A Ulfbrecht nevű viking kard olyan tiszta fémből készült, amely zavarba ejti az archeológusokat. A probléma az, hogy az a technológia, melyet ennek a kardnak a kovácsolásához használtak, csak 800 évvel később jelent meg, az Ipari Forradalom alatt.
A National Geographic dokumentumfilme, a Viking Kardok Titkai címmel (2012) áttekinti, hogyan munkálhatták meg a kardot.
A vas nagyon régóta ismert és használt fém. Az elemi vas tiszta állapotban ezüstfehér szín?, 1538 Celsius-fokon olvad. Kristályszerkezete, azaz atomjainak kapcsolódási struktúrája 900 Celsius-fokon megváltozik: vörösen izzik és átalakul térközepesb?l lapközepes kristályráccsá. Ekkor sokkal jobban alakítható, hajlítható, megmunkálható.
A vas felhasználásának kezdetén a munkákhoz szükséges alapformákat, a rúdvasat, a lemezt a mester maga kovácsolta ki tömbökből. A 14. századtól kezdve vízikerék meghajtású lengőkalapácsokkal hámorok készítették, majd az ipari forradalom beköszöntével hengerművek gyártják e félkész termékeket: a hengerelt vasat, a mintás vasrudat, a profilvasat, stb. Az évszázadok során nemcsak az anyag előállításának módja változott, hanem a megmunkálása is. A vas felhasználásának kezdetétől a 19. század végi kovácsoltvasig a hegesztés tűzben történt.
A 20. század elején a lánghegesztés forradalmasította a sok munkát igénylő tűzi hegesztést, majd pedig a teret hódító légkalapács már más technikát diktált a kovácsoltvas-művességnek; mindezek hatással voltak a kovácsoltvas tárgyak, díszítőelemek színvonalának, formájának fejlődésére.
Ahhoz, hogy a vasról eltűnjenek a szennyeződések, fel kell hevíteni az említett hőmérsékletre. Ebben a korai korszakban azonban nem állt rendelkezésre olyan technológia, amely ezt lehetővé tenné. Márpedig az Ulfberht kardokon alig van szennyeződés. és háromszor akkora a széntartalma, mint más fémeknek abból a korból.
Eddig azt gondoltuk, hogy a vasat először az Ipari Forradalom idején kezdték el megmunkálni kemencék segítségével. Richard Furrer, wisconsini fémkovács elmondta, hogy mennyire nehéz lehet egy ilyen kardot készíteni. A National Geographics dokumentumfilmjében Furrel arról nyilatkozik, hogy rajta kívül kevesen vannak a Földön, akiknek megvan a tehetsége és megfelelő berendezése ahhoz, hogy ilyen kardokat elő tudjanak állítani.
“A helyesen történő reprodukálás a legnehezebb dolog, amivel valaha találkoztam” – nyilatkozta Furrer. Hozzátette azt is, hogy a kardok előállítója mágikus erővel kellett, hogy rendelkezzen. Ilyen fegyvert előállítani abban a korban egészen elképesztő dolog. A kardon nincsenek törésnyomok, még mindig éles és egy kicsit természetfeletti a hatása.
Furrer borzalmasan nehéz napokat töltött azzal, hogy hasonló kaardot készítsen. Középkori technológiát használt olyan módon, mint még talán senki soha azelőtt. A legkisebb hiba vagy tévedés használhatatlan darabokra törhette volna a kardot. A munka vége inkább megnyugvást jelentett, mint nyugalmat.
Lehetséges, hogy az anyag megmunkálásának módja a Közel-Keletről származik. A Volga folyó mentén történő kereskedelem a viking telepesekkel és a Közel-Keleti népek között nagyjából ugyanebben az időben virágzott.
paranormal.hu