnák elfogadni a földönkívüliekkel történő találkozás magyarázatát?
?A modern világnézet elkülöníti a természettől az embert, a feltárt képgyűjtemény viszont teljesen más életszemléletről mesél, a nagyobb természetes világ részének tekint bennünket. Éppen ezért nehéz megfejteni az ábrák jelentését, mert teljesen eltér a kultúránk az ősi emberekétől? ? nyilatkozta a kutatás vezetője, Emmanuelle Honoré a National Geographic magazinnak. Az eredményeket a Journal of Archaeological Science című szaklapban publikálták.
Origo / paranormal.hu