Home Cikkek Nem minden UFO, ami fénylik

Nem minden UFO, ami fénylik

582
0
Megosztás

Ennek a cikknek az olvasása 13 percig tart

Honnan jöttek az UFO-k?

Egyesek látni vélnek azonosítatlan repül? objektumokat, mások a nyomaikat fedezik fel, s?t vannak, akiket el is “raboltak” ezek a titokzatos szerkezetek! Egy dologban azonban megegyeznek: mindannyian szentül hiszik, hogy egy földön kívüli civilizáció képvisel?ivel kerültek kapcsolatba. A “hitetlenek” tábora az eddigi kutatási eredményekre alapozva azt állítja, hogy a földön kívüli civilizációk bolygónkon való megjelenésére semmilyen konkrét bizonyíték nincs. Megpróbálják tudományos alapossággal tárgyalni a jelenségeket, vagy legalábbis racionális magyarázatot keresni. Így pedig az is kiderül, hogy még az esélye is igen kicsi a látogatásnak.

Két homlokegyenest különböz? meggy?z?dés került tehát szembe egymással, amely feszültségek kialakulását eredményezte. A viták sajnos ritkán mentesek az indulatoktól, ami a vélemények objektivitásának rovására is mehet. Egy dolgot azonban nem szabad elfelejteniük az ufóhív?knek: a tudományos eredmények évszázados alapokon nyugszanak, és a mostanában sokat szidott, de mégiscsak m?köd? technikai civilizációnk vívmányai is ezeken az eredményeken alapulnak.

Sokkal több tiszteletet érdemelnek tehát annál, semhogy kétes bizonyíthatóságú – vagy tévesen diagnosztizált jelenségek miatt megtagadjuk ?ket! Az állítólagosan paranormális jelenségekre adott magyarázatok pedig csak akkor lehetnek helytállóak, ha alkalmazhatjuk ?ket a normális jelenségekre is. Márpedig ezek magyarázata a legtöbb esetben olyan tudományos tételeken alapul, amiket a feltételezéseken túlmen?en kísérletileg is igazoltak.

A tudomány azonban olyan bonyolult, összefügg? rendszert alkot, amelynek megértése és elsajátítása igen nehéz. Könnyebb tehát azt mondani valamir?l, hogy természetfeletti, mint megkeresni a valódi, talán sokkal bonyolultabb magyarázatát.

Plazmagömbök és egyéb különös jelenségek

Az “intelligens plazmagömbök”, minden bizonnyal a túlzott misztifikáció áldozatai lettek. A legtöbb róluk készült dokumentum valódisága megkérd?jelezhet?. Az els? lehetséges ok, hogy a felvétel szándékos hamisítvány, amely szenzációkeltés vagy félrevezetés céljából készült. A másik lehet?ség amely valószín?leg sokkal gyakoribb – az egyszer? tévedésben rejlik. Els?sorban egyéni jellemz?k, illetve környezeti tényez?k játszhatnak közre.

Az észlelés körülményeit nagy mértékben befolyásolják az el?ítéletek, amelyek aláássák a tárgyilagosságot. Az el?ítéletek kialakulásának legfontosabb eleme a hit és a meggy?z?dés, a pszichés beállítottság. Ha valaki nem képes elvonatkoztatni saját elképzeléseit?l, könnyen téves észlelésekbe bocsátkozhat. Ha például megrögzötten kitart amellett, hogy Földünket nagy rendszerességgel idegen civilizációk képvisel?i látogatják, minden valószín?ség szerint olyan dolgokat fog látni” amelyek ezt támasztják alá.

A látottak talán mások számára nyilvánvaló, ismert jelenségek, azzal a különbséggel, hogy ?k nem az el?ítéletek alapján észlelnek. Fontos a háttérismeret mennyisége, amellyel az észlel? a környezetével kapcsolatban rendelkezik. Egy afrikai törzs tagjai az égen suhanó repül?gépet (számukra UFO-t) minden bizonnyal földön kívüli, de legalábbis isteni eredet?nek fogják tartani, míg a jóval nagyobb technikai tudással rendelkez? városi ember számára nyilvánvaló, hogy csak egy ember alkotta szerkezetr?l van szó. Valószín? tehát, hogy több, az éjszakai égen haladó objektumot fog “azonosíthatatlannak” tartani az, aki az égboltot, a csillagokat, csillagképeket kevéssé ismeri.

