Home Cikkek Nem minden ufó, ami fénylik

Nem minden ufó, ami fénylik

65
0
Megosztás

Honnan jöttek az ufók?

Egyesek látni vélnek azonosítatlan repülõ objektumokat, mások a nyomaikat fedezik fel, sõt vannak, akiket el is “raboltak” ezek a titokzatos szerkezetek! Egy dologban azonban megegyeznek: mindannyian szentül hiszik, hogy egy földön kívüli civilizáció képviselõivel kerültek kapcsolatba. A “hitetlenek” tábora az eddigi kutatási eredményekre alapozva azt állítja, hogy a földön kívüli civilizációk bolygónkon való megjelenésére semmilyen konkrét bizonyíték nincs. Megpróbálják tudományos alapossággal tárgyalni a jelenségeket, vagy legalábbis racionális magyarázatot keresni. Így pedig az is kiderül, hogy még az esélye is igen kicsi a látogatásnak.

Két homlokegyenest különbözõ meggyõzõdés került tehát szembe egymással, amely feszültségek kialakulását eredményezte. A viták sajnos ritkán mentesek az indulatoktól, ami a vélemények objektivitásának rovására is mehet. Egy dolgot azonban nem szabad elfelejteniük az ufóhívõknek: a tudományos eredmények évszázados alapokon nyugszanak, és a mostanában sokat szidott, de mégiscsak mûködõ technikai civilizációnk vívmányai is ezeken az eredményeken alapulnak. Sokkal több tiszteletet érdemelnek tehát annál, semhogy kétes bizonyíthatóságú – vagy tévesen diagnosztizált jelenségek miatt megtagadjuk õket! Az állítólagosan paranormális jelenségekre adott magyarázatok pedig csak akkor lehetnek helytállóak, ha alkalmazhatjuk õket a normális jelenségekre is. Márpedig ezek magyarázata a legtöbb esetben olyan tudományos tételeken alapul, amiket a feltételezéseken túlmenõen kísérletileg is igazoltak.

A tudomány azonban olyan bonyolult, összefüggõ rendszert alkot, amelynek megértése és elsajátítása igen nehéz. Könnyebb tehát azt mondani valamirõl, hogy természetfeletti, mint megkeresni a valódi, talán sokkal bonyolultabb magyarázatát.

Plazmagömbök és egyéb különös jelenségek

Az “intelligens plazmagömbök”, minden bizonnyal a túlzott misztifikáció áldozatai lettek. A legtöbb róluk készült dokumentum valódisága megkérdõjelezhetõ. Az elsõ lehetséges ok, hogy a felvétel szándékos hamisítvány, amely szenzációkeltés vagy félrevezetés céljából készült. A másik lehetõség amely valószínûleg sokkal gyakoribb – az egyszerû tévedésben rejlik. Elsõsorban egyéni jellemzõk, illetve környezeti tényezõk játszhatnak közre. Az észlelés körülményeit nagy mértékben befolyásolják az elõítéletek, amelyek aláássák a tárgyilagosságot. Az elõítéletek kialakulásának legfontosabb eleme a hit és a meggyõzõdés, a pszichés beállítottság. Ha valaki nem képes elvonatkoztatni saját elképzeléseitõl, könnyen téves észlelésekbe bocsátkozhat. Ha például megrögzötten kitart amellett, hogy Földünket nagy rendszerességgel idegen civilizációk képviselõi látogatják, minden valószínûség szerint olyan dolgokat fog látni” amelyek ezt támasztják alá. A látottak talán mások számára nyilvánvaló, ismert jelenségek, azzal a különbséggel, hogy õk nem az elõítéletek alapján észlelnek. Fontos a háttérismeret mennyisége, amellyel az észlelõ a környezetével kapcsolatban rendelkezik.

Egy afrikai törzs tagjai az égen suhanó repülõgépet (számukra ufót) minden bizonnyal földön kívüli, de legalábbis isteni eredetûnek fogják tartani, míg a jóval nagyobb technikai tudással rendelkezõ városi ember számára nyilvánvaló, hogy csak egy ember alkotta szerkezetrõl van szó. Valószínû tehát, hogy több, az éjszakai égen haladó objektumot fog “azonosíthatatlannak” tartani az, aki az égboltot, a csillagokat, csillagképeket kevéssé ismeri. A csillagászok gyakran legyintenek az ezzel kapcsolatos híresztelésekre, ami érthetõ is, hiszen õk jól ismerve az égi objektumok helyét oly sokszor derítettek már fényt tévedésekre, csalásokra. Õk valamiért még nem találkoztak ismeretlen tárgyakkal az égen.

Plazmagömb-észlelési kísérleteim

1998 júniusában került kezembe az Ufó-atlasz, amely egy budapesti mérnök, Verõczei W. Ernõ plazmagömb-észleléseinek összefoglalóját és az észleléshez fontos tudnivalókat tartalmazza. A szerzõ szerint a könyv segítségével bárki ufókutatóvá válhat.

A dolog megindította a fantáziámat, kíváncsi voltam, vajon tényleg létezik-e a jelenség, és ha igen, mit láthatunk valójában? A könyvhöz mellékelt videó- és fényképek megtekintése után ismerõseim nagy része személyiségi jogokat sértõ megjegyzéssel legyintett egyet és úgy gondolta, hagyjam az egészet saját magától elhalni. Valószínûleg ez fog történni, mivel a hazai ufókutatók nagy része már elhatárolta magát ettõl a területtõl és mûvelõjétõl.

De – mint azt dr. Fried Ervin a legutóbbi szkeptikus találkozón meg is jegyezte – attól, hogy valakire legyintünk vagy kinevetjük, még lehet igaza. Ennek figyelembe vételével próbáltam tudományos módszerekkel végiggondolni és megvizsgálni a jelenséget. Elõször is: korántsem ismerünk még minden légköri jelenséget, és emiatt nem dönthetjük el azonnal, hogy a látottak természetes eredetûek, vagy netán természetfeletti jelenségek. A repülõ csészealjak létezése pedig nem bizonyított, de ha mégis léteznének (aminek esélye ugyebár nem nulla), akkor sem lehet kétkedés nélkül elfogadni a szerzõ véleményét, mely szerint a plazmagömbök “nem mások, mint a nagy csészealjak megfigyelõ szondái, robotjai”!

Tapasztalatgyûjtés céljából rövid észleléssorozatba fogtam. Nagy elõnyt jelentett, hogy az Atlasz által megjelölt területek egyike éppen Székesfehérvár közelében, lakóhelyemtõl nem túl messze fekszik, s szüleim többször is kivittek autóval. A látottakról feljegyzéseket készítettem.

A könyv írója a helyszínt úgy emlegeti, mint az egyik legjobb, legbiztosabb észlelõhelyet, ahol 0-5 perc várakozás után 2-3 másodpercre megjelenik egy villogó plazmagömb a szemközti dombok között. Mindez Székesfehérvár határában található, a Zámolyi út 4. km-énél, egy gabonatáblában, amelyen földút vezet keresztül. Ezen az úton a megadott módon, kb. 2-300 métert gyalogoltam befelé, ott megálltam és figyeltem, de még 10-15 perc után sem tapasztaltam semmi rendelleneset.

Minden, amit láttam, megszokott volt, a szemközti dombvidék villódzó fényeitõl a város közvilágításáig. Nyolc észlelés után elmondhatom, hogy nem láttam semmit, ami akár csak távolról is emlékeztetne a mérnök által leírtjelenségre, pedig az esetek 90%-ában a megadott feltételek mind teljesültek: “Holdmentes idõben menjünk, ha páramentes a levegõ (ÉNy-i szél van)”. Amikor mégsem, akkor is legfeljebb az ég volt felhõs. Ez utóbbi azonban a szerzõ szavai alapján nem akadály: “Ha csillagos az ég, akkor az összes ufójelenséget láthatjuk. Ha nem csillagos az ég, akkor csak a talaj-közelit”. Sõt! “A talajközeli plazmagömb akkor is látszik, ha a Hold kis sarló és felhõk takarják, de talajközelben nem párás a levegõ “.

Márpedig a dombok felett lebegõ, pulzáló fénypont, amit a leírtak alapján ezen a területen várni lehetne, csakis talajhoz közeli lehet, mert a szerzõ rendszerezése szerint egyedül ebbe a kategóriába sorolható be. Érdekes módon Verõczei úr szerint nehéz észrevenni, mert “intelligens módon” elvegyül a nátriumgáz lámpák között, amelyek a dombvidéket tarkítják. Azt is leírja, hogy a videófelvételek utólagos elemzésével megállapítható, mely fényfoltok erednek a lámpáktól és melyik az intelligens plazmagömb! Módszerként a következót jelöli meg: “A videófelvételeken más ütemben villódzik a fénye, mint a közelében lévõ lámpáké, a lassításon ez jól látszik”.

Azt hiszem, ez meglehetõsen erõltetett módszer. A távoli lámpák fényének ingadozása, mozgása ugyanis a lámpák és az észlelõ között lévõ légrétegek hullámzásából és ily módon megváltozott optikai tulajdonságaiból (sûrûség, törésmutató) ered. A hullámzás (szcintilláció) oka legnagyobb részt a légrétegek hõmérsékletének ingadozása. Talajközelben pedig sokkal erõsebben tapasztalható mindez, mint nagy magasságban.

Általában, derült idõ esetén a délutáni óráktól kezdve a talaj hõleadása nagyobb mértékû, mint amennyi hõt felvesz a napsugárzásból. Napnyugta után pedig csak a talaj sugároz ki hõt, így az derült ég esetén szabadon távozva a levegõ folyamatosan hûl le. A talaj közelében pedig a hõ áramlásának következtében a légréteg hullámzását tapasztaljuk. De ezenkívül is sokféle objektum lehet talajközelben, amely hõt bocsát ki, ily módon hozzájárulva a szcintilláció jelenségéhez. A megjelölt helyen például a jelenleg is mûködõ kincsesbányai bauxitbánya közelsége közrejátszhat a jelenség létrejöttében, hiszen környezeténél nagyobb hõleadást folytat. Ha pedig a hõleadás mértéke különbözõ az észlelt terület egyes részein, akkor a remegés, vibrálás más-más ütemben történik. Természetesen sokkal egyszerûbb ilyenkor gondolkodás nélkül kimondani, hogy plazmagömbrõl van szó, és valljuk be tetszetõsebb is, mint az általam felvetett földhözragadtabb változat. Utóbbinak mindössze egy elõnye lehet: nem hit kérdése, hanem tudományosan is igazolható.

A plazma(?)gömbök tudományos kutatásának lehetõségei

Ami a levegõburok ionizált voltát illeti ránézésre nem lehet egyértelmûen megállapítani, hogy valóban az-e, még akkor sem, ha fényes a jelenség. Pedig a plazma kifejezés ezt jelenti. Plazma halmazállapotú testet nem sokat ismerünk. A Nap viszont például egy óriási plazmagömb. Vajon intelligens is? A régi idõkben, valamint a mai természeti népek esetében a Nap mint fontos természeti elem (istenség), általában bölcs és mindentudó. Találtunk tehát egy intelligens plazmagömböt?!

De vajon a Székesfehérvár melletti jelenségek is plazmagömbök-e? Aligha. A legmeggyõzõbb az lenne, ha spektroszkópiai méréseket tudnánk végezni, amelyek segítségével elkülöníthetõk lennének a környezetüktõl. Az ilyen és hasonló mérésektõl azonban az atlasz szerzõje elhatárolja magát azt állítva, hogy semmi szükség rájuk és a kétkedõ tudósokra. (Számomra furcsa módon, mindezek ellenére mégis nehezményezi, hogy inkább foglalkoznak mással, “minthogy ingyen eljöjjenek megnézni egy forradalmian új felfedezést, amely Magyarországon látható”.)(*) Csakhogy ezt eddig rajta kívül nagyon kevesen látták és nem valószínû, hogy egymástól függetlenül. Tehát megint nem beszélhetünk tárgyilagosságról az ügyben. Ám a jelenségek létezését (ha nem is plazmagömbökként) érdekes mérésekkel mégis igazolni lehetne feltéve, hogy valóban léteznek.

Fel lehetne használni például a rádióhullámokat oly módon, hogy adóberendezéssel irányított mikrohullámú sugarakat bocsátanánk ki a tér minden irányába. A visszaverõdõ sugarakat felfogva lehetõvé válik a környezõ tárgyak távolságának meghatározása. Így aztán a tereptárgyak ismeretében a nem odaillõ testeket ki lehet szûrni. Ezt követõen mozgásukat tanulmányozva mibenlétükre is fényt deríthetünk.

Egy másik módszerrel a test elektromosan vezetõ (esetleg ionizált) volta is hellyel-közzel megállapítható, itt azonban sokkal kisebb területet lehet “lefedni”, mint az imént említett radartechnikával. Az eljárás a következõ: egy rádióadó mellett, attól lehetõleg nagy távolságra, körben elhelyezünk rádióvevõket. (Fontos, hogy lehetõleg ne legyenek az adó és a vevõ között olyan tárgyak, amelyek árnyékolhatják a vételt.) Így, ha valamelyik vevõ közelében esetleg ionizált (tehát elektromosan vezetõ) test tartózkodik, vagy halad el, azon a sugarak megtörnek, illetve szóródnak, minek következtében az illetõ vevõn a vett jel sokkal gyengébbé válik, illetve zavarok keletkeznek benne. Ettõl kezdve már csak azt kell eldöntenünk, hogy milyen távolságra található az a bizonyos tárgy, végül meg kell állapítani, mi is volt, amit észleltünk.

Fontos azonban, hogy mindent pontosan, objektíven lejegyezzünk, illetve megörökítsünk beleértve a megfigyelés pontos körülményeit is (helyszín, eszközõk, idõjárás, stb.). A felvételeket úgy kell készíteni, hogy azok alapján méréseket is lehessen végezni, tehát viszonyítási alapul szolgáló részletei is legyenek a felvételnek (pl. ismert méretû, színû, fényességû tereptárgyak).


A kritikai szemlélet fontossága

Dr. Ádám György professzor a már említett szkeptikus találkozón arra figyelmeztetett, hogy “az emberi pszichikum csapdáit messzemenõen figyelembe kell venni a különbözõ hiedelmeknél”. A fanatizmus kialakulásában nagy szerepe van a hiszékenységnek, amin – többek között – a megfelelõ mennyiségû tudásanyag elsajátításával lehetne megváltoztatni.

Észleléseim teljes eredménytelensége után nyilvánvalóvá vált, hogy a legbiztosabb, ha mindenrõl igyekszünk saját tapasztalatokat gyûjteni, vagy próbáljunk meg tudományosan alátámasztott véleményekre építeni. Mindez alapul szolgálhat a kritikus gondolkodás kialakulásához.

Köszönetnyilvánítás – ezúton szeretnék könetet mondani a munkámhoz nyújtott segítségért dr. Almár Ivánnak, dr. Czelnai Rudolfnak, Kondár Katának, dr. Mészáros Istvánnak, Papp Lászlónak, A Szabadmûvelõdés Házának, a Teleki Blanka Gimnáziumnak, valamint szüleimnek

(*)Verõczei 1955 júliusában tudósokat hívott meg, hogy beavatásukkal hitelessé tegye elképzeléseit. Az összejövetelen meghívottként jelen volt dr. Almár Iván is, aki kérdésemre azt válaszolta, hogy az atlasz szerzõje elzárkózott a tudományos igényû kutatásoktól, mondván, hogy õ látta mindezt és minden úgy van ahogy elmondta.