A csillagászok gyakran legyintenek az ezzel kapcsolatos híresztelésekre, ami érthet? is, hiszen ?k jól ismerve az égi objektumok helyét oly sokszor derítettek már fényt tévedésekre, csalásokra. ?k valamiért még nem találkoztak ismeretlen tárgyakkal az égen.

Plazmagömb-észlelési kísérleteim

1998 júniusában került kezembe az Ufó-atlasz, amely egy budapesti mérnök, Ver?czei W. Ern? plazmagömb-észleléseinek összefoglalóját és az észleléshez fontos tudnivalókat tartalmazza. A szerz? szerint a könyv segítségével bárki UFO kutatóvá válhat.

A dolog megindította a fantáziámat, kíváncsi voltam, vajon tényleg létezik-e a jelenség, és ha igen, mit láthatunk valójában? A könyvhöz mellékelt videó- és fényképek megtekintése után ismer?seim nagy része személyiségi jogokat sért? megjegyzéssel legyintett egyet és úgy gondolta, hagyjam az egészet saját magától elhalni. Valószín?leg ez fog történni, mivel a hazai ufókutatók nagy része már elhatárolta magát ett?l a területt?l és m?vel?jét?l.

De – mint azt dr. Fried Ervin a legutóbbi szkeptikus találkozón meg is jegyezte – attól, hogy valakire legyintünk vagy kinevetjük, még lehet igaza. Ennek figyelembe vételével próbáltam tudományos módszerekkel végiggondolni és megvizsgálni a jelenséget.

El?ször is: korántsem ismerünk még minden légköri jelenséget, és emiatt nem dönthetjük el azonnal, hogy a látottak természetes eredet?ek, vagy netán természetfeletti jelenségek. A repül? csészealjak létezése pedig nem bizonyított, de ha mégis léteznének (aminek esélye ugyebár nem nulla), akkor sem lehet kétkedés nélkül elfogadni a szerz? véleményét, mely szerint a plazmagömbök “nem mások, mint a nagy csészealjak megfigyel? szondái, robotjai”!

Tapasztalatgy?jtés céljából rövid észleléssorozatba fogtam. Nagy el?nyt jelentett, hogy az Atlasz által megjelölt területek egyike éppen Székesfehérvár közelében, lakóhelyemt?l nem túl messze fekszik, s szüleim többször is kivittek autóval. A látottakról feljegyzéseket készítettem.

A könyv írója a helyszínt úgy emlegeti, mint az egyik legjobb, legbiztosabb észlel?helyet, ahol 0-5 perc várakozás után 2-3 másodpercre megjelenik egy villogó plazmagömb a szemközti dombok között. Mindez Székesfehérvár határában található, a Zámolyi út 4. km-énél, egy gabonatáblában, amelyen földút vezet keresztül. Ezen az úton a megadott módon, kb. 2-300 métert gyalogoltam befelé, ott megálltam és figyeltem, de még 10-15 perc után sem tapasztaltam semmi rendelleneset.

Minden, amit láttam, megszokott volt, a szemközti dombvidék villódzó fényeit?l a város közvilágításáig. Nyolc észlelés után elmondhatom, hogy nem láttam semmit, ami akár csak távolról is emlékeztetne a mérnök által leírtjelenségre, pedig az esetek 90%-ában a megadott feltételek mind teljesültek: “Holdmentes id?ben menjünk, ha páramentes a leveg? (ÉNy-i szél van)”. Amikor mégsem, akkor is legfeljebb az ég volt felh?s. Ez utóbbi azonban a szerz? szavai alapján nem akadály: “Ha csillagos az ég, akkor az összes ufójelenséget láthatjuk. Ha nem csillagos az ég, akkor csak a talaj-közelit”. S?t! “A talajközeli plazmagömb akkor is látszik, ha a Hold kis sarló és felh?k takarják, de talajközelben nem párás a leveg? “. Márpedig a dombok felett lebeg?, pulzáló fénypont, amit a leírtak alapján ezen a területen várni lehetne, csakis talajhoz közeli lehet, mert a szerz? rendszerezése szerint egyedül ebbe a kategóriába sorolható be. Érdekes módon Ver?czei úr szerint nehéz észrevenni, mert “intelligens módon” elvegyül a nátriumgáz lámpák között, amelyek a dombvidéket tarkítják. Azt is leírja, hogy a videófelvételek utólagos elemzésével megállapítható, mely fényfoltok erednek a lámpáktól és melyik az intelligens plazmagömb! Módszerként a következót jelöli meg: “A videófelvételeken más ütemben villódzik a fénye, mint a közelében lév? lámpáké, a lassításon ez jól látszik”.

Azt hiszem, ez meglehet?sen er?ltetett módszer. A távoli lámpák fényének ingadozása, mozgása ugyanis a lámpák és az észlel? között lév? légrétegek hullámzásából és ily módon megváltozott optikai tulajdonságaiból (s?r?ség, törésmutató) ered. A hullámzás (szcintilláció) oka legnagyobb részt a légrétegek h?mérsékletének ingadozása. Talajközelben pedig sokkal er?sebben tapasztalható mindez, mint nagy magasságban.

Általában, derült id? esetén a délutáni óráktól kezdve a talaj h?leadása nagyobb mérték?, mint amennyi h?t felvesz a napsugárzásból. Napnyugta után pedig csak a talaj sugároz ki h?t, így az derült ég esetén szabadon távozva a leveg? folyamatosan h?l le. A talaj közelében pedig a h? áramlásának következtében a légréteg hullámzását tapasztaljuk. De ezenkívül is sokféle objektum lehet talajközelben, amely h?t bocsát ki, ily módon hozzájárulva a szcintilláció jelenségéhez.

A megjelölt helyen például a jelenleg is m?köd? kincsesbányai bauxitbánya közelsége közrejátszhat a jelenség létrejöttében, hiszen környezeténél nagyobb h?leadást folytat. Ha pedig a h?leadás mértéke különböz? az észlelt terület egyes részein, akkor a remegés, vibrálás más-más ütemben történik. Természetesen sokkal egyszer?bb ilyenkor gondolkodás nélkül kimondani, hogy plazmagömbr?l van szó, és valljuk be tetszet?sebb is, mint az általam felvetett földhözragadtabb változat. Utóbbinak mindössze egy el?nye lehet: nem hit kérdése, hanem tudományosan is igazolható.

A plazma(?)gömbök tudományos kutatásának lehet?ségei

Ami a leveg?burok ionizált voltát illeti ránézésre nem lehet egyértelm?en megállapítani, hogy valóban az-e, még akkor sem, ha fényes a jelenség. Pedig a plazma kifejezés ezt jelenti. Plazma halmazállapotú testet nem sokat ismerünk. A Nap viszont például egy óriási plazmagömb. Vajon intelligens is? A régi id?kben, valamint a mai természeti népek esetében a Nap mint fontos természeti elem (istenség), általában bölcs és mindentudó. Találtunk tehát egy intelligens plazmagömböt?!

De vajon a Székesfehérvár melletti jelenségek is plazmagömbök-e? Aligha. A legmeggy?z?bb az lenne, ha spektroszkópiai méréseket tudnánk végezni, amelyek segítségével elkülöníthet?k lennének a környezetükt?l. Az ilyen és hasonló mérésekt?l azonban az atlasz szerz?je elhatárolja magát azt állítva, hogy semmi szükség rájuk és a kétked? tudósokra. (Számomra furcsa módon, mindezek ellenére mégis nehezményezi, hogy inkább foglalkoznak mással, “minthogy ingyen eljöjjenek megnézni egy forradalmian új felfedezést, amely Magyarországon látható”.)(*) Csakhogy ezt eddig rajta kívül nagyon kevesen látták és nem valószín?, hogy egymástól függetlenül. Tehát megint nem beszélhetünk tárgyilagosságról az ügyben. Ám a jelenségek létezését (ha nem is plazmagömbökként) érdekes mérésekkel mégis igazolni lehetne feltéve, hogy valóban léteznek.

Fel lehetne használni például a rádióhullámokat oly módon, hogy adóberendezéssel irányított mikrohullámú sugarakat bocsátanánk ki a tér minden irányába. A visszaver?d? sugarakat felfogva lehet?vé válik a környez? tárgyak távolságának meghatározása. Így aztán a tereptárgyak ismeretében a nem odaill? testeket ki lehet sz?rni. Ezt követ?en mozgásukat tanulmányozva mibenlétükre is fényt deríthetünk. Egy másik módszerrel a test elektromosan vezet? (esetleg ionizált) volta is hellyel-közzel megállapítható, itt azonban sokkal kisebb területet lehet “lefedni”, mint az imént említett radartechnikával.

Az eljárás a következ?: egy rádióadó mellett, attól lehet?leg nagy távolságra, körben elhelyezünk rádióvev?ket. (Fontos, hogy lehet?leg ne legyenek az adó és a vev? között olyan tárgyak, amelyek árnyékolhatják a vételt.) Így, ha valamelyik vev? közelében esetleg ionizált (tehát elektromosan vezet?) test tartózkodik, vagy halad el, azon a sugarak megtörnek, illetve szóródnak, minek következtében az illet? vev?n a vett jel sokkal gyengébbé válik, illetve zavarok keletkeznek benne. Ett?l kezdve már csak azt kell eldöntenünk, hogy milyen távolságra található az a bizonyos tárgy, végül meg kell állapítani, mi is volt, amit észleltünk.

Fontos azonban, hogy mindent pontosan, objektíven lejegyezzünk, illetve megörökítsünk beleértve a megfigyelés pontos körülményeit is (helyszín, eszköz?k, id?járás, stb.). A felvételeket úgy kell készíteni, hogy azok alapján méréseket is lehessen végezni, tehát viszonyítási alapul szolgáló részletei is legyenek a felvételnek (pl. ismert méret?, szín?, fényesség? tereptárgyak).

A kritikai szemlélet fontossága

Dr. Ádám György professzor a már említett szkeptikus találkozón arra figyelmeztetett, hogy “az emberi pszichikum csapdáit messzemen?en figyelembe kell venni a különböz? hiedelmeknél”. A fanatizmus kialakulásában nagy szerepe van a hiszékenységnek, amin – többek között – a megfelel? mennyiség? tudásanyag elsajátításával lehetne megváltoztatni.

Észleléseim teljes eredménytelensége után nyilvánvalóvá vált, hogy a legbiztosabb, ha mindenr?l igyekszünk saját tapasztalatokat gy?jteni, vagy próbáljunk meg tudományosan alátámasztott véleményekre építeni. Mindez alapul szolgálhat a kritikus gondolkodás kialakulásához.

Köszönetnyilvánítás – ezúton szeretnék könetet mondani a munkámhoz nyújtott segítségért dr. Almár Ivánnak, dr. Czelnai Rudolfnak, Kondár Katának, dr. Mészáros Istvánnak, Papp Lászlónak, A Szabadm?vel?dés Házának, a Teleki Blanka Gimnáziumnak, valamint szüleimnek

(*)Ver?czei 1955 júliusában tudósokat hívott meg, hogy beavatásukkal hitelessé tegye elképzeléseit. Az összejövetelen meghívottként jelen volt dr. Almár Iván is, aki kérdésemre azt válaszolta, hogy az atlasz szerz?je elzárkózott a tudományos igény? kutatásoktól, mondván, hogy ? látta mindezt és minden úgy van ahogy elmondta